Menü
12_Mythology_Stack_Exchange.jpg
Forrás: ITB

Már jövőre a világ legnagyobb online piacává válhat Kína, megelőzve az USA-t. A híres kínai vállalatok brutális tempóban és globálisan növekednek, így hamarosan a trónon lévő amerikai gigacégeknek is komolyan szembe kell nézniük a „sárga veszedelemmel”. Kína kényszerpályán van a saját belső piaca miatt, melyet külföldi terjeszkedéssel próbál kompenzálni. Nem kell félni, hazánk is a listájuk élén van.

Bármit is mondanak a mostani stagnálásról az elemzők, Kína szerepe tovább nőtt az online világban. Tagadhatatlan, hogy a „sárga kontinens” eddig is a világ egyik legfontosabb piaca volt (a Selyemút múltja kötelez), mára pedig a weben olcsón vásárolni akaró tömegek Kánaánja lett a kínai térség. Félre kell tenni azokat az előítéleteket, melyek szerint a kínaiak mindent másolnak és csupán az olcsó tömegtermékekben erősek, ugyanis egyre jobb és egyre inkább prémium minőségű árukkal kápráztatják el az EU és az USA vásárlóit. Arról nem is beszélve, hogy egy multinak már kötelező kiszerveznie a kínai piacra, ha nem akar lemaradni. Ehhez pedig megfelelően képzett és „helyi tudással” rendelkező menedzserek kellenek. A folyamat megállíthatatlannak tűnik, mégis vannak fura és érdekes tények, történések ebben a távoli és az európai elme számára zárt világban még 2017 nyarán is.

 

A világ digitális gyarmatosítása

Borúlátó jóslatok (Statista DEC) szerint Kína akár már jövőre a világ legnagyobb digitális piacává válhat. Az Alibaba, a Baidu, a Tencent (és a friss hús, a Huawei) már betette a lábát az európai piacokra, akár akarjuk, akár nem, számolni kell velük (nem mintha Kőbánya nem Kis-Sanghajként funkcionálna már évek óta, igaz a kiskereskedelemben). A legnagyobb probléma a meghökkentő expanzióban az, hogy még egyetlen európai cég sem volt képes kifejteni ekkora hatást a digitális és globális környezetére.

A kínaiak titkát sokan szeretnék megfejteni. Ne felejtsük el, hogy az európai középkor hadi és pénzügyi forradalma sem létezett volna nélkülük (például a puskapor vagy a papíralapú pénz megjelenése nélkül). 2018-ra a kínai online B2C-piac 765 milliárd dollárosra növekedhet, ugyan a „trumpista” USA 698 milliárdig hízhatna, de Németország, Franciaország (Emmanuel Macron ide vagy oda), a brexites Nagy-Britannia és a belső válságokkal küzdő Olaszország, Spanyolország is csak 434 milliárd dollárt tud majd felmutatni közösen. Egyes elemzők szerint, ha a kínaiak jól sáfárkodnak a lehetőségeikkel, az online kereskedelem urai lehetnek. Digitális eladásaik elérhetik az egytrillió dollárt az év végére, 2020-ra pedig majd háromtrillióra is felszökhet a forgalmuk. Első olvasatra meghökkentő lehet ez a növekedés, ebben az évben akár 31,5 százalékot bővülhet az e-kereskedelemük, vagyis a „vörös sárkány” hamarosan szőröstül-bőröstül felfalja az online kereskedelmet.

Közben pedig érdekes módon Kína a saját állampolgárait keményen szankcionálja, védi a nyugati áfiumtól. Jövő februártól a netszolgáltatóknak kötelező kieszközölni, hogy az egyszeri állampolgárok ne férhessenek hozzá a VPN-hálózatokhoz. Ugyanis eddig így lehetett csak kijutni a „szabad” internetes világba, a Nagy Falon kívülre. Vagyis sem a CNN, sem a YouTube, de az Instagram és Mark Zuckerberg találmánya sem lesz elérhető a kínai népnek. Ugyan mindenből van kínai verzió is, de a helyi székhelyű külföldi cégek szembesülnek majd leginkább a digitális izolációval (persze lesznek, akikkel kivételt tesznek).

 

Mindent meg lehet vásárolni

A kínai terjeszkedés leglátványosabban neves márkák felvásárlásában mutatkozott meg az elmúlt években. A svéd Volvo, a gumigyártás élharcosa, a Pirelli, de a görög Piraeus kikötője is kínai kézben van már – és manapság a jövőtechnológiák „beszerzésére” törekednek. Így nem véletlen, hogy a robotika egyik meghatározó német vállalata, a KUKA konszern is egy kínai, a Midea Group tulajdonába került (van is nagy botrány emiatt). Kína kormányzati, gazdasági stratégiája nemrég nagyot fordult: már nem csupán a jól prosperáló cégeket akarják bekebelezni és saját digitális ellátórendszerükbe illeszteni, hanem a profi startupokat is. Miközben hivatalosan Kína nem akarja a nyugati kapitalista modellt adoptálni, és egy új világrendet vizionál, megdöbbentő módon éppen a leköszönő neoliberális politikai vívmányainak az élharcosa lett. Persze nem kell azt gondolni, hogy ők pénzelik az Occupy Wall Street-mozgalmakat. Az más kérdés (és ebben még Slavoj Žižek is egyetért), hogy a marxizmus reneszánsza és kínai változata nem fogja legott a neoliberalizmus és a kapitalizmus végét jelenteni, egyfajta „kevercs” állapotban leledzenek, melyben fontos tényezővé váltak, és globálisan akarják megváltoztatni a mára virtuálissá vált világ gazdaságát.

Érdekes kettőség, hogy míg a kínai kormány hajlandó állami pénzeket felhasználni arra, hogy technológiai kapacitásokat vegyen külföldön és ezeket otthon kamatoztassa, addig ha a külföldi cégek akarnának hasonló akvizíciókba bocsátkozni, rögvest bürokratikus akadályokba ütköznek.

 

Támad a kínai fintech

Kína ma már bármire képes azért, hogy a saját jól bejáratott (milliós fókuszcsoportokon tesztelt) megoldásait külföldre kitelepítse. Megirigyelték a PayPal sikerét, így most az Alipay és a WeChat (némi amerikai hátszéllel) fog globálisan terjeszkedni, hiszen a mobiltelefónia kötelezővé válásával egyre jobban futnak a digitális fizetési, pénzügyi megoldások a világon. Az egyszeri felhasználót pedig nem érdekli, ki gyártja azt a megoldást, amivel fogyaszthat nap, mint nap.

A terjeszkedés mögött némi ideológiai háttér is rejtekezik: az elmúlt 20 év kínai gazdasági forradalma következtében az ország lakosságának majdnem a 10 százaléka tud már külföldre utazni, nyaralni. Bevált márkáit és szolgáltatásait pedig világszerte igényli, nem bízik a nyugati „gyanús” megoldásokban. Nem véletlen, miért látott mindebben nagy lehetőséget a Stripe névre hallgató amerikai startup. Ők fogják a kínai mobilfizetési szolgáltatást a világ 25 országában bevezetni. Januárban Ausztráliában és májusban az USA-ban is megjelentek, sőt Skóciában is működik a rendszer. Mielőtt botor reménynek vélnénk eme nagy álmokat, nem árt tudni, hogy az Alipay 500, a WeChat Pay 600 milliós felhasználói táborral rendelkezik. Mellesleg körülbelül 3000 milliárd dollárnyi tranzakciót is lebonyolítottak tavaly közösen, vagyis nem kispályás játékosok.

 

Dramatis personae, azaz a dráma személyei

Érdemes röviden szemügyre venni a mai vezető, „ismeretlen” kínai cégeket, hogy képben legyünk, kik töltenek be meghatározó szerepet a változásban és forgatják fel hamarosan az eddig otthonosnak vélt digitális világunkat.

Az egyik legizmosabb versenyző, ahogy már említettük, a Tencent, amely a szórakoztatóiparban és az online világban szerzett vezető szerepet. Ez valójában egy befektetői csoport (ide tartozik az online aukciós PaiPai, a közösségi médiás Qzone és a Google-hasonmás Soso), éves forgalma megelőzi a Facebookot. Erre magyarázat, hogy Kína (mondhatni) nem is egy ország, hanem egy kontinens valójában, így nem véletlen az a 10 milliárd dollár, amellyel a Tencent a világ negyedik online cégévé küzdötte fel magát. A Baidu a Google babérjaira tör keleten – igaz, egy kicsit más keresési metódussal, hiszen 50 fajta megoldást olvasztott magába: van itt online tudástár és közösségi fórum is. Ötmilliárdos forgalma jelzi, hogy nem pusztán hasonmásról van szó. Az Alibabát valószínűleg mindenki ismeri, aki vett már Kínából bármilyen terméket online, hiszen egy e-kereskedelmi vállalat főként B2C portálokat üzemeltet. A boldogult emlékezetű Yahoo-t és a Facebookot is megelőzi a forgalma. Jeff „Amazon” Bezos is izzadhat, mert több mint egymilliárd terméket forgalmaznak, és a világ huszadik leglátogatottabb oldalává küzdötték fel magukat a 8,5 milliárdos éves forgalmukkal.

Érdekes tény, hogy a fenti három mogulcég 25-35 ezer fős emberi erőforrással tud kiszolgálni ennyi felhasználót, tehát a kínaiak elég jól gazdálkodnak az online és offline erőforrásaikkal is.

 

Kína és a mobiltelefónia

Lehet, hogy sokan meglepődnek, de az okostelefon-piacot idén nem az Apple és a Samsung, hanem Kína tolta meg erősen. Ugyan a két mamutcég még az élen áll, de stagnálnak. Közben az OPPO–Huawei–Vivo a háttérben ellopta a jövő üzletét és a leendő felhasználókat. Akire érdemes nagyon is figyelni, az a ma harmadik helyezett Huawei, „csak” 21,7 százalékkal dobták meg eladásaikat jól pozícionált megoldásaikkal. 34,2 milliónyi okostelefont tudtak így értékesíteni – nem meglepő, hogy sikerült a 9,8 százalékos piaci részesedés elérése. Persze ez még csak a kezdet, most akarnak betörni az USA-ba is, ami elég nehéz lesz, viszont az új P10-es csúcsmodellel akár még sikerülhet is.

A másik két márka a BBK Electronics istállójába tartozik. Az OPPO szépen nyomul a maga 25 milliót meghaladó értékesítésével, a középszintet célozták meg hazánkban is, sikerrel. A Vivo a fiatal generációt cserkészte be, annak az igényeihez igazodva pozícionálták át az okostelefonos élményt, nyilván a 18 millió feletti eladás is jelzi, hogy valamit nagyon sikerült eltalálniuk a kínai dizájnereknek és mérnököknek.

Karrierszkenner

Kíváncsi, hol dolgozik egykori kollégája, üzleti partnere?
Szeretné, ha az ön karrierjéről is hírt adnánk?

Böngésszen és regisztráljon!

Jelenleg 1983 személy szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:Hesz László

A legkeresettebb emberek:

Cégszkenner

Melyek az ict-iparág legfontosabb cégei?
Melyek a fontosabb felhasználók más iparágakból?

Regisztrálja cégét Ön is!

Jelenleg 4718 cég szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:HRP Europe Kft.

A legkeresettebb cégek: