Papp László magyarországi képviseleti vezető, Gartner

2004-re váltak elérhetővé azok a web alapú új technológiák, közösségi modellek (wiki-k, adatmegosztási modellek), valamint új üzleti modellek, amelyek lehetővé tették a web 2.0 megszületését. Ezzel a változással párhuzamosan fejlődött az internet sávszélessége is.

Míg korábban a mobilinternet alkalmazását a technológiai lehetőségek korlátozták, napjainkban a negyedik generációs mobilhálózatok megjelenését a rá épülő alkalmazások és a szolgáltatók üzleti érdekei határozzák meg. Az alkalmazások területén pedig az Apple iPhone megjelenése hozta meg az áttörést. Az internetet használó mobileszközök között az okostelefonok megjelenése csupán a jéghegy csúcsa.

Napjainkban több mint 10 milliárd eszköz csatlakozik az internetre folyamatosan és további 50–60 milliárd időszakosan. Várhatóan 2015-re ezeknek az eszközöknek a száma együttesen 200 milliárdra növekszik majd, amelyeknek nagy része különböző intelligenciájú (okostelefontól az egyszerű szenzorig terjedően) mobileszköz lesz.

Ezeket az internet meglévő vezetékes gerinchálózatának korszerűsítésével és bővítésével lehet majd kiszolgálni. A gerinchálózat marad vezetékes alapokon, azonban a mobileszközökön keresztüli internet használata az életünk mindennapi részévé válik, minthogy a mai okostelefonok esetében már nem feltétlenül tudjuk, mikor használunk ténylegesen internetet.

Csala Viktor vezető menedzser, tanácsadás, PwC

A híreket és a bejelentéseket szemlélve jól látszik, hogy a mobilszolgáltatók a válság ellenére mindannyian belevágtak a modernizációba, és határozott tervekkel rendelkeznek a negyedik generációs megoldás (lte – long term evolution) piaci megjelentetésére is.

Ennek egyik egyértelmű oka, hogy a várható hatalmas felhasználószám és a sávszélességigény bővülésének kiszolgálásához elengedhetetlen a rendelkezésre álló frekvenciaspektrumok jobb kihasználását eredményező új, univerzális technológia, azaz az lte bevezetése.

Ezzel szemben a jelenlegi frekvenciakészlet (nagyjából 2000 megahertz) nagyjából 1000 megabit/szekundum együttes sávszélességet produkál lte-vel cellánként – ha a 2g- és 3g-technológiákat kivezetjük. Ez a kapacitás a vezetékes technológiáknál optikai elérést feltételezve mintegy 25 háztartást jelent, ami városi környezetben mikrocellának felel meg. Kérdés, hogy lehet-e/kell-e ennyi bázisállomást kiépíteni. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen cellastruktúrához jelentős aggregációs hálózati kapacitás szükséges, ami komoly pluszköltségeket jelent.

Praktikusan szemlélve a dolgot, úgy gondolom, ennek a versenynek nem lesz egyértelmű győztese, sokkal valószínűbbnek látszik egy olyan forgatókönyv, ahol a vezetékes és a mobilinternetes megoldások a felhasználáshoz igazodva kiegészítik egymást. Így a jövő szerintem a konvergens megoldásoké.