– Filozofikus kérdés: hogy néz ki ma az ideális e-állam?

– Olyasmi, ami nem csak beszél arról, hogy szolgáltat. Ami a céges adóinkból, a fizetésünkből, és még a fogyasztásunk után is megkapja a maga részét, de a jó pénzért jó szolgáltatásokat nyújt. Azt biztosan nem sorolnám e témakörbe, hogyha ma felmegyünk az Ügyfélkapura és az okmányirodában például lakcímváltozást szeretnénk bejelenteni, akkor pusztán az ügyintézés időpontját lehet lefoglalni, ahelyett, hogy elektronikusan kitölthetnénk a szükséges űrlapot és biztonságos csatornán az ügyintézőnek előre elküldhetnénk, lényegesen rövidítve ezzel a folyamatra fordítandó időt. Az ideálistól messze van, hogy ma a helyszínen nagyjából fél órát elvesznek az igénylőtől és a tisztviselői munkaidőből is egy olyan dolog miatt, amit csak végig kellene gondolni, hogy jobb hatásfokkal működhessen.

Sali Róbert, Atigris

– Természetesen, ez előbbi csak kiragadott példa volt. Úgy látom, hogy az államnak az egész elektronikus kormányzat területén nagyon meg kellene ráznia magát az egységesítés tekintetében. Az kifejezetten zavaró, hogy a kormányzati tulajdonban lévő portálok nem használhatók egységes elvek szerint. Hiába van a struktúrára és a tartalomra egy úgynevezett KIB 19-es ajánlás, ha a gyakorlat azt mutatja, hogy a közigazgatási honlapokon mindent máshol találunk. Nincs egységes formula, ráadásul a közigazgatási szolgáltatások elérhetőségének szempontjai egyáltalán nem mérvadók.

– Az talán nem feltétlen volna eredményes, ha az Okmányiroda és az APEH honlapja ugyanolyan lenne. Elvégre a profiljuk is különböző.

– Rendben van, de ha valaki például különböző Microsoft-programokat indít el egymás után a számítógépén, akkor azt látja, hogy a fájl menüt, a mentést, a scroll gombot, vagyis minden generális kezelő szervet mindnél ugyanott, ugyanúgy találja meg. Ettől válik az éppen aktuális program használhatóbbá, a helyzet átláthatóbbá és kezelhetőbbé. Elsősorban ezt várnám el az e-kormányzati portáloktól.

– Mennyiben szól az e-kormányzat jelene a hivatalok és az azt igénybe vevők közti bizalmatlanságról?

– Sokban. Beszélünk az e-kormányzásról, de a fejekben jelenleg ebben a kérdésben nincs rend, nincs rá megfelelő igény és nincs bizalom. Pedig elemi érdeke az államnak, hogy az állampolgárok megbízzanak az intézményei szolgáltatásában. Ehhez persze elengedhetetlenül szükséges, hogy ne szivároghasson ki adat működési hiba következtében egyetlen kormányzati szervtől, intézménytől sem a nyilvános csatornákon keresztül. Meg kell teremteni ezt a bizalmat, aztán az államnak arra kell fókuszálnia, hogy a nyújtott elektronikus szolgáltatások iránti igényt kialakítsa.

– A bürokrácia kérdése megkerülhető?

– Nem. Ma Magyarországon minden kormányzati szerv túlvédi és túlbürokratizálja magát.

– Kiragadott példa, de az, hogy végre pontot tegyenek a digitális aláírás körüli polémia végére, sokat segítene?

– Feltétlenül, mert a hivatali szervezetek, egységek és szintek közti döntések felgyorsulhatnának. A kérdés az, hogy az államigazgatást érdekeltté tudja-e tenni a kormányzat abban, hogy ezek az átállások minél hamarabb megtörténhessenek. Ehhez az érdekeltségi rendszert kellene megteremteni. Végeredményben a kisebb bürokrácia gyorsabb és olcsóbb eljárásokat, átláthatóságot és igazi versenyt tudna teremteni, melyre az egész piac vár.
Az e-kormányzat lényege, hogy miközben az állam valóban szolgáltat, olcsóbbá is teszi a saját működését. Eddig erre nem született az állam részéről kifele látható egységes gondolatmenet. Abban bízom, hogy mivel most az államigazgatásban központosítások történnek, születhet központosított akarat arra, hogy ezt a váltást véghez is vigyék. Azt nem tudom, hogy az előző évek ilyen jellegű elképzeléseiben mennyi volt a felelőtlen és következetlen elgondolás, de az biztos, hogy a felhasználói kultúra irányba állítása ma hiányzik a rendszerből.