Amikor készültünk az éves nagy partinkra, azt szerettük volna, hogy a back to the business partiként is jegyzett est még kreatívabb, még színesebb, még szórakoztatóbb legyen! Azt hiszem, az lett… Például azzal, hogy egy megkomponált gálával leptük meg a nagyérdeműt. Persze, nem vihettük el szórakoztató műsor irányába az Inside-ot, tehát a díjátadás volt maga a műsor, némi hangulati elemmel kiegészítve. S hogy tetszett-e mindez a vendégeinknek? Arra csak egy beszédes szám: a jelen lévő vendégekből mindössze hárman mentek ki a gála alatt… És az egész est nagyon jól működött az egyetemi közegben. Volt benne valami megkapó, ahogy a topmenedzserek, különösen az auditóriumban pillanatok alatt visszavedlettek egyetemistákká. S mindez micsoda hangulati többletet adott a rendezvényünkhöz! Mint ahogy a belépéskor szembe ötlő hídinstalláció is. Ha egyszer hidat akarunk építeni a leendő és jelenlegi ict-menedzserek között, akkor legyen ez látható, egyértelmű mindenki számára!

Meg aztán azt is érdekes megélni, ki mit vár, mit nem vár el a szezonnyitó fogadástól. Hogy platformot adjunk az üzleti beszélgetéshez, azt mindenki szereti, várja, mi több elvárja. Ugyanígy szereti, várja a Nagykönyvet is. Utóbbit most aztán igencsak várták! Persze tisztában voltam ennek a kiemelt figyelemnek az okával… Szokatlan dolog, hogy egy partin több tucat ember, egyedül, külön vonulva bújjon egy könyvet. Aztán pedig kis csoportban beszélgessen az abban olvasottakról. Majd az estről több példánnyal a hóna alatt távozzon. Az ilyen nem verbális visszajelzések magukért beszélnek. Az ilyen pillanatokat ritkán éli meg ennyire közelről a szerkesztő(ség). Kár, mert igen motiválók!

Aztán ott vannak azok a percek, amikor az ember egy szál maga ott áll a vendégei előtt, és „mondja a magáét”. Merthogy feltételezi, mi több elvárja, hogy leginkább azért jöttek el, mert kíváncsiak arra: mit mond, hogy mondja azt, mit tervez. S ha már feltételezi mindezt, akkor kellő alázattal készül is rá. Persze nem ragadhat meg az ember csak a „sajtós” világban, az ma már kevés! Kellenek, hogy mit gondolok a nemzetközi kommunikációs trendekről vagy a gazdaság jövőbeni alakulásáról. S eközben az ember tudja, felismeri, hogy mikor figyelnek rá udvariasan, és mikor valójában. Az idei szezonnyitón, ott az auditóriumban az utóbbit éltem meg. A figyelő szemek, a csend, a testbeszéd mind ezt jelezte. S amikor ilyet él meg az ember miközben beszél, inspiráló ám!

Az egész előkészületnek, izgalmaknak milyen eredménye volt? Az biztos, hogy a gondolatok, a kivitelezés – ahogy mondani szokás – karakteres volt. Persze a karakteres dolgok megosztják az embereket. Nem lehet mindenkinek megfelelni, sőt nem is kell!

Sokféle izgalmas hangulatot éltem meg az idei Inside-on. És legalább ilyen érdekeseket utána.