A mobiltelefonokban lévő kamerák egy közepes képességű digitális fényképezőhöz mérve még jó ideig a "sehol sincs" kategóriába tartoznak, és ennek elsősorban az a fizikai határ az oka, hogy a telefonokban a fotólencsének és a csak hozzá kapcsolódó képrögzítő mikroelektronikának nincs elegendő helye egy elegáns, tehát keskeny, karcsú mobilban. 

A Leica, a világ talán legjobb (még megfizethető, bár kétségtelenül drága) fényképezőgépeit gyártó cége gondolt egy merészet, és a kérdést fordítva tette föl legújabb konstrukciója tervezésekor. Jelesül, hogy: miként lehetne egy okostelefont a fényképezőgépbe illeszteni úgy, hogy mindkettő stílusjegyei megmaradjanak ugyan, de emellett a profi fotózáshoz kötődő szükségletek se szenvedjenek csorbát?! Nos, a Leica i9 - illetve: a róla készült dizájnkoncepció - alább így oldja meg ezt a kérdést:

Ami a dolog szokatlanságait illeti a koncepció anyagilag brutális beruházással kezdődne: egy (vagy akár több) ezer dolláros kamerába applikálható, 200 dolláros iPhoneon nyugszik. Ezért a pénzért a fotózás hőskorát formavilágában fennen hirdető Leica szervesen képes befogadni a 21. század elejének dizánjbajnok iPhone-ján. A két alaptermék közti ellentét azonban csak látszólagos, mihelyt a telefon becsusszan - egy szimpla kijelzőnek - a fényképezőgép hátuljába, aztán ott eleddig nem is remélt multifunkcionalitást tesz lehetővé.

A high-end fényképezőgéppel kapcsolatban egyetlen szomorú hír van: egyelőre nincs arról szó, hogy az i9 egyhamar eljutna akárcsak a prototípus fázisba is. Márpedig (ha a fotópiacon nem is) az okostelefonpiacon épp az az egyik legfontosabb alaptörvény, hogy a konstrukciókat minél hamarabb a piacon kell megmérni, mert az idő múlása - akár csak fél évnyi csúszás is - a ma még trendi és innovatív formákat és megoldásokat amortizálja, s az, úgy már nem mindig elegendő az átütő sikerhez.