Menü
62_Magyar_Vi_zilabda_Szo_vetse_g.jpg
Forrás: ITB

Ha meghallja valaki a Szivós nevet Magyarországon, egyértelműen az uszoda, azon belül egy sikeres vízilabdázó arca jelenik meg előtte. Aki az idősebb generáció tagja, annak a néhai nagyapa, (id.) Szivós István vagy az ő fiának, (ifj.) Szivós Istvánnak az arca ugrik be. Az újgenerációnak pedig Szivós Márton alakja, akivel a közelgő vizes világbajnokság, a FINA Budapest 2017 kapcsán beszélgettünk.

– A korábbi szívproblémáid és a pár évvel ezelőtti infarktusod kapcsán adott az első kérdés: hogy vagy most?

– Nagyon jól, minden rendben van már. Egyszer csak jött ez a probléma, ami azóta elmúlt és hála Istennek nem is tért vissza.

– Mostanában keveset hallani rólad. Mivel foglalkozol a játék mellett?

– A Honvédben játszom most, lehet mondani, hogy visszatértem ide. A 2000-es évek elején és pályafutásom jó pár évében játszottam itt. De a játék mellett most az utánpótlás szakmai vezetése is hozzám tartozik.

– Ez mit takar pontosan, milyen feladatokkal jár?

– Az edzők munkáját kell szakmailag segítenem és koordinálnom. Gyakorlatilag az utánpótlás-nevelés támogatása és fejlesztése tartozik a felügyeletem alá.

– Edzés szinten is belefolysz az életükbe? Napi szinten figyelemmel követed őket?

– Igen, ez a feladat az edzések vezetését is magában foglalja, illetve segítséget nyújtok az edzőkollégák munkájában. De leginkább az irányvonalak kijelölése a legfontosabb feladatom.

– Van publikus terv, fejlesztés, amely az utánpótlással kapcsolatos?

– Mindig is szerettem volna a vízilabdával foglalkozni, nem csak játékos szinten. Bár még játszom, de arra az időre is készülök, amikor már nem leszek aktív játékos. Ezért is vállaltam el ezt a feladatot. Nagyon sok jó szakember dolgozik a vízilabdában, nekem pedig van egy-két olyan ötletem, amely nem biztos, hogy új, de nem feltétlenül átlagos. Olyan irányba szeretném elmozdítani az utánpótlást, hogy még koncentráltabb, még minőségibb legyen a munka. Ez különböző változásokat igényel, például szeretnék plusz edzőket bevonni a meglévők mellé, akik egyénileg is foglalkoznak a játékosokkal. Lényegesnek tartom az egyéni képzést.

– Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

– A későbbiekben szeretnék majd edzősködni is, most besegítek a kollégáknak, de egyértelműen ilyen módon szeretnék kapcsolatban maradni a vízilabdával. Ezt tanultam, ez érdekel, és mindig is ezzel szeretnék foglalkozni. Egyelőre egy évig még biztosan játszom.

 

TECHNOLÓGIA ÉS SPORT KÉZ A KÉZBEN

– Milyen fejlődésen ment keresztül a vízipóló a pályafutásod alatt az elmúlt 20-25 évben?

– Most mondhatnám, hogy nagy változások történtek, de valójában nem volt ilyen. Az internet megjelenésével, a honlapok létrehozásával inkább a vízilabda népszerűsítése és az információk szélesebb körű eljutása lett jobb. A videoelemzésben viszont komoly fejlődésen ment keresztül a sportág.

– Ez milyen konkrét technikai újítást jelent?

– Régebben a szakemberek füzetre vagy lapra irkálták, ikszelgették a különböző statisztikákat és adatokat a mérkőzéseken. Ugyanez ma már kamera és számítógép segítségével történik. Sokkal gyorsabb és pontosabb képet ad egy játékos vagy egy csapat teljesítményéről az edzőnek.

– Mióta vannak használatban, már Londonban és Rióban is alkalmazták?

