A '60-as évek végefelé vitába keveredtem egy egyetemi gyakorlatvezetővel Malthus (1766-1834) elméletével kapcsolatban. Ő persze mondta a kötelező anti-malthus szöveget…amikor még „csak!!” hárommilliárd ember élt a Földön..(ma cca. 6.3 milliárd!)

Aki nem ismerné, Maltus elméletének alapja: az emberiség gyorsabban nő, mint az élelmiszer termelés. Ez igy önmagában ma nem igaz, mert a technika megoldja ezt a kérdést, de maga a probléma azonban (hogy a népesedés növekedésével szemben a Föld erőforrásai nem végtelenek) ettől még  fennáll.
Anno további haszna is volt problémafelvetésének : az angol és az európai értelmiség eltávolodott attól a korábbi meggyőződéstől, hogy a népességnövekedésnek egyértelműen pozitív hatásai vannak egy ország gazdasága számára.

De van ennél jóval nagyobb probléma: az az egyszerű tény, hogy: sokan vagyunk. A sok embernek igényeit kielégíteni  lehetetlen: végül is mindenkinek joga lehet: autó, ház, lakás, TV, PC, hütőgép,nyaraló, és még számos dologra..meg a munkára, azaz egy munkahelyre! Akinek nem jut , az mit fog csinálni?

A bajt mutatja a civilizált és iparosodott (másnéven fejlett és fejlődő )világban tengődő sok millió munkanélküli. Nincs munkájuk és nem is lesz! Ahhoz , hogy legyen, ahhoz évente kellene cserélni majd mindenkinek az autóját, PC-jét, mobilját, és tele kéne építeni a Földet házakkal..stb. De nem cseréli sok okból.(Jó a régi,van esze, nem áll be a reklám terrorba..stb.). ha viszont nem cseréli, akkor nincs szükség munkásra. Kapálni sem lehet menni már, mert gépek elvégzik. Már magunktól kell védeni a megmaradt természetet..

A nem rég kirobbant hitel- és világválság csupán bemutatta, hogy túltermeltük magunkat és sokan vagyunk. Az állatvilág persze példaértékű módon, automatikusan szabályozza magát. Sok eszünk lett, és mégsem vagyunk képesek szabályozni  lélekszámunkat civilizált módon.

Ki lehet tenni a táblát: Megtelt! 

Ps: aki szerint meg nem így van, annak elmesélek egy '60-'70-es évek beli mondást és gyakorlatot is: a körúton járt a 6-os busz. Munkaidő előtt és után a hering konzerv egy táncterem volt a buszhoz képest. Ember nem fért rá fel.   A mondás így szólt: „olyan nincs, hogy még egy ember nem fér fel!” – ezt mindig az mondta, aki fel szeretett volna még éppen szállni. És felfért!

A Földre is „felfér” mindig még egy ember…