Kürti Tamás alelnök, Kürt Zrt.

– Érdekes időszakot élünk: a gazdasági környezet előre nem látható, váratlan változásaitól való félelmünk sokszor irracionálisan felborította az érzékelésünket, a prioritásainkat, és felülírt minden egyebet. Félünk attól, hogy elszáll a forint árfolyama, hogy összeomlik az európai gazdaság, hogy szétesik az eurózóna. Félelmeink közepette megfeledkezünk arról, hogy egy magyar vállalkozásnak vajmi kevés ráhatása van ezekre az eseményekre, és mindeközben elsiklunk azon tényezők felett, amelyek közvetlenül érintik a vállalat tevékenységét, amelyekkel nagyon is számolni kell, és amelyeket saját hatáskörben is befolyásolni tudnánk. Ahogy a kollégáim fogalmaznak: ha szakadékba zuhanunk, nem az lesz a legnagyobb bajunk, hogy megfázunk a nyitott kabátunk miatt.

– Mennyire jellemző ez a céltalan rettegés?

– Hívjuk inkább szorongásnak, nem hangzik olyan ijesztően. Ezzel együtt sajnos elég sok helyen tapasztaljuk. Ha éppen jól megy a cégnek, akkor azért fél a cégvezetés, hogy jönnek a rossz idők; ha pedig nem mennek jól a dolgok, akkor attól, hogy úgy is maradnak. Vagyis a félelem benne van, de nem definiálta, és így tenni sem tud ellene. Ráadásul a hazai kultúra egyik alapeleme a panaszkodás, és ezzel erősítjük is egymásban félelmeinket.

– Akkor viszont mely tényezőkre kellene odafigyelniük a vállalkozásoknak?

– Minden vállalkozás az alaptevékenységével teremt értéket, és a legnagyobb veszély az, ha ebben az alaptevékenységében nem méri fel jól a kockázatokat. Melyek következnek be a legnagyobb valószínűséggel? Melyek képesek a legnagyobb károkat okozni? Ehhez persze ismernie kell a fenyegetettségek normál szintjét is, különben nem veszi észre annak változásait sem, és nem tud majd időben, megfelelő módon reagálni. Pedig ezek a kockázatok is változnak – nőnek – az elhúzódó válságban.

– Például hogyan?

– Észrevehetően gyarapodnak a lopások a nehéz gazdasági helyzet miatt, a növekvő stressz miatt pedig megnő a hanyagságból vagy rosszindulatból elkövetett károkozások esélye. És ezt a veszélyt nemcsak az informatikai környezetben kell kezelni, hanem a gyártás, az ipari folyamatok területén is. Át kell alakulnia a gondolkodásmódnak: eddig talán természetes volt, hogy a forró fémet megmunkáló géptől alig tíz méterre működött a gyártást irányító számítógép; most viszont már érdemes elgondolkodni azon, hogy talán el kellene költöztetni, mert nagyon könnyű óriási kárt tenni benne.

Ha egy cég már felmérte és rendszerezetten kezeli a kockázatait, akkor tudni fogja, hogy mitől kell félnie, de azt is, hogy miként tudja csökkenteni az esetleges negatív hatásokat. Nem új, megfoghatatlan és ismeretlen erőktől tartanak, hanem konkrét veszélyekre, fenyegetettségekre készülnek fel. Rendkívül fontos: ha a kockázatok és az esetleges károk mértékével tisztában vagyunk, azt is fel tudjuk mérni, hogy mennyit érdemes a védekezésre költeni.

– Egyéni szinten is vannak megalapozatlan félelmeink?

– Szerintem igen, és ebben a nem szakmai sajtónak is felelőssége van, mert sokszor kicsit sem releváns kérdéseket fújnak fel. Miért érdekelne engem, hogy egy mobilalkalmazás gyártója tudja, hogy én merre járok? Sokkal jobban zavarna, ha egy üzleti versenytárs vagy éppen a főnököm figyelné, hogy merre járok! Ahogy a vezérigazgatónk szokta mondani: gyakran raktárra izgulunk.