Mindenki előtt nyitva áll az a 3d-s virtuális valóságot is magába építő online oktatási portál, amelyet Ollé János, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának adjunktusa fejlesztett ki. Az oktató-kutatót az online oktatás lehetőségeiről és akadályairól kérdeztük.

-
Ollé János adjunktus, ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar
Ön nem csak tanít, hanem kutatóként is foglalkozik az oktatással. Szakemberként hogyan látja: milyen jellemzőkkel kell rendelkeznie egy hatékony online kurzusnak vagy virtuális egyetemnek?

Gyakori hiba, hogy a technológiából indulnak ki. Bizonyos alapoknak persze meg kell lenniük, de a megvalósítás konkrét formájánál fontosabb, hogy a rendszer kommunikáció- és tevékenység-központú legyen és rendelkezzen a csoportos munkát támogató funkciókkal. Ha ez adott, akkor már sokkal inkább az a kérdés, hogy az elindított kurzusok mennyire tudják kihasználni a keretek adta lehetőségeket, van-e a tananyag, a módszertan mögött elegendő ötlet és kreativitás.

 

Mi lehet a célravezetőbb: ha az online kurzus igyekszik minél jobban reprodukálni a valós egyetemi tevékenységeket, vagy ha elszakad azoktól és egyfajta absztrakt tanulási környezetet kínál?

Nincs egy jó válasz. Az a jó online környezet, amelyik mindenre lehetőséget ad, mert a tartalom, a célcsoport, a szándék határozza meg a konkrét megvalósítási formát. Másképp kell hozzáállni egy jól körülírható, objektív ismereteket átadó tananyaghoz, és másképp egy olyanhoz, amely inkább tudatosságot, érzékenységet növel, nézeteket, meggyőződéseket kíván befolyásolni. Az informatika alapjainak oktatásához inkább egy kötöttebb, iskolaszerű kurzust érdemesebb elindítani; de ha mondjuk az esélyegyenlőtlenség társadalmi szerepéről szeretnénk tudatosító tréninget tartani, ott a párbeszédnek kell dominálnia, a résztvevők aktivitására, hozzáadott tudására, nézeteire kell építeni.

Figyelembe kell venni a várható résztvevők motivációját. Egészen más, ha valaki pusztán személyes érdeklődésből veszi fel a kurzust, vagy ha a normál egyetemi tanulmányai során kötelezően előírták neki. Sok múlik a résztvevők hozzáállásán is, mennyire jártasak a kooperatív módszerekben, esetleg  mindig csak az egyéni tanulásban volt részük. Megint csak másképp kell eljárni, ha több oktató párhuzamosan segít a diákoknak az új ismeretek elsajátításában, vagy ha meghívott híres szakemberek előadás-sorozatára épül a kurzus.

 

Az ön által létrehozott Virtuális Egyetem egyik megkülönböztető jegye a Second Life-ra épülő háromdimenziós, virtuális környezet. Mennyit tesz hozzá az oktatás hatékonyságához a 3d?

Az egyik nagy előnye, hogy abszolút tevékenység-központú környezet, itt nem nagyon lehet passzívnak maradni, elbújni a háttérben. Szintén sokat segíthet, hogy a virtuális világban számtalan környezetet és szituációt lehet modellezni. Besétálhatunk például egy működő atomreaktor vagy az emberi szív belsejébe, hogy onnan vegyük szemügyre a működését. De kiválóan működik akkor is, amikor szokatlan, valós helyzetben nehezebben előállítható szituációkkal szembesítjük a résztvevőket. Ha mondjuk a fogyatékkal élőkkel kapcsolatos viselkedést akarjuk formálni, kimondottan előny lehet a virtuális világ részleges anonimitása. Az illető személyesen esetleg nem venne részt ilyesmin, az avatarján keresztül viszont felvállalja magát, és a virtuális környezet elég valós ahhoz, hogy az érzelmi hatások átjöjjenek rajta.

 

Az élethű virtuális világ nem vonja el a résztvevők figyelmét?

Ez minden újszerű környezet, technológia esetében fennáll, de figyelembe lehet venni a képzés megtervezésekor. A Second Life annyiban különlegesebb, hogy a „virtuális újoncok” számára meg kell tanítani az elemi viselkedésformákat, a közlekedést, a kommunikációt, az egész rendszer biztonságos használatát.

 

Mennyire nyitott más egyetemek, oktatók előtt a Virtuális Egyetem?

Mindenkit szívesen látunk, aki kurzust szeretne indítani, aki úgy érzi, hogy olyan ismereteket oktatna, amelyekre mások kíváncsiak. És nemcsak egyetemekről, hanem bármilyen nonprofit szervezettől. Csak annyi a kikötésünk, hogy a képzés tartalma és színvonala megfeleljen a portál elvárásainak, illetve a képzést tartók legyenek partnereink abban is, ha kutatásokat szeretnénk folytatni.

 

Csak nyitott, amolyan szabadegyetem jellegű képzések tartására jó a Virtuális Egyetem, vagy kreditekért meghirdetett egyetemi kurzusok is szóba jöhetnek?

Semmi akadálya, hogy klasszikus egyetemi képzéseket tartsunk, de a kettő akár ötvözhető is. Mi is indítottunk olyan kurzust, amelyet felvehetnek a mesterképzésre járó hallgatók és külső érdeklődők egyaránt. Igazából, ha önkritikus akarnék lenni, azt mondanám, hogy egyelőre nem is vagyunk elég kreatívak ahhoz, hogy messze elszakadjunk egy klasszikus egyetemi kurzus jellegétől. Azt azonban tanárnak és diáknak is tudnia kell, hogy az online kurzusokon általában többet kell dolgozni és teljesíteni, mint a hagyományos foglalkozásokon. Nagyobb a munkaterhelés és az elvárás is, és bizony akár heti 4–6 óra pluszmunkát is jelenthet egyetlen online kurzus felvétele.

 

Önök egyelőre leginkább társadalomtudományok oktatására használják. Mennyire lehet alkalmas a Virtuális Egyetem informatikai kurzusok elindítására?

Szerintem egy online oktatási keretrendszer akkor jó, ha bármilyen oktatási területnél, tartalomnál megállja a helyét, és a Virtuális Egyetem ilyen. Mindenképpen lehetne műszaki, informatikai kurzusokat indítani, hiszen a virtuális környezetben rengeteg olyan dolgot lehetne modellezni, amit valós környezetben nem lehet megvalósítani.

 

Mi a legnagyobb akadály az online képzések elterjedése előtt a magyar felsőoktatásban?

Az anyagi és technológiai nehézségek elhanyagolhatók. Sokkal nagyobb gondot látok a szemléletben, az újszerű megoldásokkal szembeni ellenállásban. Sokan csak annyit fognak fel belőle, hogy ez valami távoktatás, akkor pedig az egyetem képzési pozícióit veszélyezteti. Gyakran találkozunk olyan véleményekkel is, hogy játéknak jó, de igazi kurzusokat ilyen formában nem lehet tartani, mert a hatékonyság az oktató személyes jelenlétén múlik. Végül az online oktatás nem nagyon illik a hagyományos képzési rendszerbe, nem nagyon tudnak mit kezdeni vele.


Cikk nyomtatása

Diploma, nyelvvizsga nélkül

2013. 11. 18.
Négy végzősből egy azért nem tudja átvenni a diplomáját, mert nincs (elég) nyelvvizsgája. A kormány új tervei szerint eltörölné a kötelező nyelvvizsgát azokon a szakokon, ahol az idegen nyelv ismerete másodlagos.

Rossz gyerekből lesz a jó menedzser

2013. 11. 18.
Szükség lehet fiatal korban egy kis pimaszságra és renitens viselkedésre való hajlamra ahhoz, hogy valaki később érvényesülni tudjon az üzleti világban – állítják kutatók.

Égi projektvezető

2013. 11. 18.
Már gyermekkorában százas szöggel kereste a fázist a konnektorban, testközelbe került az elektromossággal… Pannonhalmán a Bencés Gimnáziumban az elitképzés légkörében a latin mellett irányítástechnikával is foglalkozhatott.

Felsőoktatás minőségi alapon

2013. 11. 11.
Másfél hónappal ezelőtt a Felsőoktatási Kerekasztal nagy többséggel elfogadta a felsőoktatási stratégiát. Ennek nyomán új finanszírozás, új gazdálkodás, új intézményi besorolás várható. A stratégia lényegi pontjait Bódis József, a Magyar Rektori Konferencia tiszteletbeli elnöke, a Pécsi Tudományegye...