IT Bridge - Cimkefelhő

Keresés címke alapján: embertípus

<contents>
<article contentid="898975">
<title>Jó a buli?</title>
<url>Fooldal/it_bridge/Premanager_lifestyle/Jo_a_buli.html</url>
<starttime>
<timestamp ms="1365768000000">
<year>2013</year>
<month>4</month>
<day>12</day>
<dayofweek>6</dayofweek>
<hour>14</hour>
<minute>0</minute>
<sec>0</sec>
</timestamp>
</starttime>
<expired>false</expired>
<lead>
<formatted-text>

Egy sikeres
vállalati rendezvény nagyban javíthatja a munkatársak hangulatát, azon
keresztül pedig a cég hatékonyságát és teljesítményét. Csak jól kell csinálni.

</formatted-text>
</lead>
<body>
<formatted-text>Korábban, amikor a stílust
és a normák szerinti viselkedési formákat vizsgáltuk, volt már szó arról,
hogyan ildomos fellépni majd nektek, végzősöknek, a leendő munkahelyeteken egy
hivatalos, vállalati rendezvényen, vagy például egy szakmai konferencián.
Fontos tudnivaló, hisz több ilyenben lesz részetek majd, mint lazább hangvételű
céges bulikban. Ugyanakkor annak az alapos ismerete sem árt, mire számíthattok
majd egy ilyen eseményen. Mert a dolgozói motivációra valamit is adó cég
alkalomadtán közös, belsős összejöveteleket, „céges bulikat” is szervez.
Nem kell feltétlenül
ivászatba torkolló partikra gondolni, lehet ez egy laza, közös mozizás is. A
lényeg, hogy kieresszétek a gőzt, és hogy a munkán kívül is jobban megismerhesd
azokat, akikkel együtt dolgozol. Az ilyen események pont azért fontosak, mert
szakmai konferencián erre kevés az esély. Ott bizniszről van szó, itt pedig
emberekről és empátiáról.

<embedded align="default" bottom="0" id="898974" left="0" right="10" title="" top="0">
<image>
<title>26_party_aphetaevent</title>
<description>-</description>
<url>/data/cms229621/26_party_aphetaevent.jpg</url>
<width>610</width>
<height>430</height>
<source>-</source>
<metasize>-</metasize>
<thumbnail>
<image>
<title>26_party_aphetaevent</title>
<description>-</description>
<url>/data/898973/tn_26_party_aphetaevent.jpg</url>
<width>79</width>
<height>56</height>
<source>-</source>
<metasize>thumbnail: -</metasize>
</image>
</thumbnail>
</image>
</embedded>

Generációs problémák

A lazább hangvételű belsős
rendezvények legveszélyesebb hangulatgyilkosa a dolgozók közti korkülönbség.
Biztosan tisztában vagytok vele, hogy végzősként az Y-generációhoz tartoztok,
amelynek életfelfogása és ambíciói merőben eltérőek a 30-as és 40-es
korosztályhoz tartozó X-generációsokétól. Ti, pályakezdő menedzserként még
biztosan nem fogtok céges bulikat rendezni, az az „öregek” dolga. Ha pedig
hosszú távra terveztek, nem árt némi empátiával viseltetni az X-generációs vagy
még idősebb kollégák felé. Annak ellenére, hogy a fiatalabb generáció eleve
igyekszik távol tartani magát a nagyobb sztenderd eseményektől. Nem szabad
hagyni, hogy a generációs szakadék mindkét oldalán jelenlevő előítéletek
megakadályozzák a szakadék nemhogy megszüntetését, hanem a sekélyítését is. Ti
is lesztek majd „nagy öregek”, s majd az akkori fiatalság lesz a lázadó különc
réteg. Most titeket, akkor őket érheti a kellemes meglepetés…

A motiválás motorja

Ha a fenti alapkonfliktust
kompenzálva sikerül tisztességesen megejteni egy ilyen alkalmat, ez rövid távon
pozitívan hat mindenkire, így a vezetők és beosztottaik hangulatára is. Palencsár Miklós business mentor ezt a saját bőrén is tapasztalhatta:
korábban vezetőként maga is több száz ember munkáját koordinálta. Mint mondta,
több alkalommal is elsütötte egy-egy reggelen, mikor bement dolgozni, hogy
mozizásra invitálta meg a sales csapatot. Vagy éppen valakinek a szülinapját
ünnepelték meg a cégnél.

„Egy alkalommal tűzriadót
rendeltek el miattunk, mert a tűzijáték beriasztotta a füstjelzőt. A spontán
események motivációs értéke leírhatatlan. Én ebben hiszek, a mindenkit
megmozgató eseményeknek sosem volt sem igazi csapatösszetartó, de más mérhető
hatása sem a számomra. Ugyanakkor a »spontán« eseményeket megfelelő
kreativitással, mindig változatosan kell kitalálni, egy jó vezetőnek ez
alapkérdés!” – fejtette ki Palencsár Miklós.

<textbox align="right" width="300px">
<title>

Csak óvatosan a tudatmódosítókkal!

</title>
<body>
Hivatalos rendezvényeken, de
egy belsős céges eseményen – akár egy laza buli vagy egy vacsora alkalmával –
gyakran előtérbe kerül az alkohol szerepe, annak köztudott gátlásoldó hatása
miatt. Ilyenkor mindenki felszabadultabban viselkedik, viszont ezáltal
könnyedén átcsaphat az egész parti „ereszd el a hajam” jellegű orgiába. Nincs
azzal semmi gond, ha te is megkóstolod a finomabbnál finomabb pezsgőket,
borokat, csak légy tisztában azzal, hogy mennyire bírod az italozást.
Előfordulhat, hogy alkoholos befolyásoltság alatt olyat teszel, ami igazán
kínos neked és a többieknek is. Hiszen másnap újra szembe kell majd nézned a
kollégáiddal.
</body>
</textbox>

Emberek és típusok

Ahogy mindig tesszük, a
céges bulik esetében is külön foglalkozunk az embertípusok kérdésével. Már csak
azért is, mert – ahogy eddigi ismereteitekből sejthetitek – nem minden
embertípus kedveli különösebben ezeket a céges bulikat, van olyan, aki
látványosan máshogy viselkedik, mint a többiek. A többiek ugyanis
emberközpontúak, hiszen Magyarországon – de világszerte is – többségben
emberközpontúak dolgoznak egy cégnél, akik egyrészt elvárják, másrészt szívesen
szerveznek ilyen bulikat. „A professzionalista feleslegesnek tartja az ilyen
eseményeket, a domináns pedig szintén igyekszik távol tartani magát tőle. Az
önmegvalósító a buli része, viszont bármikor talál magának erre lehetőséget
másutt is. Tehát céges bulikat az emberközpontúnak tartunk elsősorban. Az
emberközpontú egyenesen elvárja, hogy szinte magánéleti szintre menjenek le
ezek a céges dolgok, otthon akarja érezni magát, ami rövid távon motiváló, de
hosszú távon a teljesítmény rovására megy” – magyarázza Palencsár Miklós,
kiegészítve azzal, hogy vezetőként különösen fontos ügyelni erre a veszélyre,
mert könnyen abba a csapdába lehet esni, hogy az alkalmazottak egy idő után már
nem dolgozni járnak majd be a munkahelyükre.

Vezetői intelmek

Mindez persze smafu ahhoz a
hibázási lehetőséghez képest, ha majd egyszer ti, vezetőként azért hívtok létre
céges bulikat, hogy kifejezetten ezzel lopjátok be magatokat az alkalmazottak
szívébe. Persze fentebb azt írtuk, hogy emocionális megközelítésből ez nyilván
jobb, mint bármilyen hivatalos céges esemény lehetne, de ne az legyen a fő cél,
hogy így ismerjétek meg a kollégákat. „Ha ez hozza közel őket, akkor nagy gáz
van! Egy vezetőnek meg kell találnia az utat az embereihez a mindennapokban is.
Óriási tévhit, ha valaki a céges bulin akarja bepótolni. Én annak idején
elmondhattam magamról, hogy adott esetben több száz dolgozóról tudtam a
legfontosabb bajait. Mindenkivel beszéltem legalább egyszer egy héten, s ehhez
bizony napi 12–16 órát bent kellett lennem, de ez egy vezető feladata, és ezért
szerettek vezetőként az embereim” – emlékezett vissza Palencsár Miklós.

</formatted-text>
</body>
<subtitle>Ne bánd meg, ha elmész</subtitle>
<priority>100</priority>
<source></source>
<author>Miski Gábor</author>
<keywords>
<kword>motiváció</kword>
<kword>teljesítmény</kword>
<kword>dolgozói_hangulat</kword>
<kword>céges_buli</kword>
<kword>embertípusok</kword>
</keywords>
<seckeywords>
<skword>itbo_rss</skword>
</seckeywords>
<advisorimage>
<image>
<title>26_party_aphetaevent_420</title>
<description>-</description>
<url>/data/cms229620/26_party_aphetaevent_420.jpg</url>
<width>420</width>
<height>300</height>
<source>-</source>
<metasize>-</metasize>
<thumbnail>
<image>
<title>26_party_aphetaevent_420</title>
<description>-</description>
<url>/data/898971/tn_26_party_aphetaevent_420.jpg</url>
<width>78</width>
<height>56</height>
<source>-</source>
<metasize>thumbnail: -</metasize>
</image>
</thumbnail>
</image>
</advisorimage>
</article>
<article contentid="897024">
<title>Mi leszel, ha nagy leszel?</title>
<url>Fooldal/it_bridge/Premanager_lifestyle/Mi_leszel_ha_nagy_leszel.html</url>
<starttime>
<timestamp ms="1363612500000">
<year>2013</year>
<month>3</month>
<day>18</day>
<dayofweek>2</dayofweek>
<hour>14</hour>
<minute>15</minute>
<sec>0</sec>
</timestamp>
</starttime>
<expired>false</expired>
<lead>
<formatted-text>

Vajon mennyire
behatárolható az egyes embertípusok alapján, hogy alapvetően kinek milyen
hivatás való? Egyáltalán számít-e az adott munkakörben, hogy milyen embertípust
képviselünk? Utánajártunk a válaszoknak.

</formatted-text>
</lead>
<body>
<formatted-text>Meg sem tudnánk számolni, hányan és hányszor kérdezik meg tőlünk, amíg
felnövünk: „Na és mi leszel, ha nagy leszel?” A legtöbb gyerek számára ez a
kérdés nem csupán bosszantó – hiszen ezzel a felnőttek megkérdőjelezik saját
„nagyságát” –, hanem frusztráló is, mivel fogalma sincs, mit is feleljen rá. Pedig
előbb-utóbb mindnyájuknak meg kell fogalmazniuk a választ.
Az ember korai éveinek legnehezebb momentuma, hogy érettségi után egy olyan
pályát válasszon, amelyet lehetőleg 30–40 évig folyamatosan fog művelni. Egy
felsőoktatási intézmény már többnyire specializált tudást ad az adott területre
a leendő munkavállalóknak és ekkor már rég tudniuk kéne a hallgatóknak, hogy
milyenek az elhelyezkedési lehetőségeik. Aki bármely szakon megkezdi
tanulmányait, azonnal, vagy még előbb fel kell mérnie, hogy arra az adott
szakmára mekkora társadalmi és piaci igény van, hogy a későbbiekben ne
küszködjön elhelyezkedési és megélhetési problémákkal.

Egyfelől tehát jól át kell gondolni, milyen területen szeretnénk dolgozni,
majd jól kell specializálódni ahhoz, hogy az adott területen valóban sikeresek
lehessünk. Na, de hol van az a pont, amikor mindezt eldöntjük magunkban? Nos,
nyilván van, aki már gyerekként eldönti, hogy ő márpedig űrhajós lesz, de a
legtöbben a középiskola végén döntik el, mik lesznek, ha nagyok (még nagyobbak)
lesznek.

Vajon jól hozzuk meg ezt a döntést? Egyáltalán milyen ismérvek alapján
dönti el valaki, hogy mondjuk középvezető szeretne lenni egy nemzetközi
multinál? A sikeres pályaválasztás alapfeltétele ugyanis a megfelelő ön- és
pályaismeret, valamint az iskolai képzési lehetőségek és a munkaerő-piaci
prognózis követése volna, s ha nem fektetünk kellő hangsúlyt ezek alapos
feltárására, könnyen lehet, hogy alaposan melléfogunk majd. Ami az iskolákat,
a
kelendő munkahelyeket és a szakmát illeti, ezzel nincs különösebb gond, hiszen
számos trendelemző és piackutató fáradozik azon, hogy az aktuális irányokat,
lehetséges utakat felvázolják az érdeklődőknek. Na de mi a helyzet azzal a
bizonyos önismerettel? Tudjuk-e egyáltalán, hogy milyen embertípust képviselünk,
és aszerint alkalmasak vagyunk-e a választott hivatásra? Aki nem biztos
magában, az feltétlenül olvasson tovább. Az alábbiakban arról lesz szó,
számít-e a pályaválasztásban, hogy milyen embertípushoz tartozunk.

<embedded align="default" bottom="0" id="897023" left="0" right="10" title="" top="0">
<image>
<title>24_girl_looking_far</title>
<description>-</description>
<url>/data/cms228137/24_girl_looking_far.jpg</url>
<width>610</width>
<height>430</height>
<source>-</source>
<metasize>-</metasize>
<thumbnail>
<image>
<title>24_girl_looking_far</title>
<description>-</description>
<url>/data/897022/tn_24_girl_looking_far.jpg</url>
<width>79</width>
<height>56</height>
<source>-</source>
<metasize>thumbnail: -</metasize>
</image>
</thumbnail>
</image>
</embedded>

Alkalmas vagy?

A személyiség mintegy az ember stílusa, amely különféle attitűdöket,
szokásokat, érzéseket és viselkedési formákat ölel fel. De a személyiség nem
pusztán hajlamok és vonások együttese. Magába foglalja azt az önképet is,
ahogyan az ember önmagát és környezetét érzékeli, elgondolja, és ahogyan reagál
a világra. Személyiségjegyeink határozzák meg többek közt azt is, hogy milyen
embertípushoz tartozunk. Ez az élet minden területén, így a munkánkban is
elkísér minket.

Itt ragadjuk meg az alkalmat a jó hír közlésére: az esetek többségében nem
számít, hogy végül ki milyen hivatást fog választani magának. Ugyanúgy lehet
például jó tanár egy domináns vagy egy emberközpontú típusból is, a különbség
igazából csak az, hogy az előbbi például egy nagy nemzetközi multi élén jobban
ki tud teljesedni, mint a tanári pályán.

Éppen ezért, akik az embertípusok vizsgálatával foglalkoznak, a
„kompatibilis” hivatásokkal kapcsolatban sokkal inkább azt vizsgálják, hogy mi
az, ami erősen ajánlott egy adott embertípusnak, s mi az, ami kevésbé –
fogalmazta meg a témában jártas Palencsár Miklós business mentor, aki
egy példával is alátámasztja állítását. Mint mondta, 2013-ban, amikor a
megmaradt fogyasztókért folytatott kőkemény harcban állnak egymással a cégek,
el nem tudja képzelni, hogy egy vállalat élére emberközpontú típusú vezetőt
tegyenek. Szerinte erre a feladatra egy professzionalista vagy akár egy
önmegvalósító típus is ideálisabb, de a legkisebb energiával a leghatékonyabb
megoldás az uralkodó típus kiválasztása lehet. (Az embertípusok nevei a
business mentor által létrehozott, pszichológia alapú, 3B üzletfejlesztési
elmélet szakszavai. – a szerk.)

<textbox align="right" width="300px">
<title>

A jó pap holtig tanul

</title>
<body>
Ez is egy régi bölcsesség, azt a tapasztalatot tükrözi, hogy a többség nem
azon a pályán végzi, amelyen annak idején elindult. Minden életmód-tanácsadó
hangsúlyozza a változtatásra való hajlamot, képességet, szándékot, a
rugalmasságot, az alkalmazkodást a változó körülményekhez. Nem igaz, hogy
idősebb korban nem lehet újat, mást tanulni. Ha rákényszerülünk, akár
örülhetünk is az új tapasztalatokat, készségeket, kapcsolatokat hozó
változásnak.
</body>
</textbox>

De nézzünk egy másik példát: mi van akkor, ha egy olyan pénzügyi vezetőt
keresnek, akinek nagyon otthonosan kell mozognia a számok világában. „Leginkább
professzionalista-uralkodót javasolnék erre a pozícióra, hiszen a
professzionalista a számok terén verhetetlen, az uralkodó meg a megkapott
információkból fel tudja építeni a jövőképet. Alkalmas lehet a
professzionalista-emberközpontú is, viszont nem látjuk majd a jövőbeni
mozgásokat, és az uralkodó-professzionalista is, viszont az meg felületes lesz,
mert előbb érdekli a nagy kép, mint a konkrét számok” – magyarázza a szakember.

Suszter a kaptafánál?

Fentiek tükrében érdekes kérdés lehet, hogy vannak-e olyan szakmák vagy
pozíciók, melyeket kifejezetten egy bizonyos embertípusra szabtak. Palencsár
Miklós szerint a válasz „igen”, ha a gazdasági miliő változatlan. „A legjobban
talán az USA elnökeinek 3B-s vizsgálata mutatja ezt. 1989 óta az összes elnök
emberközpontú típusú, másodlagos jegye pedig professzionalista. Persze a
karakterek néha erősebbek, néha gyengébbek, de az embertípus ugyanaz. 1989
előtt viszont uralkodó elnöke volt az USA-nak, mert a politikai helyzet azt
kívánta meg” – mondta a szakember. Tekintettel arra, hogy az üzleti élet is
tele van változással, fordulatokkal, így tehát az is folyamatosan változik,
hogy mikor melyik embertípus a legalkalmasabb vagy a legalkalmatlanabb az adott
pozíció betöltésére. Mindenesetre a szakember szerint vannak bizonyos
„ökölszabályok”, amelyek előirányozzák, hogy melyik lehet ez az ideális
embertípus.

A business mentor szerint lehet próbálkozni azzal, hogy másnak, más
embertípusúnak tüntessük fel magunkat, amilyenek valójában vagyunk, csakhogy ez
rendkívül egészségtelen lehet.

„Meg lehet erőszakolni önmagunkat, de ennek rövid távon stressz, hosszú
távon pedig személyiségtorzulás, ebből kifolyólag pedig tönkrement magánélet
lesz a vége” – tette hozzá Palencsár Miklós.

Hazai pályán

Változásokból és fordulatokból sem külföldi, sem hazai szinten nem volt
hiány az utóbbi években, éppen ezért lehet érdekes sokatoknak, hogy jelenleg
melyik embertípus a legkeresettebb Magyarországon az üzleti szférában. „Az
elmúlt években, a válságban nagyon jól megfigyelhettük, hogy drasztikusan
megváltoztak az üzletemberek elvárásai. A 2000-es évek közepén még az
önmegvalósító-emberközpontú embertípust megtestesítő fellépés hódított. Aztán
a
válságban az emberközpontúak összezuhantak, hiszen az új helyzetekre nem tudnak
reagálni. Előtérbe kerültek az uralkodó típust képviselők, ezt a stílust
nevezhettük sikeresnek. A válság csitultával az üzletemberek megtanulták, hogy
a legnagyobb érték a professzionalizmus. Tehát ma a nyers, határozott
szembesítések ideje van” – fejtette ki Palencsár Miklós, kiegészítve azzal,
hogy a magyar üzletemberi társadalom ezt természetesen minél hamarabb szeretné
levetkőzni magáról, s mihelyst normalizálódik a piac, visszatérünk a lágyabb
hangnemhez.

Szerinte a magyarországi „antiprofesszionalista” hozzáállás elsősorban
annak tudható be, hogy nem bírjuk elviselni a kíméletlen őszinteséget, és pláne
nem azokat az embereket, akik tükröt tartanak elénk. Viszont egy
professzionalista ilyen. „Rendkívüli szakmai tudás megszerzésére képesek, de
nem túl kellemes emberek. Viszont a válság megtanította emberközpontú
társadalmunkat arra, hogy lehet, hogy az önmegvalósító – ugye ez a
pszichológiai körön az emberközpontútól haladva az egyik irány – optimista,
lelkesítő beszéde mögött nincs tartalom, és ez is oka annak, hogy ilyen
gazdasági helyzet alakult ki Magyarországon. Vagyis a tanulság az, hogy ha már
más embertípusra is szükség van az emberközpontún kívül, az legyen a
professzionalista, mert bár néha kellemetlen jelenség, viszont valódi
tartalommal bír.”

Összefoglalva: a sikeres pályaválasztás alapfeltétele a megfelelő ön- és
pályaismeret, valamint az iskolai képzési lehetőségek és a munkaerő-piaci
prognózis követése. Ha úgy érezzük, hogy mégsem boldogulnánk, érdemes
szakemberhez fordulni, aki egy pályaorientációs felmérés során segít az
erősségek és a gyengeségek feltárásában, illetve az összefüggések meglátásában.
A végső cél az, hogy minden, éppen pályát választó diák az adott területen majd
jól érezze magát, jól teljesítsen, és ezáltal rátaláljon a munkaöröm saját, egyedi
ösvényére.

</formatted-text>
</body>
<subtitle>Ismerd meg magadat</subtitle>
<priority>100</priority>
<source></source>
<author>Miski Gábor</author>
<keywords>
<kword>karrier</kword>
<kword>hivatás</kword>
<kword>életpálya</kword>
<kword>specializálódás</kword>
<kword>embertípus</kword>
</keywords>
<seckeywords>
<skword>itbo_rss</skword>
</seckeywords>
<advisorimage>
<image>
<title>24_girl_looking_far_420</title>
<description>-</description>
<url>/data/cms228136/24_girl_looking_far_420.jpg</url>
<width>420</width>
<height>300</height>
<source>-</source>
<metasize>-</metasize>
<thumbnail>
<image>
<title>24_girl_looking_far_420</title>
<description>-</description>
<url>/data/897020/tn_24_girl_looking_far_420.jpg</url>
<width>78</width>
<height>56</height>
<source>-</source>
<metasize>thumbnail: -</metasize>
</image>
</thumbnail>
</image>
</advisorimage>
</article>
<article contentid="893116">
<title>Hogyan viselkedjünk állásinterjún? </title>
<url>Fooldal/it_bridge/Premanager_lifestyle/Hogyan_viselkedjunk_allasinterjun.html</url>
<starttime>
<timestamp ms="1358235000000">
<year>2013</year>
<month>1</month>
<day>15</day>
<dayofweek>3</dayofweek>
<hour>8</hour>
<minute>30</minute>
<sec>0</sec>
</timestamp>
</starttime>
<expired>false</expired>
<lead>
<formatted-text>

Ha az önéletrajzodnak és a motivációs levelednek
köszönhetően állásinterjúra hívnak, tanácsos alaposan felkészülni. Vegyünk fel
álarcot, lódítsunk magunkról, vagy mindennél célravezetőbb az őszinteség? Alább
kísérletet teszünk a tuti válasz megtalálására.

</formatted-text>
</lead>
<body>
<formatted-text>Sokat nyom a latban a papírok és a szakmai felkészültség
mellett, hogy mit alakítunk az első találkozón. Sok álláskereső az interjún
való gyenge szereplés miatt marad le egy állásról, pedig alkalmas lenne a
feladatra. Hiába tökéletes a megjelenésünk és magabiztos a viselkedésünk, ha
néhány félresikerült mondattal elrontjuk a kedvező összképet. Ezért nem árt, ha
felkészülten megyünk el egy ilyen beszélgetésre, hiszen a legtöbb esetben profi
„kérdezőbiztosok” várnak. Aki már régi motoros a munkaerőpiacon, tudja ezeket
pontosan. Na de mire számítson az a pályakezdő végzős, aki tapasztalatok nélkül
kopogtat a leendő munkáltatójának ajtaján?

<embedded align="default" bottom="0" id="893115" left="0" right="10" title="" top="0">
<image>
<title>26_Techniques</title>
<description>-</description>
<url>/data/cms219428/26_Techniques.jpg</url>
<width>610</width>
<height>430</height>
<source>-</source>
<metasize>-</metasize>
<thumbnail>
<image>
<title>26_Techniques</title>
<description>-</description>
<url>/data/893114/tn_26_Techniques.jpg</url>
<width>79</width>
<height>56</height>
<source>-</source>
<metasize>thumbnail: -</metasize>
</image>
</thumbnail>
</image>
</embedded>

Ha megguglizza az „állásinterjú” szót, mindenféle médium és
megmondó cégek tanácsai és intelmei tárulnak elé: „csináld ezt, öltözz így,
fogj kezet úgy, légy becsületes” stb. Általánosságok. Egy komoly
managerkarriert tervező végzős nem megy túl sokra velük. Már csak azért sem,
mert egyáltalán nem mondható általánosnak az, amilyen pozícióra pályázik. És
általában nem is hr-esek, hanem vérprofi szakemberek várják őt az
állásinterjún, akik feltehetően nem a szakmai affinitás bizonygatására lesznek
kíváncsiak. Papírjaink alapján ugyanis a legtöbb esetben – ha már behívtak
állásinterjúra – megfelelünk a kritériumoknak. Tehát inkább az interjún
tanúsított viselkedésre érdemes koncentrálni, mert jó eséllyel ezt teszi majd
az interjúztató is. Nos, az alábbiakban ehhez szeretnénk némi fogódzót
nyújtani.

<textbox align="right" width="300px">
<title>

A hatodik érzék

</title>
<body>
A legtöbb ember érzelmi lény, döntéseiket is sokszor érzelmi
alapon hozzák, ezért fontos, hogy felismerjük és értelmezni tudjuk beszélgető
partnerünk úgynevezett metakommunikációját (nem szóbeli közléseit).

Mindenkinek megvannak a saját jellemző mozdulatai,
gesztusai, arcmimikája. Aki megtanulja kontrollálni ezeket a sokszor tudat
alatti rezdüléseket, szabályozhatja, hogy mit közvetít magáról – például egy
állásinterjú során, ahol fontos többletinformációhoz juthat arról is, hogy az
asztal túlsó oldalán mit gondolnak az addigi teljesítményéről. Ha jól ismerjük
a szavak nélküli kommunikálás eszközrendszerét, tudatosan használhatjuk, és
egyszerűbbé, egyértelműbbé válik a kapcsolatrendszerünk, hamarabb és
pontosabban fogjuk érteni egymást. Az állásinterjú során az interjúztató
metakommunikációs jelzéseiből megérthetjük, hogy mennyire sikerült a meggyőzés,
szükség esetén kiegészítéseket, korrekciókat tehetünk.
</body>
</textbox>

Add önmagad!

Nem győzzük hangsúlyozni, mennyire fontosak az egyes
embertípusok közötti különbségek – vagy hasonlóságok –, a különböző
szituációkban tanúsított viselkedésminták. Ilyen szituáció lehet egy állásinterjú
is, ahol a legfontosabb az, hogy magunkat adjuk, hiszen nem álarcosbálba
igyekszünk, hanem leendő munkahelyünket szeretnénk megkaparintani.

A legjobb, legbiztosabb stratégia a becsületesség. Ne
mondjunk hosszabb munkatapasztalatot, szakmai gyakorlatot, mint amennyi
valójában van, ne említsünk olyan tudást, amellyel nem rendelkezünk. Az
interjúztató kérdéseire mindig konkrét választ adjunk, lehetőség szerint
tényeket mondjuk, ne kenjük el, ne lebegtessük a válaszainkat. Próbáljunk meg
magabiztosak lenni, még akkor is, ha ebben a helyzetben nem könnyű nyugodtnak
látszani.

A magabiztosság elsősorban arra vonatkozik, hogy tudjuk, mit
akarunk, mi a szakmai célunk, miért jelentkeztünk éppen az adott céghez.
Viselkedjünk és beszéljünk úgy, ahogyan ezt a mindennapi életünkben tesszük. Ha
mást akarunk mutatni, mint amilyenek valójában vagyunk, ez nagyon hamar kiderül
– tehát nem éri meg! Ezen az állásponton van Palencsár Miklós business
mentor is, aki maga is számos állásinterjún van már túl – mint interjúztató.
Szerinte fölösleges ámítani az interjúztatókat, mert az a legtöbb esetben úgyis
a „vesénkbe lát”. Viszont az őszinteséget általában nagyra értékelik. (Gondold
el: te legföljebb a 3–5. alkalommal vagy interjún, az interjúztató pedig
minimum tíz, de lehet, hogy több száz „meneten” van túl… – a szerk.)

„A mostani felvételizők nincsenek könnyű helyzetben.
Legalábbis ha profi céghez mennek, ahol profik az interjúvoltatók. Ha csak
abból indulok ki, hogy a cv-t félredobva, a beszélgetésre koncentrálva 5 perc
alatt szinte egészen pontosan felmérjük az embertípusát a jelentkezőnek,
felesleges minden szerepjáték” – magyarázza a szakember, hozzátéve, hogy sok
esetben már egy születési dátumból meg tudják határozni, melyek azok a
területek, ahol biztosan jó, és melyek azok, ahol biztosa rossz lenne az adott
jelölt. A leginkább haladó szellemű nemzetközi cégeknél a külföldi központokban
már alkalmazzák ezt a módszert.

<textbox align="left" width="300px">
<title>

Ne szólj szám…

</title>
<body>
Felmérték, hogy a kommunikáció verbális elemei a közlések 35
százalékát, míg a non-verbális kommunikáció elemei a 65 százalékát teszik ki.
Tehát a szóbeli üzenetek a személyes kommunikáció kisebb részét alkotják. A
szavakat, mondatokat többnyire non-verbális jelzések gazdag árama kíséri, mely
alátámasztja, módosítja, vagy éppen teljesen felváltja a verbális üzenetet.
Nemcsak az a fontos, hogy mit mondunk – talán még fontosabb, hogyan fejezzük ki
a mondanivalónkat. A nem szavakkal való közlés nem szándékos és nem tudatos
közlésmód. A szavak az információ átadását szolgálják, a mimika, a testtartás,
a gesztusok pedig a beszélő érzelmeit fejezik ki.

</body>
</textbox>

Hr-esek kedvence

Minden alól van kivétel. Attól függően, hova megyünk
dolgozni, lehet, hogy mégis belefér egy kis szerepjáték – persze csak módjával.
Kisebb hazai vállalatnál érdemes a fentieket szem előtt tartani. Viszont ha egy
nemzetközi multi egyik állására pályázunk, jobb az esélyünk arra, hogy apróbb
füllentéseket észre sem vesznek majd a hr-esek. Persze butaság volna azt
állítani, hogy az egyik opció jobb lehet a másiknál. Palencsár Miklós szerint
sokkal inkább arról van szó, hogy a hr-asszisztensek zöme még nincs tisztában
a
legújabb nemzetközi elemző rendszerekkel – ezért lehet némelyiküket megvezetni.
Ezért is fontos, hogy pontosan tudjuk, kivel állunk szemben.

Ha nem kiemelt pozícióra pályázunk – márpedig végzősként
általában nem –, akkor igen nagy esély van arra, hogy emberközpontú
interjúztatóval találjuk szemben magunkat. Olyannal, aki – hogy, hogy nem – a
saját embertípusához közeli attitűdöket keresi majd a pályázóban, mondja a
szakember. Tehát ilyen esetben próbáljunk meg minél „emberközpontúbban”
viselkedni mi is – tanácsolja a mentor. „Nagyon vigyázni kell a dominanciánk
megmutatására, mindenképp fel kell készülni arra, hogy visszafogjuk magunkat,
mert bár maga a cég hiába keres valóban határozott manager jelöltet, „Évike” el
fog bennünket kaszálni. A túlzott professzionalizmussal ugyanez a helyzet.
Tehát próbáljuk fel az emberközpontú álarcot” – tanácsolja a business mentor.

Itthon vagy
külföldön?

Az eddigiekből jól látható, milyen fontos az embertípusok
kérdése egy állásinterjú esetében. Viszont mi a helyzet akkor, ha külföldön
kell magunkat „el(ő)adni”? Feltehetően minden, karrierje kezdetén lévő fiatal
feltette már magának ezt a kérdést. A dolog azért is érdekes, mert míg idehaza
nem feltétlenül nézik meg a származást, külföldön nagyon is sokat számít.

De milyen egy magyar szakember megítélése külföldön?
Palencsár Miklós számos országot megjárt, és úgy látja, általánosságban pozitív
a megítélésünk. „Akárki is állítja az ellenkezőjét, a magyar szakembereket
nagyon szeretik külföldön. Egy magyar külföldön teljesíteni akar, és a
külföldiek ezt látják. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy a magyar mivoltuk
miatt »kisebbségi komplexussal« indítanak. Nagyon fontos, hogy ezt felejtsük
el!” – hangsúlyozza a business mentor. Mint mondta, nemcsak mi lehetünk büszkék
tudósainkra és az általuk elért tudományos eredményekre, de mindennek bizony
nemzetközi visszhangja is van, amely alapvetően pozitív színben tünteti fel a
magyar munkavállalókat. Származásunkat tehát érdemes kiemelni, hiszen az
interjúztató is kíváncsi lesz rá, hogyan kezeljük a magyar mivoltunkat. A
nemzeti hovatartozás kérdésének tisztázását és a nyelvi különbségeket
leszámítva egyébként pedig semmiben nem tér el egy külföldi állásinterjú egy
hazaitól. Palencsár Miklós szerint nagyjából ugyanazokat a sablonokat
használják az interjúztatók, mint Magyarországon.

Annak, aki szeretne alaposabban tájékozódni az
embertípusokról, a kiadónk által nemrég kiadott, „3B – viselkedés alapú üzleti
stratégia” című könyvet ajánljuk.

</formatted-text>
</body>
<subtitle>Egy kis játék belefér</subtitle>
<priority>100</priority>
<source></source>
<author>Miski Gábor</author>
<keywords>
<kword>állásinterjú</kword>
<kword>viselkedésminta</kword>
<kword>embertípus</kword>
<kword>hr</kword>
<kword>pályakezdő</kword>
<kword>metakommunikáció</kword>
</keywords>
<seckeywords>
<skword>itbo_rss</skword>
</seckeywords>
<advisorimage>
<image>
<title>26_Techniques_420</title>
<description>-</description>
<url>/data/cms219427/26_Techniques_420.jpg</url>
<width>420</width>
<height>300</height>
<source>-</source>
<metasize>-</metasize>
<thumbnail>
<image>
<title>26_Techniques_420</title>
<description>-</description>
<url>/data/893112/tn_26_Techniques_420.jpg</url>
<width>78</width>
<height>56</height>
<source>-</source>
<metasize>thumbnail: -</metasize>
</image>
</thumbnail>
</image>
</advisorimage>
</article>
<article contentid="873128">
<title>Stíluskérdés</title>
<url>Fooldal/it_bridge/Premanager_lifestyle/Stiluskerdes.html</url>
<starttime>
<timestamp ms="1335106800000">
<year>2012</year>
<month>4</month>
<day>22</day>
<dayofweek>1</dayofweek>
<hour>17</hour>
<minute>0</minute>
<sec>0</sec>
</timestamp>
</starttime>
<expired>false</expired>
<lead>
<formatted-text>

Ha vége a felhőtlen diáklétnek, az
Életben kell bizonyos helyzetekben fellépnünk. Komolyan veszik, milyen
stílusban tesszük ezt. Stílusunk kihat a megjelenésünkre, a kommunikációnkra,
a
viselkedésünkre. Kulcsfontosságú a boldogulásunkra nézve. De létezik
univerzálisan jó stílus? Tanulható, vagy sem?

</formatted-text>
</lead>
<body>
<formatted-text>
Mint tudjátok, ezeken az oldalakon arra vállalkoztunk, hogy
a legjobb szakemberek tapasztalataiból merítve próbáljunk nektek hasznos
tanácsokkal szolgálni ahhoz, hogy jövőtök sikerekkel teli legyen. Nem kevés
utánajárással azokat a dolgokat egyértelműen össze is lehet szedni, hogy
például milyen embertípushoz tartozunk, hogyan viselkedjünk helyesen, milyen
legyen a megjelenésünk, stb. Viszont, amikor valami kevésbé egyértelmű, ámbár
nagyon is fontos dologról kellene értekezni, nos, ilyenkor kerül bajba az
ember.

Ti már begépeltétek egy webes keresőbe a „stílus”
kifejezést? Mert én például az anyaggyűjtés során megtettem, de utána nem
ugráltam örömömben. Értem én, nem egyszerű a dolog, mert Wiki(pedia) barátnénk
például a klasszikus iróntól kezdve egészen a nyelvtani kapcsolatokig
boncolgatja jelentéstartalmait.

Ezeknél viszont a mi szempontunkból sokkal fontosabb a netes
enciklopédia következő állítása: „a stílus valamilyen módon mindig kifejezi a
beszélő személyes kapcsolatát a témával, tartalommal”. Na, ezen van a hangsúly!
Ha ugyanis a stílust, mint a fellépésünket tükröző emberi habitust vesszük
alapul, ez a mondat arra enged következtetni, hogy egyáltalán nem mindegy,
hogyan viselkedünk a különböző élethelyzetekben. Éppen ezért, most ehhez
próbálunk adni egy kis muníciót.

<embedded align="default" bottom="0" id="873127" left="0" right="10" title="" top="0">
<image>
<title>28_wordpress_com</title>
<description>-</description>
<url>/data/cms197965/28_wordpress_com.jpg</url>
<width>610</width>
<height>430</height>
<source>-</source>
<metasize>-</metasize>
<thumbnail>
<image>
<title>28_wordpress_com</title>
<description>-</description>
<url>/data/873126/tn_28_wordpress_com.jpg</url>
<width>79</width>
<height>56</height>
<source>-</source>
<metasize>thumbnail: -</metasize>
</image>
</thumbnail>
</image>
</embedded>

Vagy van, vagy nincs

Emlékeztek még az embertípusokra? Palencsár Miklós
business mentor már több ízben is értekezett e hasábokon a témában, ami most
azért kerül ismét elő, mert a stílus szempontjából az embertípus meghatározó
jelentőségű. Most például biztosan sokatok le fog törni, de stílusa nem
mindenkinek van – vagy nem számít, hogy van-e. És az, hogy van-e – pontosabban:
érdemes-e felépíteni –, leginkább embertípus-függő.

Azért utaltam tehát erre a témára, mert először is
mindenkinek fel kell ismernie, hogy melyik embertípushoz áll legközelebb a
lehetséges négy közül, és csak ezután foglalkozhat a saját stílusával, ami vagy
van, vagy nincs – illetve ha van is, nem volna fontos, hogy legyen. Tudom, ezt
most nem egyszerű kibogozni. Viszont azt hozzátenném, hogy mások se nagyon
tudják…

Magyarországon például jellemző probléma, hogy amikor valaki
stílust akar építeni, egy ideált próbál kopírozni, ezzel nagyon messze kerülve
saját énjétől. Palencsár Miklós szerint ez legfőképp az emberközpontú
embertípust jellemzi, miközben ugyanakkor természetesen minden embertípusnak
megvannak az előnyei, hátrányai. „Egyértelműen a genetikai, pszichés alapokra
kell az új stíluselemet felépíteni. Például egy emberközpontú ember ne menjen
el a »márkamánia« irányába, hiszen nem lesz képes úgy viselni az adott, drága
márkát, mint egy uralkodó, és nevetség tárgyává válik, mihelyst egy uralkodó
típussal találkozik. Tehát emberközpontúként, ha márkát választunk, akkor
tartsuk meg azt a fontos emberközpontú elvárásunkat, hogy kényelmes, jól
viselhető legyen. Beszédstílusban, fellépésben szintén” – magyarázta a mentor.
Szerinte pont ezekből kifolyólag a legkönnyebben az uralkodó és az
önmegvalósító ember épít stílust. A legmaradandóbbat viszont a
professzionalista, hiszen ő képes éveken át elemezni a kapott reakciókat, és
hosszú idő után tud kijönni a sikeres modellel.

<embedded align="right" bottom="0" id="873125" left="10" right="0" title="" top="0">
<image>
<title>28_trashness_com</title>
<description>-</description>
<url>/data/cms197963/28_trashness_com.jpg</url>
<width>320</width>
<height>430</height>
<source>-</source>
<metasize>-</metasize>
<thumbnail>
<image>
<title>28_trashness_com</title>
<description>-</description>
<url>/data/873124/tn_28_trashness_com.jpg</url>
<width>41</width>
<height>56</height>
<source>-</source>
<metasize>thumbnail: -</metasize>
</image>
</thumbnail>
</image>
</embedded>

Munkafüggő

Nagyjából tehát mindenki tisztába kerülhetett azzal, milyen
embertípust képvisel, s arról is lehet már fogalma, hogy ebből kifolyólag
milyen munkakörben fog dolgozni. Akárhogy is, egy önmegvalósító nyilván nem
tudna „aktakukacként” kiteljesedni, egy dominánsból pedig nem lesz jó
ügyfélszolgálatos, s még sorolhatnánk.

Stílusunk komoly hatással van a munkakörnyezetünkre, feltéve
persze, ha egyáltalán számít, milyen a fellépésünk. Szóval, azt kell mérlegelni
elsősorban, hogy a jövőre nézve valódi vezetőkké szeretnétek válni, vagy pedig
inkább a háttérből mozgatnátok a szálakat. Nem mindegy ugyanis, hogy valaki
frontember vagy háttérzenész. Palencsár Miklós szerint a front oldalon nem
lehet sikeres az, aki valamilyen oknál fogva nem ragad meg az emberek fejében.
Tehát kötelező stílust építeni. „Az tévedés, hogy a stílus megszületik az
emberrel, vagy magától kialakul. Tudatosan építeni, irányítani kell. A
típusokból adódóan eleve vannak bizonyos stílusalapok, erre kell építkezni” –
fogalmazott. Mint mondta, a háttérben ugyanakkor más a helyzet, szinte
egyáltalán nem tartják fontosnak a „back office” vezetők stílusát, a karakteres
vezetőket pedig kimondottan nem szeretik. Azért itt is vannak némi karaktert
igénylő vezetői beosztások, de ez inkább csak a „fejesekkel” való
kapcsolattartás miatt lényeges.

Nem általánosítható

Akinek stílust kell építenie, azzal szembesül, hogy erre nem
létezik univerzális recept. Több országban, mindenhol más és más megközelítése
és ereje van a stílusnak. „Magyarországon egy stílustalan vezető is életképes
lehet. Párizsban, Londonban ez elképzelhetetlen. Délen az extravagáns ruházkodásban,
a külsőségekben kell maradandót mutatni. Ehhez képest Németországban, ha az
ember nem olvad be az adott szakma „kliséjébe”, akkor nagyon nehezen tud
előrejutni.

Stílus és stílus között is van különbség. Mi valahol két út
között vagyunk, ezért nehéz jó managernek lenni Magyarországon. Elvárnak
egyfajta extravagáns kinézetet a külföldi tulajdonosok, belföldi vevők
egyaránt, de a klisének is meg kell felelni, a skatulyába bele kell férni” –
emelte ki Palencsár Miklós, megemlítve, hogy ugyanakkor létezik egy
mindenképpen követendő irány: stílusunkat úgy kell kialakítani, hogy minden
megnyilvánulásunk azt tükrözze, egyaránt tiszteljük a munkát és az ügyfelet is.
Vagyis oly módon kell alakítanunk a verbális és nonverbális kommunikációnkat az
üzleti partnerünk felé, hogy mindig megtartunk egy szintet, amelyet nem lépünk
túl, hiszen mindig éreznie kell, hogy tiszteljük őt is, illetve a munkához is
a
kellő alázattal állunk hozzá.

<textbox align="top" width="650px">
<title>
Stílusok ütközése
</title>
<body>
Azt, hogy nincsen univerzálisan jó stílus, s hogy gazdasági
környezettől függ, éppen melyik a nyerő, különböző tanulmányok is
alátámasztják. Az érdekesség kedvéért kiragadtam a 2000-es évek közepéből egy
amerikai tanulmányt, miközben éppen az önmegvalósító-emberközpontú stílus volt
a topon (ez fontos).

Az állásinterjún alkalmazott álláskeresői stratégiák
felméréséről volt szó, s igen meglepő eredmény született. Két amerikai
közgazdász 116 végzős egyetemista álláskeresését figyelte, különösen az
állásinterjún nyújtott teljesítményt. A két kutató, Chad A. Higgins
és Timothy A. Judge arra volt kíváncsi, melyik viselkedési stratégia
eredményesebb: erősségeink hangsúlyozása, önmagunk reklámozása vagy a
kedvesség, a személyünk iránti szimpátia felkeltése a beszélgetőpartnerben.
Mivel a vezetőnek általában kompetensnek, az átlagostól eltérőnek és
karakteresnek kell lennie, a kutatók lepődtek meg a legjobban, mikor kiderült,
hogy az önmagukat egyediként és kompetensként bemutató jelöltek hátrányba
kerültek a simulékony, mosolygó és kedveskedő konkurenciával szemben. Vagyis
azok a pályázók, akik a kedvességre, a bólogatásra, a mosolygásra építették
stratégiájukat, sokkal jobb értékelést kaptak, mint a személyes képességeiket
és megszerzett tudásukat bemutatni próbáló jelöltek.

Tehát a kutatás végső soron a kedvesség és a szimpátia mindenhatóságára
hívta fel a figyelmet, ugyanakkor a szakemberek óvva intenek attól, hogy
például egy állásinterjún csak erre építkezzünk. Szerintük a két stratégia
keverése hozhat biztos sikert, vagyis a jelentkezők legyenek kedvesek,
próbáljanak meg kapcsolódási pontokat keresni a céggel, emellett jelezzék,
miért alkalmasak a meghirdetett pozícióra, s ezt támasszák alá eredményeik
ismertetésével is. Majd’ tízéves tanács ez, de talán a mai, professzionalista
légkörben hasznos lehet megfogadni.

</body>
</textbox>

Tehát létezik ugyan egyfajta megnyerő stílus, amely a
legtöbb esetben hitelessé teszi fellépésünket, de a business mentor szerint
ennek valódi sikere nagyban függ az aktuális gazdasági miliőtől is. „Az elmúlt
években, a válságban nagyon jól megfigyelhettük, hogy drasztikusan megváltoztak
az üzletemberek elvárásai. A 2000-es évek közepén még az önmegvalósító –
emberközpontú embertípust megtestesítő fellépés hódított. Aztán a válságban az
emberközpontú emberek összezuhantak, hiszen az új helyzetekre nem tudnak
reagálni. Előtérbe kerültek az uralkodó típust képviselők, ezt a stílust
nevezhettük sikeresnek. Aztán a válság csitultával az üzletemberek megtanulták,
hogy a legnagyobb érték a professzionalizmus. „Tehát ma a nyers, határozott
szembesítések ideje van” – fejtette ki Palencsár Miklós, kiegészítve azzal,
hogy a magyar üzletemberi társadalom ezt természetesen minél hamarabb szeretné
levetkőzni magáról, s mihelyst normalizálódik a piac, visszatérünk a lágyabb
hangnemhez.

Aki tehát a jövőjére nézve szükségét érzi, gondosan
építgesse stílusát, de mindeközben feltétlenül fordítson figyelmet a környezete
támasztotta elvárásokra és kihívásokra is. Mindig tartsa szem előtt: ha
megfelelő alázattal állunk ügyfeleinkhez és a munkánkhoz, az már fél siker!
</formatted-text>
</body>
<subtitle>Ismerd meg magadat – jól</subtitle>
<priority>100</priority>
<source></source>
<author>Miski Gábor</author>
<keywords>
<kword>stílus</kword>
<kword>fellépés</kword>
<kword>megjelenés</kword>
<kword>embertípus</kword>
</keywords>
<seckeywords>
<skword>itbo_rss</skword>
</seckeywords>
<advisorimage>
<image>
<title>28_wordpress_com_420</title>
<description>-</description>
<url>/data/cms197964/28_wordpress_com_420.jpg</url>
<width>420</width>
<height>300</height>
<source>-</source>
<metasize>-</metasize>
<thumbnail>
<image>
<title>28_wordpress_com_420</title>
<description>-</description>
<url>/data/873122/tn_28_wordpress_com_420.jpg</url>
<width>78</width>
<height>56</height>
<source>-</source>
<metasize>thumbnail: -</metasize>
</image>
</thumbnail>
</image>
</advisorimage>
</article>
<article contentid="866627">
<title>A kioktató, a precíz és a szeretnivaló</title>
<url>Fooldal/it_bridge/Premanager_lifestyle/A_kioktato_a_preciz_es_a_szeretnivalo.html</url>
<starttime>
<timestamp ms="1329672600000">
<year>2012</year>
<month>2</month>
<day>19</day>
<dayofweek>1</dayofweek>
<hour>18</hour>
<minute>30</minute>
<sec>0</sec>
</timestamp>
</starttime>
<expired>false</expired>
<lead>
<formatted-text>

Kommunikációja minimális, kevéssé
nyitott az emberek felé. A külső máz abszolút nem fontos a számára. Megbízható,
pontos, hiteles, szabatos. Tudását szívesen kimutatja. A barátság szent kötelék
számára – mert kevés közeli barátja van.

</formatted-text>
</lead>
<body>
<formatted-text>
Az elmúlt év talán
legjobb filmjének a Drive-ot tartom. A film után értékelést tartottunk, ahol a
filmbéli lexikális tudás került előtérbe. Ryan
Gosling legnagyobb szerepeit,
jelöléseit soroltuk, és ha valamiben nem értettünk egyet, azonnal nyúltunk a
mobil után, hogy az IMDB-n a tökéletesen pontos tényeket megtaláljuk, hogy
aztán kellő „finomsággal” kioktassuk egymást, mennyire nem volt igaza a
másiknak. Félreértés ne essék, a legjobb barátok vagyunk, csak egy kicsit
professzionalisták.

<embedded align="default" bottom="0" id="866624" left="0" right="10" title="" top="0">
<image>
<title>28_looking</title>
<description>-</description>
<url>/data/cms192689/28_looking.jpg</url>
<width>610</width>
<height>430</height>
<source>-</source>
<metasize>-</metasize>
<thumbnail>
<image>
<title>28_looking</title>
<description>-</description>
<url>/data/866623/tn_28_looking.jpg</url>
<width>79</width>
<height>56</height>
<source>-</source>
<metasize>thumbnail: -</metasize>
</image>
</thumbnail>
</image>
</embedded>

Egy igazán szeretnivaló ember

Ha képzést tartok key
account menedzserek számára – ami igen gyakori perverzió részemről –, mindig
külön felhívom a figyelmüket erre a „rendkívül elragadó, kedves” embertípusra.
Mivel a professzionalista típus kommunikációja minimális, a külvilág, az
emberek felé a legkevésbé nyitottak, őket a legnehezebb magunk mellé állítani.
Így hát a salesnek igen nehéz dolga van, ha vásárlásra akarja bírni őket. Nem
kellemes emberek. Ha nem a saját szakmájukról van szó, vagy valami olyan
társalgási témáról, amiben ők rendkívül járatosak, akkor egy szót sem lehet
kihúzni belőlük. Ellenben kíméletlen precizitással figyelik a többi ember
kommunikációját, azonnal észreveszik az ellentmondásokat, és hangot is adnak
felfedezéseiknek.

A jó értelemben vett szakbarbárok ők. Mindenképp olyan
szakterületet választanak maguknak, ahol a tudás archiválva van,
összegyűjthető, és tényekre, konkrét információkra épül. Ahol nincs helye a
„talán”, a „mi lenne ha…” és egyéb kifejezéseknek. Olyan embert kell
elképzelni, aki az adott szakmában rendkívül jó, tehetséges, de olykor
összeférhetetlen társaival.

Melyik ruha áll a legjobban?

Milyen külső jegyekből
lehet őket felismerni? A külsőségeket nem értékelik, az öltözködéssel való
felesleges időtöltést kerülik. A külső máz számukra abszolút nem fontos, nem
akarnak megfelelni a többi embernek. Ez nagyon sok esetben félre is viszi a
tárgyalópartnereiket az üzleti életben. Főként a fiatal generációnál kerül ez
a
probléma előtérbe, amikor ugye a nagymenő, idős üzletemberek nem vesznek
komolyan egy szakadt srácot. Aztán meg némelyik feltalálja a Facebookot…

Anyag, ár, kalkuláció

Nagyon érdekes a professzionalista embertípus vásárlási
döntési mechanizmusa. Már-már idegesítő mennyiségű információt gyűjt. Komoly
stresszhelyzet minden olyan tárgy – autó, mobil stb. – vásárlása, amelynek nem
szakavatott ismerője, mert ki van szolgáltatva mások információinak. Ennek
köszönhető az őrült adatgyűjtés. Egyetlen denim nadrág vásárlásakor végig kell
nézni az összes boltot, árakat, engedményeket, anyagminőséget, mindent
értékelni kell, hogy végső következtetésre juthasson.

Viszont a beszerzett információhalmaz maga alá gyűri,
sokszor nem is képes dönteni, inkább nem vásárol. Ezt a problémát feloldván,
előszeretettel keresi fel azokat a megbízható barátait, akiknek a véleményére
ad, vagy egy olyan szakembert, akit általában a szakma elismer, és az ő
ajánlásaik szerint költi a pénzét.

<embedded align="right" bottom="0" id="866626" left="10" right="0" title="" top="0">
<image>
<title>28_tumblr</title>
<description>-</description>
<url>/data/cms192690/28_tumblr.jpg</url>
<width>320</width>
<height>430</height>
<source>-</source>
<metasize>-</metasize>
<thumbnail>
<image>
<title>28_tumblr</title>
<description>-</description>
<url>/data/866625/tn_28_tumblr.jpg</url>
<width>41</width>
<height>56</height>
<source>-</source>
<metasize>thumbnail: -</metasize>
</image>
</thumbnail>
</image>
</embedded>

Éljenek a kellemes beszélgetések!

Külön szoktuk értékelni egy-egy embertípus szabadidős
tevékenységét. Nos, professzionalistáéknál nagyon egyszerű a helyzet, hiszen
általában szakmájuk egyben a hobbijuk is. Ők azok, akik a legkevésbé sem választják
külön a privát és a szakmai életet, ők így érzik jól magukat. Munkahelyükön és
otthonukban jellemző a kínos rend. A környezet inkább hűvös, mint barátságos,
mindennek megvan a helye, és ha már megvan, illik derékszögben, elvágólag
odatenni az odavalókat. Kommunikációjukban leginkább kioktatók. Ha valakinek
volt már olyan élménye, hogy pontról pontra felsorolták, mit, mikor és hol
hibázott, mindezt emóciók nélkül, akkor biztosan találkozott már a
professzionalista típussal. Munkahelyükön ez jelenti a legnagyobb problémát.
Egy átlagos cégvezető összeférhetetlennek látja ezeket az embereket, és sokszor
emiatt mond le kiemelkedő szakmai tudásról.

Hol is kötekedjek?

Mihez is kezdhet napjainkban egy végzős professzionalista
szakember? Az ict területén nincs nehéz dolguk beilleszkedni, hiszen ez a
terület tipikusan megköveteli a kimagasló szakmai tudást. Bár azt is hozzá kell
tenni, hogy Magyarországon e típus részaránya igen kicsi, nem éri el a 10
százalékot, és ez az érték nem változik jelentősen az ict-cégvezetők
tekintetében sem.

Tudni kell, hogy ez a típus kíméletlenül kritikus saját
főnökeivel, munkatársaival is. Egy beilleszkedési folyamatnál erre külön
figyelni kell. Persze, e területen kívül is vannak olyan szakmák, amelyekben a
professzionalista ember a végsőkig kiélheti magát. Az adatokkal, elemzésekkel
való munkavégzés kedvére való. Általában a back-office pozícióba javasolják
őket, és a már említett ict-terület mellett a pénzügyi irányt szokták külön a
figyelmükbe ajánlani! Viszont azt is meg kell jegyezni, hogy mivel egy
információkat összegyűjtő, elemző, elsajátító emberről van szó, ezért bármilyen
szakmát képes a nulláról megtanulni, bár igen lassan – ha érdekli. Tehát akár
teljesen ismeretlen területre is tévedhetnek ennek a kedves típusnak a
képviselői. Arra viszont vigyázni kell, hogy a CV első gondolata ne az legyen,
hogy „gyorsan tanulok”. Utaljunk inkább a precizitásra és szakmai hitelességre!
Így senki nem csalódik majd a nap végén!

Kibírhatatlan munkatárs, nagyon jó barát

Már igen korán, gyermekkorban megmutatkozik a
professzionalista mibenlét. Ők azok, akik őrületbe kergetik a felkészületlen
tanítókat, tanárokat. Akik mindenre rákérdeznek, akik még a felnőtteket is
kijavítják, ha megkívánja a helyzet.

A barátság számukra szent kötelék. Nagyon kevés embert
fogadnak el valójában. Igen kis létszámú, közvetlen kapcsolataikban rendkívül
figyelnek arra, hogy barátaik is szakemberek legyenek saját területükön, hiszen
a dilettantizmus iránti toleranciájuk nulla. Baráti kapcsolataik általában egy
életre szólnak, és ezekben a kapcsolatokban kibontakozik egy szerethetőbb énjük
is.
</formatted-text>
</body>
<subtitle>Professzionalista típus</subtitle>
<priority>100</priority>
<source></source>
<author>Palencsár Miklós</author>
<keywords>
<kword>embertípus</kword>
<kword>professzionalista</kword>
<kword>karrier</kword>
</keywords>
<seckeywords>
<skword>itbo_rss</skword>
</seckeywords>
<advisorimage>
<image>
<title>28_looking_420</title>
<description>-</description>
<url>/data/cms192688/28_looking_420.jpg</url>
<width>420</width>
<height>300</height>
<source>-</source>
<metasize>-</metasize>
<thumbnail>
<image>
<title>28_looking_420</title>
<description>-</description>
<url>/data/866621/tn_28_looking_420.jpg</url>
<width>78</width>
<height>56</height>
<source>-</source>
<metasize>thumbnail: -</metasize>
</image>
</thumbnail>
</image>
</advisorimage>
</article>
<article contentid="866321">
<title>Kreatív szakmaiság vagy szakmai kreativitás?</title>
<url>Fooldal/it_bridge/Premanager_lifestyle/Kreativ_szakmaisag_vagy_szakmai_kreativitas.html</url>
<starttime>
<timestamp ms="1329055200000">
<year>2012</year>
<month>2</month>
<day>12</day>
<dayofweek>1</dayofweek>
<hour>15</hour>
<minute>0</minute>
<sec>0</sec>
</timestamp>
</starttime>
<expired>false</expired>
<lead>
<formatted-text>

Nagyon energikus, állandó mozgásban van. Pozitív
életszemlélete a legnehezebb időszakokon is átsegíti. Fejlesztők, alkotók, művészek,
színészek, akár politikusok is e típusból kerülnek ki.

</formatted-text>
</lead>
<body>
<formatted-text>
Kezdjük egy kis nevelési tanácsadással: ha a
gyermek izgága, nem tud megülni egy helyben, megunja játékait, nem tudja
csendben elfoglalni magát, állandóan mások figyelmét keresi, rengeteget beszél,
hihetetlen képzelőerejével a legkülönfélébb ötleteket találja ki, akár szülei
bosszantására is, akkor két dologra gondolhatunk: vagy neveletlen a gyermek, és
halasztást nem tűrő módon közbe kell lépnünk, vagy egyszerűen csak egy
önmegvalósító (továbbiakban OM) embertípus kibontakozásának lehetünk szem- és
fültanúi.

<embedded align="default" bottom="0" id="866320" left="0" right="10" title="" top="0">
<image>
<title>24_246656</title>
<description>-</description>
<url>/data/cms189285/24_246656.jpg</url>
<width>610</width>
<height>430</height>
<source>-</source>
<metasize>-</metasize>
<thumbnail>
<image>
<title>24_246656</title>
<description>-</description>
<url>/data/866319/tn_24_246656.jpg</url>
<width>79</width>
<height>56</height>
<source>-</source>
<metasize>thumbnail: -</metasize>
</image>
</thumbnail>
</image>
</embedded>

Alaptulajdonságok

Az önmegvalósító típusú ember nagyon
energikus, állandó mozgásban van. Ötletekből, újdonság iránti vágyakozásból
kifogyhatatlan. Ezzel az energiaszinttel könnyen válik bármely társaság
középpontjává, bármely csapat motivátorává. Pozitív életszemlélete a
legnehezebb időszakokon is átsegíti, kortól függetlenül, bármikor képes
teljesen megújulni. Kreatív munkákhoz utolérhetetlen tehetsége van. Minden
érdekli, ami új.

Ugyanazzal a dologgal sokáig azonban nem
hajlandó, nem is képes foglalkozni. Amint lehet, elhagyja megszokott, akár jól
bevált dolgait is egy ismeretlen tényező csábításáért. Ebből kifolyólag élete
tervezetlen, ezért sok veszélyt tartogat számára. Nagyon kellemes beszélgetőpartner,
de a beszélgetés fonalát hamar elveszíti, nem tud egy adott feladatra, témára
sokáig koncentrálni. Ebből fakadóan munkája is kaotikussá válhat. Precizitást
nem szabad várni e típus képviselőitől, hiszen arra képtelen, nem is ez az erőssége.

Öltözködése, vásárlási szokásai is hűen
tükrözik a fentebb felsorolt tényezőket. Legfontosabb mérőeszköz számára az
egyediség. Nem számít a márkajelzés, a kényelem, az adott árucikk
használhatósága. Egyedi legyen, ne találkozzon úton-útfélen ugyanazzal. A külsőségek
alapvetően meghatároznak számára mindent, hiszen imád szerepelni, és ehhez
megfelelően speciálisnak kell éreznie magát.

<embedded align="left" bottom="0" id="866316" left="0" right="10" title="" top="0">
<image>
<title>24_RIHANNA</title>
<description>-</description>
<url>/data/cms189287/24_RIHANNA.jpg</url>
<width>320</width>
<height>430</height>
<source>-</source>
<metasize>-</metasize>
<thumbnail>
<image>
<title>24_RIHANNA</title>
<description>-</description>
<url>/data/866315/tn_24_RIHANNA.jpg</url>
<width>41</width>
<height>56</height>
<source>-</source>
<metasize>thumbnail: -</metasize>
</image>
</thumbnail>
</image>
</embedded>Meg nem értettség hazánkban

A legjobb kreatívok, fejlesztők, alkotók, művészek,
színészek, akár politikusok is ebből a típusból kerülnek ki, bár sajnos
hazánkban az önmegvalósító jelleget sem tudják helyén kezelni. Magyarországon,
mivel a lakosság közel 70%-a emberközpontú, a legnagyobb érték a
kiszámíthatóság, a változatlanság, a tervezhetőség. Ezt az elvárást képviselik
a munkahelyek, az egyszerű emberek, mindenki.

Ezért találkoztam munkám során igen nagy
számban önmagát a precízség, a szakmaiság mintaképének beállított önmegvalósító
típussal. Hihetetlen energiák mozgósításával, éveken keresztül győzték meg főnökeiket
arról, hogy jó pénzügyi vezetők, jó főkönyvelők vagy akár jó cégvezetők, hiszen
tökéletesen szabálybetartók és precíz munkát végeznek. Aztán, ha egy valódi
precizitással ellátott ember a körmükre nézett, akkor összedőlt a kártyavár.
Egy-egy szervezetfejlesztés hírére ők azok, akik azonnal megijednek, sokszor a
folyamatot meg sem várják, imázsukat mentve továbbállnak a cégtől.

Mindez annak köszönhető, hogy
beiskolázásuknál rosszul választottak, nem a génjeikben megbúvó
alapképességeket részesítették előnyben, mert azokat ők, vagy valaki a
környezetükben haszontalannak tartotta. Minden embertípusnál elmondható, de
talán az önmegvalósító típusnál a legkritikusabb a jó szakma választása, a
megfelelő munkakör megtalálása. Olyan értékekkel rendelkeznek, melyeket kár
háttérbe szorítani, és ha más embertípussal szembeni elvárásoknak kell
megfelelniük, annak mind erkölcsileg, mind egészségileg kárvallottjai lesznek.

Ha érvényesülni akarsz, tartsd be a szabályokat!

Tökéletes terület számukra az emberekkel
történő kommunikáció. Sales és marketing – ez az ő pályájuk. A fejlesztések,
kutatások területén szintén megállhatják a helyüket, és persze bármilyen
feladatkörben, amely megfelelő mennyiségű szerepléssel jár együtt. Két dologra
kell alapvetően koncentrálniuk  az
érvényesüléshez:

– a szakmaiság számukra nem fontos.
Ismereteiket, információikat felületesen szerzik meg, de megvan a kommunikációs
készségük hozzá, hogy azokat meggyőzően, tényként tálalják. Hosszú távon, egy
valódi szakembernél ki is buknak ezek a hiányosságok. Ezért gyakori, hogy az
önmegvalósító emberek egy-egy munkahelyen gyors karriert futnak be, majd
látványos hanyatlásba torkollik szakmai pályafutásuk. Rendkívüli alázattal,
energiákat nem kímélve kell a szakmai ismereteket elsajátítaniuk, erre képezni
kell magukat; – szereplési vágyuk – más embertípus szemében ez inkább mánia –
sok lehet egy idő után. Figyelniük kell, meg kell tudni húzni a határt, ha
kell, mesterségesen, mert a határvonal biztosan előbb van, mint ahogy ők azt
maguktól érzik.

Mivel nagyon jó prezentációs, kommunikációs
készséggel rendelkeznek, a legfelsőbb vezetői pozíciókban is igen kényelmesen
érzik magukat, és megállják helyüket. Az okos önmegvalósító vezető a legjobb
szakemberekkel veszi körül magát, nagyon sok sikeres cég működésében
figyelhetjük meg ezt a modellt.

<embedded align="default" bottom="0" id="866318" left="0" right="10" title="" top="0">
<image>
<title>24_peaches</title>
<description>-</description>
<url>/data/cms189286/24_peaches.jpg</url>
<width>610</width>
<height>430</height>
<source>-</source>
<metasize>-</metasize>
<thumbnail>
<image>
<title>24_peaches</title>
<description>-</description>
<url>/data/866317/tn_24_peaches.jpg</url>
<width>79</width>
<height>56</height>
<source>-</source>
<metasize>thumbnail: -</metasize>
</image>
</thumbnail>
</image>
</embedded>

Sanyarú idők járnak

A 2008 óta tartó gazdasági válság egyik
legnagyobb áldozata az önmegvalósító típus. A napfényimádat, a „minden rendbe
jön” és „holnap is felkel a nap” hozzáállás a válság első évében még
átlendítette a cégeket egy-egy bukkanón, de az elhúzódó, ráadásul évről évre
mélyülő válságban a professzionalista, valódi szakmai tudással rendelkező
embertípust keresik a valódi megoldásokhoz, vagy az uralkodó típust vadásszák
a
cégek a határozott, egyértelmű iránymutatáshoz.

A vidám, szakmai tartalom nélküli, olykor
felszínes, bár kellemes, kreatív beszélgetésekre nem vevő a gazdaság. Ezt az
önmegvalósító típus nagyon nehezen éli meg. Pedig új ötletekre, kreativitásra
most mindennél jobban szükség van, csak a válság kezdetét előszeretettel
azonosítják a felszínességgel, a túlságosan jól sikerült külcsínnel.

Értékes munkaerőről beszélünk, hiszen
biztonsággal, önbizalommal szerepelni kevesen tudnak, és nem is lehet tanulni
–
bár biztosan sokan ellenkeznének e megállapítással –, az vagy jön belülről,
vagy nem. Oda kell figyelni, hogy azokat a tulajdonságokat levetkőzzük, melyek
kiírhatják ezt a típust a gazdasági életből!

Kétarcú 2012

Saját területemen, a médiában nyilván
rengeteg önmegvalósító típusú emberrel találkoztam már az évek során. El nem
tudom képzelni például, hogy egy médiacégnél az első számú vezetők között ne
üljön egy ilyen karakter. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt elegendők is voltak a
sikerhez az önmegvalósító jellegzetességek, a hangzatos szavak, betaláló
mondatok, persze legtöbbször konkrétumok, szakmai tudás nélkül kiprintelve
magukból mindezt. A véleményem ma sem változott, csak átalakult. Az
önmegvalósító jelleg elengedhetetlen egy cég sikerre viteléhez, de az is
biztos, hogy önmagában kevés a tartós fennmaradáshoz.

Minden üzleti évnek megvan az a sajátos
embertípusa, amelyik a legkönnyebben tud érvényesülni az adott gazdasági
környezetben. 2012-ről azt mondjuk: bipólusú év. Az
önmegvalósító-professzionalista karakter a siker kulcsa. A tudatos cégek erre
készülnek stratégiáikban.
</formatted-text>
</body>
<subtitle>Önmegvalósító típus</subtitle>
<priority>100</priority>
<source></source>
<author>Palencsár Miklós</author>
<keywords>
<kword>embertípus</kword>
<kword>pszichológia</kword>
<kword>önmegvalósítás</kword>
</keywords>
<seckeywords>
<skword>itbo_rss</skword>
</seckeywords>
<advisorimage>
<image>
<title>24_246656_420</title>
<description>-</description>
<url>/data/cms189284/24_246656_420.jpg</url>
<width>420</width>
<height>300</height>
<source>-</source>
<metasize>-</metasize>
<thumbnail>
<image>
<title>24_246656_420</title>
<description>-</description>
<url>/data/866313/tn_24_246656_420.jpg</url>
<width>78</width>
<height>56</height>
<source>-</source>
<metasize>thumbnail: -</metasize>
</image>
</thumbnail>
</image>
</advisorimage>
</article>
<article contentid="858450">
<title>Oszd meg és uralkodj!</title>
<url>Fooldal/it_bridge/Premanager_lifestyle/Oszd_meg_es_uralkodj.html</url>
<starttime>
<timestamp ms="1320337800000">
<year>2011</year>
<month>11</month>
<day>3</day>
<dayofweek>5</dayofweek>
<hour>17</hour>
<minute>30</minute>
<sec>0</sec>
</timestamp>
</starttime>
<expired>false</expired>
<lead>
<formatted-text>

Bár a fenti mondást nem épp az aktuális téma fejtegetésére
találták ki, de kétséget kizáróan visszaadja a most bemutatandó embertípus
alapideológiáját.

</formatted-text>
</lead>
<body>
<formatted-text>
Legutóbbi
pszichés légyottunkat ott fejeztük be, hogy az önismerethez szükséges alapokat
konkrét embertípus-analizálással folytatjuk. Csak a „rémképek” kedvéért:
ugyebár az emberek, így a végzősök is – lévén, hogy emberek lennének ők is, még
ha olykor földöntúli tulajdonsághalmazzal vannak felruházva – átesnek a
megfelelő pszichológiai beazonosításokon, ha munkát keresnek.

Csak
egy út létezik

Egy-egy
személyiség megfejtésére különféle pszichológiai alapú rendszereket
alkalmaznak, amelyekkel megpróbálják a szerencsés jelöltet egy adott
embertípus-fiókba belepréselni. Persze mindig hozzáteszik, hogy mindenki
individuum, és mint ilyet nem lehet kategorizálni, de készüljön fel mindenki,
hogy igenis megteszik! És ez alapján végleges döntéseket is hoznak a
személyünkkel kapcsolatban.

<embedded align="default" bottom="10" id="856255" left="0" right="0" title="" top="10">
<image>
<title>28_radio-canada.ca</title>
<description>-</description>
<url>/data/cms178271/28_radio_canada.ca.jpg</url>
<width>610</width>
<height>430</height>
<source>-</source>
<metasize>-</metasize>
<thumbnail>
<image>
<title>28_radio-canada.ca</title>
<description>-</description>
<url>/data/856254/tn_28_radio_canada.ca.jpg</url>
<width>79</width>
<height>56</height>
<source>-</source>
<metasize>thumbnail: -</metasize>
</image>
</thumbnail>
</image>
</embedded>

Tanácsadói
szemmel két lehetőségre mutathatnék rá egy friss diplomás támogatásával
kapcsolatban: vagy arra, hogyan tudja megjátszani a keresett embertípust, vagy
arra, hogy eleve – megismerve önmagát – olyan munkahelyet, pozíciót célozzon
meg, ami a személyiségéhez passzol. Úgy gondolom, hogy az ámítások kora lejárt,
ebben az én generációm, a mai 30+-osok voltak spílerek; ha másért nem, a válság
miatt mindenki arcáról leolvadt nemcsak a mosoly, de a gondosan felkent álarc
is.

Alap-embertípusok

A
pszichológiai rendszerek általában négy alap-embertípussal dolgoznak, de fejlesztéseim
során már 1720 embertípus beazonosítására képes megoldásokat is alkalmazunk.
Ahhoz, hogy a megfelelő pályán focizzunk, először is „alapkészletünkkel” kell
tisztába jönnünk. Tehát azonosítsuk be önmagunk alap-embertípusát!

A legtöbb
üzletfejlesztésemnél alkalmazott rendszer alapján a négy alap-embertípus:
uralkodó, önmegvalósító, emberközpontú, professzionalista. Ezek vannak, ebből
kell főzni! Azt azért illik elmondani, hogy egy-egy ember minimum két
embertípust dominánsan hordoz magában, azaz az adott kategóriák viselkedési
jegyei megfigyelhetők nála. A döntéseket – ami nyilván egy leendő munkáltató
számára a legfontosabb – viszont az elsődleges embertípus vagy alap-embertípus
alapján hozza meg mindenki.

A mai
napra szánt betevő falat: uralkodó

Az
uralkodó típus aránya az eddigi projekteknél a tíz százalékot sem érte el. Egy
1 évvel ezelőtt végzett kutatás alapján az derült ki, hogy az it- és
telco-világ cégvezetőinek csupán hét százaléka képviseli ezt az embertípust.
Nyilván világos, hogy nem az arányok alapján mutatjuk be ezt a típust először.

Az
uralkodó típus tempót diktáló, igazi vezető, akit előszeretettel követnek a
többiek. Igaz, számosságuk nem meghatározó, az üzleti életben azonban igen
fontos szerepet töltenek be. Ha például a 2008 óta zajló folyamatokat nézzük,
egyértelműen látszik, hogy egyedüliként az ebbe a csoportba tartozók tudtak
megfelelően reagálni a kialakult új gazdasági szituációra, ők azok, akik
megerősödtek ebben az időszakban.

<embedded align="left" bottom="10" id="856259" left="0" right="10" title="" top="10">
<image>
<title>28_fanpop.com_2</title>
<description>-</description>
<url>/data/cms178268/28_fanpop.com_2.jpg</url>
<width>320</width>
<height>430</height>
<source>-</source>
<metasize>-</metasize>
<thumbnail>
<image>
<title>28_fanpop.com_2</title>
<description>-</description>
<url>/data/856258/tn_28_fanpop.com_2.jpg</url>
<width>41</width>
<height>56</height>
<source>-</source>
<metasize>thumbnail: -</metasize>
</image>
</thumbnail>
</image>
</embedded>Azért, ha
már az arányoknál tartunk, azt is feltétlenül meg kell jegyeznünk, hogy ez a
típus a végzős diákok körében – az IT-Business Publishing Kft. májusban végzett
piackutatása alapján – jóval magasabb számban képviselteti magát, mint a
jelenlegi cégvezetők között (százalékban kifejezve több mint a duplája az
arányuk). Ez felhívja a figyelmet arra, hogy az új generáció helyet követel
magának!

Miről
ismerhetjük fel?

Nézzük az
alapvető, jól felismerhető jegyeket!

Határozott,
domináns fellépésű embert kell elképzelnünk, aki orgánumával tekintélyt parancsol.
Persze, most sokan mondják: „én ilyen vagyok”, hiszen nagyon sokan így képzelik
el magukat az életben. Hangosan beszél, erélyes mozdulatokkal kommunikál, le
akarja győzni ellenfeleit. Magyarországon sokáig az egyetlen olyan típusként
emlegették, amelynek tagjai vezetői pozícióra alkalmasak, hiszen tudnak
irányítani, a munkatársak követik őket, egyfajta súlypontok a társaságban.

Felismerni
elsősorban öltözködéséről lehet az uralkodó típusú embert. Márkaközpontú
felfogása van. Előszeretettel hord olyan öltözéket, amivel a pozícióját,
státuszát meg tudja mutatni kifelé. A márkajelzések fontos szerepet töltenek be
az életében, hiszen a környezete által ismert, és prémiumként beazonosított
márkákat vásárolja magának. Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy mást tart
státusznak egy uralkodó típusú ember Budapesten, Berlinben vagy épp Párizsban!
Mindig a környezet határozza meg ezt az értéket! Volt olyan vidéki projektem,
ahol például az Armanit mint márkát, nem ismerték, ott farmermárkában a Diesel
volt „a státusz”, holott annak ára egy valódi Armanihoz vagy Bikkemberghez
képest elenyésző.

Az őt
körülvevő tárgyak, használati eszközök vásárlásánál is tartja jó szokását.
Autóban, it-telco kütyükben szintén státuszt akar mutatni. Nem szerencsés
egy-egy márkát státusszimbólumnak kinevezni, de az biztos, hogy az uralkodó
típusú emberek kedvelt it-eszköze(i) Apple márkájú(ak), kedvelt autómárkájuk
Budapesten Mercedes vagy BMW – és nem azért, mert ezek a legjobb vagy
legtökéletesebb alkotások az adott területen. Egyszerűen biztosak lehetünk
benne – biztosak lehetünk benne? –, hogy aki ilyen eszközöket birtokol, az
sikeres ember. Nos, ők sikeres embernek akarják mutatni magukat!

Munkahelyi
környezetükben fontosak az általuk elért eredmények. Ha egy uralkodó típusú vezetőhöz
kopogtatunk be, akkor a modern bútorok mellett biztosan találunk egy
kitüntetést vagy egy oklevelet a falra akasztva. Vagy épp egy grafikont, mely
az ő eredményességét igazolja a bevételek vagy a profit növekedéséről.

<embedded align="right" bottom="10" id="856257" left="10" right="0" title="" top="10">
<image>
<title>28_fanpop.com</title>
<description>-</description>
<url>/data/cms178269/28_fanpop.com.jpg</url>
<width>320</width>
<height>430</height>
<source>-</source>
<metasize>-</metasize>
<thumbnail>
<image>
<title>28_fanpop.com</title>
<description>-</description>
<url>/data/856256/tn_28_fanpop.com.jpg</url>
<width>41</width>
<height>56</height>
<source>-</source>
<metasize>thumbnail: -</metasize>
</image>
</thumbnail>
</image>
</embedded>Szabad
idejében általában a teljesítménysportnak hódol. A magánéletben is fontos
számára célokat kitűzni, és azokat elérni.

Teljesítményt
mindenekelőtt

Ha
beazonosítottuk az embertípust, nincs más teendőnk, mint végignézni azt, mire
is számíthatunk tőlük.

Döntéseikben
gyorsak, határozottak. Pontosan ebből kifolyólag felületesek is, a részletekkel
nem foglalkoznak, ami például az it-szakma esetében nem feltétlenül jó.
Nélkülözik a „felesleges emberi mozzanatokat” az üzletben. A feladatot el kell
végezni, a projektet sikerre kell vinni, így aki segíti őt ebben, az marad, aki
hátráltatja, az megy. Nem számít, hány gyermeket kell etetnie az adott
munkavállalónak, milyen egyéb lelki problémái vannak – teljesítmény
mindenekelőtt.

Pénzzel,
pozícióval nagyon jól lehet őket motiválni. A névjegykártyán lévő titulus sokat
számít! Valóban jó cégvezetők lehetnek, hiszen látják a „big picture”-t. Nagyon
jól fel tudják vázolni a jövőbeli célokat, a legnagyobbakat. Azok lebontásával
azonban már akadnak gondjaik. Tárgyalási pozícióban is győzni akarnak. Nekik
minden üzleti megbeszélés egy kihívás, amelyből győztesen akarnak kikerülni.

Nagyon
könnyen válhatnak agresszívvé, zsarnokká egy adott hatalmi pozícióban. A
karrierépítésben erőszakosak, követelődzők tudnak lenni. Nagy hibájuk, hogy
saját image-ük építése minden munkánál fontosabb számukra, így jobban
koncentrálnak az előléptetésre, mint a konkrét munkára.

Mit is
ajánlunk?

Én 21
évesen kerültem be egy nemzetközi cég körforgásába, és 3 év alatt lettem
egyszerű marketingesből – persze próbáltam nem egyszerű lenni már akkor is – a
stratégiai területért felelős, nemzetközi projekteket menedzselő igazgató. Bár
jó magam nem ezt az embertípust képviselem elsődlegesen, de tudom, miről
beszélek, amikor azt mondom, hogy a legfontosabb szabály az uralkodó típus
életében, hogy „bírjon a vérével”.

A hatalom
megszerzésének vágya nem szimpatikus Magyarországon, még ha alkalmas is annak
uralására az ember! A nyugati kultúrában keresik az ilyen típusú embereket,
hiszen a legváratlanabb helyzetekben is feltalálják magukat, tudják menedzselni
a problémákat. Ezzel szemben hazánkban egy pozíció akarása még mindig bűnnek
számít, és nem szimpatikus, aki vét az alaptörvények ellen. Ragaszkodjunk az
„előbb tegyünk le eredményt az asztalra, utána követeljünk” módszerhez!

Mindenképp
olyan munkakört, munkakörnyezetet keressen az ilyen típusú ember, ahol
előléptetések vagy megfelelő hatalmi pozíció, karrier várja. Csak a jó fizetés
nem fogja boldoggá tenni. Nagyon jól fel kell tudnia mérni, hogy hol uralhatja
a helyzetet. Lehet egy hazai nagyvállalatnál „tejhatalmú úr”, de egy multinál
is lehet a folyamatos előléptetésért küzdő, jó munkaerő. Az uralkodó típus nem
szereti a rutint, nem is tudja elviselni. Az it területén azért nem kis
mennyiségben van olyan feladatkör, ami viszont a rutinra épít, tehát csak
óvatosan! Olyan munkahelyet válasszon, ahol az egyéni teljesítményt tudják és
akarják mérni, díjazni. Az uralkodó típus alapvetően nem csapatjátékos, így a
„csapat jól teljesített” elismerés számára semmit nem jelent, ha csak nem
emelik ki külön, hogy mindez neki köszönhető.

A 2008-as
válság előtt azt mondtam volna, hogy az uralkodó típusú ember nagy ívben
kerülje a hazai vállalatok többségét, mert az alapvetően emberközpontúságra
épített hazai cégek nem tudják tolerálni ezt a menedzserfelfogást. Közben
azonban lezajlott egy válság, amelynek során az ilyen emberközpontú cégek vagy
tönkrementek, vagy megtanulták, hogy szép és jó a „változatlan környezetbe”
vetett hit, csakhogy az nem létezik. És bár továbbra is a hátukon futkos a hideg
egy-egy uralkodó típusú ember láttán, hallatán, mégis kénytelenek elviselni
őket a siker és az új jövő érdekében. Tehát most nekik áll a világ!
</formatted-text>
</body>
<subtitle>Uralkodó típus</subtitle>
<priority>100</priority>
<source></source>
<author>Palencsár Miklós</author>
<keywords>
<kword>embertípus</kword>
<kword>karrier</kword>
<kword>márka</kword>
<kword>luxus</kword>
</keywords>
<seckeywords>
<skword>itbo_rss</skword>
</seckeywords>
<advisorimage>
<image>
<title>28_radio-canada.ca_420px</title>
<description>-</description>
<url>/data/cms178270/28_radio_canada.ca_420px.jpg</url>
<width>420</width>
<height>300</height>
<source>-</source>
<metasize>-</metasize>
<thumbnail>
<image>
<title>28_radio-canada.ca_420px</title>
<description>-</description>
<url>/data/856252/tn_28_radio_canada.ca_420px.jpg</url>
<width>78</width>
<height>56</height>
<source>-</source>
<metasize>thumbnail: -</metasize>
</image>
</thumbnail>
</image>
</advisorimage>
</article>
<article contentid="858446">
<title>Le az álarccal!</title>
<url>Fooldal/it_bridge/Premanager_lifestyle/Le_az_alarccal.html</url>
<starttime>
<timestamp ms="1317801600000">
<year>2011</year>
<month>10</month>
<day>5</day>
<dayofweek>4</dayofweek>
<hour>10</hour>
<minute>0</minute>
<sec>0</sec>
</timestamp>
</starttime>
<expired>false</expired>
<lead>
<formatted-text>

Széles mosoly... nagyon fontos; ragyogó szemek... nem árt; önbizalom… igen, az 
önbizalom elengedhetetlen; határozott, erős kézfogás... dinamizmus – bullshit!

</formatted-text>
</lead>
<body>
<formatted-text>
A diploma megszerzéséhez közeledvén – van, akinél már jóval az előtt – leginkább
az iskola utáni első, igazán fontos feladat, a munkába állás körül forognak a
végzősök gondolatai. Persze, nem szeretném ezt pushingolni senkibe! Ha valaki
szeretné kipihenni a záróvizsgák, az éveken át tartó bulik, vagy az optimális
esetben végigtanult évek fáradalmait, akkor ez a cikk nem neki szól – még!

Természetesen magázódunk! S nem azért, mert az üzleti életben ez a szokás. Kellő
lendülettel hozzuk ugyanis az „angolszász feeling”-et, és tegeződünk ezerrel.
Viszont évente több mint 100 interjút folytatok le itthon, külföldön, és van egy
ökölszabály, amit minden esetben követek: addig, amíg nem nyer felvételt valaki,
addig nincs tegeződés! És hát Önök még nem nyertek felvételt!

Önmagát adva

Amikor a diploma a kezünkben van, és szeretnénk is munkába állni, pénzre váltani
végre az áttanult évek alatt magunkba szívottakat, egy cél lebeg a szemünk előtt:
állást kell szereznünk. Ráadásul álmaink állását keressük – legalábbis az én korosztályom,
mára ez már változott –, amivel elkezdhetjük egekbe szökő karrierünket építeni.
Annyira koncentrálunk a jó pozícióra, a jó munkakörülményekre, és hát nyilván
a megfelelő, magas jövedelem megszerzésére, hogy közben sokszor elveszítjük szemünk
elől „önmagunkat”.

<embedded align="default" bottom="10" height="430" id="853115" left="0" right="0" title="" top="10" width="610">
<image>
<title>28_photography5-com</title>
<description>-</description>
<url>/data/cms173192/28_photography5_com.jpg</url>
<width>610</width>
<height>430</height>
<source>-</source>
<metasize>-</metasize>
<thumbnail>
<image>
<title>28_photography5-com</title>
<description>-</description>
<url>/data/853114/tn_28_photography5_com.jpg</url>
<width>79</width>
<height>56</height>
<source>-</source>
<metasize>thumbnail: -</metasize>
</image>
</thumbnail>
</image>
</embedded>

Az én történelmi áttekintésem a rendszerváltásig tud visszanyúlni, erről van
információm, megbízható forrásokból. Nagyon egyszerű helyzete volt annak a korosztálynak,
aki ekkoriban került ki az iskolapadokból, hiszen a gyors piacgazdaságba áramlottak
be a nemzetközi cégek, és egy-egy jó interjútechnikával könnyen be lehetett kerülni
a legjobb cégekhez is. Ha valaki most ebben bízik, az gyorsan fel fog ébredni,
garantálom!

Az elmúlt 20 évben pszichológiai rendszerek tömkelege jött be kicsiny hazánkba
is. Ezek közül nem egy már tesztek nélkül is tökéletesen fel tudja fedni a jelentkezők
személyiségét. Az álarccal nyomulás ideje lejárt – a hr-szakma ennél már rafináltabb,
felkészültebb, és ez csak egyre „rosszabb” lesz! A könyvekből megtanulható felkészülési
„klisék” megbuknak a jó cégeknél. Kiemelt jelentősége van annak, hogy már a leendő
pozíció megcélzása, egyetlen pályázat beadása előtt kíméletlenül kerüljünk tisztába
önmagunkkal. Azonosítsuk be embertípusunkat, motivációnkat, és ebből kiindulva
határozzuk meg reális céljainkat!

Generációk küzdelme

Nagy küzdelemre készüljenek fel! Harmincnégy évesen elmondhatom, hogy az én korosztályom
– akinek a helyére, pótlására, követésére jönnek majd – nem adja könnyen a sikert.
No nem azért, mert oly nehezen szereztük azt.

<embedded align="right" bottom="10" height="430" id="853117" left="10" right="0" title="" top="10" width="320">
<image>
<title>30_teamxrayonline-com</title>
<description>-</description>
<url>/data/cms173193/30_teamxrayonline_com.jpg</url>
<width>320</width>
<height>430</height>
<source>-</source>
<metasize>-</metasize>
<thumbnail>
<image>
<title>30_teamxrayonline-com</title>
<description>-</description>
<url>/data/853116/tn_30_teamxrayonline_com.jpg</url>
<width>41</width>
<height>56</height>
<source>-</source>
<metasize>thumbnail: -</metasize>
</image>
</thumbnail>
</image>
</embedded>A mi időnkben még igen könnyen meg lehetett téveszteni a hr-eseket. Már akkor
online, külföldi sajtóanyagokból könnyen begyűjtöttük az állás megszerzéséhez
szükséges színészi kellékeket. Nem igazán érdekelt senkit, hogy alkalmasak vagyunk-e
az adott gazdasági szektorban megtapadni. Olyan előnyökkel rendelkeztünk az előttünk
lévő korosztályokhoz képest – nyelvtudás, számítógépes ismeretek stb. –, hogy
pillanatok alatt előre tudtunk lépdelni. És persze, ha felajánlottak egy vezetői
pozíciót, dupla pénzért, akkor elfogadtuk azt. Miért ne tettük volna? Ma már nem
ilyen egyszerű a helyzet! Ráadásul ezt a „kényelemben” felnőtt generációt kell
meggyőzni az alkalmasságukról.

Siker, kudarc?

Nézzenek szét Magyarországon, milyen folyamatokat, „üzleti tragédiákat” hozott
magával a 2008 óta tartó gazdasági válság. Hány „nagy ember” bukott meg cégvezetői,
menedzseri pozíciókban. Biztos nem szimpatikus a hozzáállásom, de én úgy vagyok
vele, hogy aki egy ilyen helyzetben nem találja a megoldást, az soha nem is volt
alkalmas vezetőnek. Aki ilyenkor összeomlik, aki ilyenkor nem tud váltani, azt
nem is lett volna szabad vezetőnek kinevezni!

Egy válság valahol „az igazság pillanata”. Magyarországon nagyon jellemző, hogy
cégen belül szeretjük az „emészthető” vezetőket. Akik jobban beállnak a sorba,
mint mások. És nem igazán szeretjük azokat, akik kellemetlen kérdéseket tesznek
fel, akiknek határozott véleményük van. Igen ám, csak a megváltozott gazdasági
helyzetre az utóbbiak tudnak reagálni, míg az előbbiek összeomlanak! Önök ne essenek
ebbe a csapdába!

Magyarországon az emberek közel 70 százaléka „emberközpontú” típus, ők alapvetően
nem alkalmasak vezetőnek. Ez nem probléma, nincs ezzel gond, hiszen ez az arány
társadalmi sajátosság. De az már nem olyan felemelő, hogy a cégvezetők, cégtulajdonosok
szintén közel 70 százaléka is ebbe az embertípusba tartozik. Igen, sok cég tele
volt – néhol még ma is tele van – alkalmatlan munkavállalókkal. Vagy jó munkavállalókkal,
rossz pozíciókban.

Tudomásul kell venni, hogy embertípusunkból adódó lehetőségeink és korlátaink
is vannak. Ha nem akarunk folyamatosan pofonokat kapni egy állandó stressztől
pezsgő munkahelyen, akkor ismerjük meg magunkat, mielőtt állást keresünk/vállalunk.
Két út kínálkozik a leendő munkavállaló előtt. Vagy rövid távon gondolkodva, megszerzi
magának a legjobb kondíciókkal rendelkező állást – még ha tudja, az nem is neki
való hosszú távon. Vagy az önismeretet első perctől kezdve alkalmazva, rögtön
kijelöli önmaga számára a „békés”, biztos, saját embertípusához igazodó karriert.
Mindkettő elfogadható, csak tudják, mit csinálnak!

Ki vagyok én?

Az embertípusok beazonosítására rengeteg teszt létezik, némelyik ingyenesen letölthető
online formában is. Én szervezetfejlesztőként – ráadásul sales fókuszú emberként
– az egyszerűbb megoldások híve vagyok.

Tudták, hogy a következő pár kérdés megválaszolása esetén egy nemzetközi tapasztalatokkal
rendelkező tanácsadó az elsődleges embertípust szinte hibátlanul, a másodlagosat
pedig igen nagy valószínűséggel meg tudja állapítani?

Milyen alapelvek figyelembevételével öltözködik? Szereti a márkás ruhákat, mert
státuszt mutathat általuk, vagy azért, mert minőséget feltételez a márkajelzés
mögött? Vagy egyáltalán nem érdekli mindez?

Milyen alapelvek figyelembevételével vásárol mobiltelefont, autót (a rendelkezésre
álló anyagi kereteken túlmenően)? Fontos a készülék, jármű tudása? Ismerősöktől
szerzi be az információt? Online olvas utána? Szereti megmutatni a tárgyak által,
hogy Önnek van pénze?

Hogyan tölti el leginkább szabadidejét? Nagy társasággal, bulizva? Elvonultan
a nagyvilágtól, filmet nézve, csendesen? Sportol, és célokat tűz ki maga elé közben?
Speciális hobbija van, amivel elbütyköl akár napokig is?

Ezekből az ártatlan kérdésekből akár teljes személyiséglevezetést is lehet művelni!
Tehát csak óvatosan a válaszokkal! Ha manapság akarnak felkészülni egy sikeres
interjúra, akkor profibbnak kell lenniük, mint mi voltunk egykor.

E cél mentén halad az itbridge hónapról hónapra, embertípusról embertípusra. A következő számban az uralkodó
és az emberközpontú embertípusokat azonosítjuk be.
</formatted-text>
</body>
<subtitle>Ez vagyok én</subtitle>
<priority>100</priority>
<source></source>
<author>Palencsár Miklós</author>
<keywords>
<kword>embertípus</kword>
<kword>interjútechnika</kword>
<kword>karrier</kword>
</keywords>
<seckeywords>
<skword>itbo_rss</skword>
</seckeywords>
<advisorimage>
<image>
<title>28_photography5-com_420px</title>
<description>-</description>
<url>/data/cms173191/28_photography5_com_420px.jpg</url>
<width>420</width>
<height>300</height>
<source>-</source>
<metasize>-</metasize>
<thumbnail>
<image>
<title>28_photography5-com_420px</title>
<description>-</description>
<url>/data/853112/tn_28_photography5_com_420px.jpg</url>
<width>78</width>
<height>56</height>
<source>-</source>
<metasize>thumbnail: -</metasize>
</image>
</thumbnail>
</image>
</advisorimage>
</article>
</contents>

Jó a buli?

2013. 04. 12.

Egy sikeres vállalati rendezvény nagyban javíthatja a munkatársak hangulatát, azon keresztül pedig a cég hatékonyságát és teljesítményét. Csak jól kell csinálni.

Mi leszel, ha nagy leszel?

2013. 03. 18.

Vajon mennyire behatárolható az egyes embertípusok alapján, hogy alapvetően kinek milyen hivatás való? Egyáltalán számít-e az adott munkakörben, hogy milyen embertípust képviselünk? Utánajártunk a válaszoknak.

Hogyan viselkedjünk állásinterjún?

2013. 01. 15.

Ha az önéletrajzodnak és a motivációs levelednek köszönhetően állásinterjúra hívnak, tanácsos alaposan felkészülni. Vegyünk fel álarcot, lódítsunk magunkról, vagy mindennél célravezetőbb az őszinteség? Alább kísérletet teszünk a tuti válasz megtalálására.

Stíluskérdés

2012. 04. 22.

Ha vége a felhőtlen diáklétnek, az Életben kell bizonyos helyzetekben fellépnünk. Komolyan veszik, milyen stílusban tesszük ezt. Stílusunk kihat a megjelenésünkre, a kommunikációnkra, a viselkedésünkre. Kulcsfontosságú a boldogulásunkra nézve. De létezik univerzálisan jó stílus? ...

A kioktató, a precíz és a szeretnivaló

2012. 02. 19.

Kommunikációja minimális, kevéssé nyitott az emberek felé. A külső máz abszolút nem fontos a számára. Megbízható, pontos, hiteles, szabatos. Tudását szívesen kimutatja. A barátság szent kötelék számára – mert kevés közeli barátja van.

Kreatív szakmaiság vagy szakmai kreativitás?

2012. 02. 12.

Nagyon energikus, állandó mozgásban van. Pozitív életszemlélete a legnehezebb időszakokon is átsegíti. Fejlesztők, alkotók, művészek, színészek, akár politikusok is e típusból kerülnek ki.

Oszd meg és uralkodj!

2011. 11. 03.

Bár a fenti mondást nem épp az aktuális téma fejtegetésére találták ki, de kétséget kizáróan visszaadja a most bemutatandó embertípus alapideológiáját.

Le az álarccal!

2011. 10. 05.

Széles mosoly... nagyon fontos; ragyogó szemek... nem árt; önbizalom… igen, az önbizalom elengedhetetlen; határozott, erős kézfogás... dinamizmus – bullshit!

School

Nyelvtanulás cserediákkal, de milyennel?

2013. 05. 17.

Jó úton járnak azok a diákok, akik testközelből, külföldi kollégáikat igénybe véve akarják elmélyíteni idegen nyelvi tudásukat. De nagyon nem mindegy, hogy a kiszemeltek hogyan beszélik a tanulni kívánt nyelvet.

Tovább >>

Kezdőrúgás

Korszerű tanulási módszerek

Business

Diákmunka-app

2013. 05. 16.

Mindig jól jön egy kis mellékes. De milyen munkát vállalj, mennyit kapsz érte? Megbízható forrás ajánlja-e? A kérdésekre a válasz a zsebedben van.

Tovább >>

Őrjítő facebookos szokások

„Áruló” informatikusok

Pre-manager lifestyle

Mihalovics Péter a külföldi munkavállalásról

2013. 05. 17.

Ötmilliárd forintot osztunk szét 35 év alatti vállalkozóknak. Egyenként 3–6 millió forintot kapnak, ez több ezer startupot jelenthet.

Valódi falak a virtuális oktatás előtt

2013. 05. 17.

Mindenki előtt nyitva áll az a 3d-s virtuális valóságot is magába építő online oktatási portál, amelyet Ollé János, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának adjunktusa fejlesztett ki. Az oktató-kutatót az online oktatás lehetőségeiről és akadályairól kérdeztük.

Tovább >>

Fejlesztve kitörni, kitörve fejleszteni

A jövő tervezhető