Az előzetes egyeztetéseknek megfelelően, hétfőn reggel percre pontosan érkezik a 15. emeletre. Teljesen átlagos, hétköznapi indítás volt a mai is; mesélni kezdi, hogy bár korábban egyáltalán nem volt szokása a korai ébredés, amióta megszületett a kislánya, rendre saját magától felébred. Hétkor már a reggeli bootoláshoz szükséges kávét iszogatja. A német típusút szereti – az indulásig legtöbbször kettőt is elkortyolgat, és azzal egész napra „elvan”. Otthon kezdi a munkát, leveleket olvas és reagál le, ha lehet, szinte egész napra letudja, mondván: „ekkor forog rá a legjobban az agyam az ilyesmire”.

A nagymama imádságos-könyve megbecsült darab

Nem azért, mert a céges standardtól eltérően Macintosht használ, de örül annak, hogy otthonról komolyabb céges dolgokhoz nem kap hozzáférést. „Azt szoktuk mondani, és ez rám is igaz, hogy az OTP-t Csányi Sándortól a legnehezebb megvédeni” – dob fel egy furcsa párhuzamot. A meghökkenést látva egyből el is magyarázza: miért kellene neki például egy etikus hacking műszaki jelentéshez hozzáférést biztosítani? Mert vannak ugyan olyan közös dossziék, amelyekbe bele kell látnia, de biztonsági ökölszabály, hogy mindehhez csak bentről, az irodából van neki is jogosultsága. Mire idáig jut, jelzi is: ideje indulni, kezdődik a management meeting.

Minden második hétfőn ugyanaz a 9 ember ül össze: a cég két vezetője, egy kisebbségi tulajdonos (úgy is, mint Papp Péter üzleti mentora), a marketing, az üzletfejlesztés, a kereskedelem és a pénzügy vezetője. És noha ilyenkor nyáron, a piac épp csak csordogál, a megbeszélésen pattogósan és szisztematikusan végigveszik a futó és a körvonalazódó projekteket. „Igazából csak warning-szinten folyik ez ilyenkor, és annyi a célja, hogy ha valahol torlódni kezdenek a feladatok, időben hozzákezdhessünk a kezeléséhez” – magyarázza. Blokkonként végigveszik az aktuális pénzügyi helyzetet, a pillanatnyi cash flow-jelentést, az eredményszintet, a sales potential-öket és így tovább. Jelen van a cég ügyvédje is, így biztosak lehetnek: minden potenciálisan szóba kerülő tüskét kikerülnek, kivédenek. „Nyilván elfogult vagyok a sikereinket illetően, de nem volt még bukott projektünk” – mondja. Az idén tízéves kancellar.hu történetében az is csak egyszer fordult elő, hogy az ügyféllel „összekaptak”. Azt a két menedzsment aztán képes volt kulturáltan megoldani.

Üzleti ebéddel – csínján

Nem árt a cégen belüli kapcsolatoknak sem, ha kéthetente így találkoznak, mert amúgy mindenki elszigetelve hajt „a saját ketrecében”, és egyébként alig-alig találkoznának – hiába, hogy a cég annyira azért nem óriási. Erről már a budai rakparton az Infopark felé autózva beszél, útban az Ilosvai Péterre (ügyvezető igazgató, IT Services Hungary) betáblázott üzleti ebéd felé. Rég egyeztetett időpont, a cégek közti keretszerződés részleteit tárgyalják át egy privát szegletben.

Egy szokásos éttermi megbeszélés Pesten Horváth Örs Aporral…

Az üzleti ebéd műfajáról egyébként nincs túl jó véleménnyel, mert bár régebben preferálta, ma már a legtöbbször hosszúnak tartja, és megválogatja, kivel tesz kivételt. „Az elvem a következő, ha azt gondolom, hogy fél éven belül üzlet is lesz belőle, akkor belefér. Vagy ha barátomról, családtagomról van szó. De egyébként mindent el lehet intézni, meg lehet beszélni 27 perc alatt is. Vannak protokolláris kötelezettségek is, a munkareggeliket azonban jobban szeretem. Meg persze azt is, ha nem hozzám jönnek, mert akkor én irányítok, és én dönthetek: mikor állok föl az asztaltól” – magyarázza.

…és egy másik Budán Hegedüs Gáborral (kancellar.hu)

Aztán aznap egy kávé mellett egyeztet Horváth Örs Aporral (a Hacktivity konferencia németországi nagykövetével) a közelgő, idei Hacktivity ügyében (csütörtökön délután aztán az egész szervezőcsapat – de ez már a 3. kerületben, Papp Péterék házában a teraszon). Majd másnap Hegedüs Gáborral (vezérigazgató, kancellar.hu) egy budai dizájnteraszra ülnek ki/be reggelizni, csütörtökön pedig Polner Tamással (üzletágvezető, Microsoft) ebédel együtt. Polner Tamást is régről ismeri, most kapott tőle egy El Camino képes albumot, és mellé egy adag emocionális löketet is Az út fontosságáról. A félig tapogatózó, félig barátinak induló beszélgetés végül tárgyalást előkészítő jellegre futott ki, nem bánja.

Régi ismeretség és emocionális löket az El Caminóhoz (Polner Tamás, Microsoft)

A mintegy ötven fővel dolgozó kancellar.hu-nál egyébként is hangsúlyos a pragmatizmus. Ez akkor is elsődleges, ha a cégnél alapvetően baráti a légkör. Többen még az egyetemről ismerik az ügyvezetőt, a progmatosok közül jó néhányan a budaörsi kollégiumban együtt szocializálódtak felnőtté. A menedzsmentben a kereskedelmi igazgatóval és a műszaki igazgatóval is innen ered a viszony. „Nekem nagyon fontos a bizalom, az, hogy hátat merjek fordítani, és hogy megbízzak a saját embereimben. Ezért mindig úgy választottam ki a munkatársaimat, ahogyan az egyetemi bulik után az lenni szokott: azokban lehet megbízni, akik másnap, a buli után maguktól lejöttek takarítani. Nekik sosem kell azt mondani, hogy dolgozz, és nem kell minden pillanatban ellenőrizni sem őket. Itt a kancellar.hu-nál sok ilyen ember dolgozik” – húz párhuzamot Papp Péter.

Összeült a Hacktivity „üzemi tanácsa”

Azt, hogy programozó matematikusként nem zseni, az egyetem végén már tisztán látta, de arra is hamar ráérzett, hogy a menedzselés a vérében van. A cégalapításkor iroda, bankszámla kellett, és a sok tehetséges programozó közt arra is rájött: üzletembernek jobb lehet, mivel a felhasználók és a programozók közötti kommunikációs rést érezte, értette és ki tudta tölteni. A mindkét irányba hozzáadott érték anyagilag is igazolta: fél évvel a kancellar.hu megalapítása után tíz projekten voltak túl, a 30 millió forintot meghaladó bevétel pedig minden szkeptikusnak ajtót mutatott.

Most akarok élni

Hogy sok irigye van-e? „Egy időben azt gondoltam, hogy nincs irigyem. Aztán rájöttem, hogy bár direktben szinte sosem találkoztam még vele, van olyan, aki számára az életstílusom és a megnyilvánulásaim talán megütközést keltenek. De eldöntöttem magamban: élnem kell a magam stílusa szerint” – a végét már keményen megnyomja. Az extrovertáltsága középiskolás koráig fel sem tűnt neki, természetesnek vette, hogy sokat szerepel, hogy diákigazgató-jelölt is lett. Most a céges car policy azért olyan, amilyen, mert ő akarja ilyennek – egy fehér V8-as sportautóval jár dolgozni. Állítja: most akar élni úgy, ahogyan szeretne, nem pedig 20 év múlva, amikor már kiégett.

A családra mindig jut idő

„Mindig is nagyszájú voltam, és ezt már nem is akarom levetkőzni. Legfeljebb picit kontrollálom idegen környezetben, mert aki nem ismer, abban elég könnyen unszimpátiát kelthetek. Amit viszont nem engedhetek meg magamnak az üzleti életben” – magyarázná tovább is e sajátos ördögkereket, de inkább azzal oldja fel a konfliktust, hogy elárulja: nyaralni szigorúan csak a barátaival járnak, mert előttük ugyanaz lehet, mint évtizedekkel korábban. A család mellett központi helyet elfoglaló társasággal kapcsolatban azt mondja, hogy onnan mindig erőt tud meríteni, mert a gyerekkori kapcsolatokból táplálkozó gyökereknek köszönhetően mindenki aktívan kiveszi a részét abból, hogy ez a közösség meg is maradjon.

„Az én generációm álma az volt, hogy 45 éves korára hátradőlhessen, és az utolsó cseppig kiélvezze a karrierje gyümölcseit. Én 89 évesen akarom az utolsó bizniszt megkötni és csak aztán hátradőlni. Nekem ez az életem” – mondja. Otthon kutya-macska nincs, és bár kiszámolta: évente nagyjából száz alkalommal alszik csak otthon a sok utazás miatt, olyan tárgyakat nem tűr meg maga mellett, amelyek funkcionálisan tökéletlenek.

Mindennap olvas, szépirodalmat leginkább nagy harapásokban; megvolt az összes Kundera, kedvenc Márai és Coelho is, és így tovább. Az e-bookok felé is megtette az első lépéseket – a Wiredet például már iPaden fizeti elő –, könyvek tekintetében azért még marad a hagyományosnál. Azért is, mert többnyire fekve olvas, s olykor belealszik; az „a papírnak nem fáj annyira”.

Performance, kolbásszal

A szakmai konferenciákon, ahol szinte kötelező a kancellar.hu, mindig valami szokatlannal állnak elő, de állítja: fölöslegesen sosem provokálnak, csak megpróbálnak nyomot hagyni. „A megjelenés és a tartalom is azért olyan, mert én ilyen vagyok” – mondja, és ha ez a bemondás az ultiban volna, mondhatnám: ráhívja azt a példát, amikor a cég standján kolbász, sajt és pálinka oldotta a hangulatot. Azzal pedig, hogy másnak ez mennyire exkluzív, őrült vagy pikáns, nem nagyon foglalkozik. „Az egyik tréningen tanultam meg azt, hogy a komfortzónákból merni kell kimozdulni, és soha nem azzal kell foglalkozni, hogy jaj, mit fognak szólni hozzá az emberek! Én megteszem, ilyen a habitusom, kipróbáltam kétszer-háromszor, és amikor láttam, hogy ennek sikere van, minden kritika lepergett rólam” – meséli.

Az egymondatos kancellar.hu-definíció, miszerint „A hackerek a rossz fiúk, és mi vagyunk a jók”, azért még tőle is kiegészítésre szorul. Egyből hozzátehetjük: az elnök három éve megvette a Hacktivity Kft.-t, ami szeptember közepén rendezi meg hackerkonferenciáját Budapesten, idén már nyolcadik alkalommal.

Nagyon erős, szakmai információs szőnyegbombázásokra számít, és hiszi, hogy az esemény súlyát nemcsak a több mint 30 előadás, a CyberLympics nemzetközi hackerverseny helyszínen megrendezendő európai döntője, a rengeteg workshop, a játékok, a hardveres hacking és az 1000 fizetővendég adja, hanem az a nálunk szokatlan alapszabály, hogy a szponzor nem lehet előadó.

Szerdán, a már megemlített reggeli után a nap nagy része az élvezeteké lett. A fővárostól 50 kilométerre, egy épített aszfaltpályán versenyautóba gyömöszölte magát, és kétszer 20 percen keresztül egyedül taposta a gázpedált, ahogy csak merte. A Forma East szériás gép „persze, hogy tűzpiros”, „ülésbe préselős” és „őrülten nyomatékos”. Azt se bánja, hogy a sebváltót hármasnál feljebb alig-alig érdemes kapcsolni (a pálya karakterisztikájából adódóan), de, noha köridőket nem mértünk, amikor a célegyenesre ráfordító kanyarból néhányszor igazán kövér gázzal tudott kilőni, az autó tulajdonosa is elégedetten bólogatott. Papp Péter saját bevallása szerint nem ért az autókhoz, és vezetni is mindent szeret, amit lehet – most éppen egy villanymozdonyról ábrándozik. Három idősebb kocsija is van, szerelmesnek azonban csak az egyikbe lehet: az eBayen vett, 26 évesen felújított, tűzpiros Alfa Romeo GTV 6-os. Gyerekként, egy Autó-Motor-Sport közepén látta először a kerek lámpás autót, és akkor megfogadta: egyszer lesz egy ilyenje.

Hobbira – állítja határozottan – egyáltalán nem futja az idejéből, futópadon kocogni is elsősorban kardiológiai okokból szokott. Arról csak mintegy véletlenül kezd beszélni, hogy mostanság a nagymama két imádságoskönyvét sikerült művészien restauráltatnia, hogy azóta vett jó néhány régi, matematikai témájú könyvet is, „és persze, Adyt”. De ez szerinte még egyáltalán nem hobbi, és sosem lesz kóros. Inkább csak azt bizonyítja, hogy jólesik néha kimozdulni az it-ből és megismerkedni más szakmák megszállottjaival is.

Meg kellett tapasztalni 

A válságot a kancellar.hu is megérezte. A 2007-es csúcsévhez képest 25 százalékos volt a visszaesés, de a zuhanást tompította, hogy a forgalomarányos nyereséget sikerült növelniük. Addig nem is gondolt arra, hogy a költségeket nézegesse, amíg nem szembesült a problémaheggyel, de szerinte minden menedzsernek végig kellene mennie ezen. „Többet tanultam, mint bármikor korábban!”

(További fotók a www.itbusiness.hu/galeria oldalon találhatók.)