Magyarországon ma több mint ezer kis-, közepes és nagyvállalat – valamint nagyjából kétszer ennyi önfoglalkoztató, egyéni vállalkozó – él abból, hogy informatikai termékeket, megoldásokat, szolgáltatásokat értékesít. Természetes, hogy ennyi vállalkozás között vannak olyanok is, amelyek az üzletszerzést és a profit kitermelését minden más szempont elé helyezik. No de honnan lehet megtudni, hogy melyek ezek?

 

Fogódzók nélkül

A vevői oldalnak – különösen, ha kisebb cégekről van szó – a legtöbb esetben semmilyen támpontja sincs arra nézve, mire számíthat a szállítótól, mondja Ambrus Zsolt, az IVSZ főtitkára. Megnézheti a cég honlapját, jó esetben láthat ott néhány ügyfél-referenciát, rákereshet a cégjegyzékben, de többnyire kénytelen arra hivatkozni, amit a szállító magáról állít. Márpedig magáról ki mond rosszat?

Külső értékelésből pedig nem sok van. A multinacionális cégek többsége ugyan osztogat különféle titulusokat viszonteladói partnereinek, amelyek segítségével az adott termékkör vagy technológia kapcsán belőhető a cég szakértelme, elkötelezettsége, de piaci, üzleti magatartásáról ezek sokat nem árulnak el. Nem sok fogódzót jelentenek az ISO-minősítések sem: azok a vállalatok belső folyamatairól szólnak, azt igazolják, hogy a vállalat rendelkezik írásba foglalt folyamatokkal, és azokat be is tartja.

Arról viszont semmit nem mondanak, hogy milyenek ezek a folyamatok, és azok eredményeképpen milyen minőségű termék vagy szolgáltatás születik, nem árulnak el semmit a vállalkozás piaci tapasztalatairól, a vevők elégedettségéről.

 

Tájékozódik a vevő

Pontosan erről akar tájékoztatni az első jelentkezőknek most szeptemberben odaítélt IVSZ védjegy – mondja Ambrus Zsolt. A védjegy elnyeréséhez szigorú feltételeknek kell megfelelni (lásd keretes írásunkat). A szervezet hosszabb távon azt várja a védjegytől, hogy hozzájárul a piac tisztulásához, például segít kiszűrni a főtitkár által csak „egynyárinak” nevezett cégeket. Ezek olyanok, amelyek csak egy-egy projektre állnak össze, a piac- és üzletszerzés érdekében árban jócskán aláígérnek a többi piaci szereplőnek, irreális árháborút robbantva ki, és ha nyernek, jól-rosszul elvégzik a munkát, majd sok esetben csődöt jelentenek és felszívódnak. „Az ilyen, múlt és tapasztalat nélküli cégekkel szemben szeretnénk megkülönböztetni a komolyan vehető tagszervezeteinket” – hangsúlyozza Ambrus Zsolt.

Az IVSZ szándékai szerint a védjegy elsősorban a vevőknek – legyenek azok kormányzati szereplők, nagyvállalatok, kisebb ügyfelek – nyújtana támpontot. Azt szeretnék, ha a védjegyről egy régóta piacon lévő, megbízhatóan szállító vállalat jutna a vevők eszébe, amelyik nem fog egyik napról a másikra eltűnni a semmiben, vagy pénzügyi nehézségek miatt belebukni egy projektbe. Ennek megfelelően inkább a piaci erényeket – megbízhatóság, kiszámíthatóság, stabilitás, tisztességes piaci magatartás – díjazza, nem pedig a cég által kínált termékek, megoldások, szolgáltatások műszaki-technológiai színvonalát. Ad absurdum az a kis fejlesztőcég is megkaphatná, amelyik csak Windows XP-re készít könyvelőszoftvert, ha ügyfelei elégedettek vele és a piacon is elismerik.

Ugyanakkor talán nem szándékolt mellékhatása a védjegynek, hogy nehezebb helyzetbe hozzák a start-up vállalkozásokat. A szabályok értelmében ezek ugyanis három évig nem pályázhatnak a védjegyre, még akkor sem, ha tőkeerős befektetők állnak mögöttük, vagy ha olyan szakemberek alapították, akik más cégeknél már bizonyították rátermettségüket.

 

Kiemelkedni

A vevői szempontok mellett a védjegyet elnyerő cégek számára az általa megszerezhető üzleti előnyök sem mellékesek. Az elsősorban a közszféra számára dolgozó, informatikai tanácsadást kínáló eGov Kft. például azt reméli tőle, hogy kiemeli a kisvállalkozásnak minősülő céget a vetélytársak közül. A csökkenő állami megrendelésekért nagyon sokan pályáznak – ilyenkor nagyon jól jön bármilyen plusz, amely az egyik szereplőt kiemeli a többiek közül, mondja Mészáros Nóra tanácsadó.

Ugyanakkor nem hiszi, hogy a közszférának szállító, többnyire közbeszerzéssel kiválasztott cégek között a védjegynek elő kellene segítenie a piaci tisztulást. „Ebben a szegmensben csak egyszer lehet tévedni. Ha a szállító nem időre vagy nem az elvárt minőségben teljesít, nem lesz második esély, hiszen a hibát nemcsak az ügyfél, hanem az adófizetők pénze is bánja. Nem is nagyon találkozni szakmailag hozzá nem értő céggel; inkább arról lehet szó, hogy egy bonyolult helyzetet a szállító nem tud kellő rugalmassággal és kreativitással kezelni. A védjegytől leginkább azt várjuk, hogy az igazán rugalmas, a problémákat jól kezelő cégeket minősíti majd” – fogalmaz a tanácsadó.

Megbízhatóság, ügyfél-elégedettség, piaci tapasztalat – emeli ki a védjegy által közvetített, általa legfontosabbnak tartott tulajdonságokat Siklósi István, a 4D Soft Kft. alkalmazásfejlesztésért felelős ügyvezető igazgatója. Ezeknek a közeljövőben még nagyobb szerepük lesz, mert a felhasználók lassan ráébrednek, hogy nem feltétlenül igaz az a sztereotípia, miszerint a piacon legelterjedtebb termékek a legjobbak. „A gazdasági válság miatt egyre többen gondolkodnak el azon, hogy mire is költötték eddig a pénzüket; ilyenkor pedig felértékelődik, ha egy cég megfelelő minőségben szállít, kiszámítható, hosszú távon is megbízható, és nem utolsósorban hajlandó saját érdekei elé helyezni az ügyfél érdekeit” – sorolja Siklósi István, milyen értékeket kívánnak hangsúlyozni az általuk is elnyert védjeggyel.

Ehhez még egy dolgot tesz hozzá Mészáros Nóra. A védjeggyel rendelkező kisebb cégeknek kimondottan előnyös lehet, ha azt a nagyok is megszerzik maguknak. „Ha egy jól ismert vetélytársunk elnyeri a védjegyet, hivatkozhatunk az ügyfelek előtt arra, hogy pontosan ugyanolyan védjeggyel rendelkezünk mi is, tehát a megbízhatóságot, piaci tisztességet tekintve egy ligába tartozunk jó nevű konkurenciánkkal” – említ egy elsőre nem nyilvánvaló előnyt.

Persze még számos feltételnek kell teljesülnie, hogy a védjegy betöltse a szerepét. Talán az egyik legfontosabb, hogy csak az arra érdemesek használhassák.

 

Nem örökre szól

Pontosan ezért emeli ki az odaítélés feltételei közül Ambrus Zsolt, hogy a jelentkező céget más piaci szereplőknek, vetélytársaknak is ajánlaniuk kell. „Legjobban a vetélytársai ismerhetnek egy céget, ők tudják megmondani, hogy kik a tisztességes szereplők és kik nem riadnak vissza némi etikátlan, tisztességtelen piaci praktikától. Ilyen értelemben is nagyon jó referenciapontnak számít a védjegy, hiszen birtokosáról az iparág többi szereplője állította ki a jó bizonyítványt” – emeli ki az IVSZ főtitkára. Az iparági kontrollt erősíti az is, hogy amikor az IVSZ védjegytestülete megítélte az elismerést, a nyertes vállalat(ok) neve(i) felkerül(nek) egy belső, csak a tagok előtt nyitott oldalra. A többi tagvállalatnak harminc nap áll a rendelkezésére, hogy kommentálják a jelölést és esetleg kifogásokat emeljenek az odaítélés ellen.

Egyelőre kérdés, hogy a lehetőséggel mennyire fognak élni az érintettek. Siklósi István maga is bevallja, hogy nehezére esne felszólalni valaki ellen, és szerinte ezzel mások is így vannak. Ilyen esetekben nehéz lenne eldönteni, hogy megalapozott kifogásokról vagy csak a konkurenciaharc egy elkeseredett formájáról, esetleg személyes sértettségről, ellenszenvről van szó – a magyar informatikai piac ugyanis elég kicsi, az érdekszövetségek hálózata pedig elég bonyolult ahhoz, hogy akár minden szempont egyszerre igaz legyen.

A hitelességhez tartozik az is, hogy a védjegyet visszavonják azoktól, akik érdemtelenné válnak rá. A védjegytulajdonosokat évente felülvizsgálja az IVSZ etikai bizottsága, és Ambrus Zsolt határozottan ígéri: ha valakivel szemben kifogások merülnek fel, vagy már nem teljesíti a feltételeket, visszaveszik tőle a védjegyet. „Igyekszünk elkerülni a végleteket: nem hiszünk a névtelen feljelentéseknek, de nem fogunk jogerős bírósági ítéletekre sem várni; az etikai bizottságnak meglehetősen nagy mozgástere lesz az elbírálásban” – mondja a szervezet főtitkára. Ha a bíróság vagy a versenyhivatal elmarasztal egy céget, az természetesen nem maradhat következmények nélkül.

 

Előny a tulajdonosnál

A védjegy sikerének egy másik elengedhetetlen feltétele, hogy mind az érintettek, mind pedig reménybeli ügyfeleik is érdeklődést mutassanak iránta. Az előbbivel feltehetően nem lesz gond. Eddig (két körben) összesen 11 cégnek ítélték oda a védjegyet, és további 15-20 pályázat van az IVSZ előtt, ami Ambrus Zsolt szerint nem rossz ahhoz képest, hogy eddig nem csaptak különösebb hírverést a védjegynek. Szerinte reális célkitűzés, hogy a jövő év végére 120-150 cég rendelkezzen az elismeréssel, ami már a piacon is látható mennyiség lehetne, különösen az IVSZ 350-es taglétszámához viszonyítva.

A pályázók között elsősorban a kis, közepes és nagy hazai vállalatokra számítanak; a nagy multinacionális vagy távközlési vállalatok amúgy is sokat szerepelnek a médiában, ismertek a vevők előtt – nekik egyszerűen nincs akkora szükségük arra a megkülönböztetésre, amit a védjegy a kisebbeknek kínálhat.

Így látja ezt Takács Tibor, a Vezető Informatikusok Szövetségének (VISZ) alelnöke is. A VISZ-hez tartozó, az informatikára évente sok tízmillió forintot költő vállalatok általában rendelkeznek azzal a szakértelemmel és tapasztalattal, ami a megfelelő ajánlatok kiválasztásához szükséges.

Megváltozhat persze a hozzáállásuk, ha az ügyfelek is felfedezik maguknak a védjegyet és figyelembe veszik azt a tenderek értékelésénél. Különösen sokat remélnek a közbeszerzésektől. Ambrus Zsolt nem tartja kizártnak, hogy egy-két éven belül az IVSZ védjegy megléte figyelembe vehető szempont lesz a pályázatok értékelésénél. „Nem arra gondolunk, hogy előfeltétele lesz az indulásnak, vagy pluszpontokat lehetne érte kapni, hanem inkább adminisztratív könnyítéseket képzelünk el, mondjuk, nem kell mindig ügyfél-referenciát benyújtani, mert a védjegy birtokosának elhiszik, hogy tudja teljesíteni a minimális feltételeket” – fogalmaz a szervezet főtitkára.

Másban bízik Mészáros Nóra az eGov-tól. Mint mondja, a közbeszerzési törvény megköti az ajánlatkérők kezét, mert a szakmai alkalmasságot mindig az adott tender tárgyához igazodó referenciával kell igazolni. Szerinte inkább éppen annak van esélye, hogy az IVSZ védjegy a pályázatokon való elindulás szakmai alkalmassági feltétele lehetne, vagy az értékelésnél lehetne pluszpontokat kapni érte. Bármelyik forgatókönyv is legyen valószerűbb, még sok tárgyalást kell lefolytatni az államigazgatás illetékeseivel, mielőtt bármelyikből valóság lehet.