Menü

Kiemelt témánk

Feliratkozás


54_GYU_2851_2.jpg
Forrás: ITB

A szilícium-völgyi IT-s cégek tulajdonosai, vezetői óvják gyermekeiket az IT-s eszközök túl korai használatától, mondván, könnyen függőséget okozhatnak. De leginkább attól tartanak, hogy elveszik az időt az alvástól, a hagyományos játéktól, a nem virtuális baráti kapcsolatok kialakulásától. Nos, két fiammal együtt teszteltem az Andrássy úton nemrég megnyílt Future Park játszóházat, ahol nemcsak a kütyük, hanem az alkotás, az ugrálás és a játék öröme is adott volt.

Művészeti alkotásnak túl gyerekes az európai szemnek, játszóháznak meg túl művészi és depresszív az Andrássy úton megnyílt, élményparknak nevezett Future Park installáció. A marketingesek ezért a tudományos játszóház címkét igyekeztek ráaggatni a japán teamLab ultratechnologistái által megálmodott világra, de ez nem igazán fedi a valóságot (a csoporttal bővebben keretes írásunk foglalkozik). A lényeg nem a tudományon, hanem a játszáson van, és attól még nem lesz tudományos valami, hogy az IT eszközeivel festik meg a látványvilágot. De azt is megértem, hogy sokkal többen elmennek egy játszóházba, mint egy kiállításra, jobban el lehet adni az ötletet élményparkként.

 

A közös munka élménye

Habár ultratechnologisták találták ki és álmodták meg az installációt, az IT eszközei ebben a térben a gyermeki alkotás és játszás eredményeképp kialakuló, pillanatnyi művészi alkotások megjelenítői, nem játszanak főszerepet. Vagyis nincs például VR-szemüveg, nem jelenik meg egyetlen kedvenc közismert játék sem óriási konzolon vagy flipperasztalon. Ami IT-eszköz van, ahhoz nem is kell külön tudás, intuitívan és egyszerűen használja mindenki a kiterjesztett valóságot, a vetített képekkel könnyen együtt játszanak, ahogy a szkenner és a nyomtató is csak az alkotás elősegítői.

Aki azért megy az élményparkba, hogy IT-s eszközökkel játszhasson, tableten vagy fénykarddal harcoljon, annak nem itt a helye. A hangsúly nem az IT-eszközök használatán van, hanem az alkotás és az alkotás okozta öröm megtapasztalásán, a közös munka jelentette élményen, a gyermeki játszás következtében kialakuló színes világ fogyasztásában, befogadásában. Az is csalódik, akit a tudományos jelző vonz a létesítménybe, mert nincsenek látványos fizikai kísérletek vagy kémiai reakciók, nem kell robotot programozni vagy irányítani. A művészeti játszóház megnevezés sokkal jobban illik ide, de a művészi szó sem a közönségsiker garanciája. Aki túlteszi magát ezeken a marketing gerjesztette elvárásokon, jól fog szórakozni a kiállításon. Vagy az élményparkban.

 

Ne legyen sötét a jövő!

A Future Park elnevezéssel azért meggyűlt a bajom. A név csatlakozik azon fantáziátlan porszívómárkák soraihoz, ahol a Future és három nullát tartalmazó számtól remélik, hogy eladhatóvá válik a termék. Ha ez a jövő játszóháza, akkor mit keres a jelenben? Másrészt nem szeretném, ha majd az unokáimmal minduntalan játszóházakba kellene mennem, helyette szívesebben kirándulnék velük a természetben, ahol kiugrálhatják magukat, napon vannak, friss levegőt szívnak. A játszóházban ugyan az ugrálás, az élmény lehetősége megvolt, a friss levegő meg a napfény viszont nagyon hiányzott.

Szerencsétlenségünkre vakációs napon mentünk az élményparkba, vagyis dugig volt gyerekekkel – persze végül is erre találták ki a játszóházakat. A helyszínen a legnépszerűbb a fényfestés volt, a leggyakrabban használt eszközök pedig a szenzorokkal kiegészített vetítők, szkennerek, no meg a nyomtatók. Illetve rengeteg színező ceruza – épp ott jártunkkor töltötték újra a készletet. Mivel a fényfestés az alapja a játszóháznak, ezért sötét függönnyel elválasztott, félhomályos helyiségek soraiban játszottak a fiaim – a negyedik-ötödik órában ez már elég depressziós tud lenni. Az biztos, hogy ilyen sötét jövőt nem szeretnék megélni.

Művészcsoport – modern módra

A teamLab egy 2001-ben alakult japán művészcsoport, akik kollaboratív, tudományágakon átívelő kreatív együttesnek tartják magukat. Tagjaik a digitális társadalom különböző szféráiból kerültek ki, vannak közöttük hagyományos értelemben vett művészek, programozók, mérnökök, CG animátorok, matematikusok, építészek, webes és nyomtatott dizájnerek, szerkesztők. A csoport tagjai ultratechnologistáknak tartják magukat, céljuk megtalálni az egyensúlyt a művészetek, tudományok, technológia és kreativitás között. A csapat azt véli, hogy a digitális technológia kiterjeszti a művészetet, és hogy a digitális művészet új kapcsolatok kialakulásához vezet az emberek között. Azt vallják, a digitális technológia felszabadítja a kifejezésmódot az anyagtól, és egy olyan létezést teremt, melyben mindvégig megvan az átalakulás lehetősége. A digitális létben az információnak nincs szüksége egy fizikai formára ahhoz, hogy létezzen, míg korábban a kreatív kifejezésformák évszázadokon keresztül statikus médiumokon keresztül léteztek, olyan fizikai tárgyak segítségével láttak napvilágot, mint festék és vászon. A digitális technológia lehetővé tette, hogy az emberi kreativitás fizikai korlátok nélkül létezhessen, tőle függetlenül és szabadon változhasson.

 

Japán gyökerek

Az Andrássy úton található volt Párisi Nagy Áruház épületének két szintjén rendezték be az élményparkot. Az épületet üzletként ugyan nem volt lehetőségem megismerni, úgy láttam, egészen jól belakták a teret. A kiállítás-játszóház megálmodói nem meglepő módon japán gyártóktól származó IT-eszközöket használnak a látvány megjelenítésére. A művészcsoport a kollaboratív, együttműködésen alapuló alkotásra helyezi a hangsúlyt, így a játszóházban megtalálható eszközök is ezt az együttműködést és alkotást ösztönzik.

Ez az együttműködés nagyobbik fiamnak (aki 9 éves) nem ment túl jól. A városépítős játékban azt kifogásolta, hogy mire felépítette volna az elképzelése szerinti települést, jött egy gyermek és mindent átrendezett a nagy közös terepasztalon. Barátokkal, osztálytársakkal, vagyis ismerősökkel valószínűleg jobban megy a „munka”. A játék egyébként a gyermekek térérzékét, kreativitását, logikáját fejleszti a leírás szerint: egy terepasztalon különböző fa építőelemeket helyeztek el (például felhő, ház, hegy), ezek között vetített virtuális repülőjárat indult, út alakult, folyó jött létre. A terepasztal melletti falra kivetítve jelent meg, három dimenzióban a felépített város. Nem rossz felkészítő eszköz a jövő tervező mérnökeinek.

 

Zenélő labdák

Kisebbik fiam (aki 7 éves) a zenélő labdákra volt kíváncsi, addig nem nyugodott, oda nem mentünk. A labdák egy elkerített helyen vannak, és a plafonról is lógnak lefelé, óriási méretben. Akkor változtatják színüket, ha egymáshoz pattogtatják őket, ilyenkor az alsó átveszi a felső labda színét, hanghatás mellett. Vagyis szín- és hangkavalkád alakult ki az önfeledt labdázásból – egy ideig jól lehet viselni, de nem egy órán keresztül, így minden tiszteletem a játszóház munkatársai előtt.

A vetítés, a kivetített tárgyakkal történő interakció további öt játék kitalálásához vezet. Például az ugróiskola előtt szabályos sor alakult ki, ezen egyenként mentek végig a gyerkőcök, a padlóra vetített formákra lépve, ugorva. A falon eközben az ugrás intenzitása és sebessége függvényében vetítettek ki színes formákat, eszerint alakult a kísérő zene is – érdekes volt hallgatni, ahogy a különböző vérmérsékletű gyermekek végigugráltak rajta.

Ami nekem, felnőttnek is nagyon tetszett, az az a projekt volt, amelyben a rajzok „életre kelnek”. Ugyancsak egy félhomályos teremben különböző állatokat vetítenek a padlóra, és ha rájuk lépünk, apró színes darabkákra esnek szét – elég látványos volt. A lényeg viszont a rajzolásban rejlik: előre meghatározott sablont színeznek ki a gyermekek (és sok felnőtt is), élénk fantáziával megáldva. Majd ezt egy egyszerűen kezelhető szkennelőhöz lehet vinni, a kijelölt helyre téve a rajz beszkennelődik, és csodák-csodája, az állatok megjelennek a falon, kivetítve, nagy méretben. Egészen megdöbbentő érzés.

 

Apró emberek városa

Ennek a projektnek egy másik variációja, amikor ugyancsak megadott sablon szerint kiszínezhetjük a vízilovat, a medvét, az oroszlánt. Miután ezt beszkenneljük, egyrészt megjelenik a falon, másrészt 3D-s papír makett összeállításához szükséges sablon készül belőle, amit sokan haza is visznek, hiszen ez a feladat nagyobb, ügyesebb gyermekeknek (és felnőtteknek is) szórakoztató.

Nagyobbik fiam kedvenc játéka az apró emberek városa volt, ahol egy asztalra kis napot, kis embereket vetítettek ki, majd felhők jelentek meg felettük és minden elemmel kísérletezni lehetett. Kis tálkákat helyezhettek el az asztalon, azon megjelent valamilyen étel, amire ha rákoppintottak, apró darabokra hullott szét. A tálkák alatt tűz gyulladt ki, tükörtojást lehetett virtuálisan sütni; a felhőből eső esett, ezt a tűz fölé lehetett tolni. Vagyis érdekesen lehet kísérletezni az elemekkel, és kitalálni, hogy melyik mire való.

A teremtés története már egy művészibb projektnek bizonyult, itt az egyre magasabbra ugráló gyerekek voltak előnyben. Különböző szimbólumok „folytak” lefelé a falon, ezeket megérintve életre kelt egy állat, egy hegy, egy erdő. A vetítés egy puha, plüss anyagra történt, így a megjelenített állatokat meg lehetett simogatni – ennek hatására felénk fordultak és megálltak. Szép, egyedi látvány jött létre minden alkalommal. A művészcsoport megálmodta lehetőségeknek csak egy részét építették be a budapesti élményparkba. Viszont elegendő ahhoz, hogy egy fél napot töltsünk a félhomályban anélkül, hogy nagyon depressziósak lennénk.

Karrierszkenner

Kíváncsi, hol dolgozik egykori kollégája, üzleti partnere?
Szeretné, ha az ön karrierjéről is hírt adnánk?

Böngésszen és regisztráljon!

Jelenleg 2041 személy szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:Gáspár László

A legkeresettebb emberek:

Cégszkenner

Melyek az ict-iparág legfontosabb cégei?
Melyek a fontosabb felhasználók más iparágakból?

Regisztrálja cégét Ön is!

Jelenleg 4897 cég szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:ALEF Distribution HU Kft.

A legkeresettebb cégek: