Bódis József, a Magyar Rektori Konferencia tisztelet-beli elnöke, a Pécsi Tudomány-egyetem rektora

A cél az volt, hogy új rendszerbe szervezzék a magyar felsőoktatást. Feleljen meg a 21. századi követelményeknek és a minőségi elvárásoknak, továbbá legyen fenntartható hosszabb távon is.

A fenntarthatóság egyik lényeges eleme a finanszírozás. Ebben milyen változás várható?

Jelenleg a finanszírozás alapvetően a hallgatói létszámtól függ. A kormány a jövőben a férőhelyek helyett közvetlenül a hallgatókat akarja -finanszírozni az állami ösztöndíjjal. A források 70 százaléka jutna hallgatói létszám és fenntartási, működési költség alapján az egyetemeknek, főiskoláknak, míg 30 százalék jutna a kutatás feltételei-nek a megteremtésére. Bevonnák a gazdasági élet szereplőit is. Ez abból az igényből fogalmazódott meg, hogy az iparvállalatok szívesebben látnának a gyakorlati tevékenységre jobban felkészített diplomásokat. A piac bátorítása érdekében felmerült, hogy a vállalatok cserében valamiféle adókedvezményt kapnának.

Nem elég finanszírozni egy felsőoktatási intézményt, megfelelően tudni kell sáfárkodni is a forrásokkal. A vagyongazdálkodásban milyen változások várhatók?

A leglényegesebb az, hogy a működtetéssel kapcsolatos feladatokat a jövőben a kancellárok vennék át, tehermentesítve az egyetemek vezetését.

Mindenhol lenne kancellária?

Kezdetben csak a nemzeti tudományegyetemeken lenne kötelező, egyébként csak ott, ahol az intézmény is akarja. Minden azon múlik, hogyan szabályozzák majd a különböző hatásköröket. Ha a rektor marad az egyetem első számú vezetője, s mellé rendelnek egy kollaboratív partnert – a kancellárt –, aki felel a gazdálkodásért és a szervezeti működésért, életképes rendszer jöhet ki belőle. A rendszer működését ezért erősen befolyásolhatják a személyi viszonyok. A kancellárok feladata lesz a gazdaságilag -előnytelen konstrukciók megakadályozása is, és az informatikai park -működtetése. (A kancellári intézményről -nyilatkozik egy hr-szakértő a 30. oldalon. – a szerk.)

Nyugaton mi a bevett gyakorlat?

Változó. Németországban például a kancellári rendszert az egyetemi autonómia hatáskörében szabályozzák. Ez azt jelenti, hogy a kiválasztási procedúrában a kancellári állásra pályázóknak több egyetemi fórumon kell „keresztülküzdeniük” magukat. Az autonómia jegyében az is elképzelhető, hogy az egyetem ad absurdum még meg is vétózza a jelöltet.

A képzési kínálat mit tartalmazna? Beszélnek profiltisztításról is…

Elvárás, s ezt a Rektori Konferencia elnöksége is felvállalta, hogy komolyan konszolidálni kell a szakokat és a tantárgyakat. Ennek lényege, hogy több szak nyilvánvalóan meg fog szűnni. Egyrészt a szakszerkezet felülvizsgálata is indokolt – tehát az, hogy milyen szakok oktathatók egyáltalán –, másrészt az is, hogy a modernizált szakszerkezeten belül melyik intézmény oktat azon a szakon. Nem lesz szét-aprózott a képzés, így az oktatás jobban összpontosíthat majd a társadalmi igényekre.

Úgy tudom, hogy az új stratégia négy nagy kategóriába [nemzeti tudományegyetem, egyetem, főiskola, közösségi főiskola] sorolná be az összes egyetemet és főiskolát. Mit takarnak ezek?

A nemzeti tudományegyetem titulust a Debreceni Egyetem, a Szegedi Tudományegyetem és a Pécsi Tudományegyetem, valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) kaphatja meg, mert szerteágazó alap- és mesterképzést adnak, doktori iskolákat működtetnek. Esetükben az alapvető célkitűzés, hogy a 2014–2020 közötti uniós költségvetési időszak végére megfelelő programok, projektek, fejlesztések révén kerüljenek be a világ élvonalába tartozó intézmények közé.

A „sima” egyetemek a saját szakterületükön kiemelkedő tudományos eredményeket értek el, de képzési és tudományos profiljuk szűkebb. Példaként a Budapesti Corvinus Egyetemet, a Semmelweis Egyetemet, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemet, valamint a Kaposvári, a Miskolci, a Nyugat-magyarországi, a Pannon, a Széchenyi István és a Szent István Egyetemet lehetne említeni.

A főiskolák szerepe is, gondolom, némileg más lenne…

Főiskolák lennének a néhány képzési területen regionális vagy több régióra kiterjedő, esetenként akár országos hatókörrel bíró intézmények, amelyek képzése inkább gyakorlatorientált. Képzési és tudományos profiljuk nekik is viszonylag szűk. A közösségi főiskolák pedig a felsőoktatási intézmények alapjai lennének, helyi intézményként. Ezek az intézmények felsőfokú, diplomás szakembereket, óvónőket, védőnőket, tanítónőket képeznek a jelenlegi bachelor programokban.

Nyilván minőségi különbség is lesz a négy kategória, de legalábbis az egyetemi és a főiskolai kategóriák között.

Természetesen igen. Az azonos szintű intézmények között viszont csak annyi különbség lesz, amennyi a versenyhelyzetből fakad, tehát nem markáns. Bizonyos szintet azonban mindenkinek kell hozni.

Akkor a négy nemzeti tudományegyetemen folyik majd az elit-képzés?

Igen, de azon egyetemek egyikén-másikán is, amelyek szűk profiljuk miatt nincsenek benne a négyekben. Ilyen például a BME, de a Semmelweis is, ahol csúcselitképzés folyik az orvos- és gyógyszerészképzésben. A nemzeti tudományegyetemeken viszont mindez sokkal szélesebb szakmai körben zajlik.

Maradnak-e a felvételi keretszámok?

Az elképzelések szerint nem, mivel vissza kell állítani az intézmények saját bevételtermelő képességét, s ezért el kell törölni az intézményi szintű mesterséges korlátozást. A hallgatóknak a jövőben csak az intézmény természetes kapacitáskorlátaival és az intézmény hosszú távú érdekeit figyelembe vevő megfontolásaival kell számolniuk.