Tipikus nyári kánikulával nyit a hétfő, és bár az infoparki irodában a redőnyök leeresztése mellett a légkondicionáló is duruzsol reggel óta, 9 óra után pár perccel az épület legfelső emeletén, bevallása szerint, kicsit kizökkenten kezdi a napot Szentiványi Gábor. Nem az épp befejezett szabadsága az oka, sokkal inkább az, hogy a pihenésben őt váltó Szántó Iván műszaki igazgatóval általában ilyenkor már épp a hétindító, rendszeres megbeszélés közepén tartanak. Most meg – teljesen szokatlan módon – volt ideje néhány internetes portált megnézni, kicsit szörfölni a releváns információforrások között, hiába, hogy, mint mondja: „a reggel a leghasznosabb időszak, az nálam a leginkább pörgős, ezért nem szeretem nem kreatív dolgokra vagy döntések meghozatalára fordítani ilyenkor az energiámat. Ilyenkor alkotni kell!”

A cégnél, persze, jószerivel sosincs uborkaszezon (most éppen a szeptemberi projektindulásokra készül leginkább az ULX), így most is van munka bőven. Csak a helyzet, hogy a műszaki vezetőt a távollétében ő maga helyettesíti, kissé megváltoztatja a megszokott napi menetrendeket…

 

Heti 4-10 tárgyalás

A napokban három új ember is kezdett, így már több mint húszan vannak a cégnél. Állítja, napjában többször is megteszi a céges körutat az alkalmazottak között, de nem ellenőrzés a cél, igaz, az sem, hogy mindenkivel beszélgessen. Szentiványi Gábor saját definíciója szerint az ULX vállalati szintű, nyílt forráskódú megoldásokat juttat el a legjobb minőségben és legjobb szolgáltatási szinten a vállalatokhoz, de az elmúlt 11 évben az is kikristályosodott, hogy bár a szóba jöhető megoldások skálája széles, alapvetően infrastrukturális és integrációs megoldásokban utaznak ők igazán sikeresen.

Az ügyvezető alapvetően üzletfejlesztéssel, új területek, innovatív termékek menedzselésével foglalkozik, de mivel az ügyfeleik többnyire nagy cégek és államigazgatási, kormányzati szereplők, evidens, hogy az első embernek olykor tárgyalni is el kell mennie. Heti 4-10 tárgyalás, ügyfélmegbeszélés még belefér, de „aztán dolgozni is kell”.

Hétfőn 11 órára egy már meglévő ügyféllel az Új Széchenyi Tervvel kapcsolatos lehetőségekről és szóba jöhető támogatási intenzitásokról, fókuszterületekről folyt az első külsős tárgyalás, és bár aznap több már nem is volt, a nap fél nyolcig tartott. Belefért a pillanatnyi helyzetkép megrajzolása mellett a levelezés frissítése, néhány telefon (bár e területen kínosan ügyel arra, hogy az ezzel töltött idő legyen minél kevesebb, mert a face to face kommunikációt részesíti előnyben, és a telefon szerinte szinte kizárólag tárgyilagos információcserére alkalmas eszköz), és több projekt tételes egyeztetése a kereskedelmi igazgatóval. Este 8-kor a belvárosban egy kötött üzleti programra hivatalos, előtte már nincs értelme hazamenni. Nem akar sokáig maradni, mert a másnap korán kezdődik.

Kedd reggel kollégájával egy állami céghez hivatalosak, ahonnan még éppen beér az irodájába, hogy ne várassa meg Nagy Zoltánt, a HP üzletágvezetőjét, akivel oktatási együttműködés elindításáról egyeztet. A globálcég magyarországi portfóliójában partnereinek viszonteladóként kínálja az ULX tanfolyamait – az öt éve kezdett oktatás és vizsgáztatás alapvetően mélyműszaki jellegű képzések keretében, a nyílt forráskódú struktúrákkal behatóbban foglalkozó rendszergazdák és csoportvezetők számára lett igazán vonzó.

Szentiványi Gábor szerda reggel ismét egy állami nagyvállalat vezérigazgató-helyettesével kezd, egy indulás előtt álló projekt stratégiai áttekintése a megoldandó feladat. Aztán délután hármasban egy virtualizációs bemutatót tartanak, de a speciális alkalmazáscsomag prezentációjához csak egy laptopot visznek – minden mást a saját, infoparkos adatközpontjukra kapcsolódva elérnek az interneten.

Csütörtökön egyetlen üzleti megbeszélés szerepelt a naptárban, a témája: konferenciaszponzorálás.

 

A héten a fontos események közé aztán még bekerül egy tapogatózó beszélgetés egy leendő potenciális munkavállalóval; egyetemista fiatalember, az ügyvezető az interneten halászta, elmondása szerint nagyon lelkes, és talán meg is szeretnék őt szerezni. Az ULX szponzorációs politikáját úgy alakította ki, hogy az szakmai fókuszú maradjon, „de mindenkinek úgysem lehet megfelelni” – mondja Szentiványi Gábor. Egyébként sem törekszenek arra, hogy szimfonikus zenekart patronáljanak vagy a könyvkiadásban segédkezzenek. Arra viszont személyesen ügyel, hogy az egyetemekre, főiskolákra vagy más rendezvényekre előadóként menve szóba se kerülhessen a tiszteletdíj kérdése.

Egy-egy munkanapon 9-10 órát tölt az irodában. Régebben vitt haza is munkát, de ma már úgy van „beállítva” biológiailag, hogy: „otthon pihenni akarok”. Ezzel együtt is – igaz csak nagy ritkán – kisebb munkák valahogy mégis eljutnak a Hűvösvölgyi úti társasházba. Ezeket szereti gyorsan befejezni. Egyetlen tevékenység van csupán, amire az irodában a legritkább esetben kerül sor; „ha előadást kell tartanom, azt nem tudom itt az irodában előkészíteni. Azért nem, mert olyan nincs, hogy akkor egy órán át ne jöjjön be hozzám senki (mert be fognak jönni)! Másrészt pedig: én magam nem vagyok képes elzárni magam az embereim elől” – magyarázza Szentiványi Gábor. Másfajta lelki állapotra van szüksége, mit ami az irodában a napi munkát hajtja, és otthon villámgyorsan képes megteremteni ezt a miliőt.

„Nem vagyok elbújós, elvonulós ember, az irodám is szándékoltan közös a kereskedelmi igazgatóval” – magyarázza. Egyúttal azt is, hogy Vámosi Tamással miért is praktikus egy légtérben dolgoznia. Ügyvezetőként nagyrészt az üzletfejlesztési részt vállalja magára, de így folyamatosan friss információkkal rendelkezik a klasszikus értékesítési vagy más kereskedelmi tevékenységet illetően is. Ezzel együtt (vagy: ennek ellenére) a kereskedelmi vezetővel minden hétfőn, már-már ceremoniálisan is összefoglalják az előző hét eseményeit, és a summázás után az előttük álló héten felmerülő kérdésekre, problémákra és feladatokra is tételesen sort kerítenek.

Ez utóbbit a hét folyamán többször, dedikált időben megismétlik, mert „az ügyfél után futni is kell meg nem is”.

 

Az ideális ügyfél

Az ügyvezető szerint a cég működésének abba az irányba kell fejlődnie, amit a tankönyvek az ideális marketinggel kapcsolatban tanítanak. Vagyis: amikor valaki a zuhany alatt áll, a fejére engedi a vizet, emiatt csukott szemmel, tapogatózva keresi a sampont, de az elfogyott, a jó marketinges az, aki ott, azonnal, szinte észrevétlenül a kezébe tudja adni a sampont. „Ehhez persze ott kell lenni, éppen akkor, éppen azzal. Ezt a példát sokan ismerik, de a megvalósítás módja már az üzleti boszorkánykonyhák titka” – mondta Szentiványi Gábor.

Technológiai cégnek indultak 2000-ben, és az volt a misszió, hogy a nyílt forráskódú szoftvereket beviszik a gazdasági szférába, hogy azt ne csak egyéni felhasználói és zárt szakemberkörökben használják. Több mint 10 év tapasztalata azt mondatja az ügyvezetővel, hogy számukra az az ideális ügyfél, aki maga sem teljesen zöldfülű az open source területeken, és az sem hátrány, ha valamiféle elkötelezettség is van már a nyílt forráskód használata felé. „Az ideális ügyfél az, aki magában is elvégzi azt a munkát, hogy neki ezen a területen igenis keresnivalója van, és elfogadja, hogy ez sokkal több lehetőséget kínáló világ, amivel persze élni is tudni kell. Aki magában nem végzi el ezt a munkát, az nem a mi ügyfelünk” – magyarázza Szentiványi Gábor. Szerinte egyre többen végzik el az alapozást, konkrét kérdéssel érkeznek az első tárgyalásokra is, és nem kell őket a nyílt forráskódú rendszerekkel szembeni ellenállás hibájáról meggyőzni. Az ULX az ügyvezető elmondása szerint „hittérítői tevékenységet” ez ügyben már egyre kevésbé akar végezni. Arra itt volt az elmúlt egy évtized.

Most, hogy megdőlni látszik az a korábbi kormányzati filozófia, amely szerint csak a nagy, zárt rendszerekre lehet felelősségteljes munkát bízni, látszólag jobb a helyzetük. De Szentiványi realistának vallva magát, úgy látja: it-cégnek pusztán politikai kijelentésekre építkeznie ma sem szabad. Egyébként úgy látja, hogy a most kialakuló helyzetben az is benne van, hogy tíz éve lobbiznak az open source esélyének megteremtéséért. Meg az is, hogy a ma informatikáját két fontos tényező befolyásolja: a nyílt forráskód és az internet. „Megdőlnek az évtizedes paradigmák, és ebből mi a lehető legjobbat és a legtöbbet szeretnénk kihozni” – hangoztatta az ügyvezető, aki szerint ideje volt, hogy most már minden piaci szereplő komolyan vegye őket. És ha a konkurencia rá is erősített – és emiatt az üzlet nem könnyebb lett, hanem sokkal komplexebb –, Szentiványi szerint mindez bőségesen megéri. Leegyszerűsítve azért, mert az üzleti világban (főként a távközlési és a pénzügyi szektorban, de az államigazgatásban is) már messze nem számítanak csodabogaraknak. „Azt, hogy mi a szolgáltatásra helyeztük mindig is a hangsúlyt, annak most jön el igazán az ideje” – vallja.

 

Főzni, mindenekfelett

A munkaidőn kívüli elfoglaltságokat tekintve Szentiványi Gábor afféle kakukktojás. Azt leszámítva, hogy rendszeresen, kora tavasztól késő őszig kerékpárral szeret leginkább munkába járni, tulajdonképpen taszítja magától a professzionális sportokat. Semmilyen élsportot nem néz a tévében, de nem is pókerezik, nincsenek bridzspartnerei és a szivarklubot sem látogatja. Noha Írországban megértette, hogy az öltönyösök napirendjébe hogyan és miért illeszkedik olyan szervesen a pubokban eltöltött napi néhány óra, igazából ez sem vonzotta soha. Inkább az olyasfajta kombó-programokban éli ki magát igazán, mint legutóbb is, amikor „a világ legkomplexebb borait” nézte és kóstolta meg a franciaországi Madocban, egy kerékpáros bortúrán.

Az sem igaz rá, hogy a munkája a hobbija. „It-szakember vagyok, de nem ez határozza meg az életemet; a hobbijaim olyannyira nem kötődnek szorosan a munkámhoz, hogy amennyire csak lehet, próbálom azokat a hi-tech területektől függetlenül művelni” – meséli az ügyvezető.

Van ugyan otthon asztali számítógép és laptop is, de sokáig tudatosan nem vásároltak tévét („most is csak a gyerekek miatt van”), és a világból szükségesnek tartott információk eléréséhez elegendőnek tartja az internetet. Az azonban elképzelhetetlen, hogy, mint az amerikai filmekben, a lefekvés előtti időszak laptoppal vagy tablettel a kezében találja. Otthon egyébként – a családján kívül – csak két dolgot szeret igazán: főzni és borozni. Előbbi szakmai megítélése elmondása szerint a passzió felől a mindinkább professzió irányába halad. Ehhez az indíttatást egy 13 évvel ezelőtti hollandiai munkavállalásnak köszönheti: annyira nem bírta azt a kosztot, hogy elhatározta, megtanul főzni.

És ha már főzőcske, akkor nem a könnyebbik utat választotta: az első szakácskönyve egy himalájai ételeket bemutató kötet volt, „és nem mondanám, hogy a produktum eleinte nem volt minden kudarcokkal fűszerezve”. De ma már az indiai, indonéz, a sokféle kínai és egyéb távol-keleti főzéstudás birtokában van, s néhány éve az európai konyha művészi szintű gasztronómiájába is belevetette magát. Manapság leginkább a zöldségek és húsok, valamint a különböző konyhai praktikák vegyítésében érzi igazán jól magát. „Először mindig szintetizálok, és csak jóval utána kezdem analizálni is a történteket. Belevágok a közepébe, és amikor már megy, akkor lépek hátra és kezdem elemezni” – árulja el a sajátos technikáját, amivel a család mellett a barátait szokta leginkább elkápráztatni. A legkeményebb kritikát azonban önmagától kapja, de amikor csak az ideje engedi, főz. „Nálam a főzés terápiás hatással jár. Más kocog, én, amikor csak lehet, a konyhába igyekszem” – meséli. Az a ritkább eset, hogy csak úgy összeüt valamit.