Az új német e-személyi első ránézésre a jelenleg itthon is használatos személyi igazolványhoz hasonít, az igazi újdonság azonban belül van: a kártya belsejében egy chip található, amely – a hagyományos chipkártyás megoldásoktól eltérően – érintésmentes olvasást is lehetővé tesz. A chip egyelőre a következő információkat tartalmazza:

• a kártya külsején megtalálható adatokat elektronikus formában;
• a kártyabirtokos fényképét digitális formában;
• az állampolgár ujjlenyomatát szintén digitális formában.

 

Adatvédelmi aggodalmak

A kártyában található chip természetesen ennél jóval több adat tárolására is alkalmas, a hatályos törvényi szabályozás szerint azonban a chip egyéb adatok rögzítésére nem használható. Ennek oka a társadalomban megfogalmazódó félelem, aminek alapja a tartalom „elrejtettsége”, tehát annak a hiánya, hogy az állampolgár a kártya tartalmát ellenőrizhesse, és ezzel megbizonyosodhasson annak helyességéről, illetve komolyabb esetekben annak jogszerűségéről.

Ezen okok miatt a rendszer, amely elvben számtalan jövőbeli funkcióra alkalmas, kezdetben a lehetőségeinek csak töredékét használja ki. A digitális aláírás sem része a kezdőcsomagnak, ennek opcionális bevezetéséről még folynak a tárgyalások. Az egyéb, fejlett vagy összetettebb funkciókra vonatkozó jelenlegi álláspont az, hogy ha a jövőben bevezetésük mellett döntenének, akkor használatuk csak szigorúan önkéntes alapon történhet.

Az aggodalmak ellenére az igazolvány az e-közigazgatási (g2c), illetve e-kereskedelmi (b2c) tranzakciókban már jelenlegi formájában is komoly előnyt jelent az állampolgároknak. A bevezetést követően ugyanis az igazolvány az alábbi területeken azonnal használható lesz:

• nagykorúság elektronikus ellenőrzésére;
• időskori kedvezmények igénybevételéhez;
• formanyomtatványok elektronikus kitöltésekor;
• online regisztrációnál, elektronikus szolgáltatások esetén.

 

Így működik

A rendszer több komponenst tartalmaz. Az intelligens kártya mellett része a rendszernek egy usb csatlakozású, érintkezésmentes kártyaolvasó, illetve egy AusweisApp nevű helyi szoftverkörnyezet is. E lokális komponenseket a szintén a rendszerhez tartozó, központilag ellenőrzött tanúsítványkezelés szolgálja ki. Ezeket a kártyával együtt minden állampolgár rendelkezésére bocsátják, a tanúsítványokat pedig a g2c-, illetve b2c-szolgáltatók vehetik igénybe.

A kártyájával rendelkező állampolgár a szoftverkörnyezet installálása után a kártyaolvasó segítségével kapcsolatot létesít a személyi igazolványa és a kliens között. Ez a kliensalkalmazás köti össze a fizikai kártyát az interneten elérhető alkalmazásokkal. Ezzel a művelettel igazolja magát az állampolgár, méghozzá kétirányú folyamattal.

Elsőként megbizonyosodhat arról, hogy a tőle igényelt adatok milyen szolgáltatóhoz kerülnek. Minden szolgáltatónak, amely igénybe kívánja venni ezt a rendszert, igen komoly hitelesítési eljáráson kell átesnie, s ennek eredményeként elektronikus tanúsítványt kap. Ez a tanúsítvány bizonyítja, hogy az adatok arra jogosult szervezethez kerülnek. Olyan adatok, amelyekre a szolgáltató a tanúsítványában nem kapott jogosultságot, nem kérdezhetők le a kártyáról.

Miután a kliensen keresztül az állampolgár megbizonyosodott a vele kapcsolatban álló szolgáltatás hitelességéről, a következő lépésben kiválaszthatja az elküldendő adatait. Az adatkapcsolat befejező lépéseként, illetve megerősítésként a kliens lekérdezi az állampolgár egyedi kódját, melynek ellenőrzése után a kártya a kliensen keresztül a szolgáltató rendelkezésére bocsátja a tanúsítvány és a felhasználó által kiválasztott adatokat.

 

Használhatóság

A bevezetést megelőző tesztekben kiemelt szempont volt a széles körű használhatóság vizsgálata is. A lakosság számára nagymértékű technikai újítást képviselő korszerű rendszerek esetében ugyanis igen nehéz megjósolni, hogy a rendszer használata hogyan alakul. Ezért a tesztkörnyezet keretein belül a hatóság és a fejlesztők nagy hangsúlyt fektettek az állampolgárok igényeinek felmérésére.

Az elfogadottságot erősíthetik a rendszer nyilvánvaló előnyei is, melyek mind g2c-, mind b2c-szolgáltatások esetén sokszor jelentős időbeli nyereséget, illetve költségmegtakarítást eredményeznek az igénybe vevőnek és a szolgáltatónak egyaránt. Ezért az elfogadottság növelése érdekében nemcsak hagyományos elektronikus kormányzati szolgáltatások használhatók a kártyával, melyeket az állampolgárok ritkán vesznek igénybe, hanem olyan piaci megoldások is, melyeket az állampolgárok naponta használnak – ilyen a légitársaságok utasfelvevő rendszere.

 

Hosszabb távon

Az olyan technológiák esetén, mint például az elektronikus igazolvány, ahol a felhasználás célcsoportja a társadalom egésze, a széles körű elfogadottság érdekében igen sok feltételnek kell eleget tenni. A társadalom különböző csoportjai, életkor, képzettség, lakhely, illetve egyéb paraméterek szerint eltérő elképzeléseket és igényeket fogalmaznak meg egy elektronikus rendszerrel szemben. Az elektronikus személyazonosítás esetén azonban nem elfogadható a digitális szakadék. Egy ilyen rendszer célja, hogy hosszabb távon a társadalom egésze élvezze a rendszer által nyújtott előnyöket, azok az állampolgárok is, akik általában elutasítóbbak az elektronikus megoldásokkal szemben.

Az elektronikus rendszereknek több funkciót kell az állampolgár számára nyújtaniuk, ráadásul kényelmesebbeknek, egyszerűbbeknek kell lenniük a hagyományos offline rendszerekkel szemben, különben a felhasználók nagy részének az alkalmazás nem jelent oly mértékű előnyt, ami felülbírálná az új rendszerrel szembeni tartózkodást.