Bejutott a szigorúan
őrzött adatközpontokba az elmúlt egy-két évtized környezettudatos gondolkodása.
Megfertőzte az üzemeltetésükért felelős szakembereket és a számukra pénzt
folyósító gazdasági vezetőket egyaránt. Most már nagyon is számít a
felhasználónak a szerverek és azokon belül a processzorok fogyasztása - ugyanis
tovagyűrűzik az adatközpontban. Az energiafaló processzor sok hőt ad le, amit
nagyobb teljesítményű (=fogyasztású) ventillátorokkal kell elvezetni, hogy
aztán a gépek és a terem hűtéséről nagyobb teljesítményű (=fogyasztású) légkondicionáló
gondoskodjon. A több energiát igénylő adatközponthoz pedig nagyobb
teljesítményű szükség-energiaszolgáltatást kell beállítani.
Ha pedig a felhasználók számára fontossá válik fogyasztás,
akkor fontos lesz a gyártóknak is. A megoldás pedig onnan érkezik, ahonnan
talán a legkevésbé várnánk: a mobiltelefonok felől.
Kicsi a bors, de sok van belőle
Nem csak úgy lehet növelni a szerver teljesítményét, ha
nagyobb számítási kapacitásra képes
processzort építünk bele, hanem úgy is, hogy viszonylag kis teljesítményű
cpu-ból használunk fel nagyon sokat. Ezt az utóbbi módszert követi a világ
összes szuperszámítógépe (a „kis teljesítményű cpu” kifejezés relatívan
értelmezendő…), de például a Google óriási szerverfarmjai is párhuzamosan
kötött olcsó (és lecsupaszított) pc-k tízezreiből állnak. No de miért ne
lehetne ezt a vonalat továbbvinni, és még a pc-kénél is alacsonyabb fogyasztású
lapkákat használni? Ilyeneket a mobil eszközökben – táblagépekben,
mobiltelefonokban – találunk.
Elsőre valósággal szentségtörésnek látszik, hogy egy
játékszerbe (egy táblagépbe!) fejlesztett lapkát használjuk olyan feladatok
elvégzésére, amelyekre korábban egy SPARC-ot, egy Itaniumot vagy Powert
alkalmaztunk. Pedig éppen ez a célja azoknak a kis cégeknek, amelyek megérezvén
a lehetőséget, „alulról” próbálják előzni a nagy gyártókat. Egyre többen
vannak, és a SeaMicro, a Marvell, a Calxeda vagy az Applied Micro neve
hamarosan talán már nem is fog olyan ismeretlenül csengeni.
Néhány már működik
Különösen a Calxeda nevét emlegetik gyakran. A három éve,
egy korábbi Intel-mérnök által alapított cég tavaly november elején mutatta be
EnergyCore „server-on-a-chip” megoldását, amelynek központja négy jól ismert –
például az iPadben is használt – ARM Cortex A9 processzor. A processzorok
lassan, valamivel egy gigahertz felett működnek, így aztán a négymagos
szerverlapka fogyasztása mindössze 5 watt, de okos, belső felügyeleti
funkcióinak köszönhetően üresjáratok alatt ez 0,5 wattra esik vissza. Csak
összehasonlításképpen: egy átlagos szerverprocesszor 20-40 wattot fogyaszt…
A vetélytársak közül a Marvell is bemutatott már egy
ARM-lapkán alapuló megoldást, és a SeaMicro pedig egyenesen 512 darab Intel
gyártmányú Atom processzort használ fel saját szerverében. Merthogy el ne
felejtsük: az alacsony fogyasztású Xeon-változatokkal és a szerverekbe szánt
Atomokkal az Intel is kénytelen ringbe szállni, ha nem akarja, hogy az ARM és
gyártópartnerei a mobilgépek után szépen a szerverek piacáról is kitúrják.
Sok olyan számításigényes feladat van (tudományos
számítások, szimulációk), ahol ezek a „mobil”-processzorok nem válnának be. De
a webszolgáltatás, a közösségi média, vagy éppen a „nagy adat” feldolgozása
során rengeteg, hasonló típusú, egyenként kis kapacitást igénylő feladatot kell
elvégezni párhuzamosan. Ilyenkor a terhelés növekedését jól lehet ellensúlyozni
újabb és újabb (párhuzamosan kötött) processzorok hadrendbe állításával. A
SeaMicro Atom alapú rendszerét megvette például a Skype és a France Telecom is.
Egy (sok) alacsony fogyasztású processzor még nem
szerver. Kell még alaplap, lapkakészlet,
operációs rendszer, virtualizációs réteg, felügyeleti szoftver, alkalmazások –
ezen a téren az x86 architektúra határozott előnyben van az ARM-mel szemben.
A hátulütők
Az ARM processzorok teljesen más architektúrát alkalmaznak,
mint a jelenleg használatos x86-os szerverek. Minden gyártónak saját alaplapot
és lapkakészletet is kell tervezni, ráadásul minden egyes szoftvert is újra is
kell írni. Ez lehetséges, sőt, már meg is kezdődött, de azt még az újdonságok
legelszántabb hívei sem állítják, hogy különösebb szoftverbőség jellemezné az
ARM platformot. A Microsoft is megkezdte a Windows átírását az ARM lapkáira, de
eközben sokkal inkább a mobilkészülékek járnak a redmondiak fejében, mint a
szerverek.
A Linux terén sem sokkal jobb a helyzet: a legnagyobbak, a
Red Hat és a Novell (SUSE Linux) még nem
állt ki teljes mellszélességgel az ARM platform mellett.
Követelmény az ARM felé a 64 bites platform is: a
felhasználók egy része egyszerűen nem hajlandó 32 bites rendszerekkel
foglalkozni, és amíg az x86-os rendszerek (beleértve az Atomot is)
rendelkezésre állnak 64 biten, az ARM csak most jelentette be v8 néven ezt az
architektúrát, amely legkorábban 2014-ben jelenhet meg akár prototípusokban is.
Pontosan ezért lehet jelentős előrelépés a HP által
nemrégiben útjára bocsátott Project Moonshot. A több évre tervezett, más
iparági szereplők előtt is nyitva álló kezdeményezés egyrészt különféle,
alacsony fogyasztású referenciaplatformok készítését foglalja magába (az első
éppenséggel a Calxeda EnergyCore köré épül, és 288 szervert tartalmaz egyetlen
egységben), de más platformokkal is kísérletezni fog a gyártó. A
referenciaplatformokat tesztelési és szoftverfejlesztési együttműködések
egészítik ki. A HP belépése a piacra újabb lendületet adhat az alacsony
fogyasztású szervereknek és olyan felhasználókat is meggyőzhet az architektúrák
életképességéről, akik egyébként félnének az ismeretlentől.
