Torben J. Schioler, az IBM globális beszerzési központjainak igazgatója

– Egy cég sem kezdi multinacionális vállalatként, előbb az anyaországban tevékenykedik, igyekezve minél több terméket külföldön értékesíteni és el is juttatni oda. Erre kiépül egy bizonyos logisztikai rendszer. Amint azonban a cég multivá válik, kezdetben – pláne, ha ez évtizedekkel ezelőtt történt – hajlamos elkövetni a hibát, hogy minden országban létrehozza mini mását, mindannyiszor feltalálja a spanyolviaszt, s ugyanazokat a logisztikai folyamatokat másolja párhuzamosan minden országban, külön pénzforgalommal, külön adatgyűjtéssel. Ez egészen az internet megjelenéséig működött is, ám a világháló kiteljesedése és a gazdasági akadályok lebomlása alapvetően átszabta a piacot.

Ettől kezdve a régi rendszer elveszítette hatékonyságát, mivel nem tudta kihasználni a globális tudás és erőforrások előnyeit. Ilyenkor akár halál közeli állapotba is kerülhet egy cég, ahogy az IBM is. Ilyenkor nincs más hátra, mint a beszállítói lánc, a logisztika globális integrációja, a beszerzések központosítása, egy egész kapcsolathálózat kialakítása.

– Milyen konkrét lépéseket ajánl ennek érdekében?

– Először is, meg kell határozni az alapfolyamatokat, centralizálni a különálló szervezeteket, tudásközpontokat kell létrehozni. Ez hozzásegít ahhoz, hogy a cég szimpla anyagmozgatóból megoldásszállítóvá váljon, amely szoros figyelemmel kíséri az ügyfelek igényeit. Nem árt összhangba hozni a logisztikát a mérnöki tervezéssel és a gyártással sem, továbbá a jobb átláthatóság kedvéért célszerű a logisztikával kapcsolatos pénzforgalmat kivenni a központi pénzügy kezei közül, s magának a logisztikai szervezetnek adni.

Másodszor, célszerű javítani a logisztikai folyamatokat támogató technológiát. Szakítani kell a csak taktikai és funkcionális igényeket kielégítő megoldásokkal. Törekedjünk a gyűjtött adatok szinkronizálására és valós idejű megosztására, s ezzel párhuzamosan globális folyamatokat támogató it-platformokat vezessünk be a helyi, elszigetelt rendszerek helyett. Növeli a hatékonyságot, ha üzleti analitikát integrálunk a logisztikai rendszerbe az egyre nagyobb és összetettebb adathalmazok elemzésére.

Végül, harmadjára, nagy hangsúlyt kell helyezni a humán tőkére. A 21. század logisztikai vezetőjének átfogóan és globálisan kell gondolkodnia s legalább egy területen mély ismeretekkel kell rendelkeznie – persze, emellett legyenek multidiszciplináris tapasztalatai.

– Igen, például az információteremtésben és -továbbításban. Az információk ma még nagyrészt emberektől erednek és terjednek a neten, de amint nagyobb méreteket ölt a „dolgok internete”, azaz mind több eszköz kapcsolódik egymáshoz a kommunikációs csatornákon, úgy származnak majd az információk fokozottan gépektől. Mondjuk, egy raktár önmagát fogja leltározni, egy konténer saját maga mondja meg, mi és hány van benne, vagy a raklap önállóan jelenti, ha rossz helyre szállították. Segítheti a logisztikai munkát az is, hogy hihetetlen mértékben kapcsolódnak össze, szerveződnek közösségbe az emberek, a szervezetek az interneten, új színteret adva a beszerzésnek és a beszállítók és vevők együttműködésének, új üzletek kezdeményezésének.

Azon tehát, hogy egy beszállítói lánc intelligens, az kell érteni, hogy ez a lánc tervez, dönt, és az együttműködés révén újít is. A korábbiaknál sokkal tágabb tér nyílik tudás- és eszmecserére. Az intelligencia révén hatékonyan lehet összevetni az alternatív megoldásokat is annak érdekében, hogy elkerüljük a kockázatokat és feszültséget. Végül pedig az intelligens logisztikai rendszerek arra is képesek lesznek, hogy néhány döntést automatikusan hozzanak meg, s csak akkor „szóljanak”, ha tényleg emberi beavatkozásra van szükség.