Menü

Kiemelt témánk

Feliratkozás


20_glophhyewitta.freeiz.com.jpg
Forrás: ITB

A technológiai szektor nagy sikertörténeteit hallva hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy bizony óriási bukásokat is produkált már ez a terület, egykor bizonyos szegmensek meghatározó vállalkozásai tűntek el teljesen a piacról. Összeállításunkban bemutatunk néhány példát, hogy hol hibáztak az egykori nagyok, hátha másoknak így sikerül elkerülni a buktatókat.

Emlékszik még valaki arra, hogyan indult el a Netscape, amikor rákattintottunk, vagy hogyan nézett ki az AltaVista, esetleg milyen volt az iWiW nyitófelülete? Ki tudná megmondani, hogy mivel foglalkozott a Megatrend, vagy esetleg miért használták emberek tízmilliói a MySpace-t? Nos, ha nem tudja azonnal a választ, ne keseredjen el, egyrészt azért ne, mert ez nem egy kvíz, meg persze azért se, mert bizony ezek a cégek, szolgáltatások és márkanevek hiába voltak egykor meghatározóak a technológiai szektor egyes területein, mára vagy teljesen eltűntek, vagy csak halvány utánzatai egykori önmaguknak. Hogy mi okozza egy nagy cég, egy sokmilliós közösségi oldal vagy éppen az első széles körben használt netböngésző bukását, arra természetesen nincs egyetlen átfogó válasz, viszont vannak típushibák, amelyek felismerhetők. Ha tudjuk, hogy mások hol rontották el, akkor megvan az esélyünk arra, hogy mi máshogy intézzük a dolgokat.

 

Túlléptek rajtuk – Netscape

Üzleti érzék

Marc Andreessen neve a webes világban járatosak számára ismerős lehet, ha máshonnan nem is, az Andreessen Horowitz kockázatitőke-cégről, amely olyan vállalatokba fektetett be, mint a Facebook, a Twitter, a FourSquare vagy a Pinterest, de belefolytak a Skype-sztoriba is. A cég egyike volt azoknak a társaságoknak, amelyek 2009-ben 2,75 milliárd dollárért megvették az online telefonálási lehetőséget kínáló alkalmazást, majd 2011-ben 8,5 milliárd dollárért továbbadták azt a Microsoftnak.

Rendkívül elgondolkodtató, hogyan juthat odáig egy iparági szabványnak számító, monopolhelyzetben lévő megoldás, hogy gyakorlatilag eltűnik a porondról. Nos, bármennyire meglepőnek tűnik egy ilyen forgatókönyv, akad rá példa a technológiai szektorban is. Több mint 21 éve történt, hogy az akkor még csírájában lévő internet első felhasználói megismerhették a Netscape Navigator nevet, és ezzel elindult egy olyan forradalmi változás, amelynek meghatározó szerepe volt abban, ahogyan ma használjuk a világhálót. A megoldás egy egyetemi projektből fejlődött ki, amelyen Eric Bina fejlesztő és Marc Andreessen dolgozott. Andreessen bizonyította, hogy jó érzéke van az üzlethez, hiszen az egyetemi projekt során még Mosaic néven futó böngészőben meglátta a nagy lehetőséget, és vállalkozást alapítottak annak terjesztésére. Mivel az egyetem igényt tartott a Mosaic névre, így Netscape Communications lett annak a cégnek a neve, amely a grafikus böngészőt bevezette a köztudatba. Az internetezést évekig uraló megoldás első, szélesebb körben használt verziója 1994-ben jelent meg, az év októberében még a 0.9-es, majd decemberben már az 1.0-ás verzió. A tervek szerint a nem kereskedelmi felhasználás esetén ingyenes lett volna a böngésző, végül azonban csak oktatási célokra, illetve nonprofit szervezeteknek lett ingyenes.

A Netscape sikerének fő eleme az volt, hogy azonnal megjelenítette a szöveget és a képeket, míg az akkoriban használt más böngészők megvárták, amíg teljesen letöltődött az oldal és csak ezt követően jelenítették meg azt. Figyelembe véve, hogy a 90-es évek közepén még a betárcsázós internet korát éltük, elképzelhetjük, milyen élmény volt megvárni, amíg bájtonként lejön egy teljes oldal anyaga – még ha nem is volt úgy telezsúfolva képekkel, videókkal és hirdetésekkel, mint ma –, így érthető, hogy a felhasználók szívesen fogadtak egy olyan megoldást, amely legalább a szöveget hamar megjelenítette.

A 90-es évek közepe a Netscape tündöklését hozta, ami csak fokozódott azzal, hogy az egyéni felhasználók közül is egyre többen használták az internetet, 1995-ben az egyik legjobb tőzsdei rajtot produkálták. A megoldást fejlesztő cégnek köszönhetjük többek között a cookie-k és a JavaScript megjelenését a böngészőkben, ezeket még napjainkban is használják. A siker és a várható üzleti nyereség felkeltette egy már komoly piaci erővel bíró, és gyorsan növekvő cég érdeklődését is a böngészők iránt: a Microsoft úgy döntött, saját grafikus operációs rendszere mellé készít egy böngészőt, amit ráadásul ingyen adnak a Windowst megvásárlóknak. Érdekesség, hogy ugyanazt a Mosaic motort használták, mint amiből a Netscape is kifejlődött. A böngészők háborújának legintenzívebb szakasza mindössze négy évig tartott, 1999-ben ugyanis az Internet Explorer 5.0 már megelőzte piaci részesedésben riválisát.

A személyi számítógépek térhódításával, illetve azzal, hogy a gépek mellé már nemcsak a Windowst, de az IE-t is előre telepítve adták a gyártók, megpecsételődött a Netscape sorsa, ráadásul a vállalat a technológiai fejlesztésben is elmaradt vetélytársától. A végső hanyatláshoz valószínűleg az AOL megjelenése vezetett, amely 2002-ben 4,2 milliárd dollárért vásárolta fel a céget. Tovább nehezítette a Netscape helyzetét egy újabb rivális, a Firefox megjelenése 2004-ben. Az AOL végül 2007 végén jelentette be, hogy megszüntetik a fejlesztést és a következő év márciusától a technológiai támogatást is. A Netscape nem tűnt el teljesen – és nem csak azért, mert ezen a néven egy portált fenntart az AOL, hanem azért is, mert a cég által nyilvánossá tett kódok felhasználásával hozta létre a Mozilla a Firefoxot.

 

Feloszlott a közösség – MySpace

A Netscape-hez hasonlóan a MySpace bukását is lényegében egy rivális okozta. További hasonlóság a két történetben, hogy az ígéretes indulást követően érkező új tulajdonos nem tudta kiaknázni a szolgáltatásban rejlő lehetőségeket. Ma már csak keveseknek mond bármit is a MySpace név – főleg itthon –, de bármennyire is meglepő, tíz éve még előfordult, hogy a cég által működtetett felületet többen látogatták, mint a Google-t, legalábbis az Egyesült Államokból. Ez a szolgáltatás volt ugyanis a világ első, igazán nagy tömegeket elérő közösségi oldala, fénykora 2005 és 2008 eleje közöttre tehető, a csúcsidőszakban 75,9 millió egyedi látogatót vonzott havonta. Ez a Facebook mostani, másfél milliárdos számát figyelembe véve rendkívül kevésnek tűnik, de ne feledkezzünk meg arról, hogy akinek akkor egy Mbit/s-os internet-hozzáférése volt, már úgy érezhette, száguld a világhálón. Éppen csak megjelentek az első okostelefonok, a közösségi oldalak használatát rendkívüli módon leegyszerűsítő mobilalkalmazások még sehol sem voltak.

 

A 2003-ban indult szolgáltatás a fiatalok körében gyorsan nagy népszerűségre tett szert, amire több médiacég is felfigyelt, és 2005-ben 580 millió dollárért a News Corp. megszerezte a vállalkozást (érdekesség, hogy egy másik hatalmas médiatársaság, a Viacom elől). Annak az esztendőnek volt még egy nagyon fontos, a cég és valószínűleg az egész mostani online világ sorsát befolyásoló döntése. A MySpace vezérigazgatója, Chris DeWolfe ugyanis tárgyalásokat folytatott egy éppen akkor indult vállalkozás társalapítójával: egy bizonyos Mark Zuckerberggel, a Facebook megvásárlásáról. A megállapodás azonban nem jött létre, mivel DeWolfe túl magasnak találta a 75 millió dolláros vételárat, amit Zuckerberg kért.

A következő években még nem látszott, hogy mennyire elhibázott döntést hozott, hiszen a lendület egészen 2008-ig kitartott, akkor azonban az újabb, frissebb, divatosabb megoldás, a Facebook már megelőzte riválisát, és innen nem volt megállás. A MySpace zuhanását jól érzékelteti, hogy egy év alatt aktív felhasználóinak felét veszítette el, és 2011-ben hatalmas ráfizetéssel, mindössze 35 millió dollárért tudta eladni a céget a News Corp. a Specific Media Groupnak és Justin Timberlake-nek. Az új tulajdonosok új stratégiával érkeztek, és 2013-ban egy teljesen átalakított MySpace-szel találkozhattak a megmaradt felhasználók, ahol a zene és a videó is fontos szerepet játszott. A sorozatos ráncfelvarrások, az új fókusz ugyan megállították a zuhanást sőt, ismét nőni kezdett a felhasználók száma, azonban a cégnek már esélye sem volt visszaszerezni egykori fényét, hiszen közben a Facebook vált a világ meghatározó közösségi oldalává. A MySpace bukásában valószínűleg komoly szerepet játszott, hogy míg a nagy riválisnál egy olyan platform létrehozására törekedtek, ami lehetővé teszi külső fejlesztőknek is, hogy alkalmazásokat alkossanak hozzá, a cégnél mindent házon belül akartak megoldani. Persze nem szabad lebecsülni a divat erejét sem, hiszen főleg olyan szolgáltatások esetében, amelyek elsődleges célközönségét az újra legfogékonyabb fiatal korosztály alkotja, bizony fel kell készülni arra, hogy megfeleljenek a folyamatosan változó igényeknek, elvárásoknak.

Magyar próbálkozás

A MySpace kapcsán érdemes megemlíteni a legsikeresebb, a Facebookkal szemben azonban elbukó hazai közösségi oldalt, az iWiW-et. A 2002-ben rajtolt szolgáltatás a csúcson 4,7 millió regisztrált felhasználóval rendelkezett, és volt olyan időszak, amikor 15 idegen nyelven is elérhető volt. Ez a funkció később megszűnt, miután az akkor még a Magyar Telekomhoz tartozó Origo 2006-ben megvette, becslések szerint mintegy egymilliárd forintért. Bár 2005 és 2010 között a leglátogatottabb weboldal volt, a nagy hazai hírsite-ok előretörése, illetve a Facebook térhódítása miatt 2011-től fokozatosan veszített jelentőségéből, és végül 2014. június 30-án végleg megszűnt a szolgáltatás. A magyarra lefordított Facebookkal nem tudta felvenni a versenyt, persze ezzel nem volt egyedül, hiszen számos közösségi kezdeményezés járt így.

 

Eltévedtek a világhálón – Yahoo

Persze nem csak a divatra, és a fiatalok érdeklődésének fenntartására érvényes a mondás: aki kimarad, lemarad. Az internetes iparban az elmúlt évtizedben olyan alapvető változások mentek végbe, amelyek komoly kihívások elé állították az ágazatban működő vállalkozásokat, és bizony szép számmal akadtak olyanok, amelyek nem tudtak választ adni ezekre. Közéjük tartozik egy olyan cég, amely a korábban már bemutatott társaságokhoz hasonlóan, ha nem is volt monopolhelyzetben, de egyértelműen piacvezető volt. A Yahoo-ról van szó, amellyel kapcsolatban ma az a kérdés, hogy ki vásárolja fel, illetve mennyire szedik darabokra. A vállalat által működtetett portál 1998-ban az internetezők legnépszerűbb kiindulópontjának számított, és bár még mindig mintegy 50 millió látogatót vonz naponta, egyértelműen alulmaradt a piaci versenyben. A cég hatalmas veszteségeket szenvedett el a dotkom-lufi 2001-es kidurranását követően, de olyan intézkedésekkel, mint a keresőszolgáltatás megerősítése, valamint a saját levelezőrendszer továbbfejlesztése akkor még sikerült megerősítenie pozícióit. Ezt jól mutatja az is, hogy a Microsoft 2008-ban több mint 44 milliárd dolláros vételi ajánlatot tett a Yahoo-ra. Ezt az összeget az akkori cégvezető visszautasította, mivel túl alacsonynak tartotta, ehhez képest a mostani eladás kapcsán 4 és 8 milliárd dollár közötti, lehetséges vételárról lehet hallani.

A következő években veszített piaci részesedéséből a cég, amiben szerepet játszott a Google növekvő népszerűsége, illetve sok vitát kavart az a 2009-es döntés is, melynek eredményeként a Yahoo-n futtatott kereséseket a Microsoft megoldása szolgálta ki. Az egyre nagyobb problémákat jól jelezte, hogy 2011-re kevesebb, mint felére csökkent a cég piaci értéke, 2008-hoz képest. Emellett az sem segítette a vállalkozást, hogy 2011 szeptembere és 2012 júliusa között három vezérigazgató váltotta egymást, legutoljára a céget jelenleg is vezető Marissa Mayer kapta meg a pozíciót. Az új főnök intézkedései mögötti koncepció az lehetett, hogy egy technológiai vállalatból egy médiafókuszú társaságot hozzanak létre. Ennek érdekében több felvásárlást is végrehajtottak, így például megszerezték a Tumblr blogoldalt 1,1 milliárd dollárért – de sem ez, sem a többi akvizíció, illetve a lassú átpozicionálás sem segített. Egy valamiről ugyanis megfeledkeztek (ami most már érezhetően gondokat okoz korábbi nagy riválisuknak, a Google-nek is): nincs kiforrott, jól átgondolt mobilstratégiájuk. Ennek jelentőségét a Facebook bizonyította be, a tőzsdére lépést követően mélyrepülésbe kezdő céget ugyanis a 2013-ben meghirdetett új koncepció, a mobilhirdetések előtérbe helyezése húzta ki a gödörből és ennek köszönhetően szárnyal most is. A Yahoo sorsa lapzártánkig nem dőlt el, egyelőre nagyjából tíz vevőjelöltről lehet tudni.

 

Kevés a jó kapcsolat – Megatrend

Nem kell feltétlenül a „világgá menni” ahhoz, hogy nagy bukásoknak legyünk tanúi a technológiai szektorban. Olvasóink közül valószínűleg sokaknak ismerős a Megatrend, és K. Szabó Imre neve, ami azért is lehet így, mert a közelmúltban egy dunaújvárosi közvilágítás projekt kapcsán ismét előkerült. Az 1999-ben alapított, főként vállalatirányítási rendszerek fejlesztésével foglalkozó társaság különösen a 2000-es évek második felében bizonyult igen sikeresnek, számos nagy projektet nyertek a piacról, és az állami szektorból is. Ez utóbbi okozta végül a bajt, az akkori beszámolók szerint jó politikai kapcsolatokkal bíró társaság számára.

 

Történt ugyanis, hogy 2009-ben 19 állami erdőgazdaság számára egységes vállalatirányítási rendszer kialakítására írtak ki közbeszerzést, amelyen a Sagem alvállalkozójaként vett részt a Megatrend. Az ügynek akkor komoly visszhangja volt, értelemszerűen politikai felhangoktól sem mentes vita alakult ki. K. Szabó Imre állítása szerint ők teljesítették a feladatukat, működő megoldásokat szállítottak, ugyanakkor a fővállalkozó a késedelmes teljesítés miatt nem akart fizetni, emellett az erdészetek sem voltak túlságosan együttműködőek. Ezt az érintett erdőgazdálkodási cégek azzal magyarázták, hogy többségüknél már korábban bevezettek vállalatirányítási rendszereket, amelyek jól működtek, így csupán ezek összehangolását kellett volna megoldani, nem pedig teljesen újakat telepíteni. A történet érdekessége, hogy K. Szabó Imre saját elmélete szerint tulajdonképpen összeesküvés áldozata lett a Megatrend, ismeretlenek arra játszhattak, hogy padlóra küldjék a céget. Nos, akár így volt, akár nem, a végeredmény ez lett. Az elmaradt bevétel, illetve a már leszállított rendszerek miatti több százmillió forintos veszteség tönkretette a céget. A vég 2010-ben érkezett el, amikor tavasszal felszámolást indítottak a Megatrend Informatikai Zrt. ellen, a cég ellen egyébként közbeszerzési csalás miatt is feljelentést tettek. K. Szabó Imre neve a közelmúltban a dunaújvárosi közvilágítás megújítása kapcsán merült fel, a botrányos eredménnyel zárult fejlesztésben ugyanis fontos szerepet játszott.

 

Kalandregénybe illő történet – Synergon

Az élet a legjobb forgatókönyvíró, szokták mondani és valóban, nehéz lenne olyan fordulatos, tragédiától, titkos hatalomátvételi kísérlettől, nagy talpra állástól és nagy zuhanástól sem mentes történetet alkotni, mint amilyen a Synergoné. Az Optotrans és a Rolitron cégek összeolvadásával 1997-ben létrejött vállalkozást egy időben nemcsak Magyarország, de a régió piacvezető informatikai megoldásszállító társaságának tekintették. Az alapítást követően több esetben is kapott friss tőkét a társaság, 1999-ben tőzsdére lépett, és egészen idén januárig lehetett kereskedni a papírjaival. Amikor a csúcson volt a számos hazai és külföldi leányvállalattal bíró cégcsoport, az árbevétele nem volt messze a 20 milliárd forinttól. A cég irányításáért folytatott küzdelem, a szakmai, illetve az üzleti szempontok ütközése, no meg persze néhány nehezen magyarázható projekt odáig juttatta a társaságot, hogy a tőzsdei jelenlétet biztosító Nyrt.-t meg kellett szüntetni.

A Synergon történetének egyik meghatározó éve volt 2001, akkor történt az a repülőgép-katasztrófa, amely a vállalat négy akkori vezetőjének halálát okozta. A tragédia okozta sokkból sikerült kilábalnia a cégnek. Ezen a ponton el kell mondanom egy személyes élményt. Nagyjából 2007-ben kezdtem el írni a társaság dolgairól, és bár nem tartott hosszú ideig ez az időszak, egy maradandó emlékem van róla: folyamatosan azt hallhattam a sajtótájékoztatókon és a közgyűléseken, hogy folyamatban van az átszervezés, aminek már látszanak az eredményei. Az ember azt érezte, hogy mozgásban van a cég, és tulajdonképpen ez látszott is, hiszen egyik évről a másikra hatalmas változások történtek az árbevételben, nyereségességben, persze a nagy projektektől függően.

A társaság számára talán az utolsó csepp a pohárban egy nagy feladat, a budapesti Futár projekt, vagyis a városi tömegközlekedést használók tájékoztatására szolgáló rendszer kiépítése volt. A Synergon ebben alvállalkozóként vett részt, és a beszámolók szerint rengeteget csúsztak a határidőkkel, ami azt eredményezte, hogy óriási kötbért kellett fizetniük, és ezt már nem bírta elviselni a cég. A társaság tulajdonosai 2015 decemberében kezdeményezték a vállalat végelszámolását. A Synergon név ugyanakkor nem tűnik el teljesen a piacról, hiszen továbbra is vannak leányvállalatai, amelyek működnek, persze kérdés, hogy meddig.

Elszakadtak a gyökerektől

Részben a Yahoo-hoz kapcsolódik a technológiai ipar egy másik, napjainkra elfeledett, ugyanakkor a 90-es évek közepén még megkerülhetetlen szolgáltatása, az AltaVista kereső. Mivel a megoldás fénykora 1995 és 2000 közé esett, a hazai netezők közül valószínűleg kevesen találkozhattak vele, ugyanakkor az sokat elárul, hogy volt olyan időszak, amikor a Yahoo-n indított kereséseket is az AltaVista futtatta le. A társaság és ezzel az első, valóban népszerű és széles körben használt internetes kereső kálváriája talán 1998-ban kezdődött, amikor a Compaq-hoz került. A cég egy évvel később teljesen áttervezett és új funkciójú szolgáltatást indított el a márkanévvel: webportált hoztak létre – bármennyire meglepő – azzal a céllal, hogy a Yahoo-val versenyre keljenek. Nos, a kísérlet finoman szólva sem volt eredményes, amit az is mutat, hogy 2003-ban eladták az AltaVistát, érdekes módon éppen a Yahoo érezte úgy, hogy meg kell vásárolnia. Sok mindent aztán nem kezdtek vele, hiszen a keresések kiszolgálására más partnereket találtak, webes tartalomszolgáltatásra meg ott volt a saját működő portáljuk. Hivatalosan 2013 nyarán szűnt meg az AltaVista oldal; az url-t beírva a Yahoo site-jára irányítják át a felhasználókat.

 

Jövőbe fektetnek

Hogy melyik szolgáltatás jut majd a MySpace sorsára, vagy melyik cég követi a Yahoo, vagy a Synergon sorsát, azt ma még nem lehet tudni, az viszont jól látszik, hogy napjaink igazán sikeres vállalkozásai miben látják a fennmaradás és a további növekedés útját. Ha megnézzük a Google, a Facebook vagy éppen az Apple példáját, egy valami közös ezekben a társaságokban: a folyamatos innováció, ami ráadásul nem feltétlenül felülről vezérelt, a munkatársak ötleteiből építkezik. Vagyis az újító szándék és képesség mellett a legnagyobb tudású, legtehetségesebb szakemberek megszerzésére törekednek, bizony nem ritkán egymástól szipkázva el a legjobbakat. Ez utóbbira jó példa Sheryl Sandberg esete, ő most a Facebook operatív vezetője, előtte a Google globális online értékesítésért és működésért felelős alelnöke volt.

Természetesen az is jó megközelítés lehet, ha nem egymástól akarják elszipkázni a tehetségeket, hanem saját maguk nevelik ki őket, ahogyan azt például a Google is teszi a lányok programozásba való bevonását ösztönző kezdeményezése keretében (lásd erről szóló írásunkat a lap 32–35 oldalán). Jó példa erre az Ericsson hazai leányvállalata is, a cég megnyitja kapuit és kutatólaborját a gyerekek előtt, hogy megtudhassák, miről is szól ez a munka. De említhetném akár a Telekomot is, a Legyél te is informatikus! kezdeményezésével, amelynek keretében általános és középiskolás gyerekekkel igyekeznek megértetni, hogy mi az informatika, és mi a jelentősége. Hogy miért lehetnek hasznosak ezek a példák? Nos, azon túl, hogy kinevelik az utánpótlást, a jövő felhasználóit is képzik, összességében azt mondhatjuk, befektetnek a jövőbe.

Karrierszkenner

Kíváncsi, hol dolgozik egykori kollégája, üzleti partnere?
Szeretné, ha az ön karrierjéről is hírt adnánk?

Böngésszen és regisztráljon!

Jelenleg 2053 személy szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:Loncsár Tibor

A legkeresettebb emberek:

Cégszkenner

Melyek az ict-iparág legfontosabb cégei?
Melyek a fontosabb felhasználók más iparágakból?

Regisztrálja cégét Ön is!

Jelenleg 4910 cég szerepel adatbázisunkban.

A legkeresettebb cégek: