Aztán hipp-hopp, menedzserünk gondol egyet, s valamilyen okból elszegődik a konkurenciához,
ahol aztán kezdődhet elölről a dolog. Legalábbis gondolja az ember. Meg csendben
felteszi magában a kérdést, hogy milyen menedzser is az, aki egyik nap erre a
termékre, a másik nap már amarra esküszik.
Major Gábor, Magyar Pályázatkészítő Iroda
Tényleg csak a pénz beszélne? S mi van az egyéb motivációkkal?
A lóláb
A dolog nem ilyen egyszerű, több dimenzióból kell megközelíteni, életkortól,
élethelyzetektől függően – mutat rá Major Gábor, a Magyar Pályázatkészítő Iroda (Mapi) vezérigazgató-helyettese, aki maga is
megfordult több, egymással bizonyos termékekkel konkuráló cégnél. Az ember a pályája
elején sokkal könnyebben azonosul munkaadójával, s adott esetben akár vallásos
rajongással elhiszi, amit mondanak neki a cég termékeiről, vezető munkatársairól.
Ám ahogy idősödünk, egyre kevésbé lesz jellemző az ilyen magatartás, egyre nagyobb
teret kap az objektív ítélőképesség.
Amikor valaki elérkezik ehhez az objektív szakaszhoz, akkor már arra figyel,
hogy tartson bizonyos távolságot, ugyanakkor a legjobb tudása szerint végezze
munkáját. S mivel személyisége már nem azonosul a munkáltató hirdette „igével”,
váltáskor könnyebben mondja ugyanazt a konkurencia hasonló termékéről, mint előző
cégénél. A lóláb viszont erősen kilóg, s ezt a szakma, bizony, nem kicsit mosolyogva
észre is veszi.
Fontos a hitelesség
Az ilyen, azonos termékkört érintő, 180 fokban eltérő véleménynyilvánításra azonban
nem sokszor kerül sor, ugyanis a munkahelyváltás legtöbbször terület, azaz üzletágváltással
is jár. Ha például valaki eddig vasat árult X cégnél, Y-nál pedig üzleti alkalmazások
értékesítését bízzák rá, akkor nem kell meghasonulnia magával. Viszont az már
abszolút hiteltelen lenne, ha a menedzser a szóban forgó Y cégtől az ugyancsak
üzleti alkalmazásokat áruló Z vállalathoz menne szidni Y termékeit.
A hitelesség tehát fontos, annál is inkább, mert a munkahelyet váltó menedzser
általában ügyfélkörét is viszi magával, s azt nem lehet megcsinálni, hogy annak,
akinek tegnap még Y termékét ajánlgatta, ma már Z alkalmazását akarja ugyanolyan
hévvel eladni, mintegy cserére kényszerítve az ügyfelet.
A pénz nem minden
A kívülálló azt hihetné, a váltásnak anyagi okai vannak, de Major Gábor szerint
már 7-8 éve a pénz a legutolsó befolyásoló tényező. A legtöbb esetben vagy kényszerről
van szó (megszűnt a munkaviszonya vagy a cég), vagy beleunt és mást akar csinálni.
Sok olyan vezető is van, aki egy egész iparágtól csömörlik meg; például az informatikában
olyannyira globalizálódott az ágazat, lecsökkent a szereplők száma, s olyannyira
centralizált vezetés alá kerültek, hogy elfogyott a levegő az országban dolgozó,
biodroiddá degradált emberek körül.
