Józsa Szabolcs
– Miben jelentkezik elsősorban ez a különbség?
– Magyarországon sokkal inkább a személyes kapcsolatokon múlik egy-egy munka
megszerzése, mint a cég és munkatársainak szakmai kvalitásain. Ez az urambátyám-stílus
aztán a munkakapcsolat egészére is kihat. Nincsenek pontos követelmények, elszámolások,
„majd megoldjuk, Józsikám!” alapon mennek a dolgok – egészen addig, amíg valami
hiba be nem csúszik. Akkor hirtelen jön a felelősség hárítása és marad a rossz
szájíz. Nyugat-Európában valahogy professzionálisabban intézik ezeket az ügyeket:
mindent tisztáznak, lefektetnek, szigorúan számon kérnek, nincsenek elkent részletek.
Ez eleinte egy kicsit szokatlan, de aztán ha megszokja az ember, rájön, hogy így
sokkal eredményesebben lehet dolgozni.
– Hogyan kerül egy magyar fejlesztőcég olyan helyzetbe, hogy német vagy amerikai
megrendelőknek dolgozzon?
– Annyiban speciális a helyzetünk, hogy mi a játékfejlesztések révén vagyunk
jelen külföldön. Különösebb titka nincs, csak kitartónak kell lenni: vásárokra,
konferenciákra kell járni, ahol kitapasztalhatjuk a piaci trendeket. Ez alapján
készíteni kell egy érdekes terméket, meg kell tanulni bemutatni, aztán olyan fórumokat
kell keresni, ahol találkozhatunk a potenciális megrendelőkkel, és ha találkozunk,
már „csak” meg kell győzni őket.
|
Józsa Szabolcs ügyvezető, CIT Systems Kft.
|
|
Láttam már a legújabb Call of Dutyt. Nagyon szép, de most is csak azt tudom mondani,
hogy ha valaki játszott már a CoD bármelyik részével, akkor játszott már az összessel.
Olyan, mint egy új James Bond-film: elmegyünk és megnézzük, pár órára kellemes
szórakozást nyújt, de nagy meglepetésekre nem számítunk – és nem is kapunk – tőle.
Amikor kijön, szívesen végigjátszom, de nem fogom két év múlva újra elővenni.
A játékok terén elég régimódi vagyok. Imádtam a belső nézetű lövöldözős játékokat
(FPS), és néha még ma is szívesen kikapcsolódok a Quake Worlddel, ami egy kizárólag
többjátékos üzemmódban űzhető játék. Valamikor szinte versenyszerűen csináltam,
volt idő, amikor Magyarországon benne voltam a 16 legjobb játékos között. Ma azért
már több időt töltök a Starcraft 2-vel. Szeretem ezt is, de kicsit azért hiányolom
az előző verziót: stratégiai játéknak az sokkal jobb volt.
A modernebb játékok közül a nagy kiadóktól független (indie) játékokat szeretem,
abban nagyon jó darabok születnek. Megemlíthetem közülük a Limbót vagy az általam
már kipróbált, de még meg nem jelent Monacót, de az iPhone-ra is jelent meg rengeteg
zseniális játék.
|
|
– A mobilra vagy a közösségi hálózatokra írt játékok mennyire forgatják fel a
hagyományos játékszoftverek világát?
– Válságba még nem taszították, de mindenképpen kihívások elé állították a hagyományos
játékipart. A tradicionális értékesítési modell – amikor is ráakasztottunk egy
árcédulát egy dobozra, a vevő bejött érte a boltba, és hazavitte – egyre kevésbé
működik. Az egyszeri vásárlás helyett terjednek az alternatív fizetési formák,
mint a havi előfizetés vagy a játékon belüli vásárlás. A játékos pedig azonnal
használni is akarja a szoftvert, amit persze sokkal nehezebb megcsinálni egy több
gigabájtos játékkal, mint egy mobilalkalmazással. Erre született az a megoldás,
hogy elég az első pályát letölteni, és amíg azzal játszik a felhasználó, a háttérben
folyamatosan jön le a program többi része.
– A játék- és filmipar mind erősebb összefonódása jót tesz a játékoknak, vagy
éppen fordítva?
– Nos, már nemcsak filmek készülnek játékokból, hanem például a Warner Brothers
és Jerry Bruckheimer is beszállt a játéküzletbe. Tőlük viszont egyelőre csak azt
látom, hogy a klasszikus modellt próbálják életben tartani: a már egyszer sikeresnek
bizonyult klasszikusokról igyekeznek újabb és újabb bőröket lehúzni, ahelyett,
hogy valami egészen újjal próbálkoznának, akár a technológiában, akár az üzleti
modellben. Még mindig a nagy fejlesztésekben, a hagyományos platformokban és a
hagyományos játékokban gondolkodnak.
– Mekkora esélyt lát arra, hogy a gamification [a játékos elemek megjelenése
az üzleti szoftverekben] több legyen múló epizódnál?
– Bízom benne, hogy az lesz, mert egészen új lehetőségeket nyit meg a cégen belüli
ösztönzésre, jutalmazásra. A gamification lényege, hogy olyan dolgokat tegyünk
játékossá, olyan dolgokat szerettessünk meg a felhasználókkal, amiről nem is gondolta
volna, hogy azok szerethetők lennének. Azt már kitalálták, hogyan lehet könnyen
kezelhetővé tenni az üzleti szoftvereket – de miért ne tennénk szerethetővé is
őket?
