Képzeljünk el egy olyan világot, amelyben az üzenetek – érkezzenek akár faxon,
akár telefonon, akár e-mailben vagy például Skype-on – az aktuális elérhetőségünkön
futnak be hozzánk. Megvan? Akkor most képzeljük el, hogy sem a feladók, sem a
címzettek nem hús-vér emberek, hanem gépek, mondjuk autók. És ez nem a szivárványos
jövő, hanem a jelen, csak egyelőre nem látszik a szivárvány két vége.
Mindentudó kliensek
Számos olyan élethelyzet adódhat, amikor egy fontos üzenet, dokumentum, információ
célba juttatása (és megválaszolása) az eredeti csatornán nem megy, egy másikon
viszont igen. Tárgyalás közben nyilván nem tudja felvenni a telefont a cégvezető,
de egy sms-ben esetleg tud válaszolni, és ugyanígy az írásbeli vizsgát felügyelő
tanárnak sem illik hangosan telefonálnia, de egy sms-t elküldhet. Ahhoz, hogy
a kapcsolatfelvétel eleve a megfelelő csatornára fusson be, egységes kommunikációra
(angol nevén unified communicationsre), a jelenléti információkat tároló naptárra,
az üzeneteket irányítani képes központra és persze megfelelő végkészülékekre:
vezetékes, mobil-, videótelefonra, internetes számítógépre, faxra stb.-re van
szükség.

Megtalálva a legmegfelelőbb csatornát
Mai formájában az egységes üzenetkezelés lényege, hogy a hanghívásokat képes
elektronikus levél vagy sms formájában továbbítani és viszont: az írásos üzeneteket
telefonon felolvasni és – mert gyakran erre is szükség van, például faxon érkezett
dokumentumoknál – írásban is archiválni. Fejlettebb változataik a hangüzenetekhez
szöveges megjegyzéseket, apró kiegészítéseket képesek kapcsolni és úgy továbbküldeni
azokat.
Szabó Sándor,a Budapesti Műszaki Egyetem Híradástechnika Tanszékének egyetemi tanársegédje
szerint ez azonban még csak az út eleje: a jövőben maga a hálózat fogja megtalálni
a címzetthez és annak pillanatnyi elérhetőségéhez legmegfelelőbb kommunikációs
csatornát.
Végkészülékekben nincs hiány, hiszen a kamerával, színes képernyővel ellátott
mobiltelefonok bővelkednek kihasználásra váró erőforrásokban, s a telefontársaságoknak
is érdekük, hogy újfajta szolgáltatásokkal ragadják meg az előfizetőiket. A szórakoztatóelektronikai
ipar is besegít, gondoljunk például azokra a nemrégiben bemutatott televíziókészülékekre,
amelyek számítógép közbeiktatása nélkül használhatók kép a képben, akár hd-minőségű
Skype-videókonferenciára – emlékeztet Szabó Sándor.
Az újgenerációs hálózatok kiépítése során a távközlési szolgáltatók a sok egyszolgáltatású
hálózatból egy többszolgáltatású hálózatot hoznak létre: a meglévő hálózatokat
egységes ip-gerinchálózatra teszik át, és ahhoz vezetéknélküli, réz és optikai
hozzáférést adnak. Így nincs szükség külön vezetékestelefon-, fax- vagy például
tévécsatlakozásra, mert mindezek egyetlen set top boxon keresztül érik el a hálózatot.
Ilyen integrált rendszerben az is könnyen megoldható, hogy a beérkezett faxot
automatikusan pdf-állományban továbbítsák a címzett postafiókjába, telefonkészülékére,
miközben az eredeti papírdokumentum is megmarad az iktató, a könyvelés számára.
A határok feszegetése
A mobiltelefon-társaságok kezében is olyan lehetőségek vannak, amelyeknek ma
még csak egy részét használják ki. A szolgáltatók a rádiócella-adatokból meglehetősen
pontosan tudják, hogy előfizetőik mikor merre járnak; környezetünkben pedig egyre
nő a szenzorok száma. Lassanként semmi akadálya annak, hogy ha megpillantunk valamit
a környezetünkben vagy egy kirakatban, s azt lefényképezzük, geocímkével látjuk
el a mobiltelefonunkkal, később az interneten helyfüggő módon keressünk hozzá
kapcsolódó információkat.
Mi több, nincs is feltétlenül szükség emberi interakcióra: a gépek közvetlenül
is kommunikálhatnak egymással a jelenléti információk, mozgásadatok figyelembevételével.
Amikor autóban ülünk, a mobiltelefonunk automatikusan is felveheti a kapcsolatot
a forgalomfigyelő rendszerekkel, és időben javasolhat új útvonalat a bedugult
utca helyett. Sőt: az autók egymással is társaloghatnak – feszegeti az egységes
kommunikáció határait Szabó Sándor –, és ebbe a körbe tartoznak az állást önműködően
jelentő víz-, gáz-, villanyórák is.