Garami Ákos, a Gigabyte Hungary ügyvezetője

– Hallottam már én is, de nem igazán tudom értelmezni, mi az, hogy „túlfutott”. A fejlesztések minden eszközgyártó számára egyetlen célt szolgálnak: mozgásban kell tartani, és ha lehet, élénkíteni kell a piacot. Folyamatosan fejleszteni kell, és ennek eredményeit pedig „publikálni”. Nem látom, hol volna ebben lehetőség a túlfutásra.

– Ott például, hogy noha már évek óta tudja a végfelhasználó, mi az az ssd, mire mostanában végre használni is kezdené, a gyártók már a hardver egy következő generációját is beharangozzák. A túlfutás nem is a fejlesztésekkel, inkább a felhasználói igényekkel és főként a kompetenciákkal kapcsolatban kerül elő.

– Lényegében ugyanez mondható el az usb 3.0 szabvány bevezetéséről is, de a gyártók szemszögéből nézve ettől még máshogy néz ki ez a helyzet. Mivel (bár meglehet, az említett szabvány megjelenése kicsit korán történt meg) a rendszer visszafelé kompatibilis, lassan terjedni kezdett. Mostanra pedig eljutott arra a szintre, hogy a gyártása már nem drágább, mint az elődjéé, így jószerével minden eszközbe, amelybe korábban csak 2.0-s csatlakozót tettek, ott a 3.0 is.

Az átlagos felhasználó azonban továbbra sincs teljesen tisztában ezekkel a dolgokkal, és az eladási adatok szerint továbbra is leginkább odáig jut el, hogy a wireless- és bluetooth-kapcsolat helyett a csatlakozót a megfelelő helyre dugja, és akkor van meg a kapcsolat. Az alapvető változásokhoz időre van szükség, de ettől még ott kell lennie annak a lehetőségnek is, hogy – akár már ma – egyetlen kábelre se legyen a felhasználónak szüksége.

– Mennyire igaz, hogy az igény, mint amilyen a gyorsabb adatátvitel, sokszor az extrém és az ultimate felhasználók irányából ered?

– Szerintem ez általános, de ilyesmi nem csak nálunk létezik. Az autóiparban például a biztonsági öv, az abs, a szervo és a légzsák nem is olyan régen még az extrém igények közé tartozott. A hardvergyártók általános felfogása az, hogy meg kell próbálni minden igényt kielégíteni. Ugyanakkor arra is rájöttek, hogy a fejlődés mindig az általánostól eltérő felhasználási mód és igény definiálásából ered. Ebből levezethető például az is, hogy egyáltalán nem mindegy, mennyi idő alatt mozgatható át egy-egy nagyobb adatbázis A-ból B-be.

– Annak, hogy a gyorsabb jobb, mekkora piackatalizáló hatása van ma?

– Lehetne frappánsan annyit is mondani, hogy érezhető a különbség, és aki egyszer kipróbálta, az nem is mond le róla. De ma már egyetlen paraméter megváltoztatása nem elég a piacélénkítéshez. Az egyik legfontosabb tényezővé ugyanis a visszajelzések kezelése vált. Amikor a piacon 2008-ban megjelentek az első ssd-k, mindenki azt jósolta, hogy pusztán az adatolvasási sebességkülönbség okán a winchesterek kora véget ért. Bő egy éve azonban még mindig az volt a boom legfontosabb akadálya, hogy az egységnyi winchesterárhoz képest az ssd drága tárolóeszköznek bizonyult. Ma az árak kezdenek versenyképessé válni, de boom továbbra sincs. A felhasználói visszajelzésekből a gyártók rájöttek, hogy az ssd-k a hdd-vel kombináltan ideális megoldást jelenthetnek: a memórialapkák a gyors rendszer- és alkalmazásindítást végzik, a winchester pedig az adattároló háttértár. Meg is jelentek az egy házba épített kombók, pedig erre korábban a gyártók nemigen gondoltak.

– A technológiai bejelentések ma is éppolyan fontosak, mint korábban. Csakhogy az egész iparág ma már nem egy szűk, „beavatott” társadalmi csoportról szól, hanem – mivel a számítógép valóban a hétköznapok része – az egész világról. Ezért kap nagyobb publicitást az, hogy valóban véget ér-e a pc-k kora, mint az, hogy az új generációs memóriakártyák szeptember végétől a boltokban is elérhetők. De ezt minden gyártónak tudni kell a helyén kezelni.