1981. augusztus 12-e, a New York-i Waldorf Astoria Hotelben tartott sajtótájékoztató napja tekinthető az IBM-kompatibilis személyi számítógép születési dátumának: ekkor mutatta be az IBM PC 5150 jelű modelljét. A gépnek olyan vetélytársakkal kellett felvennie a versenyt, mint az Atari 400 és 800, az Apple II, a TRS-80 vagy a Commodore.

Ha csak a technikai specifikációt nézzük, az 5150 nem emelkedett ki különösebben a mezőnyből. Erőforrása az Intel 8 bites 8088 processzora volt; az alaplapon 16–64 kilobit memóriának volt hely; adattárolásra egy vagy két darab 5,25 hüvelykes floppylemez szolgált; operációs rendszere a Microsoft DOS 1.0 volt. A legolcsóbb változat több mint 1500 dollárba került, míg egy normálisan felszerelt egységért 3000 (mai áron számolva több mint 7000) dollárt is elkértek.

Mindennek ellenére az IBM PC 5150 rövid időn belül nagy siker lett, elsősorban az üzleti felhasználók körében. Ezt alapvetően nyílt architektúrájának, moduláris felépítésének és rugalmas bővíthetőségének köszönhette. Az IBM még a BIOS forráskódját is közzétette; így már a bemutató után másfél hónappal kaphatók voltak az első (harmadik féltől származó) perifériák, és 1982-ben már számos gyártó megjelent saját IBM-kompatibilis számítógépével.

Noha a mai pc-k már sok tekintetben alig hasonlítanak harminc évvel ezelőtti elődjükre, bizonyos dolgok nehezen halnak ki. Az elsődleges merevlemez alapértelmezett betűjele ma is C:; ez bizony még az 5150 korából származik, amikor az A: és B: meghajtók a floppylemezeket jelölték.