Biztos hallották már a kedves végzősök, hogy „de türelmetlenek ezek a mai fiatalok!”, vagy, hogy „nyugi fiam, várd ki a sorodat!”. Most taglalhatnám, hogy e téren kinek is van inkább igaza. A fiatal, feltörekvő embernek, aki utat akar törni magának, vagy a higgadtságra intő öregnek, aki próbálja terelgetni a jövő reménységét, vagy, ne adj’ isten, félti saját pozícióját.

A múltbéli tapasztalatok ráadásul arra sarkallják fiataljainkat, hogy ne álljanak a tornasor végére! Magyarországon az elmúlt 10-15 évben igenis láthattunk gyors karriereket, fiatalokat bekerülni a „vének” székébe. Aztán jöhetne a megállapítás: meg is lett az eredménye! De e téren nincs helye rosszmájúságnak: valóban meglett az igazi eredménye! És ha ehhez hozzáveszem még azt, hogy a mostani képzéseknek köszönhetően ráadásul egy sor előnnyel kerülnek ki végzőseink a padokból, hát én is intem saját magam, hogy igenis hagyni kell az elsöprő lendületet!

Csak hát, az élet nem arról szól, hogy minden ilyen egyértelmű és könnyű… Ebben az esetben az akadályt Rákosi elvtársunk Ratkó Annájának köszönhetik „gyermekeink”. Na, most aztán hogy jön ide egy, az 50-es években működő miniszter? Mi köze van neki ahhoz, hogy a mostani fiatalok milyen diadalutat járnak be vagy épp milyet nem? Igenis sok! Merthogy a Ratkó-unokák uralják a piacot, főként, ami a vezető pozíciókat illeti. Az a korszak, amikor igenis szülni kellett, mert „megérte”, a mai társadalomra is rányomja a bélyegét. A mostani harmincasok sokan vannak. És igen, ők éltek az átkosban, de felnőttek a piacgazdasághoz. És igen, ők már úgy jutottak vezérpozíciókba, hogy végigjárták azt a bizonyos szamárlétrát. Tehát az elődeik által jellemző gyors karrier fájdalmaival, hátrányaival ők már nem szembesültek. Ráadásul van még valami, ami nehezíti a helyükre pályázók dolgát. A Ratkó-unokák menedzserei jóval kevesebb gyermeket vállalnak, mint az előző generációk. Bár gondolom, az egyetemistákat hidegen hagyja, hogy egy mai harmincas nő szül-e, vagy a férjének vannak-e ilyen jellegű elfoglaltságai az életben. De ha ezt még megspékelem azzal, hogy így viszont nem szabadulnak fel munkahelyi pozíciók, akkor már egyből közvetlenül érintve érzi mindenki magát e kérdéskörben! Ráadásul ez a korosztály már az egyetemi évek alatt is eljutott külföldre, a nyelvtudás náluk is alapnak számít, azaz nehéz lekörözni őket.

A szamárlétra építése tehát nem egyszerű feladat, aztán még meg is kell mászni azt! Melyek azok a pontok, amiket meg lehet támadni, és a végzősök is kezükbe vehetik az irányítást? A mai korosztály – több okból kifolyólag – határozottabb, dominánsabb fellépéssel rendelkezik. Ne menjünk bele ennek társadalmi múltértékelésébe, fogadják el ezt tényként. A mai fiataloknak már nem kell megküzdeniük azzal, amivel egy mai harmincasnak kellett: hogy elmagyarázzák a külföldi vezetőknek: igen, a húszas éveikben járók is lehetnek jó vezetők, és megérdemelnek kiemelkedő fizetést, mert olyan a teljesítményük. Talán a legjobb megoldás, ha megpróbálunk a menedzserkorosztállyal szövetséget kötni. De ha nem megy egy adott cégen belül, és ez számunkra fontos, akkor időben lépjünk tovább!