Nem csak a vizsgákat próbálják rövidebb úton abszolválni egyes főiskolai diákok. Irtóznak a tanulástól is, mindent bevetnek, hogy ne kelljen a sikerért megdolgozni. Úgy vannak vele, hogy egy jó nevű iskolában szerzett diploma láttán mindenki hanyatt vágja magát. Aztán az álomból fölocsúdva rájönnek, hogy valójában nem tudnak semmit. A papírt azonban fontos megszerezni, és ha zsiványkodásról van szó, akkor bezzeg beindulnak az agytekervények. Szomorú és egyben elgondolkodtató, hogy sokan a sötét oldalt választják. A tanulásba fektetett pénzüket, az általuk képviselt intézmények hírnevét, valamint saját szabadságukat kockáztatva, illegális eszközökkel élnek. De a diploma mindenekelőtt kell, és ha már azt sikerül elintézni, hogy a hosszú távú befektetés rövid idő alatt megtérül, vagy esetlegesen már a folyamat korai szakaszában nullszaldósnak bizonyul, az már jó. Vannak azonban olyan nagyravágyó, junior bűnözők, akik ennél is többet akarnak.
A vizsgabunda sajnos egyre inkább dübörgő biznisz a diákgengszterek körében. Nem kakaófoltos pólóban rohangáló nyolcévesekről van szó, hanem az elit főiskolák és egyetemek hallgatóiról.
Konkrét, létező esetről számolhatunk be.  Egy szemeszterenként több mint félmillió forintos tandíj fejében igényelhető, üzleti szakképesítést kínáló iskola négy fala között történt meg, a közvéleményt eddig nem véletlenül kerülte el.

Szervezett bűnözés egyetemista módra
Egyszerű, mondhatni piti esettel kezdődött egy budai, oxfordi hitelesítéssel ellátott diplomát kínáló felsőoktatási intézmény diákjainak erkölcsi mélybe zuhanása. Bandába tömörülve, maffiózókat megszégyenítő módszerrel a saját monopóliumukba vonták az iskola gépjármű-parkolóit, ahol rendszerint Ferrarik, Porschék és Maseratik várnak hosszasan a korrózió megindulására. A tanév kezdete előtt az összes helyet kibérelték, majd akik valóban igényt tartottak egyre, már csak dupla áron juthattak hozzá.
Ez csupán a kezdet volt, ugyanis nem telt el sok idő az intézmény dolgozóinak megkörnyékezéséig sem, és ki tudja, talán erőszak hatására, vagy az emberi kapzsiságot kihasználva jó üzletet kötöttek az iskola egyik informatikusával.

 Vizsgaanyag eladó!
„Cirka százötvenezer forintért már kiadtak egy-egy tesztlapot” – mondta az itbridge-nek egy neve elhallgatását teljesen érthető okokból kérő volt diák, aki az ifjú bűnszervezet aktív tagjaként tevékenykedett egészen a lebukásig. Elmondása szerint nem volt könnyű megtalálni a megfelelő személyt, aki hozzáférhetett a teljes elektronikus intézményi adatbázishoz, ezen belül a tanárok által a közös online felületre feltöltött, formanyomtatványba sűrített vizsgaanyagokhoz.
Sok haverkodás után végül sikerült kideríteni, hogy van egy bevállalós, nagy befolyással bíró intézményi rendszergazda, aki a megfelelő pénzösszegért boldogan tesz egy szívességet, és feltúrja az oktatók féltve őrzött adatlapját a tesztek meglelése érdekében. Névtelen interjúalanyunk a lehetőség birtokában azonnal hozzálátott az akció kidolgozásához, majd a főiskola teljes diákállományának összességére, mint piacra célozva licitre bocsátotta a „termékeket”.
Minden tantárgyat meg lehetett vásárolni, fejenként 10-15 ezerért. A bundázásra vágyó tanulók ki voltak szolgáltatva az összekötőknek, akik megpróbálták kordában tartani a körülöttük zajló eseményeket. Mint utólag kiderült, kevés sikerrel.

Megyeget a szekér
A lelkes vásárlók persze sorban álltak az értékes anyagokért, amelyek a farzsebben pihenve vártak az illegális kereskedelmi forgalomba kerülésre. Valahogyan viszont el kellett kerülni, hogy a szabad tartalommegosztás elve alapján egy-egy megvásárolt fájl már ingyen jusson a többi érdeklődő kezébe. Ezért profin össze kellett hangolni, hogy mindenki egyszerre fizessen, amit a legtöbb esetben sikerült is megvalósítani. Természetesen így is volt néhány, de a core businesst nem veszélyeztető alvállalkozó, aki szintén profitált a tevékenységből.
A rendszer olajozottá válását követően dőlt a pénz a kereskedők zsebébe, nem beszélve az informatikusról, aki éveken át vizsgaidőszakonként (évente kétszer!) három-négy millió forintot keresett.

Elpattan a húr
Egy ideig sikerült hitelesnek maradni, ami annak köszönhető, hogy informátorunk felkérte a tisztelt ügyfeleket, hogy ne produkáljon mindenki 100 százalékos eredményt a felmérőkön, azért legyenek hibák is itt-ott.
A probléma akkor kezdődött, amikor az elkényeztetett ügyfelek már ahhoz is lusták voltak, hogy a feladatsorok megoldását saját maguk kaparják össze. Külsős korrepetitoroknak fizettek extra honoráriumot, hogy a magoláson kívül semmire ne legyen gondjuk. A folyamat odáig fajult, hogy egy nem éppen a nagy eszéről ismert leányzó „rendszeren kívüli” tanárhoz fordult segítségért, akinek az orra elé tolt hivatalos dokumentumon azonnal szemet szúrt, hogy az aktuálisnál későbbi dátum szerepel a tesztlapon.
A váratlan események láncolata az utolsó reményteli, „vállalati pénzügyek” vizsgán indult el: hatvan diák szisszent fel az ismeretlen, teljesen megváltoztatott kérdéssor láttán.
Természetesen hatósági nyomozás követte az ügyet, amelynek nem a tanulók itták meg a levét, hanem a korrupt informatikus, akit büntetőügyi eljárás keretében sanyargatnak, de talán már el is meszeltek. Az ügy eredményéről nem tudunk beszámolni, ugyanis megkeresésünket az érintett intézmény illetékesei elutasították, miszerint nem szeretnének az iskola dolgait érintő biztonsági kérdésekről tájékoztatást adni – talán nem véletlenül.

Van ennek így értelme?
A csalás lebonyolítóit bizonyos értelemben még dicséret is illethetné, hiszen üzleti főiskolán csináltak bizniszt maguknak, ráadásul nem is vonták őket felelősségre. (Érdekes, de érthető hozzáállás a tandíjból élő oktatási intézmény részéről. Talán a szülőket értesítették... – a szerk.) De mi van a többi fiatallal? Mindig csak a papír számít, nem a tudás? Vagy egyre durvább csalásokkal kell folytatni, vagy egyre nagyobb pofonok érkeznek minden oldalról a való világban.