A honi távközlési szektort is érzékenyen érintette a gazdasági válság. A vezetékes távközlésben már jó ideje visszaesés tapasztalható, de 2009-ben a mobiliparág bevételei is mintegy 6 százalékkal, 2010-ben pedig további 4,5-5 százalékkal csökkentek. Ennek hátterében egyrészt az ügyfélszám csökkenése, másrészt – nagyobb hangsúllyal – a forgalom visszaesése áll. Érzékenyen érintette például a mobiltársaságokat a munkanélküliség növekedése. Egyedül a mobilinternet nőtt továbbra is dinamikusan, ám az ebből származó bevételek nem tudják kompenzálni a hang alapú forgalom csökkenéséből eredő kiesést. A mobiltársaságok árbevételeinek csökkenéséhez hozzájárult a végződtetési díjak meglehetősen drasztikus leszorítása, továbbá az európai uniós roamingdíjak korlátozása is.

 

Világtrendek

A kedvezőtlen világgazdasági jelenségek ellenére nem lehet panaszkodni a globális telekommunikációs ágazat fejlődésének dinamikájára. A Nemzetközi Távközlési Unió (ITU) szerint 2010 végén 5,3 milliárd mobilfelhasználó volt világszerte, ebből 940 millióan 3g-szolgáltatást vettek igénybe, s egyre többen térnek át erre a platformra; 2007-ben 95 országban, 2010-ben pedig már 143 országban forgalmaztak 3g-szolgáltatásokat – mutatott rá az itbusiness és az Informatikai Vállalkozások Szövetsége közös, Business & Technology 2011 című konferenciáján Beck György, az IVSZ alelnöke, egyben a szervezet távközlési tagozatának vezetője.

Az internetezők száma is szédületes sebességgel nőtt, 2005 és 2010 között megduplázódott, s tavaly túllépte a 2 milliárdot. Számos ország – például Észtország, Finnország és Spanyolország – az internetelérést alkotmányos alapjoggá nyilvánította. Az interneten elérhető szélessávú tartalmak és alkalmazások gyors bővülése miatt egyre nagyobb az igény a nagysebességű kapcsolatra. Például a szélessáv minimális sebességével (256 kilobit/szekundum) egy jó minőségű film letöltése majdnem 1 teljes napba telik, míg ugyanez 100 megabit/másodperces sebességgel alig 5 percet vesz igénybe.

Az Ericsson nemrégiben publikált globális prognózisa szerint a mobil szélessávú előfizetések száma 2011 végére az egymilliárdot is elérheti. A legtöbb – körülbelül 400 millió – előfizetést várhatóan az ázsiai–csendes-óceáni térségben vásárolják majd, de Nyugat-Európában és Észak-Amerikában is jelentős, nagyjából 200-200 millió új előfizetéssel kalkuláltak. A mobil szélessáv használói notebookkal vagy okostelefonnal rendelkeznek, tehát digitális készségeik magasak. Az előrejelzések szerint az okostelefonnal rendelkezők fele biztosan vásárolni is fog a készülékével, különösen akkor, ha az nfc-technológia elérhető lesz számukra.

Nemzetközi szinten egyértelmű az okostelefonok népszerűsége: a brit Canalys piackutató cég szerint 2010 utolsó negyedévében mintegy 101,2 millió, az IDC szerint pedig 100,9 millió okostelefon talált gazdára világszerte. Ez igen figyelemreméltó, közel 90 százalékos növekedést jelent az egy évvel korábbi értékesítési mutatókhoz képest, különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy ugyanebben az időszakban mindössze 92,1 millió pc kelt el. Az okostelefonok és a pc-k közötti olló ráadásul jövőre várhatóan még tovább nyílik, hiszen utóbbi készülékek eladása csupán 5,5 százalékkal bővült egy évvel korábbhoz képest.

 

Hazai tendenciák

A távközlés Magyarországon az elmúlt 20 év legdinamikusabban fejlődő iparága volt; ez idő alatt a 100 lakosra jutó beszédcélú hozzáférések száma 10-ről 150-re nőtt, s csak az elmúlt 5 évben évente 130-150 milliárd forintot ruháztak be a magyar szolgáltatók. Ennek eredményeként 2010-ben a magyar háztartások több mint 95 százaléka fizetett elő valamilyen távközlési szolgáltatásra.

Az infokommunikációs ágazat súlyát mi sem mutatja jobban, minthogy az Európai Unió átlagát (5 százalék) meghaladó mértékben, 5,8 százalékkal részesedik a gdp-ből, s aránya a foglalkoztatásban eléri a 3,7 százalékot, míg az uniós átlag ennél egy százalékponttal kevesebb.

A hazai ict-szektor továbbá az ország teljes kiviteléből 21,4, behozatalából pedig csaknem 17 százalékot hasít ki. Az sem elhanyagolandó mutató, hogy az infokommunikációs ágazat az ország teljes árbevételéből 11,3, beruházásaiból pedig közel 8 százalékkal részesedik. S a távközlés szinte az egyetlen terület, ahol az elmúlt tíz évben nem nőttek, hanem csökkentek az árak, mégpedig összesen mintegy 40 százalékkal.

E sokmilliárdos piac meghódításában a magyar fejlesztőknek, informatikusoknak és médiaszolgáltatóknak is részt kell venniük. Kiemelten fontossá válik továbbá az adatbiztonság kérdése, különösen, ha a mobil egyben azonosító- és fizetőeszköz is lesz. Az e-kereskedelem mind több alkalmazást, és ezzel együtt mind több élményt nyújtó multimédia-szolgáltatást igényel majd, így a hazai webáruházaknak, weboldalaknak egyszerre kell több platformra készülniük.

 

Az állam szerepe

Nem csak a fejlett világra, hazánkra is komoly szabályozási feladatok várnak. Közel egy évvel ezelőtt, a kormányváltás után az IVSZ távközlési tagozata – amely a hazai iparág bő kétharmadát képviseli – teljes konszenzus alapján határozta meg a szektor előtt álló fő feladatokat. A kormányzat egyetlen témát sem utasított el, és meglehetősen szűk – hetekben, hónapokban mérhető – határidőre vállalta konkrét tervei kidolgozását. S hogy milyen eredménnyel?

Az NFM infokommunikációs államtitkársága létrehozásával önálló képviseletet kapott a szakma a kormányban, valamint életbe lépett a hazai mobilszolgáltatók által évek óta várt új frekvenciahasználati díjrendszer. Ennek szerkezete valóban korszerű, és a korábbinál sokkal inkább támogatja a hálózati fejlesztéseket. Az IVSZ abban is bízik, hogy további két, a távközlési iparág és az ország digitális felzárkózása szempontjából kiemelten fontos kérdés is hamarosan megoldódik: nagy várakozással tekint a 900 MHz-es sávval kapcsolatos állami pályázatra, illetve a mobilvásárlási szolgáltatások szabályozásának rendezésére is. Ez utóbbi szempontjából fontos a pénzforgalmi törvény pontosítása, illetve módosítása: ki kellene vonni a törvény hatálya alól a mobilfizetési szolgáltatásokat.

Az IVSZ lényegesnek tart minden olyan állami kezdeményezést is, amely hozzájárul a szélessávú infrastruktúra fejlesztéséhez. El kell vinni a szélessávú hálózatokat a ma még lefedetlen területekre. E munka fontos eleme lehet egy nemzeti hálózat megvalósítása, természetesen teljes összhangban a piaci fejlesztésekkel. Legalább olyan fontos azonban, hogy megfelelő tartalom álljon a potenciális felhasználók rendelkezésére, továbbá legyen igény, érdeklődés a szolgáltatások iránt.

Kiemelt feladat az iparágat sújtó bürokrácia csökkentése. Egyszerűsíteni kell a közbeszerzési szabályokat, továbbá ésszerűsíteni a hatósági és közigazgatási adatkéréseket, valamint az állami és hatósági eljárásokat.

A kormányzattól a szektor partnerséget, stratégiát és pénzt vár, hiszen csak ezek birtokában lehetséges kiegyensúlyozott fejlődés. E három közül a partnerség a legfontosabb, majd a megfelelő stratégia következik, amelyet időben meghozott döntésekkel kell alátámasztani. Végül, de nem utolsósorban forrásokra van szükség, amelyeket vagy törvényekkel, vagy már meglévő, egyéb források felszabadításával lehetne előteremteni.

Küszöbön áll az elektronikus hírközlésről szóló törvény átfogó módosítása is, az uniós távközlési irányelveknek megfelelően. A konzultációkba viszont fontos lenne bevonni az érintett piaci szereplőket és szakmai érdek-képviseleti szervezeteket is – mégpedig mihamarabb, mert rohamosan közeledik az irányelvek módosításának nemzeti jogba történő átültetésére meghatározott határidő.

Elismerve a többletterhek átmeneti viselésének szükségességét, Beck György ugyanakkor méltánytalannak tartja, hogy a kormány által tavaly év végén kivetett különadó csak négy ágazatot érint, köztük a távközlésit is.

 

Paradigmaváltás…

Mint fentebb láttuk, a mobilkommunikáció, a mobil szélessáv s ezek egyik felhasználói végpontja, az okostelefon mindenképpen a nyerő tendenciák közé tartozik. De hogy is állnak a magyar vállalatok, illetve ezek informatikai vezetői az intelligens maroktelefonok elfogadottságával, használatával?

Azt mindenki elismeri, hogy paradigmaváltásnak vagyunk tanúi: minden eszközünk online és összekapcsolt lesz, a pc-korszak letűnik, s az asztali és táskagépek jelentős részének helyét táblagépek és okostelefonok veszik át. Jelenleg azonban ezek az eszközök elsősorban nem vállalati, hanem személyi eszközökként funkcionálnak, amelyek „befurakodnak” az eddig zárt és viszonylag homogén vállalati informatikai rendszerbe. S ha ezt az it-vezető kezdetben nem engedi, később, dolgozói nyomásra, kénytelen lesz beadni a derekát – világít rá egy friss felmérés nyomán az elkerülhetetlenre Sugár Mihály, a BellResearch vezető elemzője.

A mobillehetőségek kiaknázatlanok a vállalatoknál, hiszen az eszközökhöz elsősorban magas beosztású kollégák jutnak hozzá, mivel nekik van rá keretük. Az üzleti szervezetek ugyan tudják, hogy profitálhatnának a jól szervezett vállalati mobilalkalmazásokból, de a javaslatokat az informatikai részlegtől várják. Az it viszont még egyáltalán nem fogadta el az okostelefonokat, s birtoklásukat magánügynek tekinti. Így aztán nem csoda, ha a legelterjedtebb vállalati alkalmazás a levelezés.

Úgyszintén azon sem lehet csodálkozni, ha a fentiek alapján az okostelefon-felhasználók között a legkevesebben éppen azok vannak, akiknek pedig szükségük lenne rá: a gyakran utazó munkatársak, valamint az ügynökök, a területi képviselők és az értékesítési munkatársak.

A „lefedettség” ugyanakkor szinte 100 százalékosnak mondható a felsővezetők körében. Mindemellett a céges mobiltelefonoknak jelenleg csak 13 százaléka okos.

 

…de nem most

Mennyire elterjedt az it-vezetők körében az okostelefon, és mire használják? Közel 40 százalékuk zsebében ott lapul a készülék, de csak átlag 46 százalékos kihasználtsággal – főként böngészésre, gps-navigációra, e-mailezésre, a naptár elérésére, s kisebb mértékben dokumentumok, prezentációk megnézésére, esetleg szerkesztésére használják.

Középtávon a megkérdezettek 13 százaléka tervez vállalati okostelefon-alkalmazást bevezetni. Leginkább külső szállító által a cég igényei alapján testre szabott vagy egyedi fejlesztésű terméket fognak keresni, de szívesen fejlesztenek majd egyedi terméket saját erőforrásból is. A legkevésbé dobozos, készen elérhető termékre van szükség.

A cégek az okostelefont nem tekintik vállalati it-erőforrásnak, de veszélyforrásként annál inkább számon tartják, s különféle előírásokkal próbálják keretek közé szorítani használatukat. Legnagyobb mértékben bizonyos kötelező biztonsági beállítások fordulnak elő, de muszáj biztonsági másolatot is készíteni a készülékről, csakúgy, mint telepíteni egyes üzleti alkalmazásokat. A kockázatok forrásait a válaszadók közepes kockázatúnak ítélik; leginkább az adatszivárgástól tartanak, de gondot okoz a felhasználói ismeretek hiánya is. A vírusok és más kártevők sem maradnak ki az aggodalmak közül, de panaszkodnak a munkaidő elpocsékolására is.

Mindez, persze, nem jelenti azt, hogy túl szoros lenne a kapcsolat az okostelefonok használata és az it-irányítás között. Olyannyira nem, hogy a cégek 78 százalékánál nincs írott it-szabályzat sem az okos-, sem a sima mobiltelefonokra. A közönséges mobilokra vonatkozó szabályzattal csak a megkérdezettek 9 százaléka rendelkezik, s ugyanekkora az arány a mindkét típus esetén írott szabályzatot felállító vállalatoknál is.

Mindebből következik, hogy a vállalatok többsége még nem veszi komolyan a mobilitás paradigmáját; az okos mobilt luxusnak tekintik, nem a hatékony kommunikáció eszközének, és az it nem is szorgalmazza ezt. Viszont ami késik, nem múlik; a paradigmaváltás megkésve érkezik hozzánk, s a külvilág és a civil használat fogja kikényszeríteni.