Igen
Az információáramlás megkerülhetetlen lett az online hálózatok és a közösségi média nélkül. Közművé vált, nem tudnánk nélküle elképzelni az életünket. Sőt, az USA-ba már be sem engednek, ha nem rendelkezünk Facebook-azonosítóval, vagy legalábbis rögvest gyanús egyedek leszünk. A virtuális közösségekbe kerülésnek ára van, adatainkkal fizetünk érte – igaz, valamennyire azért le tudjuk szabályozni, mit tudhat meg rólunk a nagyközönség. Áldás vagy átok, de meg kell bíznunk Mark Zuckerberg és társai cégeiben. Ha ez nem tetszik, akkor fordulhatunk más zárt közösségekhez is (például Ello, Diaspora, Minds), ha nem zavar bennünket a kisebb forgalom és a halálos csend.
Viszont jó tudni, hogy ma már a legtöbb munkahelyen megkövetelik, hogy aktívan tevékenykedjünk a Facebookon, az Instagramon – és ha a cégünk más felületen is jelen van, azokon is, már csak a munkáltatói márka építése miatt is. Vagyis egy cég alkalmazottjaként viselkedésem az online felületeken, a céges szervezetem egészséges vagy egészségtelen felépítéséről árulkodik. Minden, ami a céghez tartozik, így én, a munkavállalója is egy termék vagyok, tehát számít a közösségi médiás jelenlétem. Nem kell félni, hazánkban is egyre több felső vezető döbben rá arra, hogy érdemes beszéltetni a kollégáit a munkahelyükről az online felületeken, hogy megosszák az így bújtatott munkáltatói márkaüzeneteket, hiszen ezáltal sokkal több embert érhetnek el, mint a vállalat unalmas, hivatalos kommunikációs csatornáin. Arról nem is beszélve, mennyire megkönnyítik a HR-osztály munkáját is, alkalmas jelölteket csábítva a céghez az önzetlen tevékenységükkel.
Nem
A tapasztalatok azt mutatják, hogy egyik közösségi média sem képes megfelelő módon kezelni a személyes adatainkat. Az EU GDPR rendelkezései egyelőre drákói szigorúságuk ellenére sem tudnak megbirkózni azzal, hogy a hatalmas szolgáltatók minden igyekezetük ellenére sem tudják garantálni az adatbiztonságot. Arról nem is beszélve, hogy mindenféle vonatkozó szabályozás nélkül magukba ömlesztették a hozzáférést a felhasználók különféle egyéb applikációihoz is, amelyek irányába szintén átjáró házat nyitottak a hackereknek. Minek „pishing” csali levelet küldeni és kicsalni egy jelszót a „júzertől”, ha több tízmillió felhasználó minden adatához hozzá lehet jutni a Facebooktól ellopva? És ugye ez csak az egyik a számtalan közösségi alkalmazás közül. A kisebbeknek ráadásul pénzük sincs a megfelelő védelemre, viszont ha ezeken keresztül egyszerűen vásárolni lehet vagy csak eljutni olyan felületre, ahol fizetni lehet, nos, akkor az adatok nincsenek biztonságban. És ugye ez tényleg csak a jéghegy csúcsa, hiszen nem csak a pénz van veszélyben. Orvosi információk, képek a gyerekekről vagy a lakásról, esetleg eltitkolt szexuális orientáció vagy egy szerető, ezek mind-mind elérhető információk.
A big data elemzés már elérhető és előbb utóbb az MI-k keresni fogják az eltitkolt vagy inkább szégyellt információmorzsákat, és már indulhat is a zsarolás. Arról nem is szólva, hogy előbb-utóbb a különféle országok hatóságai is rátelepszenek a közösségi médiára (ahol eddig még nem tették meg), és onnantól a digitális magánélet megszűnik, ahogy megszűnt a pénzügyi magánélet is. Nem csak Kínára érdemes gondolni, hiszen nemrég érkezett a hír, hogy az Egyesült Államokban belépéskor elkérik az utazó telefonját év végigböngészik a bejegyzéseit, hogy milyen csoportokat vagy pártokat, szervezeteket lájkolt.
