Feláldozza-e az ember az internet (és saját) szabadságát a biztonság kedvéért? Egyebek mellett erre a kérdésre keresett (és adott nem túl megnyugtató) választ az idei Információbiztonság Napja (ITBN) rendhagyó nyitóelőadása. A 2111-ben „elfogott” videón Marcus J. Ranum, az első kereskedelmi tűzfal megalkotója mesélt az információbiztonság elmúlt (vagyis következő) száz évéről. (A rendezvény szakmai előadásairól lásd korábbi cikkeinket az itbusiness idei 35., 36. és 37. számában.)

A tökéletes biztonság

A hivatásos jövőkutatónak nem, de biztonsági szakembernek feltétlenül számító Marcus J. Ranum által festett jövőben minden felhasználó állandóan magánál tart egy mesterséges intelligenciával ellátott eszközt – a Little Brothert –, ami folyamatosan kapcsolatban áll a mai internet utódjával, a teljes egészében kormányzati ellenőrzés alatt álló internet2-vel. (Erre már azt követően kerül sor, hogy az Egyesült Államok gazdaságilag összeomlik és Nagy-Britannia protektorátusa lesz, illetve az ipv6-átállás sikertelensége miatt feldühödött tömegek több hálózati rendszergazdát meglincselnek.)

A Little Brother menedzseli a felhasználó összes online tevékenységét: ellátja a személyazonosság hitelesítését, elvégzi a tartalomszűrést, és nem utolsósorban figyeli, hogy az illető nem keveredik-e bele valamilyen antiszociális viselkedésbe (hackelésbe, online csalásba, nem akar-e pornót nézni) – vagyis amolyan jó barát módjára még saját magától is megvédi a felhasználót.

Mi több, a Little Brother mindent tud a felhasználóról, és el is tárolja azt, így nem kell azon gondolkodni, mit csináltunk múlt szerdán vagy egy évvel ezelőtt – a rendszer tudni fogja, és megmondja. Persze nemcsak nekünk, hanem a kormányzatnak is, és mivel többé nincs titok a hatóságok előtt, nincs többé internetes bűnözés, hackelés sem. A hálózatot már csak társadalmilag elfogadott célokra lehet használni (különösen, hogy magántulajdonban nem lehetnek hálózatépítésre alkalmas eszközök) – megvalósult a tökéletes hálózatbiztonság.

Hol a szabadság?

Lehet hüledezni és hitetlenkedni a felvázolt jövőképen és annak bizonyos túlzásain, de azt el kell ismerni, hogy nagy vonalakban igenis elképzelhető a megvalósulása – hangzott el a videoüzenetet megtárgyaló kerekasztal-beszélgetésen, ahol három szakértő – Kovács „Tücsi” Mihály sci-fi író, a Galaktika tudományos szerkesztője, Galántai Zoltán jövőkutató, a BME docense és Kurucz Imre, az NRC kutatási igazgatója – fejtette ki gondolatait az elhangzottakról.

Hiába figyelmeztetett Churchill, hogy az a nép, amely a saját biztonságáért képes lemondani a szabadság egy részéről, nem is érdemli meg a szabadságot, az interneten ezt mégis sokan megtennék. Minden a tálaláson múlik, mondta Kurucz Imre: természetesen mindenki nemmel felelne arra a kérdésre, hogy beleegyezne-e abba, hogy minden online mozdulatát figyeljék. De egészen más lenne a helyzet, ha valami magasztos(nak mondott) cél érdekében kellene lemondani a jogok egy részéről. Az NRC egy kutatásából például az derült ki, hogy a magyar internetezők 40 (!) százaléka a biztonság vagy más, nem is feltétlenül jól definiált érték jövőbeni szavatolása érdekében elfogadná, hogy monitorozzák internetes tevékenységét, és sokan még attól sem riadnának vissza, hogy egyfajta mesterséges intelligencia döntsön helyettük bizonyos kérdésekben.

Ami a „Kis Testvér” tevékenységét illeti, az sem rugaszkodik el teljesen a valóságtól. Az emberek már ma is tudomásul veszik, hogy ilyen-olyan rendszerekben egyre több információt tárolnak róluk: a bankkártyák alapján tudni lehet, mit és hol vásároltak; a köztéri kamerák révén tudható, merre járt; a mobilszolgáltató rendszeréből pedig kiderülhet, kivel, honnan és mikor beszélt. Mivel az adatok ilyen szaporodása fokozatos, csekély ellenállást vált ki – ehhez képest már nem is akkora ugrás, hogy az internetes tevékenységet is rögzítik.

A nagy kérdés nem is az, hogy mennyit tudnak rólunk, hanem az, hogy ezt a tudást milyen célokra használják fel – folytatta Galántai Zoltán. Ennek egyik része, hogy kinek adnak hozzáférést az információkhoz, a másik pedig az, hogy ők mire használják, használhatják azokat.

Az internetről a valóságba

Csak látszólag nem volt köze az információbiztonsághoz Csányi Vilmos előadásának. A magyar etológia doyenje az emberi közösségekről beszélt. Mint mondta, az emberi közösségnek pontos tudományos definíciója van: közös akciók, közös hiedelmek és közös szociális konstrukciók együttes művelése jellemzi őket; ezen kívül kulcsfontosságú jellemzőjük a hűség, vagyis hogy az egyén hajlandó a közösség érdekeit saját érdekei elé helyezni.

Pontosan emiatt nem lesz egy internetes, virtuális közösség valódi emberi közösség, tette már hozzá az előadása után az itbusinessnek adott interjújában. Egy internetes közösségnek nincs megfogalmazott saját érdeke, ezért saját érdekeit sem tudja senki azoknak alárendelni. Ettől még az interneten szerveződő csoportok nagyon hasznosak, mert bizonyos mértékig pótolják a valódi közösségeket, de nem lenne szabad azt hinni róluk, hogy egyenrangúak azokkal.

Ez ugyanis veszélyt rejt magába, folytatja az etológus. Ha valaki az internetes csoportokat hiszi valódi közösségnek, ha nem éli át az igazi közösséghez tartozás érzését, ha nem tudja, mit vár el egy közösség az embertől, akkor esetleg egész életében a pótlékra lesz utalva. „Ismerkedjünk bátran az interneten, de aztán találkozzunk személyesen is. Az igazi közösség ott kezdődik, hogy szeretek a másik társaságában lenni és vele beszélgetni. Ha valaki ezt soha nem tapasztalja meg, annak valami hiányozni fog az életéből” – mondja Csányi Vilmos.

Hackerek mindig lesznek

Az ember szeret közösségben lenni, és mivel valódi közösség egyre kevesebb van, behelyettesíti őket az online szerveződő csoportokkal.

Ám a valahová tartozás érzése olyan sürgető, hogy az egyén minden lehetőséget megragad a mégoly felszínes közösség kiépítésére. Ez magyarázza a különféle közösségi hálózatok sikerét. És mivel ezeket a csoportokat valódi közösségi élményként élik meg (nem lévén tapasztalatuk a valódiakról), különösebb gondolkodás nélkül osztják meg legszemélyesebb titkaikat, és mit sem törődnek a biztonsággal – foglalta össze Csányi Vilmos, hogyan kapcsolódik egymáshoz a hagyományos emberi közösségek széthullása és az internetes biztonság.

De ugyanerről a tőről fakad a hackerek tevékenysége is. Minden nagyobb közösségben kialakulnak kisebb alközösségek, és ezek között megférnek azok is, amelyeknek tagjai nem riadnak vissza a törvénytelenségektől sem. „Az ember már csak olyan, hogy időnként el akarja rontani a másik játékát, és ezt nem lehet megakadályozni. Legfeljebb annyit tehetünk, hogy a hackerek tevékenységéről lehántjuk a betyármítoszt, és nem szabadságharcnak állítjuk be, hanem annak, ami: bűnözésnek” – mondta végül Csányi Vilmos. (x)