László Ervin zongoraművész, filozófus

– Krízisek mindig is voltak és lesznek, s általában teljesen mesterséges okokból alakultak ki. Akár a pénzügyi rendszer hiányosságai, akár a politikai hierarchiák miatt. Ez a mostani hibás állapot tovább nem tartható fenn. A bioszféra rendszere az összetörés állapotába kerül, ha így haladunk tovább. A krízisek egymással erős kapcsolatban állnak, egyik a másikat katalizálni tudja. Ami az egyik helyen megoldás, az kihat másokra is, úgy a rossz, mint a jó cselekedetek. Ezért nagy a felelősségünk, hogy olyan jó dolgokat csináljunk, amik járványszerűen terjedhetnek tovább.

– Szakértők már régóta figyelmeztettek a válságra, előre látható volt. Miért nem vették komolyan az előrejelzéseket?

– Persze, hogy előre látható volt. De az ember jobban szeret mindent a szőnyeg alá söpörni, mert nem kényelmes szembenézni a gondokkal. Mi már a 60-as évek végétől láttuk, hogy előbb-utóbb az egész rendszer a túlhasználtsága miatt fog összeomlani. Túlhasználtuk az erőforrásokat, az embereket. Egy helyre koncentrálódott a hatalom és a gazdaság. Egyre kisebb rétegnek van pénzügyi hatalma és lehetősége. Ennek a hibás rendszernek az összerogyásának vagyunk most tanúi.

– Vannak olyan országok, társadalmak, amelyek esetleg jól használták ki forrásaikat és kevésbé érintettek a válságban?

Ez most globális válság. Mindenkit érint. Persze van, aki jobban reagál rá, de a mostani válság lényege, hogy egy helyről nem megoldható. Pár hónappal ezelőtt Mexikóban voltam egy üzleti úton, ahol Bill Clinton is beszélt. Azt mondta az üzletembereknek, hogy nagyon jól tudja, ezt a mostani válságot Amerika nem tudja egyedül megoldani, itt csak a kooperáció segíthet. Ez civilizációs krízis, erre megváltozott gondolkodást kellene alkalmazni, amiről Einstein is beszélt, vagyis nem tudjuk a problémát megoldani ugyanazzal a gondolati síkkal.

– Mi lenne tehát az újszerű gondolkodás?

– Hogy nincs értelme megpróbálni mentegetni azt, amit úgy sem lehet. Másrészt hatalmas lehetőségek állnak előttünk. A kínai társadalomnak például minden századik évében volt egy krízise, amikből megtanulták, hogy az összeomlás egyben hatalmas lehetőségeket is ad, akár úgy, hogy másik dinasztia keletkezik. Ezt Lenin és Mao is tudta, ők ezt ki is használták. Persze, ezt lehet rosszra is használni, mint például Hitler tette. S amíg a régi rendszer lassan összedől, azt az időszakot kell a felújításra fordítani.

A kihívás az, hogy tudatosan olyan irányba menjünk, hogy ne egy következő krízist idézzünk elő, hanem fenntartható rendszert szervezzünk, amiben a Földön élő 7 milliárd ember különösebb szenvedés nélkül tud továbbélni.

– Kiknek nagy most a felelősségük?

– A gondolatvezetőknek. Nagyobb a felelősségük, mint a hagyományos vezetőknek. Mivel a hagyományos vezetőt komoly érdekek fűzik a meglévő rendszerhez, nem akarja kockáztatni a meglévő hatalmát, amelyet az aktuális rendszer nyújt. Minél sikeresebb valaki az adott rendszerben, annál nehezebben tud változtatni.

– A siker egyben átok is?

– Nagy kreativitás kell hozzá. Sok jó ember van, aki tudott változtatni, ők már azt kérdezik, hogy mit tehetnek másokért. Ők azok, akik úgy érzik, hogy azzal a rendszerrel, amiben vannak, sok a baj. S akkor elkezdenek gondolkozni, hogy mi az ő új életciklusuknak a feladata. Az életciklus-változás hozza el a tényleges változást.

– Azt csinálom, amiben hiszek, és amit fontosnak tartok, ezért alig várom, hogy hozzájuthassak a tennivalókhoz. Szeretek írni, szeretek előadni és gondolkodni. Nagyon szeretem a hosszú repülőutakat, mert nyugodtan dolgozhatom a laptopomon. Minden percet kihasználok, egy bajom van csak, hogy 24 órából áll a nap.