Noha az átlagos munkahét leginkább betáblázott napja a szerda, a mostani kedd (ami a Pünkösd miatt a hét első napjává lépett elő) már negyed 8-kor az irodában éri. A Graphisoft-parki irodában ekkor egy formálódó államigazgatási tenderrel kapcsolatban szükséges egyeztetések kezdődnek. Az előző pénteken bejelentkező partnercég vezetőjével háromnegyed órásra nyúlik a feladatok átbeszélése, kiosztása és pontosítása.

Időgazdálkodásának az az ökölszabálya, hogy maga osztja be a munkanapja prioritásait; rendre az első reggeli kávé mellett véglegesíti a napi teendőket, így az induláskor 95 százalékban már tudja, hogy kivel, mikor, meddig, hol találkozik majd a nap folyamán, miről tárgyalnak, és várhatóan mikor érkezik majd haza. A ma reggeli találkozót annyira fontosnak tartották mindketten, hogy ilyen korán is nekikezdtek. „Nem hiszem, hogy ma bármelyik felsővezető megteheti következmények nélkül, hogy a cég számára fontos témában 48 órán belül ne tudjon arra kellő időt szakítani” – vallja. Hozzátéve, hogy a szükséges időgazdálkodási rugalmasságot a cégen belüli megbeszélések finom mozgatásával teremti meg, ha kell. Az ügyfélmegbeszélés már fixált időpontját tiszteletben kell tartani, igaz, olyan vele nem fordulhat elő, hogy egy megbeszélést azért szakítson félbe, mert a következőn meg kell jelennie.

Mindennapi fix

A heti első megbeszélés és egy következő kávé után, 8-9 óra között a saját szobájában a saját asztalánál dolgozik, ami nem túl gyakori. Ennyi időbe kell belesűríteni az e-mail-fiók átfutását, a múlt hétről maradt feladatok lajstromba vételét, néhány fontos hívást, és részben a héten esedékes megbeszélésekhez szükséges információk begyűjtését.

Ma egy nagy tender belső egyeztetése zajlik több lépcsőben, így az ügyvezetőnél egymásnak adják a kilincset a különböző szakterületek vezetői. A szerződéskötés feltételeinek tisztázásával megbízott jogász után érkezik a team-manager; mindketten végigdolgozták a hétvégét.

Mivel rövid a határidő, nincs ebből különösebb probléma. Egyébként hisz a teljesíthető és ésszerű határidők kijelölésében, szerinte ugyanis az a menedzseri gyengeség jele, ha a beosztott mindig azt kapja a nyaka közé, hogy: „Miért nincs még kész?”.

Belső forecast meeting

Egy key account ügyfélcsoportért felelős menedzser érkezik 10 órára (újabb kávét kér). Az illető beszámol, hogy állnak a tárgyalások, mik a következő lépések, egyeztetik, hogyan tudja az ügyvezető ezt támogatni, a kellő feladatok milyen belső erőforrásból oldhatók meg és mikorra. Aztán az a fél óra, ami a következő megbeszélésig hátra van, elég arra, hogy a céges jogásszal reggel elkezdett munkafolyamaton újabbat lendítsen. Átbeszélik a belső egyeztetési metódust, ez alapján lezajlik egy conf-call is, amin a vitás pontokat tisztázzák és a beszélgetést végül egységes állásponttal zárják.

Szünetmentes kávé

Jön az újabb kávé, aztán újabb néhány perc jut az e-mailekre. Naponta 80-100 is beesik belőle, ennek fele bizonyul érdeminek. Ha valamelyiket kifejezetten fontosnak találja, a kezelésére nemcsak hogy külön időt szán, de a témát és a feladatot rendre a jegyzetfüzet utolsó oldalára is feljegyzi. Kézzel, hetente 2-3 utolsó oldalt ír tele. A spirál jegyzetfüzetből (amit szinte le sem tesz a nap folyamán) az idén ez már a harmadik. A kézzel írt feljegyzéseket udvariasabbnak tartja a számítógépes, tabletes, okostelefonos megoldásoknál, pláne, hogy így semmi nem tereli el a figyelmét a hallottakról. „A koncentrált odafigyelés a tisztelet része” – ez nála alaptétel.

A 14.30-kor kezdődő belső forecast meetingen 14 szakember vesz részt, ketten telefonon, Barcelonából. Az angolul zajló beszámoló elsősorban a jelenleg Prágában dolgozó, Horvátországért és Magyarországért felelős értékesítési igazgatónak, Tomislav Sokolićnak segít sokat. A diskurzus szakmai módon feszes és fegyelmezett: az ügyvezető megnyitja a forecast meetinget, ami az adott negyedévből még hátra lévő időszak üzleti lehetőségeit, az előzetes tervek eddigi alakulását, és a következő negyedév már látható feladatait veszi sorra pedáns rendben. Jellemző: a főnök nem ül az asztalfőre, szerinte a hierarchikus póz sem hozzá, sem az SAP-hez nem passzol.

A bő egyórás tanácskozást egy másfél órás, önálló aktivitást igénylő munka követ, előtte azonban a reggeli, kormányzati projektes megbeszélés aktuális kérdéseit, a szerződési feltételek kidolgozását és a licencfeltételek pontosítását kell a jogásszal (ismét) egyeztetni. Mire mindezek végére jut, este 7 óra is elmúlt.

Szerda

A reggeli 8 óra már a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban találja. A korai megbeszélések előnye szerinte, hogy „felettébb frissek vagyunk”, de ezt a későbbi tanácskozásokkal összevetve majdnem kiegyenlíti az a hátrány, hogy ilyenkor az egész nap időnyomása ott lappang a diskurzusban. Márpedig: senki nem akar már a nap elején megcsúszni!

Az államtitkári eszmecsere témája: hogyan lehetne az SAP kínálta lehetőségeket jobban és költséghatékonyabban kihasználni. „Fontos kezdeményezés volt, abban maradtunk, hogy még ma küldök a körvonalazott és kölcsönösen elfogadott keretfeltételekről egy írásos összefoglalót” – összegzi. Aztán kifelé jövet találkozik egy korábbi, telekomos kollégájával, de csak bő negyed órája van, mert 10-re az FHB-ben kell lennie.

Foltányi Tamással, az FHB Szolgáltató vezérigazgatójával

Foltányi Tamás, az FHB Szolgáltató Zrt. vezérigazgatója várja, aki kiemelt ügyfélnek számít, miután az SAP tavaly az egész bankra érvényes szolgáltatásokkal szerződött. Május elsejére, határidőre kész lett a projekt, de még vannak olyan pluszfeladatok, amelyekről érdemes beszélni. A partnerkapcsolatok ápolását egyébként is prioritásként kezelő ügyvezetőnek személyesen is fontos, hogy tudja, a banknál ezután mik a prioritások. De azt is érzékeltetni kell, hogy az FHB-nek, ha bárhol elakad, van kihez fordulnia.

„Azt, hogy mi van egy-egy szobában, nem tudatosan, de felmérem. Azt, hogy mennyire barátságos, mennyi dokumentum van az asztalon, vagy hogy látok-e olyan dolgokat, amelyek az illető személyes érdeklődését tükrözik” – árulja el a taktikát azzal kapcsolatban, hogy mennyi egy-egy megbeszélésben a személyes és a szakmai hangsúly. Első találkozáskor is kell találni olyan témákat, amiről a munkán túl beszélni lehet.

A bankos partnerkapcsolat-ápolás után üzleti ebéd következik egy nagy tanácsadó cég partnerével. Mivel Ablonczy Balázs legtöbbször nem ebédel, sokkal jobban érdekli, hogy milyen információkat tudnak cserélni.

Felgyülemlett döntésdömping

Az ebédet gyors egyeztetések és tárgyalások követik: az SAP-székházban kora délutánra fölgyülemlett néhány olyan megbeszélés, amiből csak úgy van normális kiút, ha, mint a szimultán sakkozók, egyik tárgyalóból a másikba megy. Több tenderrel kapcsolatos, illetve különböző partneri viszonyokban változást előkészítő döntésben kell előre lépni, ezért előbb egy közös céges tendermegbeszélés elején bukkan fel, majd nem sokkal később átül egy másik tárgyalásra.

Aztán újabb megbeszélés egy üzletileg közeli céggel piaci összehangolás kérdéskörben, majd jön Tomislav Sokolić-csal az e heti zárómegbeszélés; a horvát kolléga a következő nap már Prágában dolgozik, és csak két hét múlva tér vissza Budapestre. Este 7 előtt még reméli, hogy eléri a dunai rendezvényhajón a Gyurós Tibor-díj átadását, de fél 9-kor még mindig az irodájában dolgozik.

„Reggel 7-től edzővel teniszezek, hetente 1-2 alkalommal. Ekkor van rá időm, és mivel szeretek játszani, és egyébként is korán kelő vagyok, ez nem jelent problémát” – mondja egy szuszra azok után, hogy a háromnegyed órás, tenyeresre és kereszt fonákra kihegyezett tréning után elveszít egy minimeccset, és épp a saját térfelét „söpri”. Az alapvonal-játék híve. Meg a pattogós, versengős teniszé, tehát ösztönből képes „meghalni” egy-egy labdáért még akkor is, ha tudja: a következő labdamenet előtt már nehezebben veszi majd a levegőt.

Adrenalinfokozónak talán a bungee jumpingot is kipróbálná, de ezzel megvárja, míg a gyerekek megnőnek, „mert az egyik lányom kifejezetten vevő az ilyesfajta őrültségekre, és ő már most is biztosan jönne utánam”. Ami a virtuális vetélkedést illeti, Ablonczyéknál a Wii családi kincs, bárki kezdi el a teniszezést vagy a bowlingozást, rövidesen mind a három gyerek ott toporog a nappaliban a képernyő előtt. A PS-konzolt viszont a szülői hálószobában rendszeresítették, az SAP ügyvezetője stresszoldásként, kikapcsolódásra és feltöltődésre is gyakran „beül” az egyik autós játékban a volán mögé, és olykor hajnalig képes ottragadni azzal, hogy „meg kell csinálni egy pályát”. (Fia, Kristóf inkább a hálózatba kötve játszható lövöldözős akciók híve. Pénteken, amikor évzáró van az iskolában, ő az, aki nem akar a családi képen szerepelni. Húgainak, Petrának és az elsős Lilinek semmi kifogása az objektív ellen. De a legkisebb azt szereti a legjobban, ha apukája a Hupikék Törpikékről mesél egy saját történetet.)

A csütörtök további része már-már nyugodt, szokás szerinti mederben halad. Egymást követik a megbeszélések, rendben lezajlik a partnertalálkozó Radó Istvánnal, az IFUA ügyvezetőjével is. Aztán délután a késztetés és a társadalmi feladatvállalás egyvelegéből gyúrt civil társadalmi munka ideje is elérkezik. A Magyar Tenisz Szövetségben a kettő-négy hetente összeülő gazdasági bizottságot vezeti. Olyan stratégia kidolgozását vállalta fel, amivel az MTSZ a normál működési feltételeken túl segíteni tudja az egyesületi fejlődést is. A titulus – mint mondja – nem fontos; sokkal inkább az, hogy a munkájával a magyar tenisztársadalom folyamatosan a cél felé haladhasson. „A szabadidőmben nem küzdelmet akarok, hanem azt, ami jólesik!”

Ha pedig az ínyencségek kerülnek elő, akkor a libamáj, a jó villányi vörösbor és egy szivar szinte mindent lefed. Utóbbiból a Cohiba Robusto a non plus ultra, de a mindennapokra a kicsi, tölcsér alakú Toscanello az igazi társ: „Egy kávé mellé a legjobb választás.”

Egy hét számokban 

Ablonczy Balázs általunk követett „átlagos” hetének sajátosságát az jelentette, hogy éppen e napokban közeleg a félév zárásának időszaka. A naptárba csak fővárosi helyszínek kerültek, de a kedd–péntek időintervallumba így is 33 bejegyzés került. Ebből 14 szólította belsős megbeszélésre, 5 (telefonos) konferenciamegbeszélésre, 12 külső helyszínes találkozóra, 2 társasági-társadalmi jellegű eseményen való részvételre, 2 kormányzati tárgyalásra, 3 ügyféllátogatásra, 2 partnertalálkozóra és ugyancsak 2 üzleti ebédre.

Megbeszélés Radó Istvánnal, az IFUA ügyvezetőjével

A legkorábbi programjára reggel 7 órakor, a legkésőbbire este 9-kor került sor. A leghosszabb, tárgyalás nélkül eltelt időszak csütörtökön volt, de ez is csak alig kétórás pauzát jelentett. Az ügyvezető egyébként ugyanabban a kerületben lakik, ahol dolgozik, a két helyszín közt közlekedési dugóban is legfeljebb negyedórányi a távolság.