
Bódis József, a Magyar Rektori Konferencia tisztelet-beli elnöke, a Pécsi Tudomány-egyetem rektora
Egy kivételével a
Felsőoktatási Kerekasztal minden résztvevője elfogadta az új felsőoktatási
stratégiát. Mi a stratégia fő üzenete?
A cél az volt, hogy új
rendszerbe szervezzék a magyar felsőoktatást. Feleljen meg a 21. századi
követelményeknek és a minőségi elvárásoknak, továbbá legyen fenntartható
hosszabb távon is.
A fenntarthatóság egyik
lényeges eleme a finanszírozás. Ebben milyen változás várható?
Jelenleg a finanszírozás
alapvetően a hallgatói létszámtól függ. A
kormány a jövőben a férőhelyek helyett
közvetlenül a hallgatókat akarja -finanszírozni
az állami ösztöndíjjal. A források 70 százaléka jutna hallgatói létszám és fenntartási,
működési költség alapján az egyetemeknek, főiskoláknak, míg 30 százalék jutna
a kutatás feltételei-nek a megteremtésére. Bevonnák a gazdasági élet
szereplőit is. Ez abból az igényből fogalmazódott meg, hogy az iparvállalatok
szívesebben látnának a gyakorlati tevékenységre jobban felkészített
diplomásokat. A piac bátorítása érdekében felmerült, hogy a vállalatok cserében
valamiféle adókedvezményt kapnának.
Nem elég finanszírozni
egy felsőoktatási intézményt, megfelelően tudni kell sáfárkodni is a
forrásokkal. A vagyongazdálkodásban milyen
változások várhatók?
A leglényegesebb az, hogy a
működtetéssel kapcsolatos feladatokat a jövőben a kancellárok vennék át,
tehermentesítve az egyetemek vezetését.
Mindenhol lenne
kancellária?
Kezdetben csak a nemzeti
tudományegyetemeken lenne kötelező, egyébként csak ott, ahol az intézmény is
akarja. Minden azon múlik, hogyan szabályozzák majd a különböző hatásköröket.
Ha a rektor marad az egyetem első számú vezetője, s mellé rendelnek egy
kollaboratív partnert – a kancellárt –, aki felel a gazdálkodásért és a
szervezeti működésért, életképes rendszer jöhet ki belőle. A rendszer működését
ezért erősen befolyásolhatják a személyi viszonyok. A kancellárok feladata lesz
a gazdaságilag -előnytelen konstrukciók
megakadályozása is, és az informatikai park -működtetése.
(A kancellári intézményről -nyilatkozik
egy hr-szakértő a 30. oldalon. – a szerk.)
Nyugaton mi a bevett
gyakorlat?
Változó. Németországban
például a kancellári rendszert az egyetemi autonómia hatáskörében szabályozzák.
Ez azt jelenti, hogy a kiválasztási procedúrában a kancellári állásra
pályázóknak több egyetemi fórumon kell „keresztülküzdeniük” magukat. Az
autonómia jegyében az is elképzelhető, hogy az egyetem ad absurdum még meg is
vétózza a jelöltet.
A képzési kínálat mit
tartalmazna? Beszélnek profiltisztításról is…
Elvárás, s ezt a Rektori
Konferencia elnöksége is felvállalta, hogy komolyan konszolidálni kell a
szakokat és a tantárgyakat. Ennek lényege, hogy több szak nyilvánvalóan meg fog
szűnni. Egyrészt a szakszerkezet felülvizsgálata is indokolt – tehát az, hogy
milyen
szakok oktathatók egyáltalán –, másrészt az is, hogy a modernizált
szakszerkezeten belül melyik intézmény oktat azon a szakon. Nem lesz szét-aprózott
a képzés, így az oktatás jobban
összpontosíthat majd a társadalmi igényekre.
Úgy tudom, hogy az új
stratégia négy nagy kategóriába [nemzeti tudományegyetem, egyetem, főiskola,
közösségi főiskola] sorolná be az összes egyetemet és főiskolát. Mit takarnak
ezek?
A nemzeti tudományegyetem
titulust a Debreceni Egyetem, a Szegedi Tudományegyetem és a Pécsi Tudományegyetem,
valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) kaphatja meg, mert szerteágazó
alap- és mesterképzést adnak, doktori iskolákat működtetnek. Esetükben az
alapvető célkitűzés, hogy a 2014–2020 közötti uniós költségvetési időszak
végére megfelelő programok, projektek, fejlesztések révén kerüljenek be a világ
élvonalába tartozó intézmények közé.
A „sima” egyetemek a saját
szakterületükön kiemelkedő tudományos eredményeket értek el, de képzési és
tudományos profiljuk szűkebb. Példaként a Budapesti Corvinus Egyetemet, a
Semmelweis Egyetemet, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemet,
valamint a Kaposvári, a Miskolci, a Nyugat-magyarországi, a Pannon, a Széchenyi
István és a Szent István Egyetemet lehetne említeni.
A főiskolák szerepe is,
gondolom, némileg más lenne…
Főiskolák lennének a néhány
képzési területen regionális vagy több régióra kiterjedő, esetenként akár
országos hatókörrel bíró intézmények, amelyek képzése inkább
gyakorlatorientált. Képzési és tudományos profiljuk nekik is viszonylag szűk.
A
közösségi főiskolák pedig a felsőoktatási intézmények alapjai lennének, helyi
intézményként. Ezek az intézmények felsőfokú, diplomás szakembereket, óvónőket,
védőnőket, tanítónőket képeznek a jelenlegi bachelor programokban.
Nyilván minőségi
különbség is lesz a négy kategória, de legalábbis az egyetemi és a főiskolai
kategóriák között.
Természetesen igen. Az
azonos szintű intézmények között viszont csak annyi különbség lesz, amennyi a
versenyhelyzetből fakad, tehát nem markáns. Bizonyos szintet azonban
mindenkinek kell hozni.
Akkor a négy nemzeti
tudományegyetemen folyik majd az elit-képzés?
Igen, de azon egyetemek
egyikén-másikán is, amelyek szűk profiljuk miatt nincsenek benne a négyekben.
Ilyen például a BME, de a Semmelweis is, ahol csúcselitképzés folyik az orvos-
és gyógyszerészképzésben. A nemzeti tudományegyetemeken viszont mindez sokkal
szélesebb szakmai körben zajlik.
Maradnak-e a felvételi
keretszámok?
Az elképzelések szerint nem,
mivel vissza kell állítani az intézmények saját bevételtermelő képességét, s
ezért el kell törölni az intézményi szintű mesterséges korlátozást. A
hallgatóknak a jövőben csak az intézmény természetes kapacitáskorlátaival és az
intézmény hosszú távú érdekeit figyelembe vevő megfontolásaival kell számolniuk.