
Mátrai Gábor, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökhelyettese
– Hol tart jelenleg a frekvenciahasznosítás ügye?
– Az NMHH felkészült a frekvenciák hasznosítására vonatkozó kormányzati stratégia
végrehajtására, ám ezt meg kell előznie az erről szóló hivatalos kormányzati szintű
döntésnek. Folyamatosan konzultálunk az illetékes Nemzeti Fejlesztési Minisztériummal,
ugyanis a spektrumgazdálkodás napi kérdéseivel, ügyeivel mi foglalkozunk. Ezek
a napi ügyek meghatározóak lehetnek a stratégia és a jövőbeni irányok meghatározásában
is. Eközben az érintett piaci szereplők bevonásával éppen most indult egy olyan
egyeztetési folyamat, amely a következő öt évre meghatározza a frekvenciák hasznosítását.
– Azért talán már konkrét eredménynek lehet elkönyvelni a frekvenciahasználati
díj meghatározását, a mobilszolgáltatók legnagyobb örömére…
– Igen, március 31-én jelent meg a Magyar Közlönyben az NMHH elnökének első rendelete,
amely egészen új alapokra helyezi a mobilfrekvenciák használatának díjrendszerét.
A rendelet hatálya természetesen felöleli az összes frekvencia díjszabását, így
egyaránt érinti a rádióamatőröket, a kis- és nagyfrekvenciás készülékek használóit.
A legfontosabb rész mégis a mobilfrekvenciák díjával kapcsolatos: a régi, a bázisállomások
számához kötött díjfizetési kötelezettség megszűnt, helyét a tényleges használaton
alapuló, sávos frekvenciadíj vette át. A változás révén a költségek jobban kiszámíthatók,
s várhatóan megnő a szolgáltatók beruházási kedve is – szemben a korábbi gyakorlattal,
amikor pusztán költségcsökkentés miatt bázisállomásokat vettek kisebb teljesítményre
vagy kapcsoltak le, számottevően csökkentve a szolgáltatás minőségét is az adott
területen.
– Az egyéb frekvenciákkal mi a helyzet?
– Mielőtt bármit is tennénk, pontos és széles körű leltárt kell készítenünk arról,
hogy milyen frekvenciakészletek állnak rendelkezésünkre. Ezután célszerű meghatározni,
hogy szekvenciálisan milyen stratégiát követünk a hasznosításban. Emellett a technológiai
fejlődést is figyelembe kell venni, amely lehetőséget ad új technológiák alkalmazására
bizonyos sávkészletekben. Példaként említhetjük az Európai Unió gsm-irányelvének
hazai implementációját. Ennek lényege, hogy a jellemzően hangra dedikált 900 megahertzes
sávokban más típusú, például az egyébként az 1800-as tartományban „honos” umts-technológiát
is lehet alkalmazni, de be lehet vonni a negyedik generációs lte-technológiát
is. Ennek a jogszabály-alkotási folyamata már a végéhez közeledik.
| Szakmai pálya |
- Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem
- Pénzügyi terület: Magyar Hitelbank, Sandoz/Novartis, Magyar Amerikai Vállalkozási
Alap
- 2000–2009: UPC üzletfejlesztési igazgató, majd a kormányzati kapcsolatok igazgatója
- 2009–2010: a Szélessáv Alapítvány stratégiai igazgatója
- 2010. augusztustól a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökhelyettese
|
|
Ezek a törekvések összefüggésben állnak azzal, hogy a mobilpiacon egyre nagyobb
az igény a szélessávú adatátvitelre, s jogszabályalkotással is igyekszünk támogatni,
hogy a szolgáltatók minél több sávtartományban tudjanak szolgáltatni. Jelenleg
egyébként a legfontosabb feladatunk a 900-as tartományban lévő, úgynevezett e-gsm
sávrész eladásának technikai lebonyolításának előkészítése. Itt megközelítőleg
11 megahertz szabad, korábban nem polgári felhasználású frekvencia áll rendelkezésre.
Fontos kiemelni, hogy az alacsonyabb hullámsávokban a terjedési feltételek jobbak,
mint a magasabbakban, így a 900-as tartományban lehetőség nyílik arra, hogy a
szolgáltatók kevesebb bázisállomással építhessék ki szélessávú hálózataikat –
főként a még nem lefedett vidéki területeken. Ugyanakkor a digitális tévézésre
történő átállással remélhetőleg rövidesen felszabadul az úgynevezett digitális
hozadék tartomány is. Ez egy még alacsonyabb, még hatékonyabb sávrész 790 és 860
megahertz között, amelyet jelenleg földfelszíni, analóg televíziós műsorszórásra
használnak. Az EU ajánlásai alapján ezt a tartományt is elsősorban szélessávú
mobilszolgáltatások terítésére használnánk, amelynek feltételeit 2013. január
1-jéig kell megteremteni.
– Ez szorosan összefügg a digitális átállással. Lehet-e tartani az első körben
meghatározott 2012. decemberi határidőt?
– A médiatörvény a digitális átállásra két lehetséges időpontot határoz meg.
A mi szándékunk, hogy az lehetőleg már a korábbi, 2012‑es időpontban megvalósuljon,
a 2014-es dátummal csak mint „vészforgatókönyvvel” számolunk. Az átállás ugyanakkor
nem egyszerű, nagyon sok mindenkit érint, s nem szeretnénk, hogy bárki televízió
nélkül maradjon.