– Igen, már akkor is bevett dolog volt. Persze régen is volt videoelemzés, csak akkor nem vágások voltak, hanem egyben megnéztük az egész mérkőzést, ezt állítottuk meg több helyen. Ma már külön van bontva a támadás, a védekezés, az előny, a hátrány, játékosokra lebontva minden. Külön mappákba kerülnek a játékosok, így sokkal részletesebb és pontosabb képet kapunk a csapatról már mérkőzés közben is.

 

– Olyan fejlesztés vagy újítás volt-e ezenkívül, amely a játékosok életét már a felkészülés során is megkönnyíti?

– Különböző mérőeszközöket használunk, amelyekkel pulzust, intenzitást lehet mérni egy-egy játékos edzése közben, de egyre több új segédeszközt tudnak a játékosok használni edzés közben. A bíróknak például már a bajnoki mérkőzésen is volt fülesük, amellyel tudtak egymással kommunikálni.

 

ÚJ IDŐSZÁMÍTÁS

– A vb-n milyen feladatod lesz?

– Most csak szurkolóként megyek a világbajnokságra. Én Rióig terveztem a válogatottságot, már visszavonultam ettől, hiszen tudni kell abbahagyni. Most egy új csapatnak, egy új időszámításnak kell kialakulnia.

– Ha már említettük Riót és Londont, azokat az eredményeket kudarcként élted meg? Egy korábbi interjúban olvastam tőled, hogy a versenyző azért megy versenyre, hogy nyerjen és elhozza az aranyat. Ebből kiindulva, milyen érzések maradtak benned a két olimpia után?

– Aki nem úgy ugrik a vízbe, hogy nyerni akar és a legjobbját fogja teljesíteni, az nem versenysportoló. A magyar vízilabda mögött tradíció és tudás is van, ezért más céllal nem mehetünk semmilyen mérkőzésre. Így kell hozzáállni! Az már más kérdés, hogy ez sikerül-e vagy sem. Ott és akkor nem sikerült megvalósítani a céljainkat, ami természetesen csalódás, de ettől függetlenül úgy érzem, nincs okunk szégyenkezni.

– Mit jelent számodra a siker?

– A versenysportolónak a győzelem a siker. Ha éppen nem nyersz, de jó helyezést érsz el, az is lehet sikeres, de Madaras Norbi jól megfogalmazta egyszer: „Az aranyéremre mindenki emlékszik, az ezüstre csak a nagymamád.” Ez sajnos így van, ilyen a versenysport. Ha valaki most megkérdezné tőled, hogy ki volt a második az egyik általad figyelt sportágban, lehet, hogy meg kellene nézned az interneten. De ha azt kérdeznék, ki volt az első, biztosan keresés nélkül tudnád a választ. Ez ennyire egyszerű. Ettől függetlenül a többi helyezést is értékelni kell, mert egyrészt ugyanannyi munka van benne, másrészt elismerésre méltó a világ élvonalában lenni. A magyar vízilabda pedig hosszú-hosszú évtizedek óta ott van, és mindig úgy megy versenyre, hogy benne van a jó szereplés reménye.

– Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?

– Mivel nekem a válogatottban csak egyszer, 2013-ban a világbajnokságon adatott meg, hogy a dobogó legfelső fokán álljak, ezért ezt emelném ki. Ez volt pályafutásom legnagyobb sikere. Ettől függetlenül nagyon büszke vagyok a többi eredményre is, és arra, hogy ilyen sokáig a magyar válogatottat, a hazámat és a vízilabdát képviselhettem.

 

A NÉV KÖTELEZ

– Mennyire jelentett számodra nyomást, hogy egy sikeres vízilabda-dinasztiába születtél?

– A családom részéről soha semmilyen nyomást nem éreztem. Mivel édesapám és nagypapám is sikeres vízilabdázók voltak, így pontosan tudták, hogyan kell ehhez a kérdéshez állniuk.

– Mennyire volt evidens, hogy te is vízilabdázó leszel? Volt bármilyen más terület, ami érdekelt?

– Mivel már kiskoromban lent voltam az uszodában apukám révén, aki edzősködött akkoriban, így a vízilabda világával nagyon hamar megismerkedtem. Nem volt kérdés, hogy vízilabdázni fogok, csak az, hogy milyen szinten. Talán életemben egyszer, kiskamaszként álltam a szüleim elé azzal, hogy elég volt, többet nem megyek le az uszodába. Pontosan egyetlen fociedzésen vettem részt, és másnap futottam vissza a vízbe.

– Édesapád adott vízilabdával kapcsolatos tanácsokat az eddigi pályafutásod során?

– Nem emlékszem, mikor volt az utolsó alkalom, hogy szakmai tanáccsal látott el. Talán gyerekkoromban mondott egy-két dolgot. Ő pontosan tudta, hogy az az idő, amit vízilabdával töltök, bőven elég, és nem szükséges neki még pluszban ezzel terhelnie. Ezt mindig rábízta az edzőkre, ezért nem voltak szakmai jellegű beszélgetéseink.

– Ő váltott, jelenleg fogorvos. Neked van valamilyen B terved a későbbi évekre?

– Az elmúlt 27 évem a vízilabdáról szól, így nem merült fel más, csak olyan terület, ami ezzel kapcsolatos. Az edzőség az, amivel később majd szeretnék foglalkozni.

– Mivel töltöd a szabadidődet?

– Hobbiszinten imádom a természetet és a filmeket. A következő életemben szívesen lennék színész, festő vagy egy jó zenész. Annyi sok jó színész és film van, hogy nem is tudnék kiragadni ezek közül egyet sem. Minden műfaj közel áll hozzám, kivéve a horrort. Horgászni szoktam még járni.

– Pár évvel ezelőtt többet szerepeltél a médiában, gondolok itt például a Hal a tortán című műsorra. Tudatos döntés az elfordulás, vagy csak így alakult?

– Ez időszakos. Nem én szoktam megkeresni a médiumokat, hanem ők engem. Ha olyan interjú vagy műsor van, ami szimpatikus és elvállalható, akkor igyekszem eleget tenni a felkérésnek. Hogy mennyire intenzív ez a kapcsolat, azt nem én szabom meg, mivel nem keresem ezeket a lehetőségeket.

– Milyen nálatok egy átlagos, vasárnapi családi ebéd? Miről beszélgettek?

– Ritkán van ilyen, mert olyankor édesapám is az uszodában van még. De ha összejön, akkor nem szoktunk vízilabdáról beszélgetni.

– Tartod a kapcsolatot a régi csapattársaiddal?

– Persze, hogy tartom. Sokukkal együtt nőttünk fel, azóta is jó barátságot ápolunk. A hosszú évek, melyeket együtt töltöttünk, nem múlnak el nyomtalanul. Sokszor együtt éltük meg a sikereket és segítettük át egymást egy-egy vereségen. Ezek összekötnek minket.

– Most mi vár még rád?

– Nyár közepéig tart a szabadság, aztán elkezdjük a felkészülést a jövő évi bajnokságra a Honvéddel. Jelenleg a pihenés mellett az utánpótlás ügyeivel foglalkozom.

Karrierszkenner

Kíváncsi, hol dolgozik egykori kollégája, üzleti partnere?
Szeretné, ha az ön karrierjéről is hírt adnánk?

Böngésszen és regisztráljon!

Jelenleg 1976 személy szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:Márton Zoltán

A legkeresettebb emberek:

Cégszkenner

Melyek az ict-iparág legfontosabb cégei?
Melyek a fontosabb felhasználók más iparágakból?

Regisztrálja cégét Ön is!

Jelenleg 4699 cég szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:Clarmont I.S. Kft.

A legkeresettebb cégek: