Menü
52_Standing.jpg
Forrás: ITB

„Meg tudod csinálni. Kibírod. Jó(l) vagy. Nincs rossz sorod.” Segített már valakinek a kiégett menedzser főhősök filmben sokat hallott, tükör előtt mantrázott napi mondata? Nekem soha. Miért van az, hogy egy alapvetően sikeres, karriert, pénzt, adott esetben még párkapcsolatot is magáénak tudó menedzser boldogtalan lehet? Ráadásul fiatalon.

Ez a történet egy augusztusi Facebook-poszttal kezdődik. Valószínűleg hőség volt, valószínűleg tele volt a napi hírfolyamom sikeres és boldog emberek sikeres és boldog posztjaival, amikor váratlanul ezt olvastam: „Márciusban léptem ki előző munkahelyemről. Nem azért, mert nem akartam dolgozni, hanem azért, mert kiégtem. Nagyon sok korombeli fiatal van így. Két-három év irodai munka után, habár a társadalom szemében sikeresnek tűnnek (értsd: átlagon felüli fizetés, biztos, kényelmes munkahely), mégsem boldogok. Nincs jövőképük, csak sodródnak az árral. Én azért mentem világgá, hogy picit magamba szálljak, és elgondolkodjak azon, hogyan tudnám megoldani ezt a helyzetet. Hogyan lehetek boldog a munkám által?”

Vadul zubogni kezdtek a fejemben a kérdések. Miért égett ki? Hova ment világgá? Mire jött rá? Megoldotta? Mi az új munkája? Miről szólt a Sziget TEDx színpadán az előadása? Merthogy az ismerősöm, Szász Tibor később megosztotta tapasztalatait nagyobb plénum előtt is. Velünk is így tett, de erről majd később…

 

Már az egyetemi évek alatt elkezdődik

Mondja el először egy szakember, mi az oka a „successful but sad” állapotnak. Hal Melindával, a Pszichomenedzser okleveles pszichológusával és közgazdászával, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem pszichológiai intézetének oktatójával és kutatójával beszélgettünk, aki jól ismeri a fentihez hasonló posztokat.

– Most őszintén. Kiéghet egy fiatal?

– Sőt, kiégésről már az egyetemi évek alatt is beszélhetünk. Nemcsak a munkába állókat, de megkockáztatom, akár a középiskolásokat is érintheti a probléma. Egyre több kutatás foglalkozik azzal, hogy a felsőfokú tanulmányok alatt már láthatók a kiégés jelei a fiatalokon. Az a kérdés, hogyan lehet folyamatosan fenntartani a motivációt, mennyire vannak meg a sikerélmények, a pozitív impulzusok amellett, hogy a kudarcok, a nehézségek, a problémák természetes velejárói az életnek. De határozottan azt látjuk, hogy tolódik lefelé az a korhatár, amikortól kiégésről beszélhetünk.

– A kiégés okai és jelei korosztályonként eltérő, vagy alapvetően ugyanaz mindenkinél?

– Eltérő és kategorizálni lehet. Az egyetemistáknál egyértelműen a túlterheltségből fakadó sorozatos kudarcélmény állhat a hátterében. Fontos számukra a jó teljesítmény, megpróbálnak több helyen is helytállni. Például, ha az egyetem mellett dolgozniuk is kell, kérdés, hogyan tudnak egyszerre tanulni, pénzt keresni a tanulmányokra és a megélhetésre, de közben karriert is építeni. A délutáni vagy esti órákban vállalt munka a rekreációs idő csökkenéséhez vezet, ami pedig a teljesítmény rovására megy. De ott van még a nagy kérdés: a jövőkép. Létezik egyáltalán? Szereti, amit tanul? El tudja magát képzelni és tartani az adott pályán? Az egyetemisták sokszor úgy vélik, erőn felüli teljesítményt várnak el tőlük, vagyis szubjektíven túl nagynak érzik a terheltséget.

A harmincas, negyvenes korosztálynak nagyon sok területen kell megfelelniük és jónak lenniük. A vezető beosztásban lévőknél a visszajelzés hiánya is gondot jelenthet. Például a magas pozícióban dolgozók körül sokszor már nincs olyan munkatárs, aki objektív visszajelzést adhatna számukra, így nehéz eldönteniük, hogy valóban jó vezetők-e vagy sem. Megváltoznak a munkahelyi kapcsolataik is.

– A pozitív visszacsatolás, vagyis a megerősítés, vagy a kritika hiányzik jobban?

– Mindkettő hasznos, mindkettőre szükség van. A kérdés az, hogyan adják.

– Régen nem beszéltek ennyit, pláne nem fiatalok esetében a kiégésről. Ennyire puhány az Y és a Z generáció a „nagy öregekkel” szemben?

– Nem arról van szó, hogy instabilabbak lennének lelkileg, csak sokkal több felé kell jól teljesíteniük. A mai fiatalok multifunkcionálisak, a harmincas, negyvenes generációnak már így kell dolgoznia. Gondoljunk csak napjaink cégvezetőire, menedzsereire! Nemcsak az adott cég profiljához kell szakmailag érteniük, de az üzletkötéshez, a pénzügyhöz, a kommunikációhoz, a marketinghez és a HR-hez is. Ennyi terhet nem lehet egyedül elbírni. Ráadásul a munkahelyek sem annyira biztosak már, mint régen; sok helyen teljesítménybérezés van, tehát folyamatosan meg kell újulni.

A negyvenöt és afölötti korosztály pedig anno egészen más piacra lépett be dolgozni, ezért náluk talán nem is kiégésről beszélhetünk, hanem a célok, a feladatok megszűnéséről. Ha a változó piac miatt megszűnik a biztos pontnak hitt munkahelyük, feladat nélkül maradnak, munkanélküliekké válnak (és valószínűleg azok is maradnak), ez sok esetben már előszobája lehet a későbbi depressziónak. Ők már nehezen tudnak megújulni és lépést tartani a modern kor elvárásaival. Összegezve azt látjuk, hogy a kiégés minden korosztályban jelen van.

– Milyen jelei vannak?

– Számtalan lehet, jellemzően motiválatlanság, apátia, szorongás. De a kiégésnek több fázisa van. A cél a megelőzés lenne: korai fázisban felismerni a tartós túlterheltséget, vagy azt, ha érzelmileg instabillá válik a kolléga, esetleg folyamatosan csökken a teljesítménye vagy nagyon lassan végzi el a munkáját. Pszichoszomatikus betegségek megjelenése is utalhat a kiégésre, ilyen például a fejfájás, az izzadás, a szédülés vagy a gyomorpanaszok. Általában csökken a stressztűrő-képesség ilyenkor, de mindez főként attól függ, milyen személyiségtípushoz kapcsolódik a kiégés, és az illető mennyire jut támogató segítséghez. Jó hír, hogy azt tapasztaljuk, a cégeknél egyre inkább jelen vannak és jól működnek a kiégés-megelőző stratégiák, például a csoportos vagy egyéni megbeszélések, a lelki egészséget fejlesztő tevékenységek, a csapatépítés, a közös sportolás.

 

Csapatban az erő

– Mit tehet a vezető, ha a kiégés jeleit látja a munkatársain?

– Elsődleges lépésben cégszervezet szintjén kell megragadni, illetve megelőzni a problémát. Például azzal, hogy lehetőséget biztosít a kollégáknak a sportolásra – ez fizikailag és mentálisan is jót tesz. Rengeteg cégnél látjuk, hogy saját konditermet építenek, a munkavállaló akár a munkaidejében is félrevonulhat mozogni. A következő lépés, hogy ha a munkavállalónak szüksége van rá, egyéni tanácsadásban is részesülhessen, akár pszichológus, akár coach segítségével – a cégek utóbbit is egyre inkább alkalmazzák. Ha valamilyen munkahelyi konfliktus vagy szervezeti probléma merül fel, a coachok fel tudják tárni az okokat. Emellett érdemes csoportos mentális egészségfejlesztő tevékenységeket is megvalósítani. Meg lehet tanítani a munkavállalót relaxálni, illetve úgy kommunikálni, hogy bár elkerülje a konfliktusokat, mégis hatékony legyen az önérvényesítésben. A tiszta kommunikáció, a szerepek pontos meghatározása, a folyamatos visszacsatolások és a fejlődés lehetősége, ez mind sokat tesz a jó (céges) közérzetért, a kiégés megelőzéséért.

De jót tesz a cégen belüli, önszerveződő csapatok, klubok kialakítása is. Találkoztam már olyan céggel, ahol jótékonysági kör szerveződött munkaidőn kívül, teljesen önkéntes alapon, és mindenki hihetetlen energiával vetette bele magát a tevékenységbe. A cég csupán a helyet és a szükséges technikai eszközöket biztosította számukra. Fontos, hogy a dolgozók a munkaidejükön kívül olyan, nem szakmába vágó tevékenységekkel is foglalkozzanak, amelyek érdeklik őket. Akár együtt, a kollégákkal, akár a magánéletben, a baráti körrel. De irodalmi klubról is hallottam már.

– Önmagát hogyan mentheti meg a kiégéstől az, aki nem akarja a lelki problémáit a munkahely keretein belül orvosolni?

– Nagyon fontos a társas támogatás, mindenkinek szüksége van egy segítőre. Az, hogy az otthoni légkör mennyire támogatja a karriert, a munkában való kiteljesedést, nagymértékben kihat a munkavégzésre. A társas támogatás tehát elengedhetetlen. Általában azt látjuk, hogy ha bármilyen probléma felmerül, sokkal súlyosabban jelentkezik azoknál, akik egyedül élnek – teljesen mindegy, milyen korosztályról van szó. Viszont az is tud magának olyan közösséget találni és építeni, ahová tartozhat, aki egyedül él. Mindez pedig nem az anyagiakon múlik.

– A kiégés feltétlen együtt jár a munkahelyváltással?

– Nem. Vannak olyan körülmények, amikor nem megoldás a váltás (például olyan cégnél, amely egyeduralkodó a piacon). Ráadásul az új munkahelyen is ugyanabba a mókuskerékbe kerülhet az illető, mint az előző helyen, ha maga az alapprobléma nincs megoldva. Ilyenkor az segíthet, ha megvizsgálják cégen belül, hogy jobb volna-e számára egy másik pozíció vagy munkakör. Az a legfontosabb, hogy mindenki megtalálja a személyiségéhez legjobban illeszkedő szakmát, munkakört és pozíciót. Aki például ambiciózus, annak legyen lehetősége tanulni, előrelépni.

 

Világgá mentem, szevasztok!

És itt jön a képbe újra a cikk elején említett Szász Tibor története, aki miután úgy érezte, valami nem stimmel az egyébként sikeresnek tűnő életében, útnak indult megtalálni a miérteket. Sok országban járt, önkénteskedett kolostorban, panzióban is, végül három pontos választ (inkább feladatot) talált saját életében a kiégés ellen. Egy: fogalmazd meg, mi az, amivel foglalkozni szeretnél, és ami értéket képvisel mások számára is! Kettő: ne veszítsd el a fókuszt a célodról, vagyis ne kalandozz el, tartsd meg a lendületet és a motivációt! Három: találj valakit, aki mindezért fizet is! „Nem az volt a célom, hogy tekeregjek a világban életem végéig, arra akartam rájönni, hogy mi jelenti a fő gerincet az életemben. Mit adok mások életéhez? Milyen értéket képviselek? Minderre az El Camino alatt jöttem rá, amikor találkoztam egy idős emberrel, aki megkérdezte, mit csinálok. Arra kért, mondjam el két szóban, mit teszek hozzá a világhoz. Ezen gondolkodtam utána két napig. Végül arra jöttem rá, hogy leginkább élményeket szeretnék adni az embereknek, ez motivál, ez éltet. Elhatároztam, hogy olyan közegben szeretnék dolgozni, ahol a kommunikációs képességeimet ki tudom teljesíteni. Végül egy technikai termékeket gyártó cégnél találtam meg új, álmaim állását, ahol embereket tudok motiválni, a dolgozói elkötelezettséget tudom erősíteni kommunikációs tréningek által.”

Elmondása szerint hiába akarta mindezt előző munkahelyén is megvalósítani, az ígéretek ellenére nem engedtek teret neki a vállalatot is segítő céljai elérésében. Váltania kellett, ám ezt a lelkesedés, a motiváció elvesztése és a kedvtelenség előzte meg. Szerinte három típusú ember létezik a kiégés nagy történetében: aki nem akar kilépni a munkahelyéről, mert fél váltani. Aki lépni akar, de nagyobb fizetéssel vagy szép ígéretekkel visszatartják. És aki végül kilép, majd megvalósítja az álmait, a vágyait. Ő ez utóbbi csoportba tartozik.

Karrierszkenner

Kíváncsi, hol dolgozik egykori kollégája, üzleti partnere?
Szeretné, ha az ön karrierjéről is hírt adnánk?

Böngésszen és regisztráljon!

Jelenleg 1977 személy szerepel adatbázisunkban.

A legkeresettebb emberek:

Cégszkenner

Melyek az ict-iparág legfontosabb cégei?
Melyek a fontosabb felhasználók más iparágakból?

Regisztrálja cégét Ön is!

Jelenleg 4703 cég szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:REVOLUTION Software Kft.

A legkeresettebb cégek: