Ha valóban olyan lesz a jövő, ahogy Marcus J. Ranum lefestette, az feltehetően sokaknak nem fog tetszeni (bár az USA gazdasági összeomlásának és brit protektorátus alá helyezésének talán sokan örülnének). Az első kereskedelmi tűzfal megalkotója egy száz évvel ezután felvett és az ITBN rendezői által "elfogott" videóban beszélt az információbiztonság elmúlt (vagyis következő) száz évéről.

Ebben a jövőben mesterséges intelligencia fogja irányítani és ellenőrizni életünk számtalan szeletét. A mesterséges intelligenciát pedig nem más, mint a spam hívja életre a spam olyannyira betolakszik az élet minden területére, hogy már csak önmagát fejlesztő – és az ember számár átláthatatlan – rendszer képes felvenni ellene a küzdelmet. Az ember minden online tevékenységét rögzíti egy okos kis alkalmazás – ezzel ugyan gyakorlatilag meg is szűnik a magánélet és az anonimitás, cserébe viszont nem lesznek internetes biztonsági problémák, hiszen mindig mindenkiről tudni lehet, hogy mit csinált.

A videoüzenetet kerekasztal formájában megbeszélő három szakértő – Kovács "Tücsi" Mihály sci-fi író, a Galaktika tudományos szerkesztője, Galántai Zoltán jövőkutató, a BME docense és Kurucz Imre, az NRC kutatási igazgatója – többé-kevésbé egyetértett abban, hogy a felvázolt jövőkép (bizonyos korlátokkal) igenis lehetséges: az emberek hajlandók a szabadságot, vagy annak egy részét beáldozni a biztonság érdekében – minden a tálaláson múlik. Kurucz Imre egy kutatásra hivatkozva elmondta, hogy a magyar internetezők 40 (!) százaléka a biztonság vagy más, nem is feltétlenül jól definiált értékek jövőbeni szavatolása érdekében elfogadná, hogy monitorozzák internetes tevékenységét, és sokan még attól sem riadnának vissza, hogy egyfajta mesterséges intelligencia döntsön helyettük bizonyos kérdésekben.

A nagy kérdés nem is az, hogy mennyit tudnak rólunk, hanem az, hogy ezt a tudást mire használják, folytatta Galántai Zoltán. A mobiltelefonok cellainformációi vagy a köztéri kamerák felvételei alapján egy városi emberről már most is elég pontosan megmondható, merre járt, mit csinált, és mivel az ilyen adatoknak a szaporodása fokozatos, viszonylag csekély ellenállást vált ki. A lényeg inkább abban van, hogy kiknek adnak hozzáférést ezekhez az információkhoz, és ők mire használják, használhatják. Ha a törvényi szabályozás megfelelő, az internetes tevékenység rögzítése hasznos vagy káros lehetőség lesz-e.

A jövőt csak elképzelni tudjuk a jelenlegi tendenciákat, elveket extrapolálva, de teljesen új dolgokat nem tudunk kitalálni, így aztán ne is higgyünk a jövőkutatóknak – kezdte aztán a második napon plenáris előadását Csányi Vilmos, a hazai etológia doyenje. Előadásában az emberi közösségek egyik fontos jellemzőjét, a közös hiedelmek meglétét járta körül. A hiedelem absztrahál: abból indul ki, hogy a közösség több, mint tagjainak pillanatnyi összessége. Egy hiedelemnek mindig van érzelmi magja, amit egy történet, egy állítás magyaráz, nem feltétlenül logikusan, és belőlük olyan komplex rendszerek alakulnak ki, mint vallás, tudomány, filozófia, politika. A hiedelmeket a közösség tagjai mindig kommunikálják, és azok változnak is, ha a gyakorlat, a tapasztalat nem igazolja őket.

A hiedelmek terjedési módja és jelleg viszont megváltozott a mai társadalmakban, folytatta az etológus. A régi közösségek felbomlottak, és az egyszemélyes közösségekben már a hiedelmek is egyéniek, amelyek nem személyes kontaktusok útján, hanem a médián, a reklámokon, az interneten keresztül terjednek. Az egyéni hiedelemnek pedig az értelmezése is személyes lesz, elvész fölötte a kontroll, ami hiedelemkáoszhoz vezet: nem csoda, hogy annyian hisznek manapság a különféle áltanokban, összeesküvés-elméletekben.

Ez viszont annyiban rossz hír az információbiztonsággal foglalkozóknak, hogy az emberek mindig is becsaphatók maradnak, mert soha nem szűnnek meg hinni különféle hiedelmekben.