Az elektronikus közigazgatás az egyik legdinamikusabban fejlődő területe az informatikának, s ebből a folyamatból az egészségügy sem vonhatja ki magát. Az információs és kommunikációs technológiák számos lehetséges előnnyel rendelkeznek az egészségügyi fejlesztés terén, mind a betegek, mind az egészségügyi szakemberek és döntéshozók szempontját tekintve.

 

A legfelkészültebbek a betegek

Az egészségügy szereplői közül ma a betegek a legfelkészültebbek az e-egészségügyre való áttérésre. Több internethasználatot vizsgáló kutatás eredményei is jól mutatják, hogy az egészségügyi témák a legkeresettebbek közé számítanak az interneten. Az egészségügyi információk globális hozzáférhetőségének köszönhetően lényegesen megnőtt a betegek tájékozottsága. Az internet nyújtotta ismeretek birtoklása átalakítja az orvos–beteg kapcsolatot. Az információkkal rendelkező beteg korábbi, passzív helyzetével ellentétben most a döntési rendszer szereplőjévé válik. Hosszú távon mindez bizonyára ösztönözni fogja a gyógyászat fejlődését, rövid időtávon viszont még gyakran az egészségügy lassabban haladó szereplőivel való konfliktusokhoz vezet.

Azokban a szerencsés országokban, ahol az egészségügy nem a válságágazatok közé tartozik, már évek óta az érdeklődés középpontjában állnak az egészségügyi adatbázisok. A helyi (kórházi, rendelőintézeti) számítógépes nyilvántartás már régóta nem számít újdonságnak. Ha tehát egy szakorvos a beteggel való első találkozásakor tudni szeretné, hogy az korábban milyen betegségeken esett át, milyen gyógyszereket szed, elég csak az interneten keresztül kapcsolódnia a központi egészségügyi adatbázishoz, és pillanatokon belül megkaphatja a szükséges adatokat. Az ilyen adatbázisok ráadásul nemcsak szöveges információk tárolására alkalmasak, de tárolhatók bennük például a röntgenfelvételek is. Mindez nem csupán az orvosok kényelmét szolgálja, adott esetben (például baleset, hirtelen rosszullét) az információk gyors elérése életet is menthet.

Jól látszik tehát, hogy – legalábbis az e-egészségügy vonatkozásában – a digitális átállás és az elektronikus közigazgatás bevezetésének küszöbén az elektronikus közigazgatási rendszereket használók felkészültebbek, mint a rendszerek és az azokhoz kapcsolódó termékek és szolgáltatások működtetői. Márpedig amíg nem kerül legalább egyensúlyi állapotba ez a paradox helyzetkép, addig nem is beszélhetünk sem átfogó elektronikus közigazgatásról, sem pedig e-egészségügyről.

 

„Kulcsrakész” e-health-platform

Nézzük meg, hogy pontosan mi lesz akkor, amikor egy „kulcsrakész” e-health-platform fog a rendelkezésünkre állni.

Az egész ágazatnak olyan egészségügyi informatikai infrastruktúrája lesz, amelyre támaszkodva az ágazat szereplői elektronikusan kommunikálhatnak egymással. Úgy fejleszthetik a különböző rendszereket – vagy vehetik meg őket a versenypiacon –, hogy azok szóba állhassanak egymással, és lesz jó néhány közvetlen tartalomszolgáltatás a mindennapi munka minden szinten való megkönnyítésére: könnyebb lesz az embereknek, a szakembereknek, az orvosoknak, az egészségpolitika alakítóinak.

A kétségkívül fennálló szakmai előnyöket azonban némileg elhomályosítják a bizalmas adatok kezelésével kapcsolatos aggályok. A betegek egy része attól tart, hogy munkahelyén hátrányos helyzetbe kerülhet, ha egészségügyi adatai valamilyen módon munkáltatójának kezébe kerülnek. Kedvezőtlenül befolyásolhatják a biztosítókat is a biztosított rossz állapotát bizonyító adatok. Általában, várható, hogy a beteglapok digitalizálása után a korábbinál sokkal többen férnek hozzá ezekhez a bizalmas információkhoz.

Ám valójában nem a biztonsági aggályok generálják egy átfogó e-egészségügyi platform hiányát. E témában több szakértőt is megkérdeztünk, s bár voltak ellenkező álláspontok, de abban minden megszólaló egyetértett, hogy a korrekt szabályozás és az összefogás hiánya miatt nem jött eddig létre egy mindent átfogó e-health-rendszer.

 

Van ellenpélda is!

Létezik egy olyan tanulmány is, amely az e-health fölöslegességére mutat rá. A Harvard Medical School által elvégzett kutatás a kórházak informatizáltsága és a költségek, valamint az ellátás minősége közötti összefüggéseket kereste, kevés sikerrel. Nincs ugyanis kimutatható összefüggés a kórházak informatizáltsága és a betegellátás minősége, illetve annak költségei között – derül ki a felmérésből, amely 4 ezer amerikai kórház bevonásával készült. A kutatást készítők 24 szempont szerint értékelték az intézmények informatikai rendszereit, és ezeket az adatokat vetették össze a kórházak költségeivel 2003 és 2007 között.

Márpedig, a józan ész azt diktálja, hogy az iparvállalatokhoz, a kereskedelemhez vagy a pénzügyekhez hasonlóan az egészségügy is olyan terület, amelyet informatikai támogatással hatékonyabbá, olcsóbbá lehet tenni. A jelentés megállapítja: miközben a kórházak informatikai ellátottsága folyamatosan növekedett a vizsgált években, az adminisztrációs költségek terén nem volt kimutatható csökkenés, sőt. A szerzők éltek a feltevéssel, hogy egy informatikai rendszer bevezetése nem hoz azonnal mérhető csökkenést a költségekben, azonban hosszabb távon sem sikerült összefüggéseket kimutatni. Például, egy 2003-ban telepített it-megoldás hatását a költségekre még 2007-ben sem lehetett érzékelni.

 

Uniós kitekintés

Az e-health-fejlesztéseket áttekintő európai uniós jelentés szerint az egymással ütköző ict-szabványok az egészségügyben interoperabilitási problémákat teremtenek a számítógépes egészségügyi információs rendszerek között, amely az egészségügyi szolgáltatások szükségtelenül magas költségeihez vezet, miközben fékezőleg hat az ipar fejlődésére is.

Az Európai Bizottság megrendelésére készült tanulmány a nem kielégítő jelen helyzet mellett azonosított néhány érdekeltspecifikus akadályt is, amelyek megnehezítik a jövő e-health-standardjainak befogadását.

Politikai akadályok. A nemzeti és regionális egészségügyi rendszerek standardizálási megoldásainak egymástól eltérő jellege, a standardizálás alacsony kormányzati támogatása, az elektronikus kommunikáció ösztönzésének hiánya.

A szabványfejlesztő szervezetek emelte akadályok. A közös standardok kidolgozását akadályozza a különböző szervezetek közötti verseny, amelyek saját e-health-szabványokat fejlesztenek, és külön bevételre törekszenek.

Vállalati akadályok. A szabványfejlesztő szervezetekhez hasonlóan az ict-vállalatok is jövedelemre számítanak standardizálási tevékenységükből. Az általánosan használt standardok adaptálása költséges lehet, míg az egymással össze nem férő standardok üzletileg hasznosnak bizonyulnak olyan vállalatok számára, amelyek a különböző rendszerek interoperabilitását lehetővé tevő szolgáltatásokat árulnak.

Ict-felhasználói akadályok. Az egészségügyi ellátók (háziorvosok és kórházak) számára költséges feladat a legmegfelelőbb szabványok kiválasztása, a meglévő adatok konvertálása és a szükséges szoftverfrissítések megvásárlása.

Az akadályok leküzdésére a jelentés szerzői először a stratégiai e-health-rendszereket érintő prioritási standardok és szolgáltatások azonosítását, alkalmazásuk támogatását ajánlják európai uniós szinten.

 

Hazai kihívások

Arról, hogy mégis hogyan áll a hazai e-health-környezet, és melyek volnának a legsürgetőbb teendők, Butsi Zoltán, a Pannon Egyetem Egészségügyi Informatikai Kutató-fejlesztő Központjának vezető menedzsere foglalta össze álláspontját.

Butsi Zoltán szerint az egészségügyi szolgáltatások paradigmaváltás előtt állnak. A szolgáltatásoknak át kell törniük a kórházak és a rendelőintézetek falát. Ez több szempontból is elkerülhetetlen.

Technológiai nyomás. A technológia mai fejlettsége lehetővé teszi és kiköveteli, hogy a betegségek felismeréséhez és nyomon követéséhez szükséges információkat a beteg ne csak „lábon” vihesse el a szolgáltatókhoz, hanem a mobilkommunikáció és a modern szenzortechnológia segítségével ezek az információk maguktól is odataláljanak. A jelenlegi helyzet egy szűk csőre (bottleneck) emlékeztet, ahol rendkívül korlátozott az a hely, ahol a betegségek és a gyógyító tudás találkozhat. Az otthoni monitoring és az automatikus jelfeldolgozási algoritmusok sokszorosára tágítják ezt a szűk keresztmetszetet, és új interfészeket hoznak létre a beteg és a szolgáltató között.

Finanszírozási nyomás. Az elöregedő társadalom és az egyre költségigényesebb új terápiás eljárások miatt az egészségügy a jövőben a „hagyományos falak” között már nem lesz finanszírozható. Új együttműködés kialakítása szükséges a szolgáltató és az állampolgárok között az egészségesebb életmód, a hatékonyabb prevenció, a távegészségügyi megoldások és a társfinanszírozás elterjesztéséhez. Az új finanszírozási megoldásoknak egy új egészségügyi kultúra kialakítását kell szolgálniuk.

Fogyasztói nyomás. A korszerű internetes banki, távügyintézési és kommunikációs szolgáltatások idején az állampolgárok egyre kevésbé tolerálják a fölösleges sorbaállást a rendelőkben, a leletekhez történő nehézkes hozzáférést, az idejük pazarlását. Ahogy az orvosok is szenvednek az érdemi gyógyító munka rovására menő adminisztrációs terhektől. 2010-ben az egészségügy sem kerülheti meg a korszerű elektronikus szolgáltatások bevezetését.

Butsi Zoltán azonban úgy véli, hogy paradox módon a megoldás megtalálásához az első lépést nem az egészségügyi szolgáltatóknak kell megtenniük. A paradigmaváltáshoz először az intelligens infrastruktúrát kell számukra kiépíteni, amelyben fontosak az otthoni szenzorok, a mobilkommunikáció, az adatok megbízható tárolása és feldolgozása, de még fontosabb az ilyen elemek szolgáltatóinak új típusú együttműködése. Itt olyan magasabb szintű ágazatközi együttműködésről van szó, ahol nem a fő- és alvállalkozói viszony a jellemző, hanem sokkal inkább az egyenrangú felek világos költség és bevételmegosztáson alapuló ágazatközi együttműködése, intelligens szolgáltatási láncok kiépítése.

Az infrastruktúra komplexitásának okán nemcsak az üzemeltetésben, de már a tervezésben és az innovációs szakaszban is szükséges a kooperáció. Ugyanakkor önmagában a technológiai együttműködés kevés. A szolgáltatási láncba a biztosítóknak és a finanszírozóknak is be kell kapcsolódniuk.

„Ennek alapvető feltétele pedig az ösztönző szabályozás, amely átnyúlik az ágazati határok fölött. A szabályozásnak érdekeltté kell tennie a szereplőket a telemedicinális és más e-egészségügyi szolgáltatási láncok kialakításában, az állampolgárokat pedig abban, hogy az új technológiákkal jobban törődjenek az egészségükkel. Ez lesz az igazi paradigmaváltás” – foglalta össze Butsi Zoltán.

 

Fókuszban a távközlés

A témában megkérdezett Király Gyulaközel öt évet töltött el az OEP informatikai vezetőjeként, tehát jó rálátása van a hazai e-health helyzetére. Király Gyula szerint egyébként már szinte minden a rendelkezésünkre áll ahhoz, hogy egy jól működő e-health-infrastruktúra működhessen az országban. Csupán szintetizálni kellene a meglévő dolgokat. Ami pedig a meglévők szabályozását illeti, a távközlésé a legszofisztikáltabb, ezért valami hasonlóra lesz szükség a többi területen – azaz az e-health vonatkozásában is.

A kézenfekvő párhuzam – és a szakterülettel való közvetlen érintettség – okán megkerestük a legnagyobb magyar távközlési cég első emberét, hogy kikérjük véleményét az alakuló e-health-területtel kapcsolatban. Christopher Mattheisenszerint az egészségügy nagyon érdekes és a fejlesztésekre nyitott terület, ám nemcsak nálunk, de mindenütt a világon komoly problémákkal küzd. Ugyanakkor politikai megközelítésben is meglehetősen problematikus. Nemcsak nálunk, mindenütt a világon. Az eszközök, „kütyük” azonban – gondoljunk például az érzékelők fejlettségére – előbb-utóbb betörnek majd erre a piacra. A most belépő cégek ma még egy teljesen friss területen operálhatnak. Az új technológiákkal már az olcsóbb megoldások, tehát a megfigyelés és megelőzés kerülhetne előtérbe.

„A következő években érdemes lesz figyelnünk e terület technológiai reformjaira. Ezeket az új eszközöket valakinek majd felügyelnie, irányítania kell, és úgy vélem, hogy a távközlési cégek rendelkeznek az ehhez szükséges szakértelemmel” – magyarázta az elnök-vezérigazgató. A távközlési szektor vállalatai szerinte felismerték (vagy előbb-utóbb felismerik), hogy további növekedésüket az értéknövelt szolgáltatások, tehát az adatátviteli termékek biztosítják a jövőben” – fejtette ki Christopher Mattheisen.

Arról, hogyan is képes összejönni az egészségügy, az informatika és a távközlés, talán a december elsejével létrejött Magyar Telekom–ISH akvizíció nyújtja a legteljesebb képet. Topor Gábor, az ISH Informatika Kft. ügyvezető igazgatója úgy véli, hogy a Magyar Telekom vállalati szolgáltatások üzletága, a T-Systems belépésével komoly rendszerintegrációs szaktudással, a távközlési rendszerek üzemeltetésének tapasztalatával, innovációs képességgel és tőkeerővel rendelkező partnert kaptak, amely garanciát jelenthet arra, hogy az uniós forrásokból a legkorszerűbb rendszereket és a leginnovatívabb megoldásokat tudják közösen megvalósítani. Együttműködésük kiegyensúlyozottá teheti a távközlési és informatikai viszonyokat az egészségügyben.

Viszont azzal Topor Gábor is egyetért, hogy továbbra is hiányzik egy mindent átfogó e-health-platform, hiszen jelenleg annak csak egyes elemeit használjuk. Szerinte e platform létrejötte csupán a központi beruházási hajlandóság függvénye. (Ami egyébként bajos ügy, hiszen az egyes területeken más-más feladatok és igények jelennek meg kormányzati és ágazati szinten.)