Kevés olyan iparág van, amelynek annyira meghatározó szerepe lenne az élet minden területén, mint az infokommunikációs szektornak. Az elmúlt nyolc évben ez az iparág adta a hazai gazdasági növekedés csaknem 25 százalékát, többszöröző hatása miatt azonban gazdasági, állam- és közigazgatási, valamint társadalmi szinten is kiemelt hatása van a termelékenységre, versenyképességre, innovációra, az esélyegyenlőségre és az életminőségre – fogalmazott Varga István, az NFGM vezetője.

A miniszter elmondta: az alapvetően kríziskezelésre vállalkozó kormány azzal a céllal készítette el a legnagyobb potenciállal rendelkező ágazatok – a jármûipar, a logisztika, a gyógyszeripar és biotechnológia, valamint az infokommunikációs technológiák – többéves távlatot kitûző akciótervét, hogy azok növekedését beindítva Magyarország a jövőben stabil alapokról tudjon bekapcsolódni a világgazdaság növekedési fázisába. A minisztérium a kontinuitás jegyében továbbviszi a tárca előző gazdái által elindított korábbi, a versenyképesség helyreállítására, a kis- és középvállalkozásokra nehezedő adminisztratív terhek csökkentésére vonatkozó programokat is – tette hozzá.

Az ict-szektorra vonatkozó, az IVSZ-szel közösen kidolgozott akcióterv az ágazat fejlődésének szempontjából három lényeges pillért határoz meg: az emberi erőforrást; a kutatást-fejlesztést és innovációt, valamint a befektetésösztönzést, finanszírozást. Ennek megfelelően elemzi az infokommunikációs szektort (azonban nem tér ki a döntően összeszerelést végző elektronikai ágazatra, azt ugyanis az NFGM külön akciótervben tervezi összefoglalni, továbbá a hang alapú távközlési szolgáltatásokra sem) – hangsúlyozta a miniszteri vitaindítót követő hozzászólásában Keresztesi János, az IVSZ elnöke.

Az ágazat, derül ki az akciótervből, mindhárom területen vesztett korábbi pozícióiból. Jóllehet a közép-kelet-európai régióban az infokommunikációs és távközlési piacok méretét, az egy főre jutó költés gdp-hez viszonyított arányát tekintve Magyarország tartja régiós harmadik, egyes esetekben második helyét, relatív pozíciója viszont a régió többi országához képest romlott az utóbbi két évben.

 

Pénz, paripa, fegyver

A magyarországi infokommunikációs és távközlési piac együttes mérete 2007-ben elérte az 1768 milliárd forintot. A belföldi infokommunikációs piacot közel 849 milliárd forintos exportpiac egészíti ki – csakhogy az export több mint négyötödét multinacionális vállalatoknál gyártott vagy összeszerelt hardver adja. A növekedés viszont elsősorban szoftver- és szolgáltatásexportból származott.

A gazdasági válság azonban jelentősen felülírta az it-piaci kilátásokat. Az IDC 2009-re vonatkozó – általában stagnálást ígérő – előrejelzése a régió országai közül Magyarországot érinti leginkább. Az IVSZ becslése szerint a magyar it-piac árbevételben mért zsugorodása a teljes ict-piacon belül 2009-ben elérheti a 15-20 százalékot is, ha nem sikerül ösztönözni a vállalati, különösen a kis- és középvállalati szektor, illetve a központi költségvetés it-beruházásait.

Különösen neuralgikus a képzés, oktatás helyzete. A létszámleépítések miatt a válságot követően a jelenleginél is nagyobb szakemberhiány léphet fel, mivel a munkaerőpiacról kikerülő szakemberek a tudásuk gyors elavulása miatt nem tudnak visszatérni a munkaerőpiacra.

Nem rózsásabb a helyzet az innováció és a kutatás-fejlesztés terén sem. Az innováció erősítésére a kormányprogram meglévő forrásokat csoportosít át. A részben uniós forrásból finanszírozott hazai programok keretében 2009-ben 170 milliárd, 2010-ben közel 180 milliárd forint pályázati forrás lesz felhasználható kutatási-fejlesztési és innovációs célokra a Kutatási és technológiai innovációs alap, az Új Magyarország fejlesztési terv különböző operatív programjai (Gop, Tiop, Támop, Kmop), illetve az Országos tudományos kutatási alapprogramok keretében.

Jóllehet a Magyar Nemzeti Bank adatai szerint az országba befolyó közvetlen tőkebefektetés összes állománya folyamatosan nő, az ict-infrastruktúra fejlesztésének lassúsága, esetleg elmaradása negatívan hat a közvetlen tőkebefektetés beáramlására.

A kockázatitőke-befektetés volumene viszont nemzetközi összehasonlításban alacsony; továbbra is az 1 millió euró alatti tranzakciók dominálnak.

 

Célok, források, részletek

A mintegy 40-45 milliárd forint beruházásösztönző forrást tartalmazó akcióterv célja érdemben hozzájárulni az infokommunikációs ágazat nemzetgazdasági szerepének megerősítéséhez az emberi erőforrások fejlesztésével, az innovációs és befektetési tevékenység ösztönzésével. Számszerûen ez évi 5–8 százalékos éves piacbővülést és 32 ezer új munkahely létrehozását jelenti 2013 végéig.

Ami a szakemberkérdést illeti, az NFGM az ITDH-val, valamint az Oktatási és Kulturális Minisztériummal (OKM), továbbá a Szociális és Munkaügyi Minisztériummal (SZMM) együttmûködve tervezi felmérni a szakmák és munkakörök keresleti-kínálati viszonyait. Ennek eredményét elképzelései szerint be kell illeszteni a kormányzati szakképzés és felsőfokú oktatás fejlesztési programjaiba, a középfokú képzés területén a térségi integrált szakképző központok hálózatával együttmûködve.

A felnőttképzésben az SZMM mellett a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) lenne az NFGM partnere, a legjobb gyakorlatok mintáját pedig a lengyel oktatási programban, a Cisco Akadémiában, az Oracle Junior programban, a Sun Java Masterben, a Linux Akadémiában, a Microsoft Certified Programban látják az akcióterv megfogalmazói. Az informatikai szakmák népszerûségének növelését, az e szakokra jelentkezők motiválását ösztöndíjalapokkal, egyetemi együttmûködésekkel, mobilitási programokkal, a tananyag modernizálásával, az oktatók továbbképzésével és a felsőoktatási keretszámok elosztásakor az informatikai jellegû szakok preferálásával oldaná meg a tárca – évente nagyjából egymilliárd forintból.

Az alap- és középfokú oktatás feltételeinek javítása, az infokommunikációs eszközök használata több tantárgyban, a gyerekbarát tartalmak fejlesztése, a tanárok továbbképzése – hogy csak néhány elemet emeljünk ki – már 5,5 milliárd forintot kapna.

Az innovációs kultúra felmérésére és fejlesztésére, inkubátorok, klaszterek létesítésére legalább 2 milliárd forintot csoportosítana át a minisztérium. A brazil Cadence Akadémia mintáját követő kutatómûhelyek, központok továbbfejlesztése 1 milliárd forintot kapna a Gop 1.1.2-ből, a nyílt forráskódú szoftverek közigazgatási és üzleti használatának terjesztése, nyílt forráskódú kompetenciaközpontok támogatása 100 millió forintot, a hazai kiemelt ágazatok nemzetközi k+f-tevékenységének erősítése, brüsszeli k+f-kapcsolati iroda megteremtése összesen 0,8 milliárd forintot.

Az Új Magyarország tőkeprogram kiegészítéseként határozza meg az akcióterv a magvető tőke bevonásának programját, amelynek előkészítésére 10 millió forintot irányoz elő.

Az infokommunikációs akcióterv 70 milliárdjának legnagyobb szeletét a nemzeti digitális közmû fejlesztése, az optikai szálas csatlakozás kiépítése viszi el; felelőse a Miniszterelnöki Hivatal infokommunikációs államtitkársága és az NFGM lenne, részletei még kidolgozásra várnak.

 

Feltételes mód

Mint arra több résztvevő is rámutatott, a feltételes mód igencsak indokolt. A miniszternek és az IVSZ elnökének a fentieket csak vázlatosan ismertetető előadása után következő hozzászólásokban megfogalmazódott: a több évre szóló akciótervet szeptemberi elfogadása előtt a kormány nem egyeztette az ellenzékkel. A Fidesz képviseletében felszólaló Wenczel Richárd kijelentette: bár annak legfontosabb megállapításaival egyetért, de a tavasszal kormányalakításra készülő ellenzéki párt szívesen vette volna az előzetes egyeztetést.

A szakpolitikus jelezte: pártja igyekszik a piac véleményét felmérni és beépíteni készülő programjába.

Az IVSZ elnöke ezzel kapcsolatban megjegyezte: még ha a kormánynak csak hat hónapja is van hátra, egy ilyen akciótervet bejelenteni sosem késő. „Ez egy olyan szakmai program – mondta –, amit tovább lehet és tovább kell vinni.” A miniszter válaszában a kutatás-fejlesztés támogatására tette a hangsúlyt. Jelezte: a távlati cél az, hogy a fejlett országokhoz hasonlóan Magyarországon is a gazdasági szféra adja a k+f-kiadások döntő hányadát, és ne az állam.

Valószínûleg sokan egyetértenek azzal, hogy az ország húsz-huszonöt éves jövőképe hiányzó elem a magyar közgondolkodásban – reflektált Keresztesi János felvetésére a gazdasági miniszter. „Magyarország adottságai – beleértve a turisztikai vonzerőt és a szolgáltató központok betelepülését egyaránt – legalábbis jel arra, hogy lenniük kell közös céloknak, amelyeket partikuláris érdekeket is meghaladó módon elő kell mozdítani” – utalt ismét a stratégiaalkotás fontosságára Varga István.

Beck György, az Informatikai Vállalkozások Szövetsége távközlési tagozatának elnöke, a Vodafone Magyarország vezérigazgatója és Christopher Mattheisen, a Magyar Telekom vezérigazgatója a nemzeti digitális közmûvel kapcsolatos tervek egyeztetését hiányolta. Mint Beck György rámutatott, a kontinuitás valóban fontos, hiszen 40-45 milliárdos projektet a távközlésben nem lehet a választásokig hátralévő időben végigvinni. Bár a fehér foltok felszámolásának tervével egyetért a Magyar Telekom, félő – tette hozzá Christopher Mattheisen –, hogy ekkora összeg már „saját célt keres magának”.

Ami az infrastruktúrát illeti – mondta a Magyar Telekom vezetője –, felmérések szerint a hazai mobilinternet-ellátottság is kimagasló színvonalat képvisel, a piaci szereplők mindegyike az élvonalba tartozónak érezheti magát, a jövőt illetően azonban fontos leszögezni, hogy szükség van a tudatos piacélénkítésre, a szintén tízmilliárdos nagyságrendû összegeket érintő frekvenciapolitikában pedig nem engedhető meg a kapkodás.

„Hogy a távközlés mennyire sikersztori, azt a fogyasztóknak kell eldönteniük. A mobiltelefon-szolgáltatók számáról a piac fog dönteni. A kormányt inkább az foglalkoztatja, hogy az ország versenyképessége ettől hogyan alakul” – reflektált a miniszter. Hozzátette: a nemzeti digitális közmûre szánt 40-45 milliárd forint konkrét felhasználásáról még folynak az egyeztetések a Baja Ferenc államtitkár vezette Elektronikuskormányzat-központtal (EKK), mindazonáltal a közmû ügyében a kontinuitás kormányzati program kérdése.

Papp Péter, a Kancellár.hu vezérigazgatója a 70 milliárd forint leosztását tartotta aggályosnak, pontosabban azt, hogy a 16 cél közül a teljes büdzsé 65 százaléka a nemzeti digitális közmûre megy. Varga István válaszában jelezte: a közmûnek jelentős gazdasági kihatása van, emellett azonban az akcióterv mintegy 5 milliárd forintot állít be folyamatos, közmunka jellegû kiadásokra, hasonló összeget képzésre. A kereslet-kínálati megközelítés az üzleti világban természetes, ám mégis maradt több mint ezer olyan település az országban, amelyre üzleti alapon nem érte meg optikai elérést kiépíteni, holott mindenkinek joga van hozzáférni az internethez. Itt lép be az állam – jegyezte meg Debreceni Győző,a MeH EKK infokommunikációs főosztályának vezetője –, amelyet a társadalmi esélyegyenlőség szándéka is vezérel.

 

Katasztrofális arányok

Drajkó László,a Microsoft Magyarország ügyvezetője az informatika hasznosságát népszerûsítendő sürgetett társadalmi összefogást. „Van itt egy komplett szakma, teljes kereskedelmi erejével, amely képes arra, hogy ezt a réteget mozgósítsa, amennyiben van értelmes programunk” – mondta. Ez azonban a teendők kisebbik hányada.

A felsőoktatásból kikerülő informatikusok aránya európai összehasonlításban katasztrofálisan alacsony a bölcsészekhez, kommunikációs szakemberekhez képest. Drajkó László emlékeztetett: szerzői jogokkal védett és nyílt forráskódú termékeket forgalmazó vállalatok teljes egyetértésben ajánlottak fel oktatási anyagokat, és ami ennél jelentősebb, know-how-t az informatika felhasználóinak. Állami segítségnyújtás nélkül azonban bajosan lehet beterelni a felhasználók tízezreit az államilag akkreditált képzésekre. A szélessáv-fejlesztés – tette hozzá – akkor ér célt, ha harmóniában van az oktatásfejlesztéssel, a tartalomfejlesztéssel és az eszköztámogatással.

Alföldi István, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT) ügyvezetője ezzel kapcsolatban megjegyezte: amennyiben Magyarországon nem alakul ki „nemzeti szélessávú közösség”, sem a mostani, sem a következő program nem vezethet oda, hogy az információs társadalom javítsa az életminőséget, közérzetet, s ezzel az ország versenyképessége is javuljon.

Sajnálatos – fûzte hozzá Bozsó Julianna, a Virusbuster ügyvezetője –, hogy kis- és középvállalataink vezetőit a 21. században is arról kell oktatni, miért van szükség informatikára. „Az oktatást nem az egyetemeken és nem a felnőttképzésben kell kezdeni” – hangoztatta.

 

Hová lett a Titan?

Többen firtatták – köztük Vaspál Vilmos, a Freesoft elnöke – a korábban ötpárti konszenzussal egy éve elfogadott Titan program folytatásának kérdését. Pettkó Andrásországgyûlési képviselő vérlázítónak nevezte a program elsüllyesztését. „Ha egy program mögött aláírt szerződések állnak, a költségvetésbe be kell tervezni a kapcsolatos keretösszegeket” – mondta. Megjegyezte: figyelemre méltó, hogy az Országgyûlésnek beadott módosító javaslatok több mint fele az informatikai-távközlési iparágtól akart több-kevesebb pénzt elvenni. Pettkó András szerint már csak ezért is kívánatos volna informatikai főbizottság fel-, illetve visszaállítása a következő kormányciklusban.

Kornai Gábor, az AAM elnöke kifejtette: bár a kitûzött célokkal egyetért, a kormány minden pozitív törekvése ellenére kétséges, hogy a munkát szabotáló és egyébként korrupt apparátus miatt az előirányzott 40-45 milliárd forint oda kerülne, ahova kellene. Válaszában Varga István jelezte: a nemzeti digitális közmû megvalósításának kereteiről, költségeiről és formájáról folyó dialógus még nem zárult le; maga a miniszterelnök is az értéket teremtő csomag kialakítása mellett kardoskodik. A jelenlegi kormány – tette hozzá – a folyamat elindítására, a keretösszegek hozzárendelésére, azok brüsszeli egyeztetésére szorítkozik, az akcióterv megvalósítását a következő kormányra hagyja örökül – a keresletet felkeltő szolgáltatói tartalomról pedig az üzleti szférának kell gondoskodnia. Külföldi példák is mutatják – jegyezte meg –, hogy a szélessávú hálózat megléte önmagában még nem jelenti azok kihasználtságát.

Kornai Gábor ezzel kapcsolatban megjegyezte: ez utóbbit az igény, nem az infrastruktúra fogja meghatározni, ezért az igény felkeltésének meg kell előznie a kínálat megteremtését. Az igény felkeltésében az Informatikai Vállalkozások Szövetsége már lépett – jelezte Klotz Tamás főtitkár –: az éppen ezt a célt szolgáló jövő évi EU Skills pályázat egyik résztvevője.

 

Hazai exportra

Szót érdemel a magyar informatika külföldi szereplése is – fûzte tovább az elhangzottakat Vahl Tamás,a Nav N Go ügyvezetője. Tapasztalatai szerint az exportképes magyar informatikai termékek támogatásának ügyében értetlenség mutatkozik az illetékes külképviseleti szerveknél, az ITDH-t, a szakminisztériumokat és a nagykövetségeket beleértve. „Nem is annyira a pénz, mint inkább a szakértelem hiányzik az informatikai cégek exportjának támogatásához” – fordult Vahl Tamás Varga Istvánhoz és Wenczel Richárdhoz.

A gazdasági miniszter jelezte: fontosnak tartja a hazánkat külpiacokon képviselő szervezetek struktúrájának átalakítását, állományának rigorózusabb kiválasztását. „Ha a versenyképességre, a gazdaságfejlesztésre, a globális világba való integrációra törekszik az ország, a nagy egész részeként és nem szigeteként határozza meg magát, akkor bizony másképpen kell szervezni magunkat a külpiacokon. Jó volna, ha diplomáciai testületeink brit mintára gazdasági szerepet töltenének be” – mondta, ugyanakkor elismerte: a párhuzamosságok megszüntetésével rengeteg állás megszûnne, rengeteg érdek sérülne.

„Általában versenyképes szektor nincsen – nyomatékosította Zsembery György, az Invitel vezérigazgató-helyettese. – Hazánkhoz hasonlóan más országok kormányai is kiválasztották a különösen nagy növekedési potenciált mutató iparágakat, a kérdés inkább az, hogy azokon belül mely területeket támogatja a kormány.”

Az informatikai szolgáltatások exportjának ösztönzése része az akciótervnek – igyekezett megnyugtatni az exportorientált informatikai cégek vezetőit Bakács András, az NFGM tudásgazdasági főosztályának vezetője, majd hozzátette: az érintetteket meghívják az egyes akciókhoz tartozó munkacsoportokba.

Az IVSZ-en, a civilszervezeteken is múlik az akcióterv megvalósulása; oda kell hatniuk az együttmûködés és a folytonosság érdekében, foglalta össze a tennivalót Keresztesi János, míg Varga István annak a reményének adott hangot, hogy a rendelkezésre álló időben sikerül annyit megvalósítani a tervekből, hogy a következő kormány úgy lássa, érdemes azt folytatni.