Kovács Balázs
– Hol jobb a helyzet és hol rosszabb?
– Magyarország abból a szempontból kedvező adottságokkal rendelkezik, hogy nagyok
a felszín alatti vízkészleteink. Az ország egy üledékekkel feltöltött medencében
fekszik, ahol nagy területen megtalálhatók azok a homok- és kavicsrétegek, amelyek
tárolják ezeket a vizeket. Ezek a vizek valamiféleképpen sajnos mind veszélyeztetettek,
de szerencsére nem egyformán súlyosan. A legfelső réteg, a talajvíz gyakorlatilag
mindenütt szennyezett, de a mélység felé haladva egyre kevesebb külső hatás éri
a vízrétegeket, amit a minőségük javulása is tükröz.
– Akkor mondhatjuk azt, hogy az ivóvízbázist adó mélyebb rétegek még nagyjából
érintetlenek?
– Igen is, meg nem is. Egy-egy ivóvízbázis esetén azt szoktuk vizsgálni, hogy
mely felszíni területrészekről jut be ötven év alatt a kutakba a víz, hogy aztán
ezeket a területeket védjük minél hatékonyabban. Az ötven év még belátható, ennyi
idő alatt remélhetőleg a természetes szűrőhatások is megteszik a magukét. De az
is igaz, hogy az ivóvízellátást nem lehet csupán ötven évre előre tervezni.
– Mi van akkor, ha mégis megtörtént a baj?
– A dolog jellegéből adódóan általában nem könnyen szennyezhetők a felszín alatti
vizek, de hasonlóan nehéz a bekövetkezett szennyezések észlelése és az eltávolítása
is. Számtalan példa van ipari üzemek által elszennyezett vízadókra, amelyeket
a víztermeléssel sem sikerült még évek, évtizedek alatt sem megtisztítani. Éppen
ezért kell minden energiánkat a megelőzésre fordítani, például a szennyező tevékenységek
kordában tartásával és a vízadók folyamatos vizsgálatával.
| Kovács Balázs egyetemi docens, Miskolci Egyetem |
|
Magyarországon egyedül Miskolcon van felszín alatti vizekkel foglalkozó (hidrogeológus)
mérnökképzés. Innen évente 10-15 szakember kerül ki, ami nagyjából meg is felel
a hazai igényeknek: dolgozhatnak a hatóságoknál, a vízműveknél, környezetvédelmi
cégeknél.
Az utánpótlással szerencsére nincsen gond, most is négyszeres volt a túljelentkezés.
Jönnek diákok a környezetvédelem vagy a geológia, de még az építőmérnöki tanulmányok
felől is, hiszen a mélyépítésnél nagy előnyt jelenthet, ha valaki tisztában van
a felszín alatti vizek jellemzőivel.
Számos olyan terület van a világon, ahol a felszínen nagyon kevés a víz, míg
a mélyben viszonylag bőségesen található. Ezek ráadásul többnyire nagyon szegény
térségek, ahol szó szerint élet-halál kérdése lehet egy tiszta vizű kút és az
általa teremtett higiéniás lehetőségek.
De nem szabad túlzásokba esni. Lehet, hogy a Szahara alatt egy egész tenger van,
de nem érdemes azt felhozni, mert az utánpótlása rendkívül korlátozott: pont azért
van sivatag fölötte, mert rendkívül kevés a csapadék. Nem véletlen, hogy a gazdag
arab országok is inkább a tengervíz sómentesítésében, vagy éppen a jéghegyek megolvasztásában
gondolkodnak.
|
|
– A szennyezésen kívül mi fenyegeti még a vízkészletet?
– A felszín alatti vízkészlet megújuló képessége is véges, ezért a koncentrált
kitermelés – mint ami például a bakonyi bauxitbányászattal járt – szaknyelven
szólva depressziós tölcsér kialakulásához vezet: a vízszint süllyedni kezd, amit
az említett esetben is jól mutatott a környékbeli patakok vagy éppen a tapolcai
barlang tavának kiszáradása. Ugyancsak a vízszintek csökkenésének lehetünk tanúi
a gyöngyösvisontai bányák térségében is. Kismértékű változások persze máshol is
vannak, de azokról nehezebb bizonyítani, hogy természetes vagy emberi okai vannak-e.
– De vajon jelenleg jól gazdálkodunk ezekkel a természeti kincsekkel?
– Az 1990-es évekig az ország többet termelt ki a felszín alatti vízadó rétegekből,
mint amekkora az utánpótlódásuk volt. Amióta viszont a vizet piaci áron vásároljuk,
már mind a lakosság, mind az ipar jobban takarékoskodik, ennek következtében a
felszín alatti vízszintek ismét emelkedni kezdtek. Úgy tűnik, itt még nem történt
semmi visszafordíthatatlan; ésszerű vízgazdálkodással kézben tartható a folyamat.
Nem véletlenül lettek ritkábbak például a korábban, nyaranta rendszeresen előforduló
vízkorlátozások.
– Az utóbbi időben fellendülő ásványvízgyártás vagy éppen a termálfürdők nem
rabolják le a vizeket?
– Az biztos, hogy az ásványvíz divatos lett, de azt kell mondjam, hogy a palackba
kerülő vizet így vagy úgy amúgy is meginnánk, csak ebben a formában éppen nem
a csapból fogyasztjuk. Tehát szó nincs arról, hogy emiatt „kiszivattyúznák a vizet”
alólunk. Ami pedig a fürdőket illeti, amióta hőcserélőket és vízforgató berendezéseket
kell alkalmazniuk, valamint a termálvizet vissza kell sajtolni a mélybe, ezeknek
is erőteljesen visszaesett a vízfogyasztása.
