Menü

Kiemelt témánk

Feliratkozás


06_www.dripbook.com.jpg
Forrás: ITB

Miért van az, hogy az informatikusok fizetése már a kezdetektől igencsak szépen alakul, kvázi biztos megélhetést nyújt e szakma választójának, mégis az elvártnál, vagy a szükségesnél továbbra is sokkal kevesebben választják ezt a pályát? Legyen szó akár férfi, no pláne a női nem képviselőiről!

A munkaerőhiány problémáját lehet, hogy már túl is ragoztuk az elmúlt egy-két évben. Minden szakember egyetért abban, hogy globális, főként generációs alapú problémáról beszélünk. A 3B előadásaiban Palencsár Miklós igen sokszor hangsúlyozza, hogy ezt a helyzetet úgy lehetne sokkal kedvezőbbé tenni, ha a munkaerőgazdálkodásra nagyobb hangsúlyt fektetnének a cégek.

 

Jó-jó, van túlfoglalkoztatottság

Sokszor számolunk be arról, hogy bár hazai szinten általános vélemény, miszerint nincs elegendő szakember, azért a megfelelő profi háttérrel, módszerekkel és imázzsal minden pozíciót be lehet tölteni. Az is előkerül sokszor, hogy a dolgozók motivációja sem a megfelelő, hiszen még ma is nagyon sok esetben választanak a cégtulajdonosok, cégvezetők alkalmatlan menedzsereket arra, hogy irányítsák, motiválják, kontrollálják az embereket. E döntések hátterében ráadásul a személyiségtípusok húzódnak meg, hiszen nagyon jól követhető, melyik személyiség faktor által vezérelt ember, milyen rossz döntést képes hozni e tekintetben.

Az átlagos mérések szerint – 3B-s IT-projektek – az elsőszámú döntéshozók különböző típusú kapacitástöbblettel terveznek. A szükségeshez képest az emberközpontúak és az önmegvalósítók döntenek a legkevésbé költséghatékonyan, hiszen ők 20-25 százaléknyi többletet is bevállalnak. Előbbi annak okán, hogy a számára legfontosabb stabilitás látszata mindig meglegyen. Utóbbi pedig annak köszönheti a pénz ablakon való kidobálását, hogy nem megfelelő szakembereket választ, akik elhitetik vele, hogy dolgoznak, szakmaiságuk kifogástalan, és ezért sok esetben a háttérben dolgozó valódi szakemberek többletmunkájával és az ebből adódó demotiváltsággal fizet meg az ember. De ezek az indokok sem magyarázzák meg azokat a horribilis hiányszámokat, melyeket az informatikai szektor szakavatott képviselői mutatnak ki évről-évre, és hirdetnek meg a jövőre nézve.

 

Az idolizmus a sportban

A sportban azt mondják, hogy az utánpótlás mennyisége és milyensége szoros korrelációt mutat az éppen aktuális élsportolók, mint példaképek eredményességével, személyiségével, a róluk alkotott képpel. Megdöbbentő és hihetetlen mennyiségben agyonlájkolt kép lett például az, amit a híres amerikai úszót legyőző „kissrác” tett közzé. Ezen minden idők legnagyobb úszója nyolc évvel ezelőtt kedvesen mosolyog az akkor még csak tehetségnek mondható, ma már olimpiai bajnok úszóval együtt. Kenderesi Tamás elmondása szerint Michael Phelps késztette őt arra, hogy úszni kezdjen, és az amerikai világsztár óriási hatással volt rá egész sportkarrierjében.

De hány olyan sztorit ismerünk, mely arról tanuskodik, hogy egy-egy jól sikerült nemzetközi szereplés után a gyerekek (és persze azok szülei) megrohanják az adott sportágat, hiszen nagyon sokakra van hatással az aktuális siker. Elég csak a mostani foci válogatott szereplésre gondolni, mely azon kívül, hogy valóban történelmi jelentőségű volt, biztosan kigyógyíthatja a magyar focit abból a betegségből, amelybe 30 évvel ezelőtt zuhant, és amely következményeként nem feltétlenül volt már egyértelműen menő dolog a focit választani sportágnak.

Alapvetés, hogy amennyiben az utánpótlás számát szeretnénk növelni, akkor nagyon fontos a jelenben lévő idolok bemutatása a gyerekek számára. Egy Cristiano Ronaldo vagy egy Lionel Messi mez mekkora örömet tud okozni a kicsiknek! Akik voltak már Barcelonában, nem tudnak nem emlékezni arra, hány kis lurkó rohan be a Barca boltokba valamilyen ereklyét vásárolni. De azt is láthatjuk, hogy amikor az udvaron fociznak a gyerekek, mekkora harc megy azért, hogy tehetsége, tudása alapján kit neveznek el „kis Neymarnak” a többiek.

Az üzleti élet persze mindig más, mint a sport. Márcsak azért is, mert a sportok esetén ha valaki menő, sikeres, akkor az megkérdőjelezhetetlenül idollá válik a többiek számára, hiszen valami olyasmit tud, amit az átlagember nem. Az üzleti életben viszont már nehezebb dolgunk van.

 

Idolizmus az üzletben

Ha adott egy minden szempontból sikeres üzletember, nem mondhatnánk automatikusan azt, hogy a gyerekek elrohannak az üzleti iskolákba, hogy kövessék a példáját. Azt sem lehet mondani, hogy ha valaki felépít egy üzletet a semmiből, olyan területen, amit még senki nem látott, a srácok az ő nevét akarnák viselni az iskolában, és ugyanazzal a megtiszteltetéssel és önbizalommal vonulnának a folyóson, mint ha Ronaldónak hívnák őket. Nyilván egy filmcsillag, egy popsztár, egy sportoló könnyebben válik népszerűvé, könnyeben szerez hódítókat, és könnyeben gyakorol hatást az utánpótlásra is. De valóban ekkora a különbség e híres-hírhedt szakmák és az üzleti élet között?

Annyit hangoztatjuk, hogy a mostani fiatalok számára a pénz a legfontosabb, azt pedig mindenki fel tudja fogni, hogy a pénz lelőhelye az üzletben van. Akkor miért nem automatizmus ez a gyerekek számára? Az biztos, hogy erre teljesen más választ kell találnunk a fiúk és megint mást a lányok esetében. Nyilván az üzleti életben is külün-külön problémát jelentenek a mennyiségi hiányok, és például a nők hiánya az adott üzleti szektorokban, így a már emlegetett IT-vonalon is. A különbségek és problémák pedig már gyerekkorban kezdődnek, és ha ott leledzik a gond, akkor az nemenként jelentősen eltér egymástól.

 

Ki a menő?

Emlékszünk még arra gyerekként, hogy kik is voltak a menő arcok az osztályunkban? Mondjuk, általános iskolában vagy azután, a középiskolában. Biztosan mindenkinek beugrik az a srác, akivel minden lány szeretett volna járni, és pláne emlékszünk arra a lányra, akit minden fiú meg akart hódítani magának. Emlékszünk rá, hogyan nézett ki, biztosan vannak olyan momentumok is, melyek megragadtak bennünk, de megvan az is, hogy ők milyen tanulók voltak, mivel foglalkoztak leginkább, és később mi lett belőlük.

De ha úgy tennénk fel a kérdést, hogy üzletember lett-e a legmenőbb srácból, vagy üzletasszonnyá vált-e a legmenőbb lány az iskolából, akkor az esetek túlnyomó többségében a válasz nem lenne. Azt persze az adott korszak válogatja, hogy melyik időszakban, éppen kik és mik a követendő pélák az adott iskolában, osztályban, de ezen korszakok között is vannak általánosan érvényesülő szabályok. Ha a mi generációnkra gondolunk, és arra az időszakra, amikor a kommunizmus végén jártuk az általános iskolát, és a piacgazdaság térnyerésével jöttünk ki a diplománkkal, akkor egyértelműen elmondható, hogy nem a legmenőbb dolog volt jó tanulónak lenni. Bár a helyzet már jobb volt az öt-hat évvel előttünk végző korosztályhoz képest, de az biztos, hogy több, más „szakterület” (hívjuk így) messze megelőzte a későbbi üzleti karriert megalapozó tudást.

Az, hogy egy lány átlagosan jó tanuló volt a középiskolában, elvárható volt, hiszen a lányoknak ez volt a feladatuk. Ha valaki nagyon jó tanuló volt, akkor őt már inkább elkerülték a srácok, hiszen kényesnek vagy eminensnek titulálták, és ezen sokszor még a szépsége sem segített. Hogyan is lehetne „kúl” az, aki hosszú órákon át tanul még otthon is, csak azért, hogy jó jegyeket szerezzen?! Legalábbis ezt tartotta a mondás.

A srácok esetében még egyértelműbb volt a helyzet. Még az elitebb iskolákban sem sorolták a menők közé a legjobb tanulókat. Azon a korszakon szerencsére már túlvoltunk, hogy menő lett volna bukdácsolni – hallomások alapján az előttünk lévő generációnál ez még jellemző volt –, de az átlagtól felfelé eltérni még mindig stréber pozíciót jelentett a többség számára. És kik voltak azok a ritka gyerekek, akik ezzel nem foglalkoztak? Akik azt mondták, nem baj, nem vagyok menő, de 15-20 év múlva jól fogok keresni, miközben tudták, hogy a menő arcok meg nem, és hittek benne, hogy megéri beáldozni az iskolás korszakot a jövőbeli jólét számára. Hát, nem sokan gondolkodtak így, legalábbis a környezetemben nem…

 

Menő-e az informatikus?

Nem. Nem volt menő. Ezt ilyen egyszerűen kijelenthetjük. Igaz, azokról az időkról beszélünk, amikor a Commodore 64-et leváltották a modernebb gépek, de az semmiképp sem számított menő arcnak, aki az informatika iránt érdeklődött. Ezt az érdeklődést ugyanis összekötötték a srácok azzal, hogy biztosan nem tud focizni, nem jó a sportban és nem a lányok kedvence. Hogy ez mennyire volt igaz, felesleges boncolgatni – az én környezetemben ült ez a következtetés. Ráadásul, aki jobban belemerült az informatika világába, annak egyre csavarosabban járt az agya, a környezete egyre nehezebben tudta követni, és bár nekem is volt ilyen barátom, mégsem értettem, miért kell otthon püfölni a billentyűzetet ahelyett, hogy megnézné a meccseimet.

 

Sokat változott a helyzet azóta. Pozitív hatással volt e megítélésre a social media megjelenése, hiszen ha nem is lett túl menő az informatika, az megkérdőjelezhetetlenné vált, hogy hatalom van ezeknek a nem kúl arcoknak a kezében. Raádásul ez a hatalom mára behálózza a mindennapi életünket. Már régebben is nagyon jó tanulónak kellett annak lennie, aki be akart kerülni egy valamirevaló informatikai felsőoktatási intézménybe. Tehát a „kocka” srácok és lányok agyi képessége sosem volt a kérdés tárgya. De még egyszer utalnék arra, hogy a jó focista, a született gazdag csemete vagy a jól verekedő srác mindig előrébb került a rangsorban a lányoknál. Lány fronton pedig elsőséget élveztek a helyi szépségverseny résztvevői, a jó alakú sportolók, és hadd ne soroljam tovább. A toplista dobogós helyei közelébe sem kerültek az informatikus palánták, tisztelet a nagyon ritka kivételnek, akit fehér hollónak neveztek.

 

Az alapoknál kell kezdeni!

Mi köze ennek a munkaerőhiányhoz? Miért fontos az, hogy kik a menő arcok egy általános vagy középiskolai közösségben? Csak annyi, és nem több, mint amennyire befolyásoló hatással bírnak a már említett sztár focisták a felnövekvő generációra. Ami – tekintve a sztár játékosok eszközeiből, kellékeiből, ereklyéiből eladott tárgyak bevételére, és persze a mennyiségre – semmiképp sem nevezhető csekélynek. Feltehető tehát a kérdés, hogy miért nem foglalkozik ezzel az üzleti világ, és szűkebben vizsgálódva az informatika. Mivel is? Azzal, hogy a gyerekek felé eljutassa azt az imázst, miszerint menő dolog menő informatikusnak lenni! Merthogy ami most zajlik, ha ránézünk a számokra, a tényekre, akkor biztosan nem elegendő a sikerhez.

Ha ma bemegyünk egy átlagos iskolába és rákérdezünk arra, hogy kik a példaképek, nem valószínű, hogy bárki is egy magyar üzletember nevét fogja említeni, de az még inkább valószínű, hogy magyar informatikus nevét sem fogja kiejteni a száján. Jó, persze nem feltétlenül a legnagyobb sportolókkal kell versenyezni, de azért legyen ott a köztudatban egy-egy nagy üzleti alaknak a neve. Ehhez persze olyan arcok is kellenek, akiket lehet mutogatni, akiknek az imázsa, megjelenése hat a gyerekekre. Úgy gondolom, ez az üzleti élet egyik legnagyobb kihívása. Én még emlékszem arra, amikor az iskolába – középiskola, felsőoktatás – nagy szaktudású emberek jelentek meg az órákon előadóként. A róluk alkotott kép jelentősen befolyásolt bennünket. Mindig feltettem magamnak a kérdést, miért kell egy bankárnak úgy kinéznie, ahogy. Persze lehet, hogy rossz helyre járt az ember, de általános volt az egészségtelen alkat, a stresszes arc, és a nikotintól elsárgult ujjak. Ezek után tízszer meggondolta az ember, hogy valaha is erre a pályára tévedjen-e! Nagy felelőssége van a menedzsereknek abban, hogy ez a kép jelentősen változzon a jövőben. Jó imázs nélkül nehéz ma eladni bármilyen szakmát. Nehezebb, mint bármikor volt, hiszen a fiatalok feje tele van a valóság show-kal, a hirtelen felfedezett popsztárokkal, sorozat színészekkel. Sőt, sokszor elég a tehetségkutatóban néhány megbotránkoztató akciót kivitelezni ahhoz, hogy YouTube-sztár legyen az ember. Nehéz mindezzel versenyezni, pláne az üzleti életnek, ahol elvileg valós tudás alapján lehet a csúcsra jutni.

 

Harmónia-diszharmónia

Pedig ha valaki ismeri az amúgy igencsak felkapott, idolizált szakmáknak az életútját, már biztosan másként vélekedik róluk. Arról ugyanis nem szól a mese, hogy például Magyarországon az élsportolóknak milyen kihívásokkal kell szembenézniük a magánéletben – hiszen a sok edzés nem tesz jót a privát életnek –, vagy a sport karrier befejezése után az üzleti életben. És ugyanezt pepitában is el lehet mondani az összes idol szakmáról. De ne azzal foglalkozzunk, hogyan lehetne negatív PR-t csinálni a menő területeknek, hanem inkább azon törjük a fejünket, mit lehetne tenni annak érdekében, hogy az üzleti élet, az informatika imázsa növekedjen! Összességében a menedzser életmódon kellene javítani. Ezt persze mindenki vegye annyira magára, amennyire illik. De az biztos, hogy nehéz lesz előrelépni e téren, ha az egészségtől majd kicsatannó, a külsejükkel igen intenzíven foglalkozó idolok mellé odállítjuk a stressztől és nikotintól vagy a családi élet viszontagságaitól megrogyott menedzsereket. Elérhetnek ők olyan eredményeket, amilyeneket csak akarnak, a srácok, a lányok nem fogják követni őket. És ezen lehet morogni, nem tetszésünket kifejezni, de be kell látnunk, hogy az idolizmus világában élünk, ahol a külsőségek rendkívüli jelentőséggel bírnak! Miért is ne bírnának?

Hogyan lehet hosszú távon sikeres menedzser az, aki a feszültség levezetésére, egészségének karbantartására nem figyelve, egyáltalán nem sportol? Vagy akik már alig várják, hogy a meeting elején, közepén, végén elrohanjanak egy cigarettát elszívni. Mindenkinek saját felelőssége, és lelke rajta. A gyerekek számára – akik ma már 12-14 évesen leteszik a cigit, mert nem menő, vagy eleve el sem kezdik – ezek az emberek nem lesznek példaképek. Persze egy-egy klisét megváltoztatni nagyon nehéz, ezt jól tudjuk. Viszont biztosan lépni kell ahhoz, tudatosan, okosan, hogy hosszú távon megoldódjanak ezek a problémák.

Az informatika nehéz terület, a megítélése a kúl faktorban még tíz évvel ezelőtt nagyon tragikus volt. De időközben felnőtt egy új generáció, vannak jól ismert arcok, és a nagy világmárkák listáján az első öt helyezett az IT-telco szektorból kerül ki.

Elég sok uralkodó generációs embert helyezünk el megbízóink számára hazánkban is, látjuk a jövedelmüket. Ha egy ifjú titán bizonyos területeken nem keresi meg a nettó 300-400 ezer forintot, mire eléri a harminc éves életkort, akkor azt mondjuk, le van maradva a többiektől. Pedig ez a jövedelem ma Magyarországon több, mint biztos és tisztes megélhetést nyújt, és egy-két sportágtól eltekintve, sztár fizetésnek is felfogható. Szóval, mégiscsak menő dolog informatikusnak készülni, és ha a mai generáció vagy a most döntéshozói pozícióban lévő szakemberek még azt is meg tudnák mutatni, hogy emellett nem kell egészségtelen módon kinézni, lehet sportolni, és főként gyönyörű családot építeni, akkor nagy gond nem lehet az utánpótlással.

Karrierszkenner

Kíváncsi, hol dolgozik egykori kollégája, üzleti partnere?
Szeretné, ha az ön karrierjéről is hírt adnánk?

Böngésszen és regisztráljon!

Jelenleg 2074 személy szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:Kisgergely Kornél

A legkeresettebb emberek:

Cégszkenner

Melyek az ict-iparág legfontosabb cégei?
Melyek a fontosabb felhasználók más iparágakból?

Regisztrálja cégét Ön is!

Jelenleg 4960 cég szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:EcoSim Kft.

A legkeresettebb cégek: