Menü

Eseménynaptár

50_rachelmeaganphotography_420
Forrás: ITB

Ha azt halljuk gyermekünk felcseperedése folyamán, hogy szemünk fénye kezelhetetlen, állandóan megszegi a szabályokat, ezzel kiakasztja környezetét, szállóigévé válik az „ezzel a gyerekkel csak a baj van”, amire őszintén magunk sem tudjuk a „nem tudom elképzelni” választ adni – akkor jó eséllyel az önmegvalósító személyiségtípus szülöttjével vagyunk megáldva.

Hát, motivációja, az aztán van önmegvalósító gyermekünknek! E téren hiányt nem szenvedünk. Alapvetően a középpontba akar kerülni, azt akarja, hogy rá figyeljen a környezete, és ezért mindent, szó szerint bármit elkövet. Mondhatnánk, hogy minden gyerek ilyen. Mégis, az önmegvalósítók olyan erőteljes élményt hagynak az emberekben, hogy gyakran hajlamosak vagyunk általánosítani.

De fogadjuk el, hogy egy uralkodó típusú gyermek elsősorban önmagával foglalkozik, nyomul, akkor lép a szülők magán szférájába, ha valamely célja teljesítése közben elakad, és a felnőtt ereje kell a továbblépéshez. De tulajdonképpen nem érdekli, hogy állandóan vele foglalkoznak-e vagy sem. Az emberközpontú csemeték nagyon jól elvannak magukban, nem igazán akarják zavarni szüleiket, csak akkor, ha valami valódi gond üti fel a fejét. A professzionalista gyerekek pedig leginkább maguknak valók, és ők aztán kimondottan kikövetelik maguknak az elszeparált környezetet, a magányt, kimondottan nem szeretik, ha velük foglalkoznak, inkább teherként élik azt meg, mint örülnek neki!

 

-
 

 

Ne általánosítsunk!

A magyar személyiségtípus-részarányokkal számolva tíz gyermekből csak 1,5-re jellemző mindez, a statisztika száraz, nem túl humánus megfogalmazásával élve. Viszont ez a másfél kópé ki tudja akasztani környezetét, az biztos, sokszor tíz gyerekre elegendő „élménnyel” szórakoztatják szüleiket.

Először minden érdekli őket ami új! Persze, a legtöbb gyermeket érdekli a világ felfedezése, csakhogy az önmegvalósítók ezt túlzott intenzitással teszik. Ők azok, akikkel mindig történik valami. Ők azok, akik állandóan otthoni baleseteket szenvednek, akik kiszámíthatatlanok, akikkel szemben a következetesség csakúgy, mint a legtöbb hagyományos nevelési módszer, csődöt mond. Aztán a szülők elkeseredve fordulhatnak különböző szakemberekhez, mit is lehet kezdeni ezzel a „kis ördögfiókával”. Ráadásul a hazai óvodai és iskolai rendszerben ezt a hozzáállást végképp nem tolerálják, próbálják megtörni az önmegvalósító éppen kialakuló egyéniségét.

Az önmegvalósító típus legfőbb előnye a többi embertípussal szemben, hogy imádja az újdonságot, a változást, illetve különleges egyéniséggé tud válni. Úgy húzzuk meg a határokat, hogy e két jellemző ne sérüljön, ezzel a későbbi, felnőtt érvényesülését pusztíthatjuk el!

A legfontosabb tudnivaló az önmegvalósító gyerekek neveléséhez, hogy nagyon limitált mértékben képesek szabályokat megjegyezni és követni. Amíg egy professzionalista gyereknek jó eséllyel elmondják egyszer a szabályokat – például „ne nyúlj a gáztűzhelyhez, mert megéget” –, és ezt megjegyzi, sőt, el is fogadja, és ki sem próbálja, addig az önmegvalósító gyermeknél ez csak működik, ha a „gáztűzhelyhez ne nyúlj” szabályt a legfontosabb 3-5 közé soroljuk. Az önmegvalósító gyerekek feledékenyek!

Nem azért, mintha agyi kapacitásukkal probléma lenne, hanem egyszerűen máshol jár az agyuk, amikor a szülő próbálja a fontos szabályokat lefektetni. Ismerős ugye a kép – már akinek önmegvalósító gyermeket dobott a gép –, hogy bőszen magyarázunk a dednek, úgy gondoljuk, az életét meghatározó kérdést tisztázunk éppen vele, de közben az, hogy egy fura madár az ablakpárkányra szállt, a figyelmének legfontosabb prioritásává válik. Vagyis arra biztosan emlékezni fog, hogy egy madár repült a párkányra, amikor anyu magyarázott, de hogy éppen mi volt a téma, arról már fogalma sem lesz. Ráadásul, ha erre agresszióval reagálunk, akkor nem is érti, mi a gondunk, hiszen az madár tényleg fura jelenség volt – neki, akkor, ott.

A nagy kérdés

Hogyan lehet felismerni saját gyermekünkben ezeket a személyiségtípus-jegyeket? Honnan tudjuk, hogy önmegvalósító fiókával áldott meg bennünket a sors?

Már újszülöttként harsányabbak, mozgalmasabbak, dinamikusabbak. Általában „jópofák”, már kis korukban szeretik szórakoztatni a körülöttük lévő embereket, és ráadásul jók is ebben. Ők azok, akik még nem is állnak stabilan, de táncolnak, persze csak akkor, ha mindenki rájuk figyel. Ők azok, akik nem sírnak, hanem inkább toporzékolnak. Ők azok, akik képtelenebbnél-képtelenebb dolgokat ötlenek ki már egy-két éves korukban. Ők azok, akiknek a szokásai változnak, akik azt az ételt, amelyet hónapokon keresztül imádtak, egyszer csak nem is hajlandóak megenni.

Összességében, ők azok a gyerekek, akik körül minden mozog, és ha nem, akkor csinálják a „fesztivált”. Nagyon fontos megkülönböztetni az önmegvalósítókat az uralkodó típusú emberkéktől, akik ugyan szintén toporzékolnak, de erőszakosan, akaratosan, hosszan, következetesen – amíg a céljukat el nem érik. Az önmegvalósító nagy lendülettel indított nyomulása hamar alábbhagy – de hamarosan jön egy újabb ötlet.

 

Kell a színház

Az önmegvalósító típusú srácoknál fontos a „körítés” a figyelem elnyeréséhez. Meg kell adni az információközlés módját. Teátrálisnak kell  lennünk, hogy kellően magunkra vonjuk a figyelmét úgy, hogy ha sas is repül el a fejünk felett, akkor se koncentráljon máshova. A példa nyilván végletes, egy sast sosem tudunk felülmúlni, akármilyen körítést is teszünk hozzá, ezzel legyünk tisztában! Vonjuk magunkra a gyermek figyelmét a „gyere kisfiam, most egy pár percre figyelj apura, mert nagyon fontos dolgot akarok mondani, ülj le a fotelba, utána mehetsz játszani tovább” típusú felvezetésekkel. Csak ilyen és ehhez hasonló módszerekkel van esélyünk a határokat jelentő szabályok rögzítésére.

Tisztában kell lennünk azzal, hogy az olyan „hivatalos helyeken”, mint az óvodák, iskolák, ezt a szívességet, ezt az plusz energiaráfordítást nem fogják megtenni a mi 1,5 részarányt képviselő gyermekünk kedvéért – úgyhogy a nevelésbe be kell építenünk a szocializálódás alapszabályait is. Mivel önmegvalósító gyermekünk nem következetes, nekünk még inkább annak kell lennünk! Őt az érzelmei és a világ csodálatos dolgai vezérlik, nekünk még tudatosabbnak kell lennünk. Önmegvalósító gyermekünk nem szeret előre tervezni, tehát nekünk még inkább tervszerűen kell működnünk! Fájdalom ez azon szülőknek, akik maguk is önmegvalósítók, de hát ugye, ő a fontosabb.

Hogyan legyünk önmegvalósító gyermekünk hasznára? Az egyediség, a különcség rendkívül szép és jó dolog, de legyünk tisztában azzal is, hogy a világ nem így működik, márpedig gyermekünk egyszer kikerül az Életbe. Azokat az alaptulajdonságokat, melyek meggátolhatják az érvényesülésben, azokat a hiányokat, melyeket személyiségtípusa adottságként hoz számára, nekünk kell felmutatnunk neki!

Miről is van szó konkrétan? Például a dolgok félbehagyásáról. Önmegvalósító gyermekünk sok mindent, sőt, nagyon sok dolgot szeretne kipróbálni élete során. De tisztában kell lennünk azzal is, hogy mindegyikbe bele fog unni, és félúton, negyedúton – vagy épp egy pillanattal a vége előtt abba fogja hagyni, az egész addig élete legfontosabbnak tartott elfoglaltságát is.

Ők azok, akik ma táncolni akarnak, és ehhez persze a legújabb táncos ruhák kellenek, aztán két nappal később „nem kúl” felkiáltással el sem mennek az esetleg fél évre előre kifizetett táncórákra. De még mielőtt a szülő aggódni kezdene, hogy a gyerek fakultatív foglalkozás nélkül marad, már másik kedvenc van a képben, mondjuk a festés, amihez persze a megfelelő festékeket és vásznakat meg kell vennie a szülőnek. És persze, hogy azonnal, hiszen ki tudja, két nap múlva még mindig ennyire érdekes lesz-e ez a hobbi is? Ehhez a sűrűn váltakozó hobbiáradathoz bizony kellő türelem kell.

Viszont ez az a terület, ahol elkezdhetjük az önmegvalósító gyermek életre nevelését. Megkezdhetjük a „fiam, dolgokat be kell fejezni” elv szoktatását.  Egyrészt az önmegvalósító gyermek azért előbb-utóbb megtalálja azt a területet, amellyel leginkább ki tud tűnni a tömegből. Számára ez a legfontosabb alap, amit rögzíteni kell, és egy újabb hobbi lefújásakor határokat tudunk szabni az állandó pénzköltésnek és ide-oda rohangászásnak is.

 

-
 

 

Jobb- és ballépések

Alapvető elvárás a szülőkkel szemben, hogy már idejében kezdjék meg az önmegvalósító gyermek szárnyainak bontogatását. Nem szeretem azt az általánosítást – mint ahogy egy általános megállapítást sem - , hogy a jó szülő a lehető legtöbb iskolán kívüli elfoglaltságot nyújtja, hogy a gyermek kipróbálja magát. Most nem mennék végig az embertípusok ismertetésén, de ez az frázis az önmegvalósító gyerekeknél igencsak ül. Minél hamarabb kössük le gyermekünket, mert ha ő talál ki szórakozást a családnak, abban sok örömet nem lelünk.

Amennyire különleges egyéniség lehet az önmegvalósító gyerek (ha időközben el nem rontják), sajnos, annyira meg is lehet törni az eredeti egyéniségét a rossz szülői hozzáállással. Menedzserképzéseken, céges átszervezéseknél nálunk tömegével előfordul, hogy adott egy önmegvalósító, vagy inkább valaha önmegvalósítónak indult ember, aki pénzügyi területen, adatok ellenőrzésével foglalkozik, vagy ehhez hasonló, precizitást igénylő munkája van. Tragikus tud lenni a félprofesszionalizmus, aminek leggyakoribb képviselői a módosult személyiségtípusú önmegvalósítók. Nem túl boldog élet vár rájuk.

Nagyon fontos tehát szülőként, hogy észrevéve gyermekünk önmegvalósító jellegét, időben tereljük őt a jó útra. Foglalkozzon kommunikációval, művészettel, sporttal – bármivel, amivel a társaság középpontja tud lenni, ami miatt felfigyelnek rá, és megkapja azt az érdeklődést környezetétől, amit mindig is elvárt és el is fog várni élete során. Ne kényszerítsük asztal mögé, magányos, emberektől elzárt munkára! Arra majd a professzionalista gyerekek lesznek alkalmasak.

Ne akarjunk sokat papolni a társadalmi szabályokról önmegvalósító gyermekünknek, hogy az adott ruhát vagy kiegészítőt (amellyel épp az egyéniségét szeretné kiemelni), miért is nem lehet viselni, és hogy nézzen körül, senki nem jár ilyenben. Ezzel inkább megerősítjük abban, hogy a „pukkasztó” szándéka betalált.

Tanulmányaival kapcsolatban azt kell közvetítenünk felé, hogy a jó tanulás a menő, azzal is ki lehet tűnni. De ne legyünk meglepve, ha próbálkozásunk sikertelen marad, hiszen, ha olyan iskolába kerül, ahol nem az a „kúl”, akkor nem fog foglalkozni a tanulmányi előmenetellel. Az önmegvalósító gyerek tanulmányi eredménye kétféle végletbe eshet: vagy ő az osztály esze, vagy a legrendetlenebb tanuló. Egy a lényeg, hogy valamilyen különleges pozíciót nyerjenek el az iskolai évek során.

Ne felejtsük el, hogy az önmegvalósítók a legnagyobb művészek, a nagy karriert befutó sportolók, médiaszakemberek, kommunikációs szakértők, és még sorolhatnánk. Nagy felelősség van a szülőkön, hogy ezek a lehetőségek valóra válnak-e a gyermek élete során, vagy nem.

Karrierszkenner

Kíváncsi, hol dolgozik egykori kollégája, üzleti partnere?
Szeretné, ha az ön karrierjéről is hírt adnánk?

Böngésszen és regisztráljon!

Jelenleg 2051 személy szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:Christopher Mattheisen

A legkeresettebb emberek:

Cégszkenner

Melyek az ict-iparág legfontosabb cégei?
Melyek a fontosabb felhasználók más iparágakból?

Regisztrálja cégét Ön is!

Jelenleg 4901 cég szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:Inviitech

A legkeresettebb cégek: