Menü
32_Depositphotos_86972850.jpg
Forrás: ITB

Szeretnénk hinni önmagunkról, hogy racionális emberként képesek vagyunk racionális döntéseket hozni. Azonban Nobel-díjat ért az a felismerés, miszerint emberi mivoltunk miatt korlátozottan vagyunk képesek tudatosan, logikusan dönteni. Mert egyszerűen így működünk, és ez így is van jól.

Thomas Austin az angliai Baltonsborough falucskában született, majd ifjú korában kivándorolt Ausztráliába, ahol többek között azon is munkálkodott, hogy a kitelepültek otthonosan érezzék magukat új otthonukban. Ennek az időszaknak máig meghatározó döntése volt, amikor 1859-ben Angliában maradt rokonaitól kért és kapott 24 nyulat a birtokán rendezett vadászatokhoz. Az unokatestvér ugyanis nemcsak vad, szürke nyulakat, hanem házi tenyésztésű fehér nyulakat is küldött messze földre került rokonának. A két faj összekeveredett, és állítólag így született meg az a nyúlfaj, amely jelentős természeti katasztrófát okozott és okoz mai napig Ausztráliában. Bár a telepes döntését először sokan üdvözölték, ám a hosszú távú következményeket senki sem látta előre – a helyi kormány a mai napig dollár milliárdokat felemésztve harcol a rendkívül szapora nyulak ellen.

 

Hogyan döntsünk tudatosan?

A döntés agymunka, ami a reflexszerű, automatikus, ösztönös cselekvésektől az előnyöket és hátrányokat, tényeket, lehetőségeket, valószínűségeket és kockázatokat komplex módon figyelembe vevő és súlyozó meggondolásokig terjedő skálán, számtalan fokozaton és változatban valósulhat meg. Ahogyan a fenti példa is mutatja, nem lehet előre felmérni a döntéseink összes következményét, azonban képesek vagyunk tudatosan (még ha korlátozottan is) döntéseket hozni.

Amikor tudatosan döntünk, akkor egy kicsit ellenőrizhetjük azt is, hogy agyműködésünk mikor segít és mikor gátol abban, hogy jól döntsünk (jó döntési folyamatot és metodikát alkalmazzunk) és jót döntsünk (az adott feltételek mellett elérhető legkedvezőbb kimenetelt, legnagyobb nyereséget, vagy legkisebb veszteséget érjük el), mondja Török L. Gábor szociológus, akivel egy szakmai konferencián beszélgettünk.

A rossz hír az, hogy az agymunka fáradtságos feladat, fizikailag kimerítő folyamat, a glükóz fogyasztása kimutathatóan megnő fokozott agyi tevékenység alatt. Jó hír viszont, hogy döntéshozatali rutinhelyzetekben – vagy a téma Nobel-díjas kutatójának, Herbert Simonnak a kifejezésével élve „strukturált problémaszituációkban” – az agy által tárolt kész sémák különösebb gondolati erőfeszítés nélkül, azonnal alkalmazhatók.

 

A korlátozott racionalitás elve

A közgazdász végzettségű Herbert Simon 1978-ban kapta meg a svéd akadémia elismerését, mert feltárta a döntéshozatalban a korlátozott racionalitás mechanizmusát, leírta a racionális alapokon nyugvó, szisztematikus és módszeres döntési folyamat modelljét és a hozzá kapcsolódó metodikákat. Ha az a kérdés, hogy elegendő-e ennek ismerete a jó döntési folyamathoz és a jó döntések meghozatalához, akkor a válasz az, hogy nem. Támaszkodni is kell rá, és túl is kell lépni rajta. A szóban forgó modell a szakember szerint a legáltalánosabb alakjában leírja az adott, kiinduló helyzetet, állapotot és célként kitűzött helyzetet, állapotot, valamint számol azokkal az erőforrásokkal és eljárásokkal, amelyeknek a birtokában, és amelyek követésével a kiinduló állapotból a célállapotba lehet eljutni.

A döntés elmélete – könyvben

Ha a döntéselmélettel kapcsolatos további szakirodalmat szeretnénk tanulmányozni, ehhez két könyvet javaslunk. Zoltayné Paprika Zita „Döntéselmélet” című könyve 2005-ben jelent meg az Alinea Kiadónál, míg a cikkünkben már említett Herbert Simon „Korlátozott racionalitás” című könyve is nagyszerű kiindulási alap, a mű 1982-ben a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadónál látott napvilágot.

 

A modell egyszerűsítve:

1. a döntés tárgyának, az ennek kapcsán felmerülő és megoldandó problémának, problémáknak a meghatározása;

2. adatok és információk gyűjtése, tájékozódás a döntés tárgyával kapcsolatban;

3. a célállapothoz való eljutás (az ezzel kapcsolatos problémák) lehetséges módjainak, változatainak, alternatíváinak felvázolása;

4. a döntési alternatívák súlyozása, előnyeik és hátrányaik, kockázataik és következményeik mérlegelése, ezek alapján a legkedvezőbbnek ítélt alternatíva kiválasztása, a döntés meghozatala.

Török L. Gábor szerint a gazdasági (homo economicus) emberkép alapján a döntéshozó saját egyéni hasznának maximalizálására törekszik, minden, a döntéshez szükséges (piaci, technikai stb.) információval rendelkezik, képes valamennyi lehetséges alternatíva átlátására és az optimális (legjobb) megoldás kiválasztására. Ezt a feltevés rendszert sokan bírálták, közöttük legnagyobb bizonyító erővel Herbert Simon. A Nobel-díjas közgazdász bizonyította be, hogy a döntéshozó egyfelől koránt sincs minden lehetséges információ birtokában, másfelől az emberi agy információtárolási és -feldolgozó kapacitása is elégtelen ahhoz, hogy mindent figyelembe véve, optimális döntést hozhasson. A döntéshozatal kapcsán tehát csak korlátozott racionalitásról, az eredményt illetően pedig optimális (legjobb) döntés helyett csak (valamilyen szempontból) megfelelő, kielégítő döntésről beszélhetünk.

 

Torzító tényezők

A racionalitás korlátjainak simoni felfogása természetesen nem zárja ki a racionális, logikus gondolkodás, mint agyműködés (ha tetszik: kompetens gondolkodás) lehetőségét és szükségességét a döntéshozatalban, de felhívja a figyelmet azokra a tényezőkre és összefüggésekre, amelyek a tisztán racionális, logikus megközelítést torzítják, eltérítik – véli Török L. Gábor. A fenti standard modellt a teljesség igénye nélkül torzító tényezőkkel egészítettük ki.

1. A döntés tárgyának meghatározása – torzító tényezők: az érzékelés, percepció egyéni és szociális torzításai, a szubjektív, érdektagolt problémalátás, a tudatilag konstruált valóságok eltérései.

2. Adatok és információk gyűjtése – torzító tényezők: a figyelem, fókusz eltérő irányultságai, az információgyűjtés terjedelmi és időbeli korlátai, a kontextus figyelmen kívül hagyása, rendszer látás, rendszer gondolkodás hiánya.

3. A célállapothoz való eljutás – torzító tényezők: értékrendi, prioritásbeli eltérések, a kockázat és bizonytalanság kezelésének szemléleti és technikai korlátai, kreatív-innovatív megközelítések hiánya.

4. A döntési alternatívák súlyozása – torzító tényezők: a döntési ökölszabályok, rutinok, „heurisztikák” inadekvátsága, individuális érdekek előtérbe kerülése, csoportdöntés esetén a csoportnyomás érvényesülése, lehetséges döntési szabályok, technikai eljárások, módszerek figyelmen kívül hagyása, a szervezeti döntéshozatal csapdái.

Karrierszkenner

Kíváncsi, hol dolgozik egykori kollégája, üzleti partnere?
Szeretné, ha az ön karrierjéről is hírt adnánk?

Böngésszen és regisztráljon!

Jelenleg 2028 személy szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:Poór Károly

A legkeresettebb emberek:

Cégszkenner

Melyek az ict-iparág legfontosabb cégei?
Melyek a fontosabb felhasználók más iparágakból?

Regisztrálja cégét Ön is!

Jelenleg 4834 cég szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:SERCO Informatika Kft.

A legkeresettebb cégek: