A karizmatikus vezető

A T-Systems magyar leányvállalataként létrejött IT Services Hungary Kft. magyar vezetője. Ő maradt egyedül állva a korábbi menedzsment érából. Sikerének titka, hogy corporate tulajdonságai, összjátékra való képessége jól illettek az egyébként új célokat kitűző újraépült vállalat kultúrájába. Az egyensúlyozás, a kompromisszumkészség szerinte sikerének egyik kelléke, de a német vezetés egyébként sem kért tőle mission impossible-t.

 

Valószínűleg az sem mellékes tényező, hogy olyan vezetőkkel veszi magát körbe, akikkel egymás szemvillanásából értik egymást. Mindenki tudja a dolgát, és egy-egy összejövetel is csak a finomhangolásról szól. Napi munkamenet, hogy reggel 9-től este 8-ig dolgozik. Elvárja a teljesítményt, az eredmény eléréséhez a kulcsmondat: az odavezető út nem számít. „Ahhoz, hogy valaki sikeres legyen, valamilyen irányba el kell tolnia a személyiségét, hogy egyfajta határozottsággal és nyomulós erővel rendelkezzen. A mai eredményes vezetői attitűd persze nem mindig népszerű. Egyébként ez nem azt jelenti, hogy ez az ember állandósult viselkedési formája” – sorolja a bevált sikertényezőket. Nem áll meg, rendszeresen fejleszti magát vezetőként: „a Resonance Leadership programunk az érzelmi intelligenciára épül, saját magunkat és a körülöttünk levő emberek reakciót vizsgáljuk, hogy tudatosan és megfelelően tudjunk irányítani”.

Folyamatosan mozog a területek között: sokszor csak 10 perc jut az ebédre. Éppen beesünk egy Service Desk operatív meetingre, ahol a fő téma a terjeszkedéshez szükséges minőségi szakemberek megtalálása. Majd szaladunk is tovább az IVSZ multi tagozatának éves taggyűlésére, ahol a házigazda – az IBM nemrég kinevezett vezérigazgatója, a tagozat 2011 májusában megválasztott vezetője – Veres Zsolt ismerteti a multitagozat  misszióját az exkluzív csapat előtt.

Ezután újabb találkozók és megbeszélések következnek. A stílusa közvetlen és barátságos, nincsenek sztárallűrjei, bár állítja magáról, hogy azért nem mindenkivel kedves.

 

Ha valaki nem teszi oda magát, akkor végigtelefonálja vele a Budapest–Debrecen közötti távot. Munkaköri elvárása önmagától, hogy a több mint 200 kilométeres etapot oda-vissza, akár hetente többször is, megtegye.

 

Másik nap, másik helyszín: egy projekt heti státuszmegbeszélése.

A fő téma egy internacionális projekt. A topik fontosságát is jelzi, hogy a hr-vezetők mellett a T-Systems ICT Romania és a T-Systems Bulgaria EOOD pénzügyi igazgatója, valamint az ITSH német ügyvezetője is részt vesz. Mivel a T-Systems nyerte meg egy nagy energiaszolgáltató nemzetközi szolgáltatásait, a humán oldal miatt érzékeny területté vált az átadás-átvétel. A nagy felelősség miatt a magyarországi részt egy tekintélyes és érett, helyi értékesítési vezető vezényli. A telekonferencián szundikálásnak és mellébeszélésnek helye nincs, a pattogós kérdésekre azonnali válaszok érkeznek.

 

Újból ugrunk egyet térben és időben: helyszín a Kopaszi-gát Öböl Háza, ahová Debrecenből érkezik. Közel 400 dolgozó előtt vázolja a vállalatot érintő legújabb változásokat, a globális és helyi követelményeket és eredményeket. Ezúttal vezetőként két sapkát is visel: ügyvezető igazgatóként átfogó képet ad a 10 üzletág üzleti eredményeiről, illetve a Production részleg vezetőjeként ismerteti a jövőbeni stratégiát.

Az open door policy házon kívül is működik: a diákon látható sms-számra a helyszínen lehet kérdéseket küldeni, amiket az előadások végén meg is válaszolnak a vezetők. Ilosvai Péter fellépése a megszokott pörgős és oldott stílusban zajlik, hamar átlapozza a ppt-ket. Aztán fut tovább, rengeteg teendő várja még…

 

A professzor

„Az egyetemi vonal szívügyünk, nélküle nem boldogulna az ict-iparág. Az egyetemi kapcsolatok ápolása nélkülözhetetlen, mivel az oktatás szerkezete miatt a cégeknek kell kitermelniük az utánpótlást” – mondja Ilosvai Péter, aki többek között a Debreceni Egyetem ITSH Tanszék vezetője is.

2009 szeptemberétől „Informatikai gyár” címmel elindították azt az előadás-sorozatot, amely gyakorlati megközelítéssel az egész informatikai szolgáltatási tömböt bemutatja a fiataloknak; az informatikai biztonságtól kezdve az informatika számos fontos ágazatát érintve. A Debreceni Egyetem valamennyi hallgatója választhatja az Informatikai Kar gondozásában és az IT Services Hungary Kft. támogatásában indított operációs rendszerek és hálózatok specializációt, amely 50-50 kreditet ér, s négy szemeszter alatt el is végezhető.

„Amikor valaki már eltöltött annyi időt egy területen, óhatatlan, hogy tovább szeretné adni a tudását. Jó érzés, amikor 20-30 csillogó szemű fiatalnak tetszik, amiről beszélünk. Ha kiszállok a mostani mókuskerék pörgéséből, tanítani szeretnék.”

A debreceni tagozathoz hasonlóan a Miskolci Egyetemmel is készülnek együttműködést kialakítani. „Train IT” szakirányú képzést indítanak jövő év január 10-étől. Az együttműködési keretek kialakításáról szóló megbeszélésbe mi is beleshettünk: a határidők és a felelősök kijelölése, illetve a programok indulásának tervezése mindig komplex feladat. A jelenlévő csapat profizmusára jellemző, hogy 20 perc után mindenki tudja a dolgát.

 

A Train IT kurzus egyébként szintén gyakorlatorientált informatikai képzési program, amely nem informatikai végzettségű, de nyelveket beszélő érettségizetteket és diplomásokat készít fel az IT Services Hungary Kft. debreceni szolgáltató központjában történő munkavégzésre. A kurzus először a Debreceni Egyetemen indult még 2007-ben, és több száz olyan kolléga végezte el, akik ma már a cégnél dolgoznak. „Ez a siker inspirált bennünket arra, hogy több intézményt is bevonjunk a kooperációba.”

A hallgatók toborzásához jó eszköz az a nagyszabású sajtókampány, amelynek egyik fő szála a debreceni Tudásparkban felvett pr-film, amelynek kulisszatitkairól csak annyit, hogy eddig még nem láttam férfit sminkes szakember kezében… Mondhatjuk erre az összehangolt eseményre azt is, hogy média a médiában: Ilosvai Péter egy időben a debreceni filmes stáb és az itbusiness újságírója kereszttüzében.

Egyébként jól jellemzi, hogy valóban mennyire szívügye a tehetséges fiatalok felkarolása, hogy az oktatás fejlesztéséért 2010-ben a Debrecen Tudomány Egyetemi Karok, illetve 2011-ben a Debrecen Város Mecénása díját kapta.
 

A 2009-ben átadott debreceni helyszínen is ugyanaz a pörgés jellemzi, mint a budapesti irodában. Csupán fél óránk marad, hogy a Tudáspark egyik földszinti termében az ITSH Security vezetője által tartott egyetemi tagozati előadás előtt némi háttérinfót csikarjak ki belőle. Az előadás első tíz perce gyors körkérdés a hallgatók felé. A srácok lelkesek, és arra a kérdésre, hogy ki szeretne a végzés után az ITSH-nál dolgozni, minden kéz a magasba lendül.

Tíz perc után már megyünk is, ő tovább az Egyetemre, mi haza Budapestre.

 

A vadász

Reggel 6-kor kell és szinte minden nap a fitness-teremben kezd. Fiatal korában kajakozott. A golf ugyan kikapcsolódás, de idényszerű, futás közben pedig nem lehet a partnerekkel üzletet kötni.

 

Üzleti megfontolásból kezdett vadászni. Azt mondták neki, csak így tud közel kerülni a magyar üzleti elithez, mivel a vadászat a régi vágású vezetőkre jellemző. A lőhető vadak nagyon változatos skálában mozognak, az apró vadaktól a nagy testű állatokig, így hetente különböző vadásztársaságok gyűlnek össze. Jó lehetőségnek tűnt, de ez ügyben nem járt sikerrel. Maga a vadászat azonban a szenvedélyévé vált, nagyon megszerette. Nem is gondolta volna, hogy abból a pörgős életformából képes úgy kiszakadni, hogy 2-3 órát csendben eltölt egy vadászlesen. Ilyenkor tud feltöltődni, átgondolni néhány dolgot és ilyenkor van lehetősége az inspiratív gondolatokból építkezni.

Kacsa- és fácánvadászat szem- és fültanújaként megállapíthatom – laikus szemmel nézve –, a vadászatban mint sportban nincs semmi szépség. A puska hangos, a kacsa- és fácáncsapat erőteljes fogyatkozása nem tölt el boldogsággal. Mintegy 360 patron hever körülöttünk. Az sem vigasztal, hogy a spanyol király is ide jár vadászni a nyírségi harangodi erdőbe.

Kíváncsi voltam, hát elmesélték nekem, hogy a vadászat nem az öldöklésről szól. Régi hagyományokon alapszik, tisztelet a vadásztársaknak, tisztelet az elejtett állatokért. Komoly munka a hajtóknak és a terelőknek, anyagilag fontos a falunak és az erdőgazdaságnak, és tapasztalatszerzés a fiatal erdőmérnököknek. Nem beszélve a vadászkutyák öröméről, akik a vadászidegtől remegve várják, hogy elkaphassák a megsebzett vadkacsákat.

Nem lehet csak úgy össze-vissza lövöldözni, itt szigorú bürokrácia uralkodik. Minden tevékenység papírozva van, a lelőtt madarakat pedig számlálóval számolják. Miklós, a vadászmester a főnök, az ő szava szent, senki nem csinálhat semmit az engedélye nélkül. Ő jelöli ki az állásokat és a lövési irányokat is.

A mostoha időjárás kedvező a túlélésre, mármint a kacsák szempontjából. Mi ugyanis küzdünk az erős széllel és a jeges esővel. Mivel az erős szél „lenyomja” a madarakat, alacsonyan szállnak. Találati szempontból kedvezőtlenül. Hál’ istennek az időjárás nehezítő tényező. Mennyit imádkoztam ezért! Az erős férfivállak már sajognak, a puska visszarúg. Tibi, a segítő, szorgalmasan utántölti a fegyvert. Az eső nem áll el egy percre sem, de két kör azért lefut. A kacsaszekció végeredménye: második hely a dobogón. Egy sikerorientált embernek talán nem kielégítő, de a nehezítő körülményeket is beszámítva szép teljesítmény! Kissé átfagyva visszahajtunk a Harangodi Erdészeti Erdei Iskolába, ahol a pálinka mellé meleg fasírttal várnak bennünket.

A program szerint indul a fácánszekció. Alig megszáradva áthajtunk egy másik erdőterületre. A fácánkaland más élményeket ad: nagyobb testű madár, lassabb repülési sebességgel. Könnyebb célpont. A fa jó ernyőnek bizonyul, a 2-3 kilós állatok az égből leesve komoly sérüléseket tudnak okozni.

A munka megtalálja, csöng a mobil, fel kell venni. Rövid beszélgetés és újra puskavégre kapja a fácánkakast. Dobogós második hely ismét. Mivel elégedettséget láttam az egész vadászcsapat arcán, úgy tűnt, sikeres vadászat könyvelhető el.

„Jó egy kicsit a pörgésből kikerülni. A vadászat valóban képes elterelni az ember figyelmét a munkáról. Komoly koncentrációt igényel, átmossa az agyat. A vadászatban az a sport, amikor télen az apróvadakat hajtjuk. Ilyenkor heti egy alkalommal mélyszántásban akár 15-20 kilométert is gyalogolunk.”

Oké, megértettem a vadászat lényegét, de be kell vallanom valamit: én a madárcsapatnak drukkoltam. Ugye, ezért a vadásztársadalom nem haragszik meg rám?