Szentiványi Gábor, az ULX ügyvezetője

– Egy kormányhatározat önmagában még nem változtat meg mindent, csupán a változás lehetőségét teremti meg. A mostani döntés csak az út kezdete: a kormány ezzel biztosította a versenysemlegességet, hiszen a gyártói zsákutcákat csak a nyílt szabványok támogatása révén lehet elkerülni. Igazi piaci viszonyok létrehozásához, az innováció fokozásához, az árak csökkentéséhez pedig versenysemlegesség szükséges .

– A Microsoft által újabban alkalmazott Office Open XML (OOXML) is nemzetközi szabvány. Ha a rendelet betűjét nézzük, akkor az Office 2010-et és annak formátumait is (.docx, .pptx stb.) lehetne használni.

– Önmagában és elviekben igaz, de nem véletlenül került ugyanabba a rendeletbe a nyílt dokumentumformátum és nyílt forráskódú szoftvercsomag. Mindenképpen olyan formátumot kell használni, amelyet több alkalmazás is támogat, és amellyel megvalósítható az előírt, szabványokon alapuló együttműködés, ennek pedig jelenleg csak az ODF felel meg. Maga a Microsoft sem valósította meg az OOXML-t teljes mértékben, tudtommal nyílt forrású irodai szoftver pedig nincs. A Microsoft termékeivel előállíthatók ODF-dokumentumok, bár nem a jelenlegi, 1.2-es verziónak megfelelők, hanem a régebbi, 1.0-val kompatibilisek.

– Mi lesz a korábban létrehozott dokumentumokkal?

– Ha már nem kell módosítani, akkor valamilyen nyílt archív formátumba, például PDF/A-ba kell konvertálni. Így olvashatók, kereshetők maradnak, de nem szerkeszthetők. A még aktív dokumentumok közül a sablonokat át kell írni nyílt formátumba. Erről komoly tapasztalatok halmozódtak fel külföldön és itthon, így nem különösebben nehéz a dolog. Magukat a dokumentumokat pedig konvertálni kell a legközelebbi mentésnél, és onnantól kezdve ezzel sincs gond. Egyébként nem akkora mennyiségről van szó, hogy ez bármiféle nehézséget okozzon.

– Akkor sem, ha az előírt három hónapos határidő viszonylag szűknek mondható?

– Ennyi idő alatt csak a dokumentumformátumot kell átállítani, arra meg elegendő az idő. Az alkalmazások lecserélése hosszabb ügy, de arra nincs is határidő szabva. A nyílt forráskódú irodai csomagokra való átállást tulajdonképpen változáskezelési projektként kell felfogni. Ha ezt a projektet jól hajtják végre, akkor mindenki nyer, az a baj, ha nem sikerül.

– Ha az integrációt nem nyílt alapokon valósították meg, akkor vagy megvárják a szoftver életciklusának végét, és utána nyíltan újjáépítik a platformot, vagy pedig már korábban lecserélik. A szükséges  nyílt szoftverek rendelkezésre állnak. Az ilyen átállásnak persze vannak költségei, de ne felejtsük, hogy a meglévő megoldásra is kellene licencdíjakat fizetni, és nem kevés pénzbe kerül az időnkénti verziófrissítés sem.

– A rendelet szerint műszakilag vagy gazdaságilag indokolt esetben el lehet tekinteni a nyílt forráskódú szoftverek beszerzésétől. Mekkora kiskaput nyit ez a félmondat?

– Valóban, ez meglehetősen rugalmas kitétel, de nem lehet ráhúzni bármilyen helyzetre. Gazdaságilag kimondottan nehéz megindokolni, hogy egy olcsóbb szoftver miért lenne drágább. Számításokat kell végezni, és ha gazdaságilag tényleg indokolt, akkor meg kell tartani a rendszert, amíg az életciklusa ki nem fut, utána pedig amolyan zöldmezős beruházás keretében lehet az új rendszert megvalósítani. Eleinte biztosan lesznek, akik kibúvókat keresnek, de ahogy terjednek a nyílt szoftverek, több tapasztalat halmozódik fel, könnyebb lesz az átállás. Egyre nehezebb lesz megindokolni a ragaszkodást a régihez. Szerintem két-három éven belül az államigazgatás irodai programcsomagjainak a fele már nyílt forráskódú lehet.