Novodomszky Éva műsorvezető, Magyar Televízió

Én a saját életemből nem emlékszem olyan időkre, amikor a percembereké lett volna a világ. Szerencsére. Most sem érzem úgy, hogy ettől kellene tartani.

Példaképkeresésben sosem voltam erős. Sokszor kérdezték: ki az, akinek az életét, munkáját követendő példának tartom? Nem tudtam egyértelmű választ adni, mert van, akinek egyik, másnak más tulajdonságát tartom példaértékűnek. Ezek az emberek ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy ismertek, tehát hiába is emlegettem volna neveket, az a legtöbb embernek nem mondott volna semmit.

Vannak barátaim, volt tanáraim, szomszédok, kedves ismerősök, akiknek egy-egy személyiségjegye hatással van rám, vagy akiknek bizonyos megoldóképletei nekem is segítenek a nehezebb helyzetekben.

A legtöbb számomra követendő tulajdonságot, talán természetes módon, a családtagjaimban fedeztem fel. S persze, amit tudok, úgy teszek, ahogy anyukámtól, nagymamámtól és a dédnagymamámtól ellestem.

Ha én nem is ismert emberek között keresem a példaképeimet, azt a közszereplőknek szem előtt kellene tartaniuk, hogy akár pozitív, akár negatív értelemben, de példával járnak sok ember előtt. Nem mindig követendővel, de követettel. Kicsit olyan ez, mint ahogy a szülők és a gyerekek között zajlik a mintakövetés. Amit látnak tőlük, azt tekintik természetesnek, mintának. Főleg a fiatalok. Ez pedig nagyon nagy felelősség.

Kéri Csaba alapító, Havervagy.hu

Ha ma valaki megkérdezi tőlem, hogy kik az utóbbi 5-10 év példaképei, akkor az a szomorú helyzet, hogy senki nem jut eszembe. Nekem sincs az utóbbi 5-10 évből példaképem, de azok is, akiket egy ideig sztároltak, ma feledésbe merültek.

Azok a celebek, akik ma címlapokon vannak, teljesítmény nélkül kerültek oda. Olyan sztárt, aki valóban elért valamit, nem tudunk ma mondani. Nincsenek igazán híres és tartós példaképeink sem a sportolók, sem a művészek, sem a zenészek között. Ez nem azt jelenti, hogy bennük nincsen teljesítmény, hanem azt, hogy a mai korszellem nem őket emeli sztárrá. Persze nem ezeknek az úgynevezett percembereknek a hibája, hogy ez így alakult; sajnos ma ilyen korban élünk.

Ugyanakkor ezek a teljesítmény nélküli sztárok sem nyertesei ennek a helyzetnek, mert hosszú távon, kivétel nélkül eltűnnek a süllyesztőben, és visszatérnek abba a régi életükbe, ahonnan annak idején elvágyódtak. Ezért percembernek sem jó lenni.

Akik mindebből profitálnak, azok a sztárcsinálók, ők az összes bőrt lehúzzák ezekről a pár hétig aktuális sztárokról, majd eldobják őket, hogy újat találjanak. Hogy miért alakult így a mi kis világunk és hogyan fog megváltozni, azt nem tudom… de hátha megváltozik.