Nem nagy titok, hogy a munkavállalói lét minden szegmensében létezik és működik a protekciós rendszer. Fontos, hogy az ember tisztában legyen a fogalom jelentésével, és alfajaival is, hiszen többféle protekció is megkülönböztethető.

Van a „szebbik” fajta Hetényi László megfogalmazásában, aki pályafutása során mind az államigazgatást, mind a magánszférát megjárta, több ízben vezetői pozíciót is betöltött. A korábban az APEH Központi Informatikai Intézetének gazdasági igazgatójaként is tevékenykedő szakember pályája során a protekció minden formájával találkozott, sőt külső kényszer nyomására vagy önszántából mindegyiket alkalmazta korábban.

Mint az itbridge-nek elmondta, vezetőként sokkal szerencsésebb esetként tartja számon, hogy amikor munkaerőre van szüksége, pályázatok meghirdetése előtt a szűk ismertségi körében kezd kutakodni a megfelelő személy után. Megbízható forrásaira támaszkodva könnyebben találja meg az általa keresett szakembert, mert mint mondta, a barátai nem szívesen ajánlanak neki olyan opciót, amely később nem igazolja hitelességét. Véleménye szerint bizalmi alapon munkaerőt választani azért szerencsésebb a munkáltató szempontjából, mert az ismeretlen előélettel rendelkező munkakeresők – pláne, ha pályakezdőkről van szó – az önéletrajz némi kozmetikázásával fals képet alakíthatnak ki magukról, ráadásul egy állásinterjú során főként a jelentkező emberi tulajdonságait, illetve a munkához való hozzáállását lehet leszűrni, a szakmai tudását annál kevésbé. Amikor Hetényi Lászlónak bizalmi alapon ajánlanak valakit, akkor félig-meddig biztos lehet benne, hogy nem fog csalódni a „benyomott” kolléga munkájának minőségében.

„Teljesen normális eset, hogy egy család minden tagja megmozdul, ha a gyereknek munka kell” – mondta lapunknak Hetényi László, hozzátéve, hogy ilyenkor minden követ szokás megmozgatni, így a szülők az összes lehetséges forrást felkeresik a család szeme fényének sikeres elhelyezkedése érdekében. Ilyenkor jöhet kapóra egy családhoz közel álló barát, akinek éppen szüksége van egy megbízható munkatársra, és az üzlet megköttethet. A volt informatikai vezető definíciója szerint a bizalmi alapon működő, vagy az ismeretségi körből való merítés nem számít protekciónak, sőt az esetek nagy többségében sokkal jobb megoldásnak bizonyul, mint vadidegenekkel próbálkozni.

Nem tehetsz semmit

Egy neve elhallgatását kérő, szintén több éven át vezető beosztásban lévő, és a negatív értelemben vett protekció fogalmával számos esetben együtt élni kénytelen, független informatikai szakember lapunknak elmondta, hogy bár kifejezetten feltűnő, ha protekciós van egy munkaközösségen belül, a pályakezdő szakembereknek nem szabad tudomásul venniük az élet ezen csúfságait. Juniorként bölcsebb a széllel szemben nem üríteni a salakanyagot, helyette az az ajánlatos, hogy mindenki a maga dolgával foglalkozzon. A konklúziót persze le kell vonni, de egészen addig, amíg az ember nem szerez elég tapasztalatot és nem vív ki magának megfelelő mértékű tiszteletet, addig szép csöndben kell tűrni ezt a valóban demoralizáló jelenséget.

Ha nem a hátszél az, ami előre lendíthet, akkor légy rugalmas és alkalmazkodó. Demonstráld a tanulás iránti készséget, és bátran nézz szembe az új kihívásokkal! Hosszú távon meghúzódni, és tűrni a megaláztatást azonban semmiképpen sem szabad.