Egy felmérés szerint a magyarországi vállalatok 30 százaléka tapasztalt gazdasági bűncselekményt a megelőző 12 hónapban, s 7,5 százalékuk több mint 10 esetről számolt be. A válaszadók kétharmada azt is elmondta, hogy a visszaéléseket saját munkavállalóik követték el. Ennek oka a megkérdezettek 86 százaléka szerint az lehetett, hogy „mások is ezt teszik”.

A PwC vizsgálódása rámutat arra, hogy a pénzügyi szektor kiemelten kockázatos a csalás és visszaélés szempontjából. Ennek fő okai között említhető a magas tranzakció- és ügyfélszám, a folyamatok összetettsége, a széles termékskála és a pénzügyi piacra szakosodott professzionális bűnözői kör. A visszaélési esetek nem csupán módszerüknél, hanem technikai színvonaluk fejlettsége miatt is naprakész felkészültséget igényelnek a folyamatosan felmerülő támadások eredményes elhárításához.

Kovács Gábor, Deloitte

Kovács Gábor, a Deloitte magyarországi irodájának informatikai biztonsággal és adatvédelemmel foglalkozó üzletágának menedzsere szerint kétfajta visszaélési tevékenységről lehet beszélni, mégpedig a külső és a belső támadásokról. Mindkét típusban bizonyos személyek vagy csoportok számos kifinomult eszközt, módszert felhasználva próbálnak a pénzügyi szolgáltatónak, illetőleg ügyfeleinek kárt okozni.

A támadások elhárítására komplex megközelítési rendszert alkalmaznak. A hagyományos módszerek közé tartozik a bizonyítékok begyűjtése, az üzleti folyamatok elemzése, átvilágítása, a kockázatok felmérése belső munkatársak vagy – kellő szakértelem híján – külső tanácsadók segítségével. A felderítésbe az informatika eszközeit is be lehet vonni, például automatizált adatelemezéssel vagy a banki rendszer, az ügyfélszámlák és a levelezés vizsgálatával.

Pénzmosás

A pénzügyi visszaélések felderítésének egyik érdekes területe a pénzmosás és a terrorizmus elleni küzdelem, amely már nemigen képzelhető el informatikai támogatás nélkül. A pénzmosás a szervezett intellektuális bűnözés csúcsa, ahol sok, hónapokig-évekig tervezgetett, rendkívül bonyolult, globális akció végrehajtásáról van szó.

Ezek az akciók nemritkán több ezer tranzakcióból is állhatnak. Nem véletlen hát, hogy a vonatkozó jogszabály és a felügyeleti hatóság pénzmosásra vonatkozó ajánlása legalább három olyan esetet említ, ahol informatikai megoldásokat kell alkalmazniuk a szolgáltatóknak. Az egyik a politikailag kiemelt közszereplők (politically exposed persons, pep) ellenőrzése az erre a célra létrehozott adatbázisokban. Ezekben a globális listákban azok a személyek szerepelnek, akik hazájukban vezető politikusok, nagy állami intézmények első számú emberei, magas rangú köztisztviselők. Ha Magyarországon pénzügyi szolgáltatást szeretnének igénybe venni, nyilatkozatot kell tenniük, hogy saját országuk joga szerint kiemelt közszereplőnek minősülnek-e. Ennek az információnak a megerősítése vagy kizárása érdekében szükséges a háttér-információk beszerzése.

A másik a terrorista-, illetve egyéb szankciós és embargós listák valós idejű ellenőrzése. Ezeket a listákat jellemzően az Egyesült Államok és az Európai Unió, illetve nemzetközi szervezetek állítják össze. Ezzel kapcsolatban fontos jogszabályi kötelezettség, hogy a jegyzékekben szereplő személyeknek és szervezeteknek semmiféle pénzügyi szolgáltatás nem nyújtható.

 A harmadik informatikai kötelezettség a monitoring- vagy tranzakciószűrő rendszer működtetése. Ez a rendszer a gyanús belföldi vagy nemzetközi pénzügyi műveletek felderítését szolgálja; hatóságilag nincs specifikálva, így e téren a bankok leginkább a nem éppen olcsó piaci kínálatra támaszkodnak. Ezek a szoftverek akár több száz paraméter alapján kísérik figyelemmel a pénzügyi tranzakciókat, s ha gyanúsat találnak, riasztják a megfelelő embert. Magyarországon is számos bank alkalmaz ilyen szoftvert; a kisebb tranzakciószámú szolgáltatóknak azonban engedélyezett az egyszerűbb „házi programmal” végzett manuális szűrés is.

A banktitok az első helyen

A pénzmosási műveletek határokat nem ismerő mivolta miatt adódik a kérdés, hogy a bankok miért nem hoznak létre globális felderítési rendszert, amelyben bankról bankra követhető lenne a pénz útja. Kovács Gábor szerint ez ugyan technológiailag lehetséges, de üzleti szempontból kivitelezhetetlen, mivel a tranzakciók bank-, üzleti vagy értékpapírtitoknak minősülnek, s nehéz úgy megszerezni a szükséges információkat, hogy azok hivatalos eljárásban felhasználhatók legyenek. Ilyen információszerzést bankok más banktól nem is kezdeményeznek.

A hatóságok viszont, jogsegélyegyezmények és egyéb megállapodások alapján, kérhetnek banktitoknak minősülő információkat más ország illetékes hatóságaitól. Ez az eljárás rendkívül időigényes, s mire megjön az információ, sok minden történhet.

Halló, itt a bejelentővonal!

A csalásfelderítéshez is rendelkezésre állnak különféle informatikai megoldások. Ezek közé többek között adatbányászati eszközök vagy olyan eljárások tartoznak, amelyek megmutatják például az Excel-táblák celláinak rejtett tartalmát is.

Rendkívül jó lehetőség a belső csalások detektálására az anonim bejelentővonal. Ez lényegében egy e-mail-postafiók vagy egy telefonvonal, amelynek a végén üzenetrögzítő veszi az információt, majd az arra illetékes továbbítja a bejelentéseket a belső szabályozás alapján kijelölt személynek, jellemzően a belső ellenőrzés vezetőjének.