Menü

Eseménynaptár

66_Meszaros_Laszlo_3904rk.jpg
Forrás: ITB

Amerikában Mr. Les Meszaros néven ismerik, egyik cégére az Intel tett ajánlatot. Semmivel a zsebében szökött át a határon 1955-ben, 30 évvel később karrierjét már árgus szemekkel figyelték az amerikai IT-szektorban. Kalandos életéből talán csak a sebészi hivatás maradt ki, minden mást megvalósított, amire vágyott. Mészáros László magyar származású amerikai üzletemberrel, a Képzett Fiatalokkal a Jövőért – MICE Program Alapítvány elnökével beszélgettünk.

Budapesten vagyunk, az I. kerületben. December eleje van, a kinti hideget gyorsan felváltja az új építésű társasház legfelső emeleti lakásának melege. A nappali hatalmas üvegfallal várja a vendéget, alattunk a Déli pályaudvar. Nemcsak félig, óriás terepasztalként terül elénk, a vonatok csendes maketté zsugorodnak az ötödik emeletről nézve. Mintha a főváros egyik ütőerén tartanánk az ujjunkat. Megnyugtató. Hasonló érzései vannak Mészáros Lászlónak is, megerősít: nincs annál jobb, mint nyári estéken kiülni a teraszra egy pohár borral, és nézni a forgalmat.

 

Sikerre született

a történet ott kezdődik, hogy Mészáros László nem akart könyvet írni az életéről, két barátja rábeszélésének hatására tette meg. Az életrajzi könyv november végén jelent meg „Sikerre születtem” címmel. Már a borítóján is szembesülünk az egyik legdrámaibb történettel, a szökés pillanatával, amikor is az akkor 16 éves fiú két aláaknázott szögesdrót kerítés között saját testével tartott hidat a társának, hogy az rajta keresztül át tudjon mászni a túloldalra. A megrázó és felemelő kalandok végigkísérik az egész életét, de emellett a könyv cégvezetési módszereket is bemutat vállalatirányítási szakemberek, vállalkozások vezetői számára. Mészáros László az általa alapított COMPRO és Voice Technologies Group (VTG) történetén keresztül árulja el saját sikerreceptjét a vállalati stratégiaalkotás, a csapatépítés, a tárgyalási technikák és a vezetői magatartás területén. (A COMPRO-t 1989-ben egy multinacionális cég felvásárolta, míg a VTG-be az Intel fektetett be.)

 

– A sikerre valóban születni kell vagy bárkinek adott a lehetőség?

– Nem születni kell rá, hanem képesnek kell lenni annak felismerésére, hogy, hol és miben van a siker. Sokan azt mondták rám, hogy szerencsés típus vagyok, mert csak szerencsével lehet előbbre jutni. Nem tagadom, ezen is múlik, de megint csak azt mondom, hogy észre kell venni a lehetőséget, a szerencsés helyzeteket. A legtöbb ember nem lát előre, nincs víziója arról, melyik találkozásból mi lehet a jövőben. Azért lett „Sikerre születtem” a könyv címe, mert gyerekkorom óta sikeres voltam abban, amibe belekezdtem. Persze, tévedtem is sokszor, de a kiadóm úgy gondolta, ha valaki általában véve sikeres mindenben, akkor az sikerre született.

– Az életed, egyéniséged fontos jellemzője, hogy sosem tétlenkedsz, mindig gyorsan reagálsz a vészhelyzetekre, ez a könyvben többször is visszaköszön.

– Ezt egy adottságnak, tehetségnek élem meg gyerekkorom óta. Már öt-hat éves koromban is igaz volt rám, hogy pánikban, tragédiában sosem vesztem el az eszem, teljes mértékben jelen vagyok. Utána már más a helyzet, később nagyon tudnak bántani a dolgok, de amikor reagálni kell, akkor talpon vagyok.

– A könyvbemutatón többektől is hallottam, hogy született problémamegoldónak tartanak. Ezt az adottságot a történelmi helyzet, a menekülés, az újrakezdés élezte ki ennyire, vagy alapvetően otthonról hoztad magaddal?

– Nagyon erős a hitem azzal kapcsolatban, hogy jó problémamegoldó vagyok, és régen még erősebb volt, mint most. Üzleti körökben mindig vita tárgyát képezi, hogy vállalkozónak vajon születni kell-e vagy sem. Én azt mondom, igen. Mi a MICE programunk célja? Hogy segítsen a fiataloknak felismerni azt, kik ők valójában, és mi rejlik bennük.

 

Szikrát gyújtani másokban

– Mindenkiben van valamilyen tehetség?

– Igen, csak nem mindenkiben vállalkozói, vezetői tehetség. Kétfajta ember létezik a világon. A vezető, és aki utána jön, aki mindig második akar lenni. De rájuk ugyanúgy szükség van, mert a vezető sosem jutna előbbre, sosem lenne sikeres, ha nincsenek mellette azok, akik elkísérik őt az útján. Miben van az igazi ügyesség? Hogy a vezető képes legyen az embereivel bánni: érezniük kell, hogy legalább olyan fontosak, ha nem fontosabbak, mint a főnök. Amikor a cégeimet építettem, a legtöbb ember, akivel együtt dolgoztam, okosabb volt nálam bizonyos dolgokban. Ez természetes, hiszen nem érthetek mindenhez. Vezetőként az én dolgom az volt, hogy meggyőzzem a munkatársaimat arról, hogy ugyanolyan fontosak a cég életében, előrejutásában, sikerében, mint én, csak más beosztásban.

– Volt már olyan fiatal az alapítványnál, akinek azt tanácsoltad, hogy inkább ne legyen vállalkozó?

– Volt. Négyszemközt, persze. Egyik alkalommal 120 diákunk volt egy szemeszterben. A program végén, 15 hét után a diákjaink összeállnak kisebb csoportokba, egymás partnerei lesznek és bemutatják a komplett üzleti tervüket úgy, hogy azt már valós befektetőknek is prezentálni lehetne, ez a vizsgafeladat. A zsűri tagjai üzletemberek, ők döntik el, melyik csapatnak jobb, életképesebb, praktikusabb a terve. Az említett esetnél a győztes csapatot meghívtuk Buffalóba két hétre továbbtanulásra, elvittük őket különböző cégekhez, hogy megmutassuk, milyen az üzleti élet Amerikában. Legyen más képük is arról, hogyan mennek a dolgok. Volt egy hölgy, aki nagyon érdeklődött üzleti élet iránt, és pont ő volt az, akinek azt mondtam, nem vezetőnek, hanem második embernek lenne jó.

– Miben látod a különbséget az amerikai és a magyar üzleti mentalitás között?

– Az egész filozófia más. Azért is akartam hazajönni és itthon tanítani, hogy megváltoztassam a fiatalok gondolkodását. Azt akarom megértetni velük, hogy mindent el lehet érni tudással, ügyességgel és türelemmel. Az amerikai gyerekekben ez a hozzáállás alapból megvan, ebbe születnek bele, ezt szívják magukba az első naptól kezdve. Nálunk a tanfolyam első napján megszólalni sem mernek a diákok, mindenki hátra akar ülni. Pár hét után viszont annyira megnyílnak, hogy folyamatosan beszélnek. A cél az, hogy ők is megérezzék a különbséget. Mert nagy különbségek vannak. Próbáltam az itthoni üzletembereknek is segíteni, olyan alapvető dolgokat megmagyarázni, hogy üzleti terv, jövő évi célok, tudatos marketing. Amikor megkérdeztem tőlük, honnan jön majd a jövedelem, a válasz az volt, hogy „majd jön”. Ez így nem működik.

Egyébként az egyik legnagyobb különbség az amerikaiak és a magyarok között, hogy a magyar ember túl büszke, azt gondolja, mindent tud. Ha ő a főnök, mindenki más alatta van. Az amerikaiak ezzel szemben csapatban gondolkoznak. A vezető azt mondja, ne nekem, hanem velem dolgozz! Együtt. Nagy különbség.

– Min áll vagy bukik a történet? Az ötleten, a csapaton, a pénzen?

Mészáros László, Képzett Fiatalokkal a Jövőért – MICE Program Alapítvány
– A legelső az, hogy az embernek hinnie kell önmagában. Persze az is probléma, ha valakinek túlteng az önbizalma, akkor le kell hozni a földre. A világ tele van problémával, kihívással, de tudatosítanod kell magadban, hogy ezeket le kell és le is tudod győzni, mielőtt beszivárogna. Itt egy másik nagy különbség: az amerikai nem panaszkodik, a magyar viszont imád panaszkodni. De megmondom őszintén, nagyon meglepődtem, hogy az itteni fiatalok között milyen sok okos, tehetséges gyerek van, akik tenni akarnak valamit, el akarnak érni valamit. Látják, hogyan működnek az ötletek külföldön, de itthon az iskola, a szülő, a barátok nem segítik őket, senki sem terelgeti őket. Az, hogy az itteni gyerekekben nincs meg az önbizalom, nem az ő hibájuk. De még a szülőké sem. Az egész rendszer ilyen, ezen kellene változtatni.

 

A cél terv nélkül csupán egy kívánság

– Az új generáció már egészen más. Tudatosan, önszorgalomból képezik magukat, segítő platformot keresnek, külföldi előadásokat néznek az interneten.

– A fiatalokban van a remény és a jövő. Sok tanítványom mesélte, hogy kiment külföldre tanulni, majd visszajött, hogy itthon kamatoztassa a tudását. A munkaadók többsége azonban meg sem hallgatta, mondván, 20 éves gyakorlatuk van a fiatalokkal szemben. Visszatérve arra, min áll vagy bukik a történet, az önbizalmon kívül azért kell valamennyi pénz is az induláshoz. De ha nincs semmid, legalább jó terved legyen, amellyevel meg tudod győzni a befektetőket. Nem a szülőket, nem a rokonságot, mert ha nem sikerül valami, vége a családnak is.

– El tudod képzelni azt a verziót, hogy annak idején itthon maradsz?

– El, persze. Most talán nagyobb hasam lenne. Lehet, hogy az akkori politika megkörnyékezett volna, de kimásztam volna belőle. Előbb-utóbb itthon is megtaláltam volna a lehetőséget arra, hogy vállalkozzak valamiben.

– Érzed még a szögesdrótok vágását a kezeden?

– Álmomban még igen, fizikailag már nem. Sokáig éreztem. Álmomban újra átélem az egészet, mintha egy videoklip lenne. Ahogy az egyik drótkerítésről átesek a másikra, hogy hidat tartsak a társamnak. Ahogy átrepülök és egy pillanatra eszembe jut, a másik oldal is szöges, hogyan teszem le a kezemet úgy, hogy ne vágjon meg. Majd a barátom megfogja a derékszíjamat és átlendít 180 fokban, a drót a kezembe már teljesen belement, vágott, vérzett, mégsem fájt, mert éreztem a szabad levegőt. Csak egy pillanat és más országban vagyok. Úgy élhetek és gondolkodhatok, ahogy akarok. Aztán a katonák lőni kezdenek, a golyók a fejünk mellett süvítenek. De megint csak azt tudom mondani, a hitem annyira erős volt, hogy valaki fölöttem vigyázott rám, és nem akarta, hogy meghaljak.

 

Az erős családi kötelék valódi érték

– A szülők hogyan fogadták a döntésed? Lényegében elvesztették a fiukat.

– Nehezen, édesapámat nagyon megviselték a történtek. A szüleim nem tudták, mire készülök, szándékosan nem árultam el nekik. Amikor a rendőrség tudomást szerzett a szökésről, addig kínozták apámat, amíg hamisan be nem vallotta, hogy mégis tudott az akcióról. Mindezt csak tíz év után, akkor mesélte el, amikor 1966-ban hazajöttem. Az első látogatáskor. Lényegében akkor ismertem meg az apámat igazából.

– A könyved összegzés és tanítás is egyben. Mire vagy a legbüszkébb az életedből?

– A családomon kívül sok mindent mondhatnék, de talán a legnagyobb örömöm az, hogy olyan pozícióban és szituációban lehetek, hogy a tapasztalataimat továbbadhatom Magyarországon is a diákoknak. A könyvekből szinte mindent meg lehet tanulni az üzleti életről, de azt nem, hogy milyen tehetség van elrejtve benned, a génjeidben, és azt hogyan hozhatod a felszínre. Ebben segítek, ezt kell átadnom.

– Arról még nem beszéltünk, mi az, amiben mi, magyarok erősek vagyunk. Mi jó nálunk?

– Nagyon sok minden. Például a családi élet szorosabb, erősebb, összetartóbb, a szülők jobb nevelést adnak a gyerekeiknek, mint Amerikában. Ott ez nagy hiányosság. Én figyeltem rá, hogy nálunk ne így legyen, és bár elfoglalt voltam, rengeteg időt töltöttem a gyerekeimmel, amennyit csak lehetett. Sajnos, magyarul nem tudtam megtanítani őket, a feleségem se beszéli a nyelvet. Egy magyar imát azért sikerült átadnom nekik, mert minden este együtt imádkoztunk.

– Annak ellenére, hogy nem értik a nyelvünket, van bennük magyarságtudat?

– Hogyne, nagyon érdeklődőek és szeretnek hazajönni. Érzik a magyar kötődést.

– Odakint milyen az összetartás a magyarok között?

– Sajnos, általánosságban azt tapasztaltam, hogy az irigység nemcsak itthon van jelen, hanem odakint is. Ez nagy hibája a magyaroknak, emiatt nincs igazi összetartás. Amikor kikerültem, mindannyian ugyanazok voltunk. Minden munkát elvállaltunk, amit el tudsz képzelni. Még azok is, akik korábban ezredesek voltak, ugyanúgy söpörték a padlót a gyárban, mint bárki más. Sokan ezzel megelégedtek, munka után elmentek inni a többiekkel, én nem. Tizenkét éven keresztül jártam esti egyetemre, mert előbbre akartam jutni. Sikerült, de azt már senki sem tudja, nem látja, hogy közben miken mentem keresztül. Azt szoktam mondani az amerikai gyerekeknek, hogy mindenük megvan ahhoz, hogy sikeresek legyenek, mert 17 évvel előbbre tartanak, mint én voltam akkor, amikor odakerültem. Nem beszéltem a nyelvet, nem ismertem a kultúrát, nem volt semmim. Mindent elölről kellett tanulnom. Tehát sokan csak a sikert látják, a házat, az autót, a mögötte lévő munkát nem.

– Mennyire fontosak az életedben a külsőségek? A jó kocsi, a szép lakás, a márkás karóra. Milyen értéket képviselnek?

– Igényes vagyok, de nem flancolok. Meglenne a lehetőségem rá, de továbbra is szerényen élek másokhoz képest. Egy-két dolog persze fontos, például a Mercedes. Miért? Ennek külön története van. Amikor megszöktünk, Ausztriában éltünk egy darabig. Egy fillérünk sem volt, egy szót sem beszéltünk németül. Mondtam a többieknek, találjunk ki gyorsan valamit, mert sötétedik. Sétáljunk, és közben az utca egyik oldalán páran magyarul, a másik oldalán páran horvátul beszélgessenek, hogy egyértelmű legyen, menekültek vagyunk, nem bűnözők. Majdcsak megszólít bennünket valaki. Így is történt. Egy kocsmáros megvendégelt minket, és munkát is szerzett nekünk. Beszélt az egyik barátjával, aki még aznap este értünk küldte a fiát. A fiú egy Mercedesszel jött. Ott és akkor megfogadtam magamnak, hogy egy nap nekem is lesz egy Mercedesem…

 

Ez a nap 30 évvel később el is érkezett. Ahogy Zentai Gábor, a MICE társelnöke írja előszavában, László sokkal többet vitt magával Amerikába annak idején, mint a legendás egy dollárt a zsebében. Magával vitte egy korán felnőtté váló fiú elszántságát, bátorságát, találékonyságát. Magával vitte egy többnemzetiségű falu minden küzdelmét, értékét. És nem utolsó sorban apja intelmét: „Csak csináld, dolgozz keményen, légy becsületes, majdcsak kifizetődik!”

Talán nincs is már több ilyen történet.

Karrierszkenner

Kíváncsi, hol dolgozik egykori kollégája, üzleti partnere?
Szeretné, ha az ön karrierjéről is hírt adnánk?

Böngésszen és regisztráljon!

Jelenleg 2024 személy szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:Szabó Zsolt- Sharp

A legkeresettebb emberek:

Cégszkenner

Melyek az ict-iparág legfontosabb cégei?
Melyek a fontosabb felhasználók más iparágakból?

Regisztrálja cégét Ön is!

Jelenleg 4830 cég szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:SERCO Informatika Kft.

A legkeresettebb cégek: