A globális lapszemlézés hazai bajnoka, a Metazin újabb érdekes nézőpontot tett hozzá a netszkepticisták amúgy is masszívvá váló építményéhez, amikor a New York-i Observer egyik pblicistájának írását szemezgette ki a múltheti termésből.  „Amikor elmesélek valamit, mindig észben kell tartanom, hogy nemcsak az szerezhet tudomást a dologról, akivel éppen beszélgetek” – idézi Leon Neyfakh Joshua Cohen fiatal amerikai írót.

A vesztébe rohan az emberi kommunikáció? (forrás: NY Observer)

A közéleti szereplők és a celebek régről tudják (megtanulták), hogy oda kell figyelni minden szavukra, mert bárhol is vannak, a falaknak füle van, s ezek a fülek mindent meghallanak, amin a sajtó csámcsoghat. A digitális korban a közösségi média (értsd: blogok, Facebook, Twitter stb.) azonban a megszokott nyilvánossági határokat is alaposan átrajtzolták.

Az interneten a banális és érdektelen mindennapokat megörökítő blogok és közösségi oldal- bejegyzések többségét jó esetben is csak tucatnyi személyes ismerős olvassa - írta meg a Metazin - , ám az itt közzétett információk is komoly kellemetlenségeket okozhatnak. Még azok számára is, akik elővigyázatosak, és nem tárják a világ színe elé magánéletük minden részletét, és nem teszik közzé kompromittáló fotóikat.

Mivel a fiatalok túlnyomó része vezet valamilyen online naplót, nem biztos, hogy a bizalmas beszélgetés közben kikotyogott pletykák a kontrollálható határokon belül maradhatnak, s nem kerülnek-e ki valamely internetes fórumra. Neyfakh azt írta: a New York-i fiatalok tisztában vannak a kockázatokkal, ezért már közeli barátaikkal sem szívesen osztják meg titkaikat. Hovatovább ott tartunk - teszi hozzá a publicista -, hogy a házastársaknak is külön fel kell hívniuk egymás figyelmét, hogy „magánhasználatra” közölnek valamilyen bizalmas információt, és elvárják a diszkréciót.

„A baj csak az, hogy ha sikerrel járunk, pontosan olyan utálatos alakok leszünk, mint a politikusok” – kesereg Cohen. Ha még legközelebbi barátaink körében is állandóan feszülten kell figyelnünk minden szavunkra, előbb-utóbb paranoiássá, bizalmatlanná válunk, majd végül teljesen magunkba zárkózunk. 

Máris a társadalomra vetül a digitális rejtőzködés árnya. Nem túl fényes jövőkép...