Menü

Kiemelt témánk

Feliratkozás


06_virtualprofessions.net_420
Forrás: ITB

Felütötte a fejét mostanság egy „új igény” az üzletemberek körében. Egyre többen, egyre többet akarnak tudni a stratégiaalkotás homályos, ködös, varázslatos vagy csak egyszerűen ésszerű folyamatáról.

Ha analógiát kellene keresnem szakmai berkekben, akkor a magyar cégvezetők körében a stratégiaalkotás megítélését kicsit a marketinghez tudnám hasonlítani. Mindenki ért hozzá egy kicsit, vagy úgy gondolja, hogy talán a kicsinél többet is, de nagyon kevesen tudhatják magukénak ezt a szakmát. Ez épp olyan már mint a coach vagy tanácsadó és egyéb foglalkozások. Ebből kifolyólag pironkodva nyilatkozom, amikor új találkozók alkalmával megkérdezik, mivel is foglalkozom? Ilyenkor halkan, szégyenkezve mondom, hogy „stratéga”, hiszen az én reakcióm biztosan az lenne, hogy „na, még egy”.

Van ám e szakmának lexikális megfogalmazása is a Wikipediában: „A stratégia cselekvések egy hosszabb távú terve egy bizonyos cél elérésé érdekében, amely gyakran az úgymond »győzelem« vagy egy probléma megoldása.” Én annyit tennék hozzá, hogy a modern üzleti életben a stratégiának nem árt párosulnia  egy „vízióval”, és a stratégának ehhez az álomhoz kell a dream‑maker szerepet is biztosítania. Persze, nem árt, ha az álom nem áll messze a valóságtól, legalábbis a megvalósítható eredménytől. Ugyanis nincs sok értelme olyat álmodni, aminek az eredménye a gyakorlatban nem valósítható meg.

Álmodni viszont nagyon nehéz az operatív üzletmenet közepén, aki azt hiszi, hogy könnyű, az tévúton jár. Ezért a jó stratéga igen szoros kapcsolatot ápol az operatív üzlettel, viszont kellően eltávolodik attól ahhoz, hogy a stratégiai célt meg tudja fogalmazni.

 

-
 

 

Az igény eredője

Az igény már megfogalmazódott a stratégiaalkotással kapcsolatban, és ennek bizony konkrét oka is van. A 2008-as válság hatására először jelentős megtorpanás majd a kereslet párolgása, sőt elpárolgása jellemezte a piacokat. Ebben a szituációban sokak visszavonultak üzleti sebeiket nyalogatni, miközben mások, pontosan a tétova szereplőkön felbuzdulva, igen erőteljesen támadták meg a piacokat. A lényeg, hogy az elmúlt években igen sok cég „kinőtte” magát, startupból már kkv, kkv-ból hazai nagyvállalat lett. De a harcedzett, a válságban is talpon maradt vagy épp fejlődő cégvezetők, üzletemberek jól tudják, hogy megállás nincs. Vagy felfelé vagy lefelé, de valamerre visz az út, és már jelen sikereiket félretolva a jövő lehetőségein gondolkoznak.

Igenám, de a hirtelen piacra törés után nehéz feladat új irányokat találni. Igaz ez azokra a cégekre is, amelyek már hosszú ideje bizonyítanak a piacon, megvan a siker, a bevezetett imázs, a futó termékek, de többet akarnak, fejlődni szeretnének. A fejlődéshez pedig új irányok, új elképzelések kellenek, amelyek már nem egyszerű ötletek vagy jól kitalált taktikák, hanem professzionálisan végiggondolt stratégiák. Innen hát a nagy igény a stratégiai elméletekre, a stratégiai beszélgetésekre. Új piacok, új bevétel, új célcsoport, új célok kellenek, mindez ráadásul rendszerbe szedve.

 

Új piac, új piac, de mi az?

Nagyon tág az értelmezése e kifejezésnek! Van, akinek új vásárlói csoportokat, van, akinek új földrajzi területeket, van, akinek új gazdasági szektort jelent. Mindegyiküknek igaza van! De a leginkább üzleti felfogás egyszerűen új, profitot termelő irányokat ért az „új piacok” alatt, amelyek minden esetben bevételnövekedést realizálnak. Éppen ezért, mielőtt új piacok keresésébe vágnánk azt a bizonyos fejszénket, nem árt tisztázni, hogy mit is akarunk valójában.

Nagyon sokféle módszerrel lehetne csoportosítani a vezetők akaratát e témakörben, én a mentori tapasztalataimból indulok ki. Kétféle megközelítést láttam eddig pályafutásom során. Az egyik azt mondja, hogy van egy jó cégem, jó emberekkel, nagy sikereket értünk el eddig is, és ezzel a siker gárdával szeretnénk több bevételt, profitot bevonzani. A másik elmélet a jelenlegi üzleti iránytól mindenképp eltérő utakat keres, vagy egy jól definiált piacra szeretne belépni, és ehhez keresi a megfelelő módszert, stratégiát, embereket. Mindkettő működőképes, csak legyünk tisztában a választott irány következményeivel, legyenek azok pozitívak vagy épp negatívak.

 

Egy kis módszertan

Ha megvan a megbízó alapelképzelése – hiszen a vezető egy stratégia megrendelésekor megbízóvá válik – akkor még mindig igen sokrétű módszertan áll a szakember rendelkezésére a stratégiai irányok meghatározásához. Van, aki a feladat oldaláról közelíti meg a folyamatot, van, aki az embereket helyezi a fókuszba. Van, aki nem törődik a cég jelenlegi adottságaival, és van, aki csak azt veszi figyelembe.

Mindegyik megoldással lehet vitatkozni, lehet érveket és ellenérveket sorakoztatni, de bármelyik lehet sikeres. Egy a lényeg: a jó stratégiához rendszer szükséges! Rendszeralapokon kell építkezni, és magát a stratégiát is logikus rendszerbe kell szedni. Csak akkor hajtható végre, csak akkor nem tévedünk el útközben, ha mindig megvannak a kapaszkodók.

Persze, ez nem azt jelenti, hogy útközben nem szabad változtatni, épp ellenkezőleg. Kell változtatni, mindig! Hiszen a piac is gyorsan változik, és ahhoz igazodnia kell a jó stratégiának. De ahhoz, hogy a sok kiigazítás közben ne vesszünk el, ne veszítsünk fókuszt, még inkább szükségünk van a rendszerre. Vagyis, ha valaki egy úgynevezett „stratégával” ül le beszélgetni, és a stratéga első mondatai között nem szerepel az, hogy milyen rendszerrel is fognak itt stratégiát építeni, akkor gyorsan, de udvariasan távozzon a helyszínről, hiszen kötött-fűzött elméletekre senkinek se ideje, se pénze nincsen ma már. Tíz évvel ezelőtt ezek még működtek, minden „jó” cégnek volt egy ilyen a polcán, amelyek persze valaha úgy keletkeztek, hogy „még egy lefűzött dokumentumnak nincs értelme, amit mi alkotunk, azt véghez is visszük” – aztán meg nem úgy lett.

 

A rendszer, amelyben én hiszek

Biztosan elfogult vagyok a saját módszerünk iránt, és ez nem a szokásos öntömjénezés. Amúgy sem hiszek abban, hogy minden kisbaba gyönyörű. Családon belül őszinték vagyunk: vannak szép és kevésbé szép újszülöttek. De a kevésbé szép egyáltalán nem kevésbé értékes a szülő számára!

A 3B rendszer legnagyobb előnye, hogy egyáltalán rendszer. Fura a megfogalmazás, de stratégiai elméletet rendszerbe öntve nem sokat találni a piacon. De ez még nem elég a jó működéshez. Én és a 3B csapat nem szégyelli elismerni a nagy alkotók, más szakemberek tudását, sőt, ha valamit jónak láttunk az elmúlt 15 évben, azt bele is építettük a rendszerünkbe. Igaz, a rossznak ítélt jellemzőket viszont elhagytuk.

Mindig nagy tisztelője voltam a Thomas-féle DISC megközelítésnek, gyökeréig áttanulmányoztuk a Kék óceán –Vörös óceán stratégiaelméletet és annak hatásait. Azt is láttuk, mi működik és mi nem ezen elméletek mentén. A legfontosabb számunkra, hogy a 3B egyetlenként épít – bár furcsa a megfogalmazás – emberekből stratégiát. Véleményem szerint a viselkedés alapú elmélet legnagyobb előnye, hogy eleve a stratégiai célokat is a stratégiát végrehajtó, abban résztvevő, vagy épp a stratégiai célként kijelölt személyek személyiségtípusára alapozza. A rendszer adott, ennek ismeretében buldózer módjára és igen gyorsan lehet előrehaladni a kijelölt úton. Mivel pedig ez az út a megbízó és az őt körülvevő emberek személyiségtípusával van kikövezve – hogy kicsit költőiek is legyünk a száraz témák közepette – nincs sok esély a tévedésre, a cél elhibázására. Tehát mi is kék óceánokat keresünk a megbízóink számára, és ezt javaslom Önöknek is – csak a keresés módszere nálunk „emberi”.

 

 

Hogyan lesznek „belőlünk” új piacok?

Az új piacokra történő betörés nem is olyan ördöngős dolog, ha az ember tisztában van a piaci környezettel, de  még inkább saját magával, és környezetével. Ha elfogadja a megbízó, a cégvezető, amit a saját tükre mondott, akkor nagy meglepetések nem érhetik a stratégiai folyamatban. Nemcsak légből kapott szlogen, hogy egy jó stratégia mindenképp beválik, kérdés, hogy mikor – ez az adott piaci környezettől függ. De az biztos, hogy egy, a megbízó személyiségtípusára épülő stratégiai cél mindig megvalósul, pozitív és negatív hatásaival együtt.

Hogyan lehet egy cél elérésének két pólusú következménye? Viccesek azok a stratégiai megbeszélések, ahol a megbízó közli velem, hogy „piacvezető akarok lenni”. Nem ez a vicc, hanem az amikor azt válaszolom, hogy „ez kivitelezhető, de fel kell készülnöd ennek minden velejárójára”. Némi értetlenség után magyarázom el, hogy egy piacvezető pozíció hazánkban, pláne ha azt egy hazai cég birtokolja, akkor visszatetsző, irigységet és rengeteg ellenséget – nem ellenfelet! – generál a megbízó körül. Ekkor jön a vicces válasz: a megbízó nevetve mondja, „ez legyen a legnagyobb bajom”. Két-három év múlva már nem is olyan humoros a helyzet, akkor emlékeztetem erre a beszélgetésre a már üzleti, baráti kapcsolatban lévő megbízómat, amikor pont arra panaszkodik, hogy mennyi a rosszakarója a piacon.

Sajnos, nálunk az emberek egy része így van kódolva. Jelen tudásom alapján azt kell mondjam, hogy ezen az új generáció felnövekedése sem változtat. Persze, azzal is tisztában kell lenni, hogy ennek a nehéz periódusnak is vége lesz egyszer, és az igazi tudást, szakmaiságot viszont mi magyarok igen magasra értékeljük ám. Tehát érdemes nekifutni a piac élére törő stratégiának.

 

Okos generáció

Van egy nagy váltás a hazai üzleti életben. A mostanság sikereket elérő cégek élén már más típusú gondolkodás uralkodik, mint akár csak öt évvel ezelőtt volt jellemző. A vezetők keresik a tanulási lehetőséget, a fejlődési utakat saját stratégiai ismereteik növelésére. Volt szerencsém – tényleg szerencsém – az elmúlt hónapokban több beszélgetést, menedzser klubot, workshopot vezetni e témakörben, és meglepő volt Magyarországon is hallani a nyugati üzleti életben általánosnak tekinthető megállapításokat. Miszerint egy operatív vezetőnek is – legyen multi vezér vagy épp kkv tulajdonos, cégvezető – ki kell építenie saját, személyes stratégiáját, és ha nagy cégről van szó, akkor meg kell próbálnia beilleszteni azt a céges elképzelésekbe. Ha saját cégről beszélünk, próbálja elfogadtatni minél több saját emberével. Azt is látjuk már, hogy ehhez egy mélyebb, vagy ha jobban tetszik, magasabb szintű gondolkodásra van szükség, és ehhez fórumot kell találni.

Nagyon érdekes volt látni azt is, hogy a sablonos, tankönyvi esetekre, mondatokra már – ha intelligensen is, de csak – legyintenek az újkori szakemberek. Hiszen az új generációból kikerülő vezetők már tanultak stratégiát, és amit egy könyvből el lehet sajátítani, azt ők tudják is. Többször hallani arról, hogy pszichológiai elveket is alkalmaznak stratégiai célok meghatározásához. Kicsit furán is éreztem magam, hogy ma már nem kell bizonygatni a viselkedés alapú gondolkodás fontosságát, legyen az 3B vagy bármi más.

Viszont ez az előrelépés egy új követelményt is generál a piacon: akinek ma nincsen valódi stratégiája, legyen akármilyen biztos pozícióban is a piacon jelenleg, veszélyben van az üzlete, hiszen itt többen támadni akarnak! Mivel pedig új kereslet igen nehezen teremtődik a mai gazdasági körülmények között, ezért a meglévő vásárlók kegyeiért zajlik majd a harc. Úgy gondolom, hogy 2015-ben még élesebben, mint eddig.

 

-
 

 

A mókuskerék

A végére nem is maradt más hátra, mint az alapelvek rögzítése ahhoz, hogy bárki legalább gondolatban előre tudjon lépni egyet a saját stratégiájának megalkotásában. Olyan stratégia megalkotásához, mely új piacokkal kecsegtet számunkra, ne kezdjünk hozzá anélkül, hogy megtaláltuk volna a rendszert a stratégia megalkotásához. Hogy ezt az rendszert egy stratéga hozza vagy épp magunk fabrikáljuk, kinek-kinek saját választása.

Dolgoztam már multi cégben, igen fiatalon, stratégiai vezetőként. Nem csak hívtak igazgatónak, hanem az új irányok, új piacok meghatározásában, cégek megvásárlásában, új termékek, nagy beruházások elindításában valóban döntés-előkészítési felelősségem volt. Sosem tudtam olyan munkát kiadni a kezemből, amellyel maradéktalanul meg voltam elégedve, ahogy pár évvel később tettem, már mentorként, az operatív munkavégzés terhét ledobva. Hogy mi volt a konkrét gond? Az aktuális, operatív helyzetek megoldása vitte el e figyelmemet, vagy épp a mindennapi munkavégzés mókuskereke szabott gátat az álomgyártásnak, nem tudom, de nem is fontos. A lényeg az, hogy „belülről” nem ment.

És ha stratégiaépítéshez csak egyetlen jó tanácsot adhatnék, akkor biztosan azt mondanám, hogy keresse meg mindenki a saját céljai rendszerbe szedéséhez támogatást nyújtó külső, objektív fórumot!

Karrierszkenner

Kíváncsi, hol dolgozik egykori kollégája, üzleti partnere?
Szeretné, ha az ön karrierjéről is hírt adnánk?

Böngésszen és regisztráljon!

Jelenleg 2074 személy szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:Kisgergely Kornél

A legkeresettebb emberek:

Cégszkenner

Melyek az ict-iparág legfontosabb cégei?
Melyek a fontosabb felhasználók más iparágakból?

Regisztrálja cégét Ön is!

Jelenleg 4960 cég szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:EcoSim Kft.

A legkeresettebb cégek: