Menü
59_G3_studio_Katka_1058.jpg
Forrás: ITB

Napjaink egyik legismertebb magyar sportolója, aki nemcsak úszó eredményeivel érte el az ország és a világ kitüntetett figyelmét, de pozitív hozzáállásával, kifogyhatatlan erejével és nagy visszhangot kiváltó harcaival is sokunk kedvencévé vált. Hosszú Katinkával beszélgettünk.

– Még felsorolni is nehéz az érmeidet, díjaidat. Ha egyetlen eredményt kellene kiemelni az eddigi pályafutásodból, melyikre vagy a legbüszkébb?

– A legszebb élményem talán az első olimpiai érmem, melyet 400 vegyesen szereztem, ráadásul olyan idővel, amely korábban még sosem sikerült. Évek óta nagy célom volt, hogy 4:30,00-on belül teljesítsek, és ez Rióban, az olimpián sikerült: 4:26,36-tal, olimpiai rekorddal zártam a versenyszámot. Ez volt az első riói aranyérmem, ezért különösen kedves a számomra.

– Visszanézve a sikerek előtti időszakra, mi volt az a pont 2012-ben, amikor azt érezted, hogy változásra van szükséged? Ha nem érkezik a férjed, Shane Tusup az életedbe, mint egy új szemléletet hozó edző, akkor mi történt volna?

– A londoni olimpia jelentette a mélypontot az életemben. Nem tudtam, merre visz az az út, amelyen akkor éppen jártam. Két választásom volt: abbahagyom az úszást vagy szembenézek a változással. Shane-nel teljesen új alapokra helyeztük a felkészülésemet, ami szépen lassan kezdte beteljesíteni a hozzáfűzött reményeinket. Sokkal jobban figyelek azóta az étrendemre, az évközi versenyekre pedig egyfajta edzésként tekintünk, amit a technikám javítására, az erőnlétem fenntartására használunk.

– Hogyan kerültél anno az uszodába? És miért pont oda, miért nem egy teniszpályára?

– A családomban a sport mindig is központi helyet foglalt el. Édesapám kosarazott és úszott, a bátyám is kosarazott, a nagypapám pedig úszóedző volt. Nálunk ez a két sport volt leginkább közkedvelt. A nagypapám már három éves koromban megismertette velem az úszás iránti szeretetet, ő tanított meg úszni. 12 éves koromig volt az edzőm, rengeteget tanultam tőle a kitartásról és az akaraterőről.

– Mit ad a sikerhez egy jó mentor, egy jó coach? Gondolom, nem csak stopperórával áll a parton.

– Nagyon szerencsés helyzetben vagyok, hiszen az edzőm nemcsak a férjem, hanem a legjobb barátom is egy személyben. Fontos, hogy az edző tudja, mire van szükséged, mi hajt előre. Tudja kezelni azokat a helyzeteket, amikor az úszóban kétségek merülnek fel. A jó edzőnek mindig tudnia kell, mit mondjon a versenyzőjének az adott pillanatban. Shane ezt tökéletesen átlátja; néha az az érzésem, jobban ismer engem, mint én saját magamat.

 

FELE SEM IGAZ

– Honnan van lelkierőd ahhoz, hogy megfelelően kezeld a kínos kérdéseket vagy a botrányos vádakat? A botrány szükséges velejárója egy híres élsportoló életének?

– Ártalmasnak tartom az egyénre és a sportra egyaránt. Nagy részük felesleges hangulatkeltés, amellyel hergelni akarják a közvéleményt. Az utóbbi időben sok valótlanság jelent meg a klubunkkal, az Iron Aquatics-szel és velem kapcsolatban is a médiában. Ezek előtt mindig értetlenül állok. Azok a sportolók, akik iránt nagy a médiaérdeklődés, sajnos eddig is és ezután is szembe kerülnek majd azzal, hogy amit róluk írnak, annak sokszor a fele sem igaz. Értelmetlennek és dühítőnek tartom ezeket a helyzeteket. Sok energiát felemészt, ha az ember foglalkozik a negatív hangokkal. Nekem is meg kellett tanulnom elengedni a rosszindulatú kommenteket, és kizárólag az építő kritikára koncentrálni.

– Mi motivál jelenleg, honnan merítesz erőt az újabb célokhoz és versenyekhez?

– Elsősorban Shane motivál, aki nagyon jó tanácsokkal lát el nap mint nap. Amióta együtt dolgozunk, sok mindent másképp látok és az önbizalmam is folyamatosan fejlődik. A legfontosabb, hogy mindig kitűzünk kisebb-nagyobb célokat, melyeket el szeretnénk érni, így mindig van miért dolgozni.

Az edzéseken és néha még a versenyek alkalmával is szoktam arra gondolni, hogy extrém helyzetekben hogyan viselkednék, milyen időt úsznék. Például kitalálok egy képzeletbeli úszót, akinek az idejét meg kell döntenem, vagy éppen cápákkal teli medencébe képzelem el magam, ahol az életemért kell úsznom. Lehet, hogy furán hangzik, de van, amikor hasznos egy képzeletbeli vízi ragadozó.

– Kik vannak a legnagyobb hatással rád, kik a példaképeid?

– A sportolók közül LeBron James. Nagyon tetszik az a fajta felfogás, ahogyan kosárlabdázóként és üzletemberként is menedzseli a mindennapjait. Ő tipikusan azt a szemléletet képviseli, amelyben Shane-nel mindketten hiszünk: a kemény munka mindig kifizetődik. Az, hogy valaki sportolóként éli a mindennapjait, nem jelenti azt, hogy ehhez az egyetlen dologhoz ért és másban nem lehet tehetséges, vagy szorgalommal és kellő kitartással ne lehetne sikeres az élete több területén is. Az a tapasztalatom, hogy itthon az emberek számára még nagyon furcsa, ha egy sportoló az üzleti életben is tevékenykedik, és sokakból ellenérzést vált ki, ha ez némi anyagi haszonnal is jár. Tőlünk nyugatabbra mindez a legkevésbé sem meglepő dolog, és sok esetben a sportág általános ismertségére, népszerűségére is pozitív hatással van.

– Kiktől tanultál a legtöbbet, és hogyan ültetted át az életedbe?

– Azt hiszem, a nagypapám gyakorolta rám a legnagyobb hatást e tekintetben. Nemcsak úszni tanított meg, de arra is, hogy milyen iszonyatosan keményen kell dolgozni azért, hogy az imádott sportágban eredményeket érjen el az ember. Édesapám példájából is gyermekkorom óta látom, mennyi fegyelem, kitartás és áldozat hivatásos sportolónak lenni, és mennyire apró dolgokon múlhat egy karrier. Shane-től, bár később került az életembe, mind a mai napig tanulok. Alapvetően visszahúzódó, kicsit bizonytalan lány voltam, mikor megismerkedtünk. Az együtt töltött lassan kilenc év alatt megtanultam hinni önmagamban, a változás szükségességében és a kudarcok jótékony hatásában. Shane olyan kultúrából jön, ahol ezek a dolgok teljesen természetesen bele vannak kódolva az emberekbe. Amerikában sincs kolbászból a kerítés, de sosem felejtem el, milyen nyitottak, segítőkészek voltak az emberek, amikor nulla angoltudással megérkeztem az egyetemre, Kaliforniába. A jókedv, a humor és az életigenlés nagyon sok mindenen átsegít. Ezt a felfogást szeretném átadni itthon a klubunkban úszóknak is. Hiszek abban, hogy nincs lehetetlen, kemény, alázatos munkával minden elérhető. A magyar fantasztikusan tehetséges nemzet, az egyéni- és a csapatsportokban is világszínvonalú versenyzőink vannak. Egyetlen dolog hiányzik: a hit önmagunkban.

– Nőként, sportolóként te magad is példakép vagy; erőt, kitartást és hitet sugároz a személyiséged.

– Ezt nem tudatosan építettem. Az évek alatt nyilvánvalóan észrevettem és rájöttem, hogy ez mekkora felelősséggel jár, de a mai napig meg tud lepni, hogy hatással vagyok az emberekre. Az, hogy valaki példakép, rendkívül nagy szó, amit kellő alázattal és felelősséggel kell kezelni.

Az úszónő férjével, edzőjével és mentorával, Shane Tusuppal
 

MÉG LÉTEZIK AZ ÖSSZEFOGÁS

– A saját kitartásodnak, vagy a melletted, mögötted álló csapatnak és a közös munkának köszönheted a sikereket?

– A kettő nem működik egymás nélkül. Kitűnő szakemberek segítik a munkámat a medence mellett és a vállalkozásunkban is egyaránt. Engem sosem érdekelt, hogy kinek milyen végzettsége, papírja van. Szeretem olyan emberekkel körülvenni magam, akik tehetségesek és ezzel akarnak és tudnak is élni. Mindenki hibázik, emberek vagyunk, de nagyra becsülöm, ha valaki képes beismerni a tévedését, és hajlandó dolgozni azon, hogy fejlődjön.

– Olyan ember vagy, aki nyíltan vállalja a véleményét akkor is, ha az szemben áll valakivel vagy valamivel. Hogyan éled meg ezt a bátorságot?

– Ha igazán hiszek valamiben vagy valakiben, azért a végsőkig kiállok. Akkor vagyok önazonos, ha a tetteim összhangban vannak a mondandómmal. Az elmúlt évben páratlan összefogás született az úszók között – szerencsére még mindig létezik. Bebizonyítottuk, hogy nemcsak a bajban, hanem a változás idején is tudunk együtt tenni és gondolkodni a sportért. Nagyon fontosnak tartom, hogy az ember kiálljon magáért és a hozzá hasonló helyzetben lévőkért. Ne hagyja, hogy a feje felett döntsenek az őt közvetlenül érintő kérdésekben. Nevezhetjük ezt bátorságnak, következetességnek, elvhűségnek, bárminek. A lényeg az, hogyha tudok tenni valamit azért, hogy az úszásban minden rendben legyen, akkor tenni is fogok.

– Mikor fogalmazódott meg benned, hogy változtatásokat szeretnél elérni az úszás mérésében? Gondolok itt a víz alatti, mozgáselemző kamerarendszerre. Mikorra várható a bevezetése?

– Ennek az igénye már a hazaköltözésünkkor megfogalmazódott bennünk, amit jeleztünk is az úszószövetség felé. Shane-nel azt tapasztaltuk, hogy külföldön ez bevett eljárás, és segíti az adott nemzet válogatottjának, a mögöttük álló szakmai stábnak a munkáját. Azért nagyon hasznos az úszósport számára, mert a kamerarendszer rögzíti a víz alatti mozgást, ezáltal kiértékelhetővé teszi az egyes mozdulatsorokat és feltárja az apró hiányosságokat. Ez az edzők munkáját is nagyban elősegítené, és tudnák javítani azokat a technikai hiányosságokat, amelyeket a rendszer nélkül nem biztos, hogy észrevennének. Hiszek a technológiai fejlesztések sportra gyakorolt jótékony hatásában és abban, hogy ha adott egy lehetőség ennek a tudásnak az elsajátítására, akkor élni kell vele. Segítségére lenne a magyar csapatnak. Minden ilyen eszköz kiváló befektetés lenne a szakmának, és segíthetne nekünk úszóknak, hogy olyan feltételekkel készülhessünk fel a versenyekre, mint a tőlünk nyugatabbra élő társaink.

– Mi az, amit minden verseny előtt megfogalmazol magadnak? Mi a cél: a jó idő leúszása, a bizonyítás, vagy az aranyérmek száma?

– Mindig más lebeg a szemem előtt, soha nem maradok cél nélkül. Tulajdonképpen a legfontosabb számomra, hogy fejlődjek, feszegessem a határaimat és időről időre jobb legyek, mint voltam. Lehet, hogy ez pár századmásodpercet jelent az eredményjelzőn, vagy plusz három hosszat az edzés végén, vagy csak egy érzést, hogy ma is jobban ment a pillangó. Minden attól függ, hogy éppen mi a legfontosabb. Amikor 2012-ben teljesen új alapokra helyeztük a felkészülésemet, a kezdetekben még nem jöttek úgy az eredmények, ahogy azt szerettük volna. Éreztem, hogy fejlődöm, de ezt rajtam és Shane-en kívül senki sem látta, hiszen nem volt látványos eredménye a változásnak. Szerencsére tavaly Rióban sikerült megmutatnunk, mennyire eredményes volt a felkészülésem.

– Melyik a kedvenc úszószámod?

– Ha egyet kellene kiemelni, akkor a vegyes úszás. Abban minden úszásnem benne van. Viccet félretéve, ez az a szám, ami a legtöbb koncentrációt igényli, rendkívül dinamikus és nagyon nem mindegy, hogyan osztja be az ember az erejét. Folyamatosan dolgozunk azon, hogy tökéletesítsük a technikámat mindegyik úszószámban, de a favorit mindig a vegyes marad.

 

KÍNAI KERESZTELŐ

– Mennyire fontos, hogy az úszás ne csak szeretett sport, hanem jó üzlet is legyen, amely komoly jutalmazással jár?

– Az úszás a szenvedélyem. El sem tudom képzelni, hogy mást csináljak. Az, hogy egyes versenyek jutalmazással járnak nyilván pozitívum, hiszen így lehetőségünk volt megalapítani a cégünket, és az úszóklubunkat, az Iron Aquatics-et. A pénzdíjakra lehetőségként tekintünk ahhoz, hogy felépítsük egy olyan rendszert, amely az úszósport és az azt űzők javát szolgálja. A versenyekre elsődlegesen az edzésmódszerem részeként, a technikám fejlesztésének fontos állomásaként tekintek.

– Hogyan lettél Iron Lady? Miként és milyen céllal indult útjára a saját a márkád?

– 2012-ben Pekingben a rövidpályás világkupán az olimpiai bajnok Liut úgy győztem le, hogy előtte pár perccel úsztam a 400 vegyes döntőt. Másnap egy kínai újságban, már úgy jelentem meg, hogy „Iron Lady”. Tulajdonképpen ez az, ami engem jellemez, így ezzel akartunk tovább dolgozni. Shane-nel nagyon szerettünk volna létrehozni egy olyan brandet, amelyen keresztül át tudjuk adni az embereknek azt a szellemiséget, amit mi is képviselünk. Amikor 2014-ben létrehoztunk az Iron Lady márkát, olyan férfiaknak, nőknek és gyerekeknek terveztük, akik mernek nagyot álmodni, és céljaikért készek keményen dolgozni. A jövőben az a célunk, hogy fejlesszük a márkát, erre már vannak különböző ötletirányok is.

– A házasságotokat mennyire befolyásolja a közös munka? Otthon vannak klasszikus női szerepeid?

– Természetesen sokat beszélünk az üzletről és a munkáról otthon is, mivel idő hiányában ilyenkor tudunk leülni és átbeszélni a napot. Habár szabadidőből elég kevés van, mindig igyekszünk időt szakítani egymásra, ilyekor elmegyünk vacsorázni vagy moziba. Nem a klasszikus női szerepekben, hanem az egyenlőségen alapuló párkapcsolatban hiszek. Számomra nincs olyan, hogy férfi vagy női feladat, mindketten kivesszük a részünket a mindennapi teendőkből.

– Mentálisan hogyan készülsz a versenyekre?

– A vízben érzem igazán otthon magam, ott kijön belőlem minden feszültség, bánat vagy stressz, ami a mindennapokban ér. A leghatásosabb a napi edzések után a masszás, mert ellazít, és persze az alvás. Az alvást nem pótolhatja semmi. Nemcsak fizikálisan, de mentálisan is pihenek általa, ez az én csodaszerem. Naponta kétszer edzek, reggel hat és délután négy órát. A napom jelentős részét ez teszi ki, ezért nagyon fontos, hogy amennyire csak tudok, ott legyek fejben. Mindig csak a következő feladatra koncentrálok, ezzel mentálisan is kímélem magam, mert valószínűleg ha már hajnalban átgondolnám, mi vár rám aznap, ki sem kelnék az ágyból. A versenyek előtt nincsenek különleges rituáléim vagy babonáim. Általában zenét hallgatok az egyes számok előtt, főleg rapet. Eminem és Kanye West dalait kifejezetten szeretem. Ilyenkor az agyam kitisztul, és sokkal jobban tudok koncentrálni az előttem álló feladatokra.

– Miként látod magad 10 év múlva?

– Én mindig úszni fogok, ez egészen biztos. Amikor majd nem az élsport tölti ki a mindennapjaim nagy részét és a fókusz a családon lesz, akkor is megtalálhattok az uszodában. Shane-nel sokat beszélgetünk a családalapításról, valószínűleg már lenne gyerekünk, ha nem készülnénk a tokiói olimpiára. Megbeszéltük, hogy ez az én döntésem lesz, rajtam áll, mikor mondom azt, hogy elég volt. Azt érzem, hogy akár még két olimpia is bennem van, de a sport kiszámíthatatlan, nem lehet nagyon előre tervezni, ezért inkább a jelenre koncentrálunk és a budapesti nyári világbajnokságra való felkészülésre.

– Rengeteget utazol az edzőtáborok és a versenyek miatt. Hol érezted eddig a legjobban magad, és hol kapcsolódhatsz ki leginkább, hol lehetsz a legnyugodtabb a világon?

– Természetesen Baján! Ez az a hely, ahol nyugodtan hátradőlhetek egy kis időre, családi körben. Így amikor időnk engedi, Shane-nel hazamegyünk, meglátogatjuk a családot. Sajnos erre a versenyek miatt nincs olyan sok lehetőség, mint szeretnénk, de azért igyekszünk egy-egy napra leutazni. Ha külföldi országot kéne mondanom, akkor biztosan valamelyik ázsiai lenne az. Imádom a japán konyhát, ezért ott nagyon jól éreztem magam, de Kína is varázslatos élmény volt. A szülővárosomon kívül bármilyen olyan helyen ki tudok kapcsolni, ahol tengerpart van. Teljesen mindegy, hogy hol, csak víz legyen a közelemben.

Karrierszkenner

Kíváncsi, hol dolgozik egykori kollégája, üzleti partnere?
Szeretné, ha az ön karrierjéről is hírt adnánk?

Böngésszen és regisztráljon!

Jelenleg 1977 személy szerepel adatbázisunkban.

A legkeresettebb emberek:

Cégszkenner

Melyek az ict-iparág legfontosabb cégei?
Melyek a fontosabb felhasználók más iparágakból?

Regisztrálja cégét Ön is!

Jelenleg 4703 cég szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:REVOLUTION Software Kft.

A legkeresettebb cégek: