Vass Tibor

– A shared service vagy megosztott üzemeltetés általában azt jelenti, hogy egy több országban több telephellyel rendelkező cég valamilyen szolgáltatáscsoportot összevon, és egy helyről kínálja ezeket a szolgáltatásokat. A szolgáltatások nem csak informatikaiak lehetnek, ilyen például a számlázás vagy egyéb üzleti szolgáltatás is. Az összevonás történhet fizikailag vagy logikailag. Előbbi esetben a szolgáltatási központokat fizikailag is összevonják egy adott helyen, a másikban viszont csak egy földrajzilag szétszórtan elhelyezkedő, virtuális csoportot hoznak létre. A méretgazdaságosságból, illetve a szabványosításból fakadó előnyök mindkét esetben jelentkezhetnek.

– Ha csak az informatikát nézzük, miben különbözik ez attól, ahogy a nagyvállalatok eddig is konszolidálták adatközpontjaikat, egyre kevesebb, de mind nagyobb szerverparkba?

– A legfontosabb különbség, hogy ez eddig jellemzően országhatárokon vagy régiókon belül zajlott; a shared service központok pedig nemcsak országhatárokon, hanem adott esetben kontinenseken is átívelő tevékenységet végeznek. Ha jól működik a rendszer, akkor abszolút nem fontos, honnan jön a szolgáltatás.

– A modell tervezésekor és a központok kialakításakor az előnyöket rendszerint jól felmérik, de alábecsülik a szolgáltatás címzettjei között található országok szemléletében, gazdasági környezetében, gondolkodásmódjában fellelhető eltéréseket. A nehézségeket növeli, hogy a központokban az esetek többségében nem egy ország munkavállalói dolgoznak, hanem többféle kultúra, többféle értékrend találkozik. A másik nagy buktató a működés mögötti folyamatokban rejlik. Ha ezeket nem gondolják át alaposan, utána nem kommunikálják a belső ügyfelek felé, és az új működési modellből eredő sajátosságokat nem fogadtatják el velük, a hatékonyság javulása elmarad a várttól.

– Magyarország milyen adottságokkal rendelkezik ezen a téren?

– Az ország legfőbb versenyelőnye továbbra is az, hogy az átlagos informatikai bérszínvonal elmarad a nyugat-európaitól. Ráadásul a viszonylag alacsony bérek egészen magas szaktudással párosulnak, vagyis a szolgáltatóközpont üzemeltetője a nyugat-európaihoz mérhető színvonalú munkaerőt kap sokkal kedvezőbb áron. Igaz ez az informatikai tevékenységek szinte egész körére, a rendszergazdáktól kezdve a fejlesztőkön át az SAP-tanácsadókig. És nemcsak a munkabér alacsonyabb, hanem a járulékos költségek is (iroda, oktatás stb.).

– Jó nekünk, hogy sok shared service központ van Magyarországon? Mennyire tudásintenzív, értéknövelt szolgáltatás ez?

– Mindenképpen jó, ha vannak ilyen központok az országban, hiszen tipikusan magasan képzett, nyelveket beszélő embereket foglalkoztatnak. Növeli a munkaerő flexibilitását, mert sokszor kell új munkakörökbe, feladatokba beletanulni. Emellett még az alvállalkozók egy részét is be tudják vonni a szolgáltatásokba, tehát multiplikátor hatásuk is van.

– Melyek a legnagyobb konkurensei az országnak a szolgáltatóközpontok kapcsán?

– Elsősorban a délkelet-európai országok: Szlovákia, Románia, Bulgária. India kevésbé számít vetélytársnak, mert oda más jellegű feladatokat – elsősorban különleges szaktudást nem igénylő, tömegtermelés jellegű szolgáltatásokat – helyeznek ki